ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-09 / 32. szám

érzelmei váltják fel, sőt mindkét érzés gyakran fakad egy azon forrásból. Az egyház gyásza is vigasztalás és reménynek engedett immár helyet, midőn az apostolok fejedelmének megürült székét a tegnapi napon megválasztott X-ik Pius pápa O Szentsége foglalta el. Szivünk hő imája szállt az Ég felé, hogy uralkodása az egyház dicsőségére, az emberiség üdvös haladására, az országok és nemzetek békéjének megszilárditására, és a kölcsönös felebaráti -szeretet ápolására, minél dicsőbb eredmények áldásos gyümölcsét érlelje meg. :;; Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök VIII. számú főpásztori körlevelében mélységes fiú kegyelettel emlékezik meg az öt világrész gyászáról, XIII. Leo haláláról. Visszaszáll a múltra, az egyház szomorú állapotára, midőn mártír elődjének, IX. Piusnak helyét elfoglalta s bevonult a vatikáni fogságba. A nagy XIII. Leo világító szellemét, a »lumen de coelo«-t nem zárhatták el a Vatikán falai, hanem lassan, de hódítóan szétterjesztette üdvadó fényét az egész világra s ki életszentségével, emberi nagyságával hódoló tiszteletre mag'a köré vonzotta a másvallásu világfejedelmeket is, 300 millió igaz hívőnek benső ragaszkodásával, megható gyászával szállt sirba, kiadva egyszersmind rendeleteit a nagy pápa emlékének méltó ünneplésére. —• IX. számú körlevelében viszont Krisztus uj helytartójára gondol főpásztori gondossággal, kinek szerencsés megválasztásáért imákat rendel el buzgó híveinek. ;; Főegyházmegyei hirek. Káplánnak küldettek : Marczinka Imre Budapestre VIII., Vozák Ferenc u-Turára, Puchán Ferenc Somorjára, Püicsics Rajner Csejthére, Poór Sándor Püspökibe, Juriga János Vágsellyére, Hojszik Imre Stomfára, Kavcggia Kálmán Lévára, Svarba József Kőhidgyarmatra, Zsiska Pál Ürménybe, Düben Sándor Szölgyénbe. —- Fiitoktatók Budapesten : Bednárik József, Répás József, Kerekes Béla, Szokol Antal, Juhász Béla, Krizs Árpád. Komáromban : Duffek Antal. — Főgymnáziumi hittanár: Kiss Károly Budapest VIII. — A lazaristák társulatába ment : Reviczky Aladár. * Csapatszemle. Nemes Vlnzor Antal altábornagy, a 76. cs. és kir. gyalogezred felülvizsgálatára f. hó 3-án városunkba érkezett. A főtiszt tiszteletére 3-án este a katonazenekar nagy hangversenyt rendezett a »Fürdo« vendéglő kerti helyiségében. Örömmel hallottuk felcsendülni ezen alkalommal a legszebb magyar nótákat. A Himnusz, Szózat és Rákóczy induló is műsoron voltak. ;: Felhivás. Ö Főmagassága, Magyarország bibornok hercegprímása kegyesen megengedni méltóztatott, hogy a magyar kath. tanitói kar itjabb nemzedékét főtiszt. Karkecz Alajos pilisparóthi lelkész a »Hitszónoklati folyóirat« tudós szerkesztője lelki vezetése alatt, Rómába a szent városba zarándoklattal egybekötött tanulmányi útra vezethessük. E végből az utazás technikai vezetése miatt összeköttetésbe léptünk a magyar kir. államvasutak budapesti központi menetjegyiroda igazgatóságával és az ide vonatkozó felhívást június havában küldöttük szét. Ezen időközben azonban a kath. Egyház dicső feje O Szentsége XIII. Leo, a nagy pápa súlyosan megbetegedett és aggasztó állapota visszatartott bennünket a nagyobb mérvű agitációtól. A mitől a keresztény világ oly nagyon tartott, szomorú