ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-14 / 38. szám

Mindezek után az a fohász tör ki szivünkből: Népszövetség és közigazgatási reform jöjjön el a te országod! De megtoldjuk a fohászt azzal a kérdéssel, melyet az elhagyatott népnek nyilt s lappangó barátaihoz intézünk: Nem lehetne-e a nyilvánosság igénybevételével is ezeken a rothadt állapotokon lendíteniIgy végezne a sajtó köszhasznú munkát! — A fogalomzavar eloszlatására különösen szükség van most, mert ez a legbiztosabb eszköz az ország bajainak orvoslására. Az úgynevezett »szabadelvü« felfogás hatalomra jutása óta majdnem mindig »ámitó jelszavak és hazug igeretek« hangoztatása által vezették a közvéleményt. Maga a »Überaus« szó sem volt nálunk más, mint egy nagy hazugság, mert mást jelent az elméletben és egészen mást tettek a gyakorlatban e jelszó alatt. Az elméletben igen hóditó értelme van : bőkezűnek lenni a jogok, szabadságok kiterjesztésében. De a gyakorlatban a magát liberálisnak nevező politikai irány nálunk Magyarországon bizony utálatos zsarnokságot és lelkiismeretlen részrehajlást honositott meg. A liberális uralom alatt pusztult el itt a kisiparos és jutott végső szegénységre a kisgazda, mert a liberális törvényhozás csak a nagy töke érdekeit tartotta szem előtt, teljesen ennek a szolgálatába állott és a gyenge népet veszni hagyta. Tehát midőn Magyarországon a nép megmentéséről van szó, midőn az országnak fenállását biztosító földművelő osztály talpra állítását célozzuk, akkor végzetes hiba a liberalizmusba helyezni reményünket. Ez minden csalódás közt a lagnagyobbat okozná. Azért emiitjük ezeket, mert gróf Károlyi Sándor most Pozsonyban a földmüvelök országos értekezletén, hol a kisgazdák sorsának javítására jöttek, össze, a liberális szellemet nevezte a mentő eszköznek, melylyel a nyomorból kiemelkedhetnek. A valóban nemes gróf ezzel a beszéddel kegyetlen fogalomzavart okozhat, melylyel ellenfelei az ö minden törekvését megsemmisíthetik. Biztosan tudjuk, hogy ö a »Überaus« szót nem a nálunk gyakorlatban levő értelem szerint akarja használni, hanem, mint élemedett és nemes gondolkodású úr, azt ideális és hamisítatlan jelentőségében hangoztatja. De mit használ ez, ha másként érti a világ ? A magyar ember a szavakat úgy érti, amint azok hangzanak. Magyarországban a »überaus« szónak a gyakorlat olyan értelmet adott, mely homlokegyenest ellenkezik gróf Károlyi Sándor által szándékolt jelentőséggel, mert itt az összes gazdasági bajok okozója épen a liberális nemzetgazdasági politika, mely a legszivtelenebb részrehajlással egyedül a börzét, a nagy pénzvállalatok előnyét tartotta szeme előtt Mert ha a szatíra karrikatúrává fajul, főcélját — ismerd meg tenmagadat — már elvesztette. De azért nevetségesen enyhe se legyen a szatíra, minő a szunyogcsípés, mely nem is fáj, hanem csak — viszkeí". Az igaz szatíra hasonlít a nadályhoz és viperához: ezek harapnak ugyan, de egyúttal orvosságul is szolgálnak a betegeknek. Már az. eddig mondottakból is láthatjuk, hogy a számbavehetö szatirikus nem lehet valami »felbolond« ember, hanem igaz gondolkodó főnek kell lennie, ki embertársain fölülemelkedve vizsga szemmel nézi azok hibáit, s a fenyegető rosszat már messziről fölismeri. Innen következik továbbá, hogy az igaz szatíra mindig finom, elegáns és választékos. Sohasem durva, sohasem ormótlan, sohasem triviális ! Különben ráillenének a híres lichtenbergi mester szavai: — Nitimur in foetidum (ez nem nyomdahiba !) Ocsmány dolgokra törekszünk. Ilyennek pedig a szatírának sohasem szabad lenni. A szatíra soh'se lázadjon föl az erkölcsi törvények ellen, mert akkor ahhoz a hajóhoz hasonlítana, melynek legénysége föllázadt, s a jámbor utasok inkább a tengerbe vetik maés nem védte a kis embert, pusztulásba kergette a nagy tőkével versenyezni nem biró kis gazdát. Ebbe a magyar liberalizmusba helyezi Károlyi a reményét? Bizonyára nem. Tehát praktikusan, a meglevő helyzetnek megfelelöleg kellett volna beszélni, hogy a gyengébb felfogásúak is megérthessék a vezér szavát és ne legyenek eltántoríthatok hamis jelszavak által ! Ilyen világos beszéd határozottá tette volna az egész gazdakongresszust, mely épen az által okozott zavart a követendő politikát illetőleg, hogy a vezér a liberális irányt ajánlotta, mig az összes felszólalók a gazdasági bajok okozójául a liberális nemzetgazdaságot jelelték meg. Vasárnapi levél. — A diák-gyerekhez. — Kedves fiam! — Midőn két hónapi pihenésnek nevezett vakációdat a magad imposztor módja szerint, körmönfont csínyekkel és egy koronás lumpolásokkal valahogy agyonverted, és az uj iskolaévre visszatértél a váró sba, jobban mondva a hetedik osztály padjába, — nem mulaszthatom el, hogy atyai tanácsommal fel ne keresselek. Hogy a bukást jelentő bizonyítványodat nem merted haza küldeni, ezt értem, — valamint azt sem csodálom, hogy magad sem mertél haza jönni, hanem a két hónapot nagynénéd védő szárnyai alatt, atyai argumentumaim hatáskörén kivül iparkodtad eltölteni. Ha ezt szégyenérzetböl tetted, úgy dicséretedre váljék e vonás, de ha azért, hogy édes apád jó tanácsait elkerüljed, úgy rosszul tetted. Viselt dolgaid tekintve tudatom veled, hogy zsebpénzedet egy évnegyedre felfüggesztem. Bukott embernek nem kell zsebpénz ! Minek ? — hogy ismét költs, hogy a sok képes levelezölapirás megint elvonjon komoly tanulmányaidtól ? Hogy legyen miből bonbont vásárolnod a csitri lánykáknak ? Hogy vehess cigarettát és azt foghegyre kapva, az esti szürkület homálya alatt a kis Duna partján és a szigetben kaszinózhass ? Hogy virágot végy apró ideáljaidnak, vagy hogy félliter bortól olyan csínyekre rugaszkodj, amiért ismét a kicsapás veszélye fenyegessen ? Nem kapsz pénzt gyerek! A cipötalpalásaidat és minden szükségletedet számlákra írasd, és azokat majd én fogom kifizetni, mert ha azt neked küldöm, ismét elrontod a gyomrodat Szaczlauer bácsi túlédes süteményeivel és lukas cipőidben meghütve magad, nyavalyáskodnál. Belátom, gukat, minthogy ez emberi bestiák között maradjanak. Vagy legjobb esetben tengeri betegséget kapnak — az undortól. # Az igaz szatíra direkt ostoroz, magát a hibát, magát a bűnt, mint a társadalom bűnét. Ehhez pedig nem szükséges sötét arcot öltenie, mert akkor hasonlítana a festő macskájához. E macska meséjét egy öreg egér mesélte el társainak. — Valamely festőnek volt egy fehér macskája, mely ugrándozás közben a festékbe potytyant, s fekete kosztümben jött ki belőle. Az egerek azt gondolták, hogy a cirmos jámbor barát lett, ki húseledellel táplálkozni többé nem fog. Azonban keservesen csalódtak, mert a festő macskája még hevesebb üldözőjük lett, mint annakelötte. A szatíra ne legyen ilyen szemfényvesztő, hanem biztos erkölcsi alapon állva maradjon meg mindig a maga valóságában. # Mikor Walpole Róbert, angol miniszterelnök és államférfiú — ki mellékesen említve első azok között, kik pénzzel vásárolták meg a kormánypárt