ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-06-14 / 24. szám

ESZTERGOM 1903. június 14. Nem igy állnak a német evangélikusok! Ezek fölött örködnek a német követ, a német konzulok, a »Gustav-Adolf-Verein.« Ebből a 15 ezer németből nem románosit el egyet sem a román pópa. Igen, de ezeknek vannak német papjaik, vannak nép- és középiskoláik, melyek mintául szolgálhatnak egyáltalán minden iskolának! Szégyenpir öntheti el arcunkat élhetetlenségünk láttára, ha erre a maroknyi németségre gondolunk, mert ime, a Romániában élő 250 ezer magyarnak nincsen egyetlenegy rendes iskolája sem, minek következtében annak a 250 ezernek is nagy része elzüllött, cigány-nép. Miután tehát ezt a romlást sokáig tűrtük s véreinkből százezreket elvesztettünk, megjött végre a jobb belátás órája, mely fölébresztette lelkiismeretünket s eltalált azon buzgó papoknak szivébe, kik keleten bolyongó testvéreinknek támaszai s apostolai lesznek. Mindezek után pedig reméljük, hogy Amerikára is terelődik az intéző köröknek figyelme s nem a magán buzgalomra hagyják a százezreknek lelki gondozását, hanem kijelölnek tiz-husz buzgó papot, akik egyházmegyéik kötelékeihez tartozni meg nem szűnnek s jó kedvvel vágnak neki az Oczeánnak, mert tudják, hogy ezáltal nem lesznek földönfutókká, hanem - az egyházkormányzat szemében is érdemes férfiakká. Esztergom zárszámadása. Esztergom szab. kir. város főszámvevője a város részletes zárszámadását a következő jelentés kíséretében terjesztette a képviselet elé, mely jelentést, mint a 73 oldalra terjedő nyomatott munka kivonatát, itt közöljük: Az eddigi helyi gyakorlattól eltérőleg nemcsak a házi pénztári, hanem városi és a város kezelése alatt álló egyéb pénztárak és alapok, valamint gyámpénztár és letétek zárszámadását és mérlegét is nyomtatásban elkészíttettem. Minden számadást megvizsgálás után külön külön vélemény kíséretében terjesztettem be, ott terjeszkedtem ki esetleges észrevételeimre s amenynyiben részletesebb ismertetést különben is csak házi pénztári zárszámadás kivan, e helyütt tehát csupán az 1902. évi házi pénztári zárszámadás eredményének ismertetésére terjeszkedem ki. Az 1902. évi házi pénztári zárszámadás készpénz bevétele . . készpénz kiadás s igy pénztári maradvány . mig az 1902. évi érték bevétele . » » » » » kiadása . s igy érték vagyon maradvány . volt, mivel a volt Szenttamás község 2,400 koronás regálé kötvénye kisorsoltatván, annak értéke az értékpapír kiadásával együtt naplószerűleg is a pénztár által kiadásba tétetett, melylyel együtt azonban az érték vagyon maradvány 774,988 K. 66 fill, tesz ki, mint amennyi vagyon leltárba tényleg be is van állítva. A házipénztár tényleges bevétele volt tehát . mig az előirányzott bevétel kitett . vagyis a zárszámadás előirányzaton felüli bevételt 91,365 K 86 fillért, előirányzaton aluli bevételt 16,689 K 81 fillért tüntet fel, melynek különbözete vagyis 74,676 K 05 fillér volna a végeredménybeli több bevétel. Ezen kedvezőbb bevételi eredmény azonban nem képez egészben a költségvetéssel szemben több bevételt, mert ezen összegből leütendők: 1. az átfutó bevételek . . . (Bevétel 44. tételnél.) 