valósággá vált, mert a nagy pápa visszaadta bölcseségben kiapadhatatlan forrású lelkét Teremtőjének és elköltözött O hozzá, a kinek földi helytartója vala a vitézkedő anyaszentegyházban. De valamint Krisztus él és uralkodik, azonképcn az egyház sem marad árván és a hivők, a népek és a nemzetek lelki vezetésének trónja egy uj megválasztottal töltetett be. És ha a jelen esetben nem is lehetünk szerencsések az Istenben boldogult nagy pápa előtt hódolatra megjelenni, de szerencsések lehetünk az uj helytartó, előtt megjelenni, és az egyház iránt viseltető változhatlan hűségünkről őt bizotositani, ki szent Gellért városából foglalva el trónját nem is oly rég, kedves tanuját adta a magyarok iránti szeretetének. A zarándoklattal egybekötött tanulmányi utat tehát megtartjuk és abban a reményben élünk, hogy a megválasztott helytartó az uj pápa előtt való hódolatra minél számosabban igyekeznek soraink közé állni, hogy minél impozánsabbul manifestáljuk a szeretetet, a hűséget, amellyel az apostoli szentszék, annak feje iránt viseltetünk. Fel tehát Rómába! Mi magyarok legyünk az elsők és tisztelettel kérjük különösen a magyar kath. klérust, hogy segítse, tegye lehetővé a magyar kath. tanitói kar ifjú sarjainak a tanulmányi úttal összekötött zarándoklatban résztvenni, mert annak oly erkölcsi ereje és haszna van, a melyet eléggé méltányolni nem lehet. Ép ugy nagyon kívánatos az is, hogy a föld népe közül a fiatalabb generatióból minél számosabban vennének részt. Az ifjúságnak hatalmas erkölcsi nevelője a szentvárosnak, Rómának látása, a honnan hitében vértezve tér vissza otthonába az ember. De részesítsen bennünket szerencsében részvételével a lelkészi kar is, hogy igy zarándoklatunkban ők is képviselve legyenek, kik az élet fáradalmaiban lelki vezetőink és osztályosaink. Prospectusokkal a legelőzékenyebben szolgál a m. kir. államvasutak budapesti központi menetjegy iroda igazgatósága (IV. Vigadó tér) és egyéb felvilágosításokkal I-Carkecz Alajos pilismaróthi lelkész (Esztergom) valamint a zarándoklattal egybekötött tanulmányi ut aláirott rendezője Bertalan Vince esztergomi képző tanár a »Croce di Benemerenza« tulajdonosa. * Szép jubileum. Valóban az egyház szolgájához illő szerénységgel ünnepelte 25 éves jubileumát Sárhegyi Lajos gymnáziumi tanár Szakolcán. Teljesen visszavonulva a baráti körtől, egész csendben hálát adott az LTrnak szent kegyelmeiért, és hogy háláját tettekkel igazolja be, a szakolcai plébánia templom részére 800 korona összegen megvette Jézus sz. Szive, a bold. Szűz és sz. József szobrait, s azonkívül különféle jótékony és főkép tanulmányi célokra, szegény tanuló ifjak segélyezésére eddig 8000 korona alapítványt tett le. Valóban ritka tanár, aki filléreit ily nemes célokra áldozná fel. Volt tanitv^myai, kiknek igazi atyjuk volt, igen nagy számban üdvözölték őt. * Bezárt intézet. Mint tudósítónk irja, a Rákospalotán levő istván-telki kertészképző-intézet, mit Károlyi Sándor gróf tartott fenn, megszűnt. Legszomorúbb a dologban az, hogy a kiképezetlen teljesen árva fiúkat egyszerűen szélnek eresztették. Hogy esetleg elzüllenek s a társadalmi rend fölforgatóivá lesznek, arra a fönntartó ugy látszik nem gondolt. Helyén »Clarisseum« néven leánynevelő-intézet létesül. * Eljegyzési értesités. Vettük a következő városunkat is érdeklő himen hírt: Schlüter Stefiké és Fekete Géza jegyesek. Budapesten, 1903. augusztus hó. :;: Rosszullét. Nozdroviczky Miklóst, a város erdőmesterét a szerdai közgyűlésen erős szédülés fogta el, ugy hogy egy mellékterembe kellett vezetni, hol a közgyűlésen jelen volt orvosok gyors segítségével hamarosan jobban lett és lakására volt szállítható. Mint lapunk zártakor vesszük a hirt, az erdőmester teljesen jól érzi már magát. * Eggenhofer József elhalt helybeli nagyvállalkozó végrendeletében a városi aggok házára 5000 koronát hagyományozott. * Szinház. Mezei Jenő, a besztercei szinikerület igazgatója szeptember végéig engedélyt kér a várostól. Előadásait f. hó 22-én szeretné megkezdeni egy alkalmas helyen építendő arénában. Bérezi, a társulat titkára, pénteken és szombaton városunkban járt az előkészítés végett. * 25 évi szolgálatban. Ma szombaton ünnepli 25 éves szolgálati jubileumát Csecskovlcs Béla, az annavölgyi vasútállomás főnöke. Ismerősei és tisztelői ünnepélyt rendeztek ez alkalomból. * A párbaj áldozata. Még a mult évben történt, hogy Fehér Jenő és Knőbl Elemér hírlapírók hírlapi polémia miatt pisztolypárbajt vivtak, melyben Knőbel, ki mint tanitó és hírlapíró is a katholikus ügyek buzgó harcosa volt, súlyosan megsebesült. A golyó tüdejébe hatolt és csak veszedelmes műtét után tudták azt eltávolítani. A seb következtében tüdőbajt kapott, melyben f. hó 2-án édes anyjának szeretetteljes gondozása dacára sok kínlódás után meghalt. A kiszenvedett áldozat 29 éves volt és 11 éve működött a tanitói pályán. Hétfőn temették el nagy részvét mellett a helybeli belvárosi temetőben, melynek kápolnájában állott virágoktól és szerető özvegy édes anyja könnyeitől borított ravatala. A helybeli tanítóság megható gyászdalt énekelt a koporsó fölött. * Kollár Károly gazdasági tanácsos ügye — mint értesülünk — még nem nyert végleges elintézést, mert a tanácsos sérelmesnek találván az ítéletet, megfelebbezte. * Városi közgyűlés volt szerdán, melyen a városi kölcsönök konvertálását tárgyalták és a helybeli takarék ajánlatát fogadták el, melyet azonban — mint értesülünk —• többen megfelebbeztek. * Jeles közbiztonság. Szombat virradóra ugy két óra tájban rémes sikoltozás és jajgatás rémitette meg a vízivárosi primástér csendjét. Egy szegény öreg anyóka védelmezte kis batyuját három vakmerő útonálló ellenében, kik őt már a hidtól üldözték. A rémes sikoltozásra az egész primástér lakossága felébredt s a segélykiáltás és rendőr utáni kiabálás betöltötte az egész vidéket, de rendőrnek nyoma sem volt. A rémes segélykiáltásokra szerkesztőnk közelben levő lakásáról a helyszínre sietett és a »segítség ! megölnek !« kiáltásokra több revolverlövést tett, mire a gazemberek a »Koloshid« alá futottak s az ottani cserjésbe bújtak el. A szegény öreg asszony vérében fetrengve a vízivárosi templom előtt feküdt. Az útonállók vállon megszúrták s fejét több helyütt betörték. Állítólag mosónő és munkára ment, mikor a »Koloshidra« ért, három ember megtámadta, kik elől egész a templomig futott, hol az egyik hátulról vállon szúrta, mire összeesett, mikor segélyért kiáltozott, torkát szorongatták. Majd egy félóra telt el rendőrkereséssel hasztalan, mire az öreg asszony is elvánszorgott, a tettesek pedig egy ladikot kerítve, a Dunán lefelé elmenekültek. Már bizony Esztergomban is elkelne egy kis razzia, mert annyi itt a gyanús ember, hogy ideje volna őket kissé megritkítani. * Panasz. Folyton kapunk panaszos sorokat a párkányi bérkocsisokra. A mult napokban, midőn egy nagyobb temetés volt a faluban, egyetlen kocsit nem lehetett kapni. Egy társaság, mely a nánai indóházhoz iparkodott, dacára hogy az árszabály szerint 1 kor. óo fill, kérhetnek, 2 koronát követelt egy ilyen szabadkocsis. A muzslai szolgabiróság figyelmébe ajánljuk az utasok ügyét. * Elvi döntés. Némi szolgálatot vélünk tenni ezáltal, ha az alább közölt közigazgatási bíróság elvi döntvényét közzétesszük. A kir. adóhivatalok tiszti személyzete részint tájékozatlanságból, részint a törvények téves magyarázatából igen gyakran ugyanazon nemű alapítványi összegeket más és más felfogás szerint bírálják meg, és e miatt sokszor elég silány tőkéinket megcsorbítják az által, hogy nem egyenérték alá, hanem io°/

0 ajándékozási illeték zsinórmértéke alá veszik, habár az alapítványi levélben világosan kitétetik, hogy ezt az alapítványi tőkét az alapítótól kézről-kézre átvettük, semmiféle irás nélkül. Ha tehát az alapító az alapítványi levelet maga alá nem írja, ha a tőkét szóbeli kijelentés mellett átadja, miszerint e tőke ilyen stb. alapítvány megtétele végett személyesen, vagy küldönc által, vagy posta útján — mint ez esetben is történt -- kezeinkhez juttatja, ezen esetekben egyenérték alá esik 10 év multán, de ajándékozási illeték alá nem vonható. Azon néhol nem dívó gyakorlat, hogy az ily módon létrejött alapítvány egyszerűen be sem jelentendő, nem helyes, mert az állam minden jogügyletről tudomással akar birni, és azt is megbírságol hatja, ha valaki a 2 tized percentnyi egyenérték alól kivonja magát, ezen dolog sem nem helyes, de nem is tanácsos. 7147/1902. P. szám. Ö Felsége a király nevében. A magyar királyi közigazgatási bíróság P. R. plébános, mint a pereszlényi róm. kath. templom képviselője pereszlényi lakosnak jogilleték ügyét, melyben a nagytapolcsányi magyar királyi adóhivatal az 1901. évi ask. 8. tételszám alatt 20 korona jogilletéket szabott ki, s ezt a nyitrai magyar királyi pénzügyigazgatóság 1901. évi július hóban 38668/1901. szám alatt kelt végzésével helybenhagyta, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1902. évi május hó 23. napján tartott nyivános ülésben tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyt adván, s a panaszolt 20 koronányi illeték törlésének elrendelésével kimondja, hogy a kérdéses alapítvány után illeték egyenérték fizetendő. — Mert: Az illetéki szabályok 1. §-ának t. 2. pontja szerint ingóságoknak élők között történő ajándékozása csak akkor esik illeték alá, ha a jogügyletről okirat állíttatott ki. Jelen esetben állíttatott ugyan ki okirat a szóban forgó alapítványról, — de ezt csupán a megajándékozott egyház képviselői irták alá. Minthogy pedig az illetéki díjjegyzék 43. tétel 4-ik bekezdésében foglalt elvi rendelkezés nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy az ily ajándékozásról szóló okirat illetékkiszabás szempontjából csak akkor jöhet figyelembe, ha azt az ajándékozó fél is aláirta, mi jelen esetben meg nem