ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903
1903-07-05 / 27. szám
VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. július. 5. 27. szám. ZTERGO POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Uj pártalakulások. Esztergom, július 4. (—a.) Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj. Ez a közmondás kiválóan alkalmazható a politikai világban folyton zörgő óhajra £ parlamenti pártok újjáalakítása után. Mert jelenleg már tarthatatlanok a viszonyok úgy a pártokon belül, mint egymás közt. Parlamenti pártot valami egyesítő elv vagy érdek alkot. Ámde a néppártot kivéve egyetlen párt sincs, melyben ilyen egységesítő gondolat uralkodnék. Hivatalosan a » liberalismus« jelszavát hangoztatják ilyennek, ámde ugyanezt a jelszót lépten-nyomon kigúnyolják úgy a parlamentben Eötvös Károly, mint a sajtóban Bánfí'y Dezső. Szégyen is volna Magyarországra, ha még komolyan vennők ezt az elkoptatott szólamot, melyet teljes megvetéssel dobtak félre az egész nyugaton. Németországban nincs már, Franciaországban pedig a vallásgyülölö radikalismusba olvadt a szabadelvüség. Mivel pedig a mai sajtóviszonyok miatt az eszmék terjedése rohamos, azért nálunk sem lehet sokáig ismeretlen a világ haladása. Az elébb uralkodó eszméknek ez a bukása teszi zavarossá a politikai pártokat is. A kormánypártot 35 év óta a liberalismus nevében tartották össze. Ez a kapocs pedig most annyira megrozsdásodott, hogy semmi kötő erővel sem bir. Ott találjuk a pártban az ó-liberálisokat, kiknek föérzelme az egyházpolitikai zavarok utáni vágyakozás. Ott vannak az agráriusok, kik az előbbi csoporttal teljes ellentétben a kizsákmányoló tökeuralmat üldözik. Ehhez járul a sok személyes ellentét, melyek mélységes árkokat vonnak az egységes pártban. A függetlenségi pártok pedig ezerfelé oszolnak és a legellentétesebb törekvések küzdenek itt egymással életre halálra. Ilyen önmagukban megoszlott testületek okvetlenül elpusztulnak. Ez a züllött állapot csak addig tarthat, mig nem támad egy erőteljes szellem, ki valami hóditó jelszóval megragadja az érzelmeket és új irányba tereli a dulakodó csoportokat. Ezt az új jelszót nem is olyan nehéz megsejteni. A nyugati államok politikai élete, melynek hatása alól mi sem vonhatjuk ki magunkat, világosan mutatja a mi jövőnket is. Ott kialakult már a szellemek iránya és hatalmasan működik. Mindenütt két pártra oszlottak: a felforgató és a fentartó irányra. A francia radikálisok, a német és a belga sociáldemokraták az egyik részen vannak, velük szemben áll a keresztény jelszó alatt csoportosuló konzervatív, fentartó párt. Ez a két irány olyan erős és kizárólagos lett, hogy a többi pártokat, mint két malomkő, szétmorzsolta. Lézengenek egyes pártocskák még, de csak lézengenek és jelentőséggel nem birnak. Nos, nálunk nincs meg az anyag az efféle alakuláshoz ? Söt csakis ilyen helyzet állhat elö a mi politikai érzelmeinkből is. Az elvont közjogi kérdéseket meguntuk már és a gyakorlati élet érdekel csak. A függetlenségi párt fölkavarta az országot, fölzarándokolt a nép Budapestre tüntetni a függetlenség mellett. És a vége? Szappanbuborék volt, csillogott, aztán — megsemmisült minden. Valószínű, hogy ilyen meddő küzdelemre a nép többé nem lesz kapható. De igenis égető módon érzi mindenki a gazdasági helyzet nyomasztó súlyát. A népesség minden rétege elégedetlenkedik és sürgetően követeli a javulást. Ebből az elégededetlenségböl származik a szociálismus. Ez aztán olyan