2. tőkésítésre irányuló bevételek (Bevétel 36, 41, 43. és 45. tételeknél.) 3. kiadási tételek törlése (Bevétel 44. tétel.) 4. bevételi tételek törlése . (Kiadás 63. tételéből levonva 10,000 koronát és a 81. tételnél 52' korona.) Összesen mely után a több bevétel csupán összegben jelentkezik, mely több bevétel az egyes tételeknél indokolva van. A házipénztár kiadása volt mig az előirányzott kiadás kitett vagyis a zárszámadás előirányzatán felüli több kiadást 89,867 kor. 26 fill, előirányzaton aluli kiadást vagyis megtakarítást 17,802 kor. 96 fillért tüntet fel, melynek különbözete, vagyis 72,064 kor. 30 fillér volna a végeredménybeli több kiadás. Ezen több kiadás sem képez azonban egészben a költségvetéssel szemben több kiadást, mert ezen öszszegből leütendők: 1. az átfutó kiadások .... (kiadás 81. tétel) kor. fill. 523,259 44 523.247 *3 12 31 796,927 23 24.338 57 772,588 66 523,259 44 448,583 39 4,362 66 29.499 2

4 11.350 — 2,255 56 47,467 46 27,208 59 523,247 13 451,182 83 3.159 24 2. tőkésítésre irányuló bevételek (kiadás 80. t. 7000 kor. 81. tétel 22,799 kor. 64 fill.) 3. Kölcsönre kiadás . . . . (kiadás 81. tétel) 4. Kiadási törlés . . (kiadás 20 és 74. tétel) 5. Téves törlési könyvelés . . (kiadás 63. tételénél mezőőri segély.) 6. Bevételi törlés . . . . . (kiadás 81. tételénél) Összesen mely után a több kiadás 26,103 kor. 42 fillér összegben jelentkezik. — Ha ezen több kiadásnál figyelembe vétetik még a 10. t. ind. és rendeleten nyugvó 11. »» » » -.'>/ 21. » 30. » 57- » 80. » 80. » keletkező . és megtérült előirányzati hibából Összesen ugy szoros értelemben vett hitel-túllépésnek csak 2,436 kor. 21 fillér mondható, mely összeg részben az apróbb tételekkel még indokolható volna. A zárszámadás szerint a mult évről áthozott cselekvő hátralék mig 1902. év végén tehát behajtással és törléssel . . fillérrel rendezettebb a házipénztár bevételi főkönyve. A zárszámadás szerint a m. évről áthozott szenvedő hátralék . mig 1902. év végén tehát a házipénztár terhe szenvedő hátralékban kisebb. Az 1886. évi XXTL t.-c. 130. §-ának megfelelőleg a zárszámadás tételei alapján csoportosítván az előirányzaton felüli és aluli kiadásokat, mely szerint a megtakaritásból a jövő évi költségvetés I-ső csoport javára II. »• » III. » mig a több kiadásból a jövő évi költségvetés I-ső csoport terhére 89,01 II. » » III. » » 85 kor. fill. 29,799 64 1,600 — i,350 — 10,000 —• 52 — 45,960 88 599 84 2,804 98 2,944 63 3,186 30 7,000 — 5,988 44 i

,i43 02 23,667 21 136,507 49 109,166 70 27.340 79 62,963 66 59,647 85 3,3i5 81 13.033 05 3.872 14 897 77 1 93 5 33 esnék. E hatásos intrika után csendesen szétoszoltak. Csak az utóbbi nem oszolhatott szét, mert az a két rendőr barátságos marasztalásának volt kénytelen engedni. Végre beszállhattunk. Demokratikus érzelmeimnél fogva egy harmadosztályú kupéban foglaltam helyet. Gondosan bezártam az ajtókat. Elindultunk. A kalauz jött, ügyesen átlyukasztotta a jegyemet; ment és még ügyesebben odacsukta a fülemet az ajtóhoz. Én erre szelíden kiszólhattam valamit, mert visszajött, bocsánatot kért és nyitva hagyta az ajtót. A következő állomáson (azt hiszem Üröm volt) leeresztettem