ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-05-24 / 21. szám

hogy mászik fel az átelleni országutat szegélyző jegenyefákra a legifjabb földműves osztály. Ez is jobb hely még, mint az országút, mert ide a porfelhő sem ér, de még a fa alatt álló rendőr sem veszi észre, A jury egyes tagjai ezalatt próbaitélkezést folytatnak s az egyik karszalagos bizottsági tag, Bertalan Vince ugy vélekedik, hogy a famászó parasztgyerekeknek is kellene dijat adni, s ő egyenesen annak adná az aranyérmet, ki ott ül a jegenyefa hegyében. Prey Ferenc erre azt mondja, hogy az, aki legalacsonyabban mászott a fára: aranyat, aki pedig oly szédítő magasságban van, az »huszonötöt« érdemel. Kinek volt igaza, nem tudták eldönteni, mert az elnök főispán épen Andrássy Jánossal beszélgetett, valószínűleg a bizalmi nyilatkozatról. Szaczclláry György pedig Kobek képviselőtársával, ugy gondoljuk, kerületeik bizalmatlansági nyilatkozatáról, mig Komlóssy Ferenc egy másik vidéki jury-tagnak mondott el valamit, de oly nagyon lassan és bizalmasan, hogy tárgya nem lehetett más, mint a SzentIstván-Társulat közgyűlése. Bárdos és tanártársai folyton dolgoznak főigazgatóval. Vimmer Imre szintén az ügynek él. és sok emlékjelvényt akar venni ismerőseinek, de pszt . . . Trombita harsog, dob pereg! Jönnek a fiuk! Minden szem a cédulaház melletti hatalmas diadalkapu felé irányult, hová a főigazgató saját költségén odarendelt katonazenekar is állott és a hol aztán tüzes indulók hangja mellett, hosszú csigavonalban vonult be az ifjúság és Oberth Ágoston vezénylő tornatanár vezetése alatt tisztelegve ellépett a jury emelvénye előtt, aztán pedig hat oszlopban állt fel a téren. A közönség lelkesedve éljenezte meg az egyes csoportokat. A helybeli gimnazistákat, a pesti markó-utcai főreál 180 főnyi tekintélyes csapatát, a szegedieket, a kecskeméti, váci, a helyi reált, de majdnem minden csoport kapott éljent, s végül mikor érseki tanintézetünk 81 szálas, izmos ifja tisztelegve elvonult a versenybíróság emelvénye előtt, mindenünnen felhangzott az ováció. Mikor a másfélezer ifjú különböző szinű ruhájában a csigavonalakból rendes oszlopokká formálódott, Schedl Arnulf tanár a vezénylő emelvényen levette kalapját s az ütő haranggal jelt adott a Himnuszra, a közel 10.000 főnyi közönség is felállt s kalaplevéve hallgatta a mindjobban ércesedő akkordokat. A tisztikar Schönefeldt ezredes példáját követve, szintén levett sapkával hallgatta meg, nézte, mily lelkesen, szinte fohászkodva énekli a jövő hadserege az igazi magyar Gotterhaltet. A Himnusz eléneklése után nyomban kezdetét vette a szabadgyakorlat. A vezénylő tornatanár a két előtornászszal megadatta a jelt s a nagyközönség most látott csak igazán remek képet. A másfélezer ifjú a haranggal jelzett ütemre egyszerre támadó állást foglalt, és különféle karlökéseket, végtelen ügyes mozdulatokat mutatott be. Egyes harangütésekre egész karerdő meredt a levegőbe, a léniaegyenes sorok A határokon a rend helyreállott. Elemér övéihez visszatért. Szivesen fogadta mindenki, a társadalom kedves tagja volt ő továbbra is. Margitot azonban elitélte mindenki; a zsurokban feltűnően mellőzték. Megérdemelte. * A napokban azt olvasom a lapokban, hogy : nemes csejtei Csejthey Margit és Prágay Elemér jegyesek. Elképedtem. Nem hittem a szemeimnek. Többször ismételten átolvastam a hírlapi közleményt. Álmodom vagy ébren vagyok? Lehetséges, mert a leány szive olyan, mint a vaj ... Csak az aggaszt még, hogy vájjon Elemér öcsém nem fogja-e később keservesen megsiratni a Pál fordulás nagy napját. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy nyúlból jáger és krinolinból soha sem lesz hozentráger. Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett ezen éppen nem szokatlan jelenség fölött a világ. Mi sem teszünk egyebet, minthogy türelemmel bevárjuk e tragikomédiának az epilogját. Talán ez nem lesz olyan nevetséges, mint az első és második felvonás. jobbra, majd balra hajoltak, mint lenge, szabályosan ültetett cédrus csemeték, mint a tavaszi szellőben hullámzó, jótermést igérő, szép buzavetés. A jury és közönség tribünjéről egyre jobban felhangzott az elismerő éljen és taps, melynek egyrésze a vezető tornatanárokat és a vezénylő Oberth tanárt illette. Midőn a verseny ezen rendkivül érdekes első mozzanata befejezést nyert, következtek a katonai rendgyakorlatok. A versenybíróság élén Hartmann Gusztáv ny. ezredessel felvonult a vezénylő emelvényre s a rendben félreállt többi oszlopoktól szabadon hagyott téren egymásután lépett elő a kiskunhalasi ref., a gyöngyösi állami, a budapesti ref. főgimnázium, majd az egri és szegedi főreálok csapata. Egyenkint mutatták be gyakorlottságukat. Három csapat vált ki közülük, a gyöngyösi, a szegedi csapat, és az egri főreál kék-sárgába öltözött kis csoportja. Az egriek vezettek. Soraik egyenessége, mozdulataik gyors, szabályos volta mindenkit meglepett, sőt a jury elnöke is megtapsolta már őket, mikor az egyik egy hirtelen fordulatnál hátraarc helyett jobbra fordult és kilépett a sorból. A fiú elpirult, Hartmann ezredes a fejét csóválta, a versenybírák jegyeztek, és ez döntött. A kézi szerekkel való gyakorlatnál két csoport szerepelt. Az első kizárólag budapesti intézetekből, úgymint a gyakorló, az I. ker. áll. a reform, főgymnázium, a II. ker. állami és a IV. ker. közs. főreáliskolák csapata. A második csoport a gyöngyösi állami, nagykikindai állami, a szegedi piarista főgimnáziumok és a szegedi állami főreál iskola növendékei. Ezek fa- és vasbotokkal, rudakkal és buzogánynyal mutattak be rendkivül ügyes gyakorlatokéit. Versenybiráik elnöke dr. Cherven Flóris bpesti VII. ker. főgymn. igazgatója volt. A versenyek egyik legérdekesebb mozzanata volt a futó verseny. A verseny birák itt Horváth Béla főispán elnöklésével Andrássy János, Vimmer Imre, dr. Eró'dl Béla bpesti főigazgató, Francsics Norbert, dr. Fehér Gyula, Frey Ferenc, Vargyas Endre, dr. Walter Gyula, dr. Wagner Alajos pesti V. k. főgimn. igazgató, dr. Dcmkó Kálmán pesti VIII. k. főgimn. igazgató, dr. Ottó József, Hollósi Ruppert, Nagy Antal, Guzsvenitz Vilmos és Reusz József. A bizottság jeg}^zője dr. Bárdos Rémig volt. Először 150 méterre futottak, aztán 200 méterre. Ez utóbbi verseny volt az esztergomi hölgyek dijáért, a nagy ezüst pálma ágért és a vele járó aranyéremért. Neki is vetkőznek a fiúk. Sapkát, ővet a földre hánynak, harisnyát is le, kabátot is le s ugy állnak ott csupasz lábszárakkal. Könnyűd félcipőjük féltalpából hegyes szögek állnak ki, hogy el ne csússzanak, s jobban bizony még a nyári időben is kár lett volna levetkőzni, mert csak egy úszónadrág féle fekete rövid bugyogó és pehely könnyű trikó volt rajtuk. Az összes diákság sorfalat állt és tippelt. Hat ,csoportban indultak s minden csoportot Obert Ágoston és Holosnyay Ambrus a kecskeméti főreál tornatanára indították. Féllábbal a pályát jelző vonalra léptek s előre hajolva várták a zászló lendítést. A jel meg volt: no most . . . Mint a szélvész, úgy rohantak. Az uton egyre hangoztak a lelkesítő kiáltások : — Szorítsd! Ne hagyd magad! Minden intézet a maga futójának nevét kiabálta. A pálya feléig mind együtt futottak, ott aztán aki nem birta szuszszal, az megállt, volt olyan, ki elbukott s vagy öt métert csúszott a homokban. A döntő versenynél már a sik felén egy nyurga fiú vezetett. Be is jött elsőnek és egyenesen Bárdos tanár karjába esett. Speidl Géza pesti Rőser-intézeti tanuló volt. Bárdos szorgalmasan jegyezte a beérkező elsőket, a diákság pedig vitte a saját jó futóit, vagy á gyöpre pihenni, vagy a mentőkhöz, hogy a félhalálba futottakat az orvosok jéggel, mivel, életre keltsék. Következett a 200 méteres futás. Az első csoportból sokan kidűltek futás közben s a célig a kilenc fiúból csak négy maradt, kik közül fényesen jött be elsőnek Meleghy Gyula a bpesti markó-utcai főreál növendéke. Jó kondícióban volt, semmi segélyt nem igényelt. A 200 méteres pályára öt csoport indult s ezen öt csoportból választották ki az elsőket, hogy velük a döntő versenyt megtarthassák. Ekkorra már valóságos lóverseny-izgalom uralkodott a diákságon. Minden csapat a maga intézetbelijére fogadott s volt ajánlat egyre tiz, öt, vagy három. Javában folyt a fogadás a célnál, midőn felülről megindultak a bajnokok a végső, a nagy, a döntő versenyre. Mind együtt maradtak. Kitartó, jó futó valamennyi, de nini: Alelegi