ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-06-14 / 24. szám

VIII. évfolyam. Esztergom, 1903. június 14. 24. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Három apostola a romániai magyaroknak. Esztergom, június 13. (Dr. P.) Három derék magyar pap indul ki e napokban Romániába, hogy az elhagyatott, hitükben s nemzetiségükben egyaránt veszélyeztetett székely kivándorlóknak gondozását elvállalja. Három ember százezrek közé, mialatt Amerikáról még mindig hallgat a krónika, mert ott ez idő szerint csak egy kétes-jogu püspöki vizitátor kisért a ruthének közt, a többi sok ezer magyar és tót kivándorló minden tekintetben magára van hagyatva s nemzetiségi s vallási szempontból egyaránt csak a magán buzgalom tesz köztük, ami jót vagy rosszat tehet! Ez a mi három romániai apostolunk mégis nagy vigaszunkra szolgál s eseményszámba veszszük kiindulásukat, mert azt látjuk benne, hogy fölébredt már az illetékes körök figyelme, megmozdult a szivük, hogy hozzáfogjanak a nagy mentési munkába, melyet az apostoli buzgalom csak úgy sürget, mint a politika. A kormány és a Szent-László-társulat itt most kezet fogtak s a kivitel a SzentLászló-társulat elnökének, Szmrecsányi, nagyváradi püspöknek lesz kiváló érdeme. Szinte megfoghatatlan az a hosszú, szívtelen késedelmezés, melyet a magyarság e részben tanusitott! Hogy pedig az egyház őrei és pásztorai sem vetettek ügyet a kivándorlóknak lelki veszedelmére, azt megérteni csak úgy tudjuk, ha meggondoljuk, hogy a székelység földrajzilag is, gazdaságiAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nem vágyódtam soha . . . Nem vágyódtam soha földi dicsőségre; Üres csillogásnak hivalkodó fénye Még sohase bántott. Zajtalan munkában, bizva jobb jövó'ben Megelégedetten, boldogan tűnődtem, S szőttem balga álmot . . . Hulló csillagoknak káprázatos fénye Fellobban, s szétfoszlik rémes semmiségbe Lángoló sugara . . . Lehulló csillagnak sorsa oly mostoha; Ilyen ragyogásra szivemnek de soha Nem volt vágyódása. Falusi örömök csendes boldogsága, Bűbájos tavasznak fakadó virága: Ez az én világom . . . Itt élem napjaim pihenésben töltve Szerető szivek közt. Ennél jobbra, többre Ezután sem vágyom. Szvoboda Komán. Kisvárosi képek. Vicinális. Egy forró nyári délután éppen azzal a gondolattal vesződtem, hogy az iszapfürdő egészségesebb-e, vagy a mi lámpagyujtónk? Már a kétségbeesés tetőpontján állottam, mikor a postás egy levelezőlapot dobott be az Laptulajdonos és kiadó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. lag is s a közéje s közénk befészkelődött idegen szászság s oláhság miatt is annyira távolesö világ nekünk, hogy veszedelme ez országban nem lett kiáltó szóvá, mely az alvókat fölébreszsze s a székely veszedelem prófétái sem bírtak mélyebb benyomást tenui a magyar közvéleményre! Nekünk e veszedelem iránt nem volt érzékünk, aminthogy most siucs elég. Mi a kivándorlást nem méltányoltuk s annak fontosságát és kihatását föl nem fogtuk. Hogy az ilyen kivándorlás, amilyen itt minálunk dívik, a tehetetlenségnek s gyámoltalanságnak bizonysága, hogy szégyen és gyalázat, azt föl nem értettük. Hiszen inkább azt szoktuk fölpanaszolni, hogy sokan vagyunk, s a magyar közész a gazdasági bajok föokául úgyis a túlnépesedést s egyedüli orvosságául a kivándorlást, háborút és döghalált tekinti. Annál is inkább hajlunk e bölcseség felé, mert hiszen kivándorlással mindenütt találkozunk; kivándorlás mindig volt, nemcsak nálunk, hanem Német-, Ir- s Franciországban is. S nemcsak Amerikába, hanem Oroszországba is, Roszniába is vándorolnak ki. Wolhyniába, mely Oroszország egyik tartománya, az 1870—1880. években Németországból évenként 5250 egyén vándorolt ki. Csakhogy ami máshol, pld. Németországban, a túlnépesedésnek folyománya volt, az nálunk az erdő-törvénynek, tagositásnak, arányosításnak, népelhanyagolásnak, közigazgatási nyomorúságoknak s a munkaerő föl nem használásának volt következménye. De ha már nem tömhetjük be a kiajtóm repedésén. Menten leszállottam arról a bizonyos tetőpontról és fölvettem a levelezőlapot. Ez volt rajta: »Kedves Rokon! Holnapután lesz a lakodalmam, okvetlenül elvárjuk. Édes apjával találkoztam, az is látni kívánja. Addig is üdvözli unokanővére: Róza.