gondolat, mely megragadja a lelkeket és csoportosítani birja a tömegeket. Orvoslást követel mindenki és a pártok aszerint fognak alakulni, amily irányban vélik elérni a segítséget. A szociáldemokraták a jelen állapotok teljes lerombolását tűzték jelszóul a vörös zászlóra. A mostani társadalmi viszonyok romjain új Eldorádót Ígérnek, ábrándokkal bódítanak. Ezzel szemben áll a keresztény szellemű irány, mely nem rombolással, hanem az igazságosság és szeretet érvényesítésével akarja kiegyenlíteni az ellentéteket, ami az egyedüli józan és célravezető működés. Az élet parancsoló szükségletei ebbe a két irányba fogják csoportosítani a politikai küzdelmeket, a politikusok kénytelenek lesznek egészen nyíltan beszélni és igy megszűnik a zavaros helyzet. A nép pedig tisztán látván, öntudatosan fog csatlakozni a pártokhoz. — Az agráreszmék győzelme fogja diadalra juttatni a nemzeti eszmét is. Ezt hirdeti a Hazánk és a nála szokásos tiszta lelkesedéssel küzd meggyőződése mellett. Majd részletesen elsorolja programmját, mely szerint : »Kívánjuk a nagy közterhek leszállítását a felesleges állami kiadások megszüntetésével és az adók igazságosabb kirovásával. Kívánjuk, hogy AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mária-Cell felé. Ugy indulok útnak, Mintha haza mennék! Ugy érzem, a lelkem Annyi édes emlék Tölti meg, mint éjjel Csillag a mennyboltot . . . — Gyermek voltam akkor, Eszményeken hittel, szívvel Csüngni tudó, boldog I Örök ideálok Hajnalpírját látva, Szemem égbe nézett, Szivem oda vágya, Hol a legszebb eszményt Kegyoltáron lássam . . . — Gyermek voltam akkor, Eszményim mennyországát Cellbe vinni vágytam. És a celli Szűznek Legszebbik csodája Velem is megtörtént: Gyermeki sorába — Megéreztem én azt! — Engemet is felvett; — Gyermek voltam akkor: Érzi a gyermekszív az Anyai szerelmet. Boldogabb könnyzápor Nem hullt még szemekből, Mint mikor — úgy érzem — Azt kérdé szivemtől: >Hű maradsz-e hozzám?* >»Óh Anyám, szerelmem! Gyermekeddé válva Könnyeimre esküszöm, hogy Nem csalódhatsz bennem!«« . — — Ugy indulok útnak, Mint ki haza rándul, Gyermeki hűségről Viszek bizonyságul Orömkönnyes szivet A legjobb Anyának . . . Haza tér a gyermek: Oh Anyám, te édes, áldott, Ugy vágyom utánnad! Pannon. A temető lakója ... Talán csodálkozni fog rajta mindenki, ha \ azt olvassa, hogy én szivesen járok ki a mi kis falusi temetőnkbe. Pedig igazán mondhatom, ez legkedvesebb sétáim egyike. Nem találok semmi borzalmasat ott. Sőt tavaszkor, mikor minden virul, s friss zöld lomb borítja a fákat, csak élvezettel szívom a páratlan édes akácfa-virág illatával telt levegőt. Nem messze fekszik kis falunktól a temető. Egy kis hegy oldalán van, honnan a szem messze széttekinthet. Mint egy kék szinű zafir, fekszik előttünk a Balaton, melyet ha figyelmesen szemlélünk, nagy igazságokat juttat eszünkbe. Mert ha szép csendes a víz felülete, oly sima, mint a tükör: egy oly ember lelkét tárja elénk, kit szenvedélyei nem ragadtak el, s a lelki békének örvend. Mig, ha vihar korbácsolja, s mormogva hányja a tajtékzó hullámokat, egy szilaj, szenvedélyes ember lelkét mutatja, ki szenvedélyei által elragadtatva, önmaga boldogságát dönti az örvénybe. A néma csendben, melyet csak egy-egy kis madárka éneke szakit félbe, oly jól el lehet gondolkodni. S igazán nem is csodálkoztam azon, hogy e temetőnek egy élő lakója is volt. Sokszor láttam szegényt, amint ott üldögélt, abban a kis házikóban, mely a temetőben rendesen található.
