ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-24 / 21. szám

A tornaverseny. Esztergom, május 21. Megtörtént a nagy, a szép tornaverseny. Az ősi Esztergom viharok fogával dacoló romjai áldozó csütörtökön mintha büszkébben emelték volna a magasba Magyarország főtemplo­mát ; s a nap, a gyönyörű istenadta májusi nap, mintha jobban, tüzesebben ragyogtatta vón meg a bazilika nagy keresztjét, hogy annak a más­félezer ideérkező magyar leventének messziről mutassa a célt, az irányt. " Mind ideértek szerencsésen a magyar Sión orma alá, a fellobogózott, ünneplő városba, mely­nek apraja-nagyja lelkesedve várta a jövő Magyar­ország ifjú reményeit, kik festői torna-ruhákban hangos trombitaszó és dobpergés közben, acélos izmokkal, ruganyos léptekkel gyülekeztek a hős vak Bottyán ősi palotája elé, hogy onnan menje­nek ki a cserlombokkal körülövezett porondra, hol aztán nemes versenyben minden egyes le­vente a pálmáért küzdött. De mondom rendben, ahogy történt. A versenyre jelentkezett intézetek egytől­egyik megjelentek s igy oszlottak meg: Budapesti gyakorló főgimnázium 34 tanuló­val, 3 tanárral. I. ker. állami főgimnázium 84 tanulóval, 5 tanárral. IV. ker. piarista főgimná­zium 24 tanulóval, 3 tanárral. IV. ker. ágostai főgimnázium 45 tanulóval, 3 tanárral. V. ker. áll. főgimnázium 84 tanulóval, 5 tanárral. VI. ker. áll. főgimnázium 23 tanulóval, 3 tanárral. VII. ker. áll. főgimn. 100 tanulóval, 10 tanárral. VIII ker. áll. főgimnázium 70 tanulóval, 7 tanárral IX. ker. reform, főgimnázium 50 tanulóval, 8 ta­nárral. II. ker. áll. főreál 60 tanulóval, 5 tanár­ral. IV. ker. közs. főreál 45 tanulóval, 3 tanár­ral. V. ker. áll. főreál 180 tanulóval, 11 tanárral. VI. ker. állami főreál 36 tanulóval, 4 tanárral. VIII. ker. közs. főreál 60 tanulóval, 4 tanárral. Röser-féle kereskedelmi 80 tanulóval, 6 tanárral. Egri állami főreál 41 tanulóval, 3 tanárral. Esztergomi kath. főgimnázium go tanulóval s a tanári karral. Esztergomi községi reál 40 tanuló­val s a tanári karral. Esztergomi érseki tanító­képző 82 tanulóval s a tanári karral. Gyöngyösi állami főgimnázium 3 1 tanulóval, 2 tanárral. Jász­berényi állami főgimnázium 22 tanulóval, 2 ta­nárral. Kecskeméti áll. főreál 43 tanulóval, 6 ta­nárral. Kiskunhalasi reform, főgimn. 32 tanuló­val, 4 tanárral. Nagykikindai állami főgimnázium 48 tanulóval, 2 tanárral. Szegedi piarista főgimn. 35 tanulóval, 3 tanárral. Szegedi áll. főreál 30 tanulóval, 3 tanárral. Újvidéki magyar állami főgimnázium 19 tanulóval, 1 tanárral. Váci piarista főgimnázium 40 tanulóval, 3 tanárral. A tanulók minden csoportja különböző szinű tornaruhákban zászlók alatt áldozó csütörtökön a város kegyúri templomában reggel misét hallga­tott, melyet ünnepi fénynyel Boltizár József püs­pök, ált. érseki helynök tartott. Mise alatt az ifjúság egyházi énekeket, majd a Hymnuszt éne­kelte, mise végeztével pedig a város főterén sorakozott, s a nagy és ritka látványosságra gyűlt nagybátyja, ki mosolyt erőszakol ugyan fonnyadt ajkaira, de szivében fájdalmas érzés nyilai át, mert érzi, tudja, hogy öcscsének nemes érzelmei­ből gúnyt űz a leány; hogy ő már az anyai fur­fang hatása alatt áll; a figyelemmel, melylyel Elemér érzelmeit megtisztelik, szánalmat gyako­rolnak csupán. Ok már ketten elhatározták, hogy a ki­bontakozás órája ütött; Eleméren túl kell adni szép szerével. Annyi nemes érzés még volt szi­vükben, hogy ezt a keserű csalódást tetszetős formában fogják a fiatal tudtára adni. Nem akar­ták mégsem durva kezekkel széttépni a kedves álomképeket, melyeket a jövendő boldog házas­ság felől Elemér megfestett magának. Prágay Elemér szegény szülőktől szárma­zott ugyan, de müveit lelkű fiatal ember volt, ki önerejéből igen szép szakképzettségre tett szert; mérnök volt a javából. Szegény ember sorsát azonban, mint a közmondás is mondja, boldog Isten birja. Macedóniában kitört a lázadás; a Balkán félsziget lángba borult. Elemérnek kezéből ki­hullott a körző; kardjának markolatára kellett tenni a kezét, hogy honfitársait a határvédelmé­ben tömött sorokban vezethesse. A Csejthey kúria kedélye