« Nem értettem. Ilyen nevű unokanővérem sohse volt. Háromszor fölmásztam a családfámra, meg lejöttem róla, sőt kimerészkedtem a legvékonyabb ágakra is, végül a fa alatt is kerestem, — hátha leesett róla, — de hiába. Volt ott Anasztáziától kezdve Viktóriáig kétszázhatvanöt unonővér, de mind másra keresztelték. Kiderült, hogy édes apám ezek közül vett el egyet, s azóta vagyok az öreggel rokonságban. Hanem egy másik lényeges pont is állott a lapon: az öregem látni kivan. Ez fél perc alatt rügyeztette, virágoztatta és meg is érlelte bennem az elhatározást. Öt perc múlva az igazgatóm előtt állottam. Morózus ember volt. Éppen a kis Malvint szidta, ki midőn meglátta az ablakon át, hogy jövök, a szalonba menekül a vágódeszkával és két nagy fej vöröshagymával, mit ott bent nyugodtan föl is aprított. Nos," hozta Isten, hogy van, mi újság ? szólt kiásván magát boszuságának redőiből a derék professzor. Oh, köszönöm — szóltam megilletődött hangon — az édes apám látni kivan. Nincs az a lelketlen ember a világon, kinél e két szóra ne hallucinálódnék a lélekharang csendülése. Ekkor lépett elő a kis Malvin a szalonból talán hogy a hatást fokozza, vagy talán mert ő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. vándorlás gátszakadását s el nem törülhetjük egyszerre okait, mindenesetre gondoskodnunk kell, hogy kivándorlóink az egyház s a nemzet számára el ne veszszenek. Lássa a nemzet s az egyház a kivándorlókban a saját hiveit, védje a távolban is érdekeiket s amennyiben az eddigi intézkedések elégtelenek volnának s a veszedelem nagyobb méretű mentési munkát igényelne, hozza meg az áldozatot, mely mindig arányban áll az elérendő eredménynyel. Hogy hány százezer székely katholikus olvadt már be egészen a románságba s a sizmába évszázadokon át, azt ki nem számithatjuk; a Romániában most élő székelyek számát negyedmillióra teszik. Sok ez országban az oly falu, melyet magyar falunak tudnak és neveznek, de melynek lakói immár csak románul beszélnek; ennek megfelelöleg sok a hitehagyott katholikus község is; itt a görög sizma a föltétlen úr. Ma a jassy-i egyházmegyében élő százezer csángó-székelynek egyetlenegy magyar lelkésze van; pedig az egyházmegyének ez idöszerint 1 belga, 7 lengyel, 7 német, 2 osztrák, 7 román, 14 olasz s hozzá az emiitett egy magyar papja van. S mindez a lengyel, román, olasz, német nem tanul meg magyarul, hanem inkább oláhul beszél s oláhositja s közvetve a sizmába kergeti a székely katholikusok at. A bukaresti egyházmegyében van két magyar s egy magyarul értő pap, pedig itt is százezernél többre rúg a magyarok száma. Elgondolhatjuk, hogy hány elhanyagolt magyar katholikus lélek lesz ott a görögkeleti szakadárság prédájává! is »látni ki várit.« Kezében tartotta az apai föl• indulásnak méltó tárgyát gyönyörű karéjokba fölaprózva. Könyezett. Két másodperc múlva én is könyeztem. Kitűnő hagyma lehetett. Tehát látni kívánja az édes atyja ? Igen, látni kíván, szóltam elérzékenyülve, miközben két könycseppet törültem ki a szememből. Akkor nem tartóztathatom, Isten vezérelje! De még harminc forint előleget is adott, hogy az is segítsen a kalauzolásban. Csupán azt jegyezte meg, hogy értesítsem, ha hosszabb időre találnék elmaradni. Ettől a pillanattól kezdve datálódik az én kisvárosi históriám. * * * Jegyet váltottam. Nem a régi ideálommal, (avval más váltott jegyet,) hanem a nyugoti pályaudvarban. Meddig tetszik ? A Spilhacsek kertészig. (Ott van vége a mi vicinálisunknak.) Adott. Én örömkönyeket sirtam, mikor láttam, hogy a jegy jó. Csak a kertész neve nem volt rajta sehol. De azért mégis odáig szólt. Rögtön fogadtam is három terem- és két rendőrrel, hogy az a pénztáros kisasszony a mi vidékünkre I való. Azok nem fogadtak velem. Két idegen légióbeli közönség állott a szomszédos pénztárnál, kik zajos röcögésre nyitották fel állkapcsaikat, mig egy harmadik a kabátzsebemből éppen hazafelé tartott. Lm részben lesújtó tekintettel, részben a sétabotommal mértem őket végig.