a pálya felén megint elől van. — Melegi! Melegi ! — kiabálnak a markóutcaiak s Melegi kipirul az örömtől s futtában hátra néz. Kár volt! mert ebben a pillanatban melléje ugrik Groszner ^rpád szintén a markóutcából. Most zavarba jönnek az intézetbeliek, hogy melyiket biztassák, és egyik a másikra licitál, már ahogy fogadtak: — Groszner! Melegi! Ne hagyd magad! Jön is midkettő egy vonalban, elhagyva a többi bajnokot, s erejüket megfeszítve küzködnek. Roppant izgalmas percek azok, mikor lovak futnak a nézők pénzével, de izgalmasabbak azok, mikor a lihegő ifjú a bajnoki díjért fut. A két futó a cél előtt még 25 méterre együtt van, de itt Melegi végső erőfeszítéssel ugrik egyet s már két méterrel előbb fut, mint Groszner, ki hasztalan iparkodik behozni a tért. Melegi elsőnek ugrik a cél fehér vonalára s nyomban társai karjába dől, kik magasra felemelik s éljenezve hordják körül a pályán. — Éljen Melegi! O a győztes! Éljen ! Hagyjuk most a diadalmas csapatot és nézzük meg a másik fődíjért, a város turulmadaras nagy diszérmeért küzködőket. A merre nézünk, mindenütt érdekes. Távol és magas ugrás, súlydobás, függeszkedés, nyújtó, korlát, ló, és sokféle szereken külön és külön versenybíróság előtt folyik a hősi próba. S mig a rúdugrás színhelyére érünk, nem egyszer kell tapsolni és éljent kiáltani egyegy győztesnek. A rúdugrás egyike a tornászás legnehezebb gyakorlatainak. Különféle apró jelenségek játszhatnak közbe s az öt méter vagy néha hosszabb rúddal ugró ifjú ha nem vigyáz, még életével is lakolhat. Látszott is mindeniken, hogy minden figyelmét összeszedi. Legjobban és legszabályosabban ugrott az I. csoportban Galateo Antal és Hojcska Győző két pesti diák, a második csoportban pedig Merlcska János a helybeli tanítóképző növendéke. Galateo és Hojcska, bár remekül ugrottak, de a 2 m. 80 cm. magasságot már csak ugy vitték keresztül, hogy lábukkal érintették a zsinórt, mig Mericska a 2 m. 90 centiméteren is a legszebb plasztikával vetette át magát. A versenybíróság egyhangúlag elsőnek kvalifikálta Mericskát s igy ő nyerte el a második fődíjat, a város turulmadaras diszérmét. Volt nagy lelkesedés a képezdészek körében. Vállaikra kapták a győztes ugrót és körülhordozták, mint valami diadalmas Cézárt. A versenyek szakonként igy lassan végét értek s már esteledett, mikor a Jury elnöksége a fődíjakat odaítélte és kihirdette, mely alkalommal az ifjúság Francsics Norbert kir. főigazgatót lelkesen megéljenezte. A fődíjakat Andrássy Mariska vármegyénk alispánjának leánya nyújtotta át a győzteseknek, kik aztán csapataikkal diadalmasan elvonultak a versenytérről. A beállt este miatt a játékokat nem lehet megtartani, de lehetetlen is lett volna, mert a közönség a versenytérre tódult s igy deák, tanár, versenybíró és közönség ugy összekeveredett, hogy egyes csapatok alig tudtak sorakozni. A jury végérvényes ülése péntek délután volt, mikor is a következőkép határoztak. A szép szabadgyakorlatokért mind a 28 résztvevő intézet elismerő oklevelet kap. A katonai rendgyakorlatokért oklevelet kap az egri fg., kecskeméti fr., halasi fg., bpesti ref. fg. Szabatos előadásért 20—20 koronát Francsics Norberttől az egri főreál s kecskeméti fr. segitőegyesülete. A kézi szerekkel bemutatott gyakorlatokért SaceHáry György ezüst serlegét a gyöngyösi főgymnásium kapta. •— Oklevelet nyert: Gyöngyösi fg., bpesti II. fr., bpesti gyakorló fg., I. áll. fg., ref. fg., IV. fr., Röser intézet, nagykikindai fg., szegedi piarista fg., kecskeméti fr. 150 méteres futásért arany érmet nyert Speidl Géza, bp. Röser-int. tanuló. Ezüst érmet: Kiss Ernő, szegedi fg., Schneider János, kecskeméti fr., Klopp Jakab, szegedi fr., Janits Lajos, bp. Röser, Walter Ferenc, bp. VII. fg., Katona József bp. V. fg., Speidl Géza, bp. Röser. Bronz érmet Várady Jenő, bp. I. fg., Pilinszky János, bp. V. fg., Héjas Pál, kecskeméti fr., Riedl Emil, bp. V. fr., Forgách Béla, VII. fg., Szekulesz Béla bp. VI. fr. 200 méteres futásért arany érmet kapott Melegi Gyula, a bpesti V. ker. főreál tanulója, intézete pedig a hölgyek diját, az ezüst pálmaágat. Ezüst érmet: Melegi Gyula, bp. V. fr., Olasz Pál, bp. piarista fg., Groszner Árpád, bp. VIII.