megfogyatkozott; Gábor bátyám érzékeny búcsút vett a vő-jelöl­től s biztosította, hogy, ha visszatérend, végleg közönség előtt, aztán szép rendben kivonult a versenytérre, hogy ott egy' kis próbát tegyen, megismerje a pályát, hogy délután a döntő ver­senyben annál sikeresebb eredményt érjen el. A délelőtti próba 11 óráig tartott, s az iljúság aztán a városba vonult és a látnivalók­hoz sietett, majd ebéd után ismét a Széchenyi­téren gyülekezett, s most már a még délelőtt is érkezett csapatokkal rendes oszlopokban felállt s katonai rendben, dobogó szívvel vonult a gim­názium előtt, a Kossuth, a táthi országút men­tén elhúzódó nagy versenytérre. No most! lesz a mi lesz ! . . . Mennek a fiúk győzelemre ! Legelői a helybeli főgimnázium válogatott 90 növendéke lépdelt hófehér és világoskék dress­ben, utána a többi vidékiek, különböző szinek­ben ; közepén vöröskékben a városi reálisták, majd ismét több csapat idegen s végre szerényen utolsónak érseki képezdénk. Amerre mentek, a közönség sürü sorfalait állott, s gyönyörködve nézte a dobszóra kemé­nyen lépkedő fiúkat, kik közül nem egynek melle volt tele a különböző versenyeken szerzett kitüntetésekkel, mit látva, meg is indult a talál­gatás : — Nézzék csak azt a dekorált acélizmú legényt; biztos azé a győzelem. —• No majd meglátjuk. • Sok leánysziv dobbant meg a menet láttára és bizony ha rajtuk áll, még a verseny előtt a legfessebb deák kapja meg a pálmát. De a szi­gorú versenybírák nem igy Ítélnek, nekik ered­mény kell, fényes győzelem, tehát kár minden tippeléssel eltöltött percért s e helyett előzzük meg a felvonuló ifjakat és nézzünk szét a verseny­téren, mert mikor ők is kiérnek, már nem érünk rá. Végig a világvárosi forgalmat mutató Kos­suth-utcán sietünk előre. Ünneplő közönség' gya­log és kocsin siet a táthi út felé. A Kossuth Lajos-utcába került, boldogult budautcai hírhedt kövezeten egymást kergeti a magánfogat és bér­kocsi, kint pedig, a versenytér mellett összetor­lódnak, mert a rendőrség nem jelelt ki külön helyet az üres és visszaérkező kocsiknak. Gyalogos, biciklista, lóhátas katona, mind a kocsi forgatagba kerül s csak ügyességgel, lélekjelenléttel lehet a versenytérre jutni. Sokan szitkozódnak, ha majd­nem a kocsik alá kerülnek, sokan meg helyesnek tartják: had ugráljon, had tornásszék egy kicsit a publikum is, ne csak a deákság. Valahogy átvergődünk a torlódáson és a vásártéri cédulaházhoz érünk, hol a figyelmes rendezőség mentőszolgálatot létesített. Egy asztalon kiterítve vannak a köt- és műszerek, egyik sarokban jég, másikban viz, a harmadikban hordágy, a negyedikben pedig a város főorvosa, dr. Aldori Mór, továbbá Berényi Gyula és Horácsek Gyula doktorok úgy állnak, mint akik szivükből kívánják, hogy semmi dolguk ne legyen. Köztük áll még dr. Erős Arnold hely­beli fogspecialista. Minek ez, kérdik sokan, kik elég szórakozottak és nem kisérik figyelemmel a megoldja a gordiusi csomót. A mama őszinte vonzalmáról, nagyrabecsüléséről biztosította Ele­mért ; Margit égszínkék szemeinek kedves pil­láin pedig megjelentek ama bizonyos gyémánt ragyogású könycseppek, melyek a hölgyeknél olyan könnyen és olyan sokszor jelentkeznek. Még egy ideges kézszorítás; még egy igéző te­kintet ; még egy mű-sóhaj: s az elválás megtörtént. Elemér szilárd jellemének, hazafias érzel­meinek megfelelő módon derekasan megállotta a helyét a táborban is. Lelke azonban vissza-vissza szállt a helyhez, hol élete virágzott. Nem igy történt Margit lelki világában; ő elérkezettnek látta az időt, hogy megmásítha­tatlan helyzetet teremtsen az apának, ki ezen esetben kivételképpen igaz, őszinte volt Elemérhez. Az előbb szende Margit egy ismeretlen kéz vezetése mellett kokett kezdett lenni. Tár­saságban mindenki udvarlását elfogadta. Napon­kint kisétálgatott a kúria erdejébe s ott, mint mint mondani szokta, elmerengett a természet pompájában, megittasodott a madarak bájdalú ze­néjében, vadvirágokból csokrokat kötözgetett, melylyel szobáját szokta feldisziteni. Ez azonban csak az atya ámítása volt csu­pán, mert voltaképen a szomszéd uradalom egyet­len fiával