az ablakot. E pillanatban valami élő fergeteg tódult a fejemhez, mi számtalan apró molekulából, de még több méhből állott. Gyönyörűen zümmögtek. Néhány apró lándzsával és nagy daganatokkal a fejemen rohantam ki a perronra. A vasúti őr a legújabb divatú méhészkosztümben már közeledett felém. Köszönöm uram, köszönöm! Én nem. Mondja csak, kérem, mind benn vannak a méheim ? szólt örömtől lelkesülten. Nem olvastam meg. De csak látta, hogy hova szálltak ? Nem. Két perez múlva ragyogó arccal lépett elém. Uraságodé ez a kalap ? Enyém. Megengedi, hogy átkaptározzam belőle a méheket? Nagyon lekötelez. Ugy látszik erős család lesz. Miről gyanítja ? Majd szétszedik a kalapot. Köszönöm. (Félórával előbb vettem a Teréz köruton.) Negyedóra múlva visszaadta a kalapomat. Ugy-e, nem haragszik ? Nem. Miért? A kalapja tetején egy lyukat kellett vágnom, hogy a méhek átmászhassanak a kaptárba. ' Oh, kérem, csekélység. De mondja csak, mennyit késik a vonat? Eddig fél órát. És ezután ? Azt hiszem, egy kis tolatás lesz, de tizenöt percnél nem tart tovább. A vicinális reputatiója érdekében kötelességem megjegyezni, hogy nem tolakodtunk csak nyolc percig. Ekkor ázsiai kényelemmel végignyújtóztam egy három ülőhelyes falócán és vártam az édes álmot pillangó képében. E helyett Solymáron beszállt egy öreg asszony tarka köntösében. Innét a legközelebbi állomásig aztán nem volt semmi hiba. Mindössze is csak kétszer állunk meg a nyilt pályán. Csekélység. Először egy bácsi talicskát tolt át a vágányon, másodszor meg a mozdonyvezetőnek esett le a pipája. Vörösvárig aztán nem emlékszem semmire. Az iszonyú rázkódtatás megfosztott eszméletemtől. Az a tudat is csupán sejtésen alapul, hogy a nagyobb kanyarulatoknál négyszer legurultam a padról. Az e közben támadt kék foltok azonban nem alapulnak sejtésen. Annál a bizonyos várnál tehát, mely a fönt említett szinű névre hallgat, valami harminc ember, keverve asszonyokkal és útitáskával, tódult a kupéba. Mind egyenesen az én fekvőhelyemnek tartott. Leültek. Csak két ember és három sváb maradt állva. Egy darabig a legsárgább irigységgel néztek rám mind az öten, mignem az egyik azon sóhaj kíséretében, mely szerint fölkelhetnék, ex abrupto szónokolni kezdett. Válaszul elszavaltam neki a Szózatból, hogy ». . . nincsen számodra hely.« E tekintélyi érv azonban nem hatott rá. Behívta a kalauzt. »Hallottam, hogy uraságod nem akar fölkelni ? ?« » Kitűnő érzéke van a hang iránt. Gratulálok.« »De ez az öt ember le akar ülni.« »Bocsánat, csak kettő.« » Miért ?« »Mert a három sváb.« Kikorrigálta kettőre. — »Az a kettő sem ülhet le?« »Nem.« » Miért ?« »Az áthatlanság törvényénél fogva,« »Nálunk a vasúti törvények a mérvadók.« »De a természet törvényei változhatlanok. Hanem tudja mit? Nem akarok a vasúttal sem összeütközni, hozzon még két jegyet.« Hozott. Ez a körülmény döntött. Mind az öt pályázó visszavonta kérvényét és átszállott másik kupéba. t Este fél tizkor értünk a végállomásra. Én azonban csak reggel 3

/-±6-kor értem oda, mert elaludtam a kocsiban. Spilhacsek már ott pipált a kertben és átköszönt. Én visszaköszöntem neki és vettem tőle egy forintért muskátlit. Makra.