embereit, s pénzzel teremtettek maguknak hogy én rontottalak el a zsebpénzeléssel. Azt hittem, hogy van már olyan eszed, mint nekem volt hetedikes koromban, én zsebpénzemből csinos könyvtárat szereztem be. Te e helyett a zsebpénzedet, meg a szükségletedre küldöttet is elverted, s nem hogy könyvtárad volna, hanem még a mult évi könyveidet is eladtad, s most ujakat kell venni, dacára, hogy tudtad, miszerint ismét csak azoknál kell maradnod. Azt irtad, hogy elrongyolódtak ! Ugyan mikép és hogyan, ha nem tanultál belőlük; olyannyira nem, hogy megbuktál ? Gyerek térj eszedre és tanulj ! Mi lesz belőled ? Én már aligha birom a munkát, beteges vagyok s maholnap behunyom a szemem, magad vagy a világba, s szegény anyád csekélyke nyugdiját ugyan elég gonddal jár beosztani. Talán azt hiszed, hogy ö taníttat tovább ? Talán a végtelenségig? Semmit nem végezve úgy állsz majd a világban, mint aki nem tudja, hogy miért született. El fogsz zülleni! Pumpolni fogod az embereket addig, mig lehet, s ha már nem adnak, olyan korteremtette filozófus leszel, mint valamennyi proletár, ki nem talál külömbséget a zsebe és lelke között, mert mindkettő üres lesz. Beállsz talán szocialista apostolnak, kit nem ugyan a társadalmi bajok dobnak e pályára, hanem inkább saját élhetetlenségük s az, hogy az enyém és tied közötti külömbséget tagadják. A félműveltség fog belőled ordítani a proletárok gyűlésein. Fenevad leszel, kulturbestia, s magadról majd azt hiszed, hogy megreszketteted a világot, s csak mások fognak felismerni a hangodról, mint azt a mesében élő szerencsétlen szamarat, ki az oroszlán bőrébe bujt . . . Lejárod magad s a kétes ekszistenciák tömkelegébe merülsz, majd lopni fogsz, ha pénzt nem, becsületet. Ez utóbbi kevesebb veszélylyel jár manapság, de ugylátszik jövedelmezőbb. Útonálló leszel, ki tisztességet rabol, hogy pénzt szerezzen s a vége e pályának, hogy elfordulnak tőled az emberek, megvetnek és kidobnak a tisztességes társadalomból, mert erkölcsileg kivégzed magad, méltó büntetéséül saját vétkeidnek. Ez pedig keményebb büntetés, mint az akasztás. Azért intelek gyerek, tanulj! A félműveltség, a tökéletlenség, a hitetlenségnek, az önámitásnak burjánzó gyomot termelő talaja. Müveid a lelkedet, hogy virágokat teremjen, nem irthatlan gazt. A tanáraidat tiszteld és figyeld.-Óra közben ne járjon az eszed szerelmes verseken. Azt pedig, hogy te is irj ilyeneket, akár álnév többséget; ki elég vakmerő volt kimondani, hogy minden lelkiismeretnek megvan a maga ára! — mikor ez a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó (Bánffy-féle ember) s eszközeiben épen nem válogatós miniszter Anglia gazembereit Amerikába deportáltatta, Franklin csak ennyit irt neki : — Mi önnek hálából ugyanannyi csörgőkígyót fogunk küldeni a királyi park számára .. . Ilyen a tónusa az igaz szatírának. * Csodálatos, de való, hogy a legjelesebb szatirikusok a komoly hitvallású papság gárdájából kerültek ki. Igy Rabelais, Beroald, Swift, Sterne, Ábrahám a sancta Clara, etc. Különösen ez utóbbi, mint Ágoston szerzetbeli hitszónok, világhírre tett szert szikrázó élééivel és csipös szatíráival, melyekkel korának félszegségeit ostorozta. A szelidlelkü Nérei szent Fülöpnek is erős hajlandósága volt a szatírára. A templomból mindig gyorsan távozó paptársa után ö küldött egy izben ministráns gyermekeket égő gyertyákkal, mert hiszen, mint monda, benne az Oltáriszentség szinei még teljesen épek. Deák Antal.