szokott találkozni, kit, mert csak az volt mások fölött előnye, hogy jól választotta meg az apját, az atya sohasem szeretett. tornaversenyek esélyeit, hol, kivált a football match-nál, fogaikat gyakran hagyják helyszínén a mérkőzők. Brr! de itt kellemetlen benyomásokat szer­zünk, hát menjünk a kapun át a porondra. Remek pálya ! A város mérnöke, Tiefenthal Gyula, az erdőmester, A T ozdrovtczky Miklós, igazán nagy dolgot műveltek, mikor olyan sik, a köve­telményeknek teljesen megfelelő versenypályát csináltak, a mire hires tornatanárok mondták, hogy remek pálya. A versenytér korláttal van körülvéve, s egymástól vagy hatméterre állított zászlókról körös-körül 1400 méteres vastag cserkoszorú övezi a pályát, melynek élével szemközt állanak a tri­bünök. Közepén a versenybíróság emelvénye, jobbról balról a közönségé, előttük pedig a vezénylő tornatanáré. A fiúk még ki sem értek, de itt már zsúfolva vannak az emelvények s a közönség, mely szivesen betöltött volna még két olyan tri­bünt, mint a milyen épitve volt, kiszorult a táthi országútra a korlát mögé, hol a folyton érkező és induló kocsiktól felvert port kénytelen nyelni. Szegény ingyenes publikumra senki sem gondolt és mi újságírók is csak igy utólagosan. A két oldaltribün csak ugy tarkit a szép női kala­poktól és tavaszi kosztümöktől. Ott van a város s megye egész uri világa, sőt még Budapestről és a szomszéd megyékből is látunk előkelő egyé­neket. Vig hangulatban, de azért türelmetlenül várják a leventéket. A versenybíróság' emelvénye jóformán meg­telt. Itt már javában folyik a munka. Bárdos Rémig dr. bencés tanár e bizottság jegyzője, ha nyolc fejjel birna is, kevés volna. A versenybírák beosztása az egyes csoportokhoz és ezernyi fel­világosításért folyamodót kielégíteni; a diákság kosztjára való panaszokat meghallgatni; vacsorát rendelni és vonatról gondoskodni az elutazóknak, szállást az ittmaradóknak stb. stb. és még vagy félezer stb. miért is ne gondoljunk vele, mert még ezzel is feltartjuk, hanem forduljunk félre. Itt van már a bizottság elnöke Horváth Béla főispán és a többi elnök Andrássy János alispán, Vimmer Imre polgármester és Francsics Norbert kir. főigazgató, kinél megjegyezni tartozunk, hogy mire nevét leírtuk, már tulajdonkép nincs azon a helyen, hanem ki tudja hol rendelkezik, hol osztja ezernyi utasításait. Szóval ő mindenütt volt, hol a szükség kívánta, Az elnökség háta megett fog­lalt helyet a Jury kék-piros karszalagos csapata. A katonatisztikar nagy része szintén erre a tri­bünre került lovag Schönefeldt ezredessel az élén. A Az ingyenes közönség azon része, mely könnyen túlteszi magát némi előítéleten, mintsem az országút porát szívja, már jó eleve lefoglalja magának a szomszéd szérűk kazlait s a legma­gasabb szénakazlakat kinevezte tribünnek, hol kényelmesebben lehetett, mint a pénzért gyalu­latlan deszkákon ülő úri közönség. A nemzetet nem kell félteni, van annak magához való esze, mert mikor látja, hogy a versenybírák vig szivar­szóval néznek elébe a nagy munkának, szintén pipára gyújt ott a szalmatribünökön s ugy nézi, Margit ezen kirándulásaiban segédkezet nyújtott az anya, ki nagyralátó lévén, nagyon rajongott a hét ágú korona után. E folytonos találkozást a lakosság kikém­lelte ; a kúria tündére szóba került. Az atya, ki nemességére büszke volt, csakhogy leánya be­csülete csorbát ne szenvedjen, fájó szívvel bár, de beleegyezett abba, hogy leánya Margit, báró Wikleff Arthur felesége legyen. Az eljegyzés megtörtént, melyről a követ­kező értesítést küldöttek a sajtóba: nemes csejtei Csejthey Margit és báró Wikleff Arthur jegyesek. Prágay Elemérre a hírlapok közleménye első lökésnél igen leverőleg hatott, de később meg­barátkozott a helyzettel s ezután, ha vigadott is azt szokta volt mondani: jobb volt most meg­győződnöm a leány hűtlensége felől, mikor még teljesen szabad vagyok. Mi lett volna velem, ha később kellett volna szomorúan tapasztalnom azt, hogy a feleségem hozzám hűtelen ? Ez volt ír, melylyel szivének fájdalmait enyhíteni szokta. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom