ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-14 / 38. szám

alatt is, határozottan megtiltom. Mit rímelsz ? Mit kinzod az emberiséget és a szerkesztőségeket infámis verseiddel ? Előttem ne is kérkedj a poemáiddal, mert boszankodom, hogy versfaragással lopod drága idődet. Énekeld meg a bizonyítványodat ! Erről zengj dicshimnuszt! A mult évben is folyton korholtalak, de most kijelentem, hogy ha nem tanulsz, leveszem rólad a kezem ! — előbb azonban rád teszem . . . Ha pedig az órádat még egyszer zálogba teszed : kitagadlak. Pénzt ne kérj, mert nem kapsz, ha azonban jeles bizonyítványod lesz évközben, édes anyád tudtom és belegyezésem nélkül küld egy-két garast. Csókol szerető apád. A másolat hiteléül: Pont. A magyar kath. tanitók római zarándoklata. A magyar kath. tanügy egyik legnevezetesebb eseménye a tanév elején a római zarándoklatnak közóhajból folyó évi október hó 21-ére történt elhalasztása. Elhalasztatott, mivel a jelentkezési határidő korán lejárt és még sokan szándékoznak jelentkezni; elhalasztatott, mivel a részvételi jegyeknek az idö rövidsége miatt való kiállítása a meghatározott időre lehetetlenné vált; elhalasztatott, mivel a szokatlanul meleg szeptember hava a délen is fokozottabban érezteti erejét és végre, mert a közóhaj úgy akarta, amelynek alapján a rendező bizottság helyesen cselekedett. Jól eső örömmel regisztrálhatjuk, hogy a jelentkezők már is kitesznek oly számot, melylyel a magyar kath. tanitók bátran képviseltethetik magukat. De kívánatosabb, hogy Mária országának kath. népnevelői, egyháziak és világiak egyaránt minél nagyobb számban jelenjenek meg. Mert minél többen vannak, annál többnek lelkületében vésődik be ez az emlék, mely tisztelettel övedzi az egyház hatalmas isteni szervezetét és szeretettel környékezi azt a nagy erkölcsi erőt, mely egyedül Krisztus egyházában lelhető fel valóban. Ennek az erőnek bámulatra ragadó megnyilatkozása a

n dicsőn uralkodó XIII. Leo pápa ö Szentsége. Ot látni és ott látni, hol a vértanúknak Krisztusért önmagukat feláldozó szeretete, hűsége lerombolta a pogány Rómát, felépítette a valódi művelődés és társadalmi berendezkezés oszlopos csarnokokkal biró pantheonjait a tudománynak és megszentelte a szívnek érzelemdús virágos kertjeit: valóban rendkívüli, csodásan bájos, áhítatra és komoly elmélkedésre ható lehet. S mert az, minden erőnkből azon kell lenni, hogy abban minél számosabban részt vehessünk és minél számosabbnak lehetővé' tegyük a zarándoklatban való résztvevést. Úgy a papi körök, valamint az egyes tanitói körök tegyék egész szívvel-lélekkel magukévá az ügyet. Tegye magáévá különösen Esztergomföegyházmegye lelkészkedö és tanitó kara, hogy ahány kerülete (46) van, annyi lelkész és tanitó vegyen részt a zarándoklatban. Esztergom nagy nevéhez méltó, hogy az átlag elnevezett egyházmegye, melynek közel 500 plébániája, 900 iskolája, 800 lelkészkedö papja és 1650 világi és egyházi tanítója vagyon. Ez a hatalmas számmal rendelkező két kar tegyen meg minden lehetőt, hogy soraiból minél több legyen a jelentkező. Legyen előttük követésre méltó példa Leszkay Sándor nagymagyari esperes lelkész, ki nemcsak maga jön el, hanem kerülete tanitói által is közakarattal kiküldette egyik társukat. Álljon előttünk követésre Pozsony, honnan a két Schmidt fötanitó lelkendezve álltak soraink közé. Kövessék őket a körök. Szóval, barátaink, híveink, ismerőseink között toborozzunk, ami annál könnyebben biztosítja az eredményt, mivel a zarándoklat valóban a legjutányosabb alapra van fektetve és azon fölül a legnagyobb figyelemmel van arról gondoskodva, hogy a zarándokok az utazásban és ellátásában kielégíttessenek. Vett értesüléseink szerint pedig O Szentsége nagy érdeklődéssel tekint a magyar kath. tanitók mozgalma elé és valóban óhajtja őket látni. Csak elgondolni is mily ábrándosan szép ezt a jelenetet, mikor zászlónk alatt zárt sorokban mutatjuk be hódolatunkat! Épp azért fogtam tollat, hogy arra lelkesítsem a tanügy bajnokait, biztosítván arról, hogy magával hozott emlékei mindvégig legkedvesebb emlékei maradnak életének. A zarándoklatra ez ideig a következők jelentkeztek : dr. Steinberger Ferenc nagyváradi kanonok, a kath. tanügyi tanács elnöke, dr. Walter Gyula pápai praelátus, esztergomi apátkanonok, a rend. bizottság elnöke, Gallér Kristóf szegedi, Guzsvenitz Vilmos esztergomi tanítóképző és Számord Ignác esztergomi óvónőképző intézeti igazgatók, Vass Károly és Vitkó Józset kegyesrendi tanárok Szegedről, Torma Izidor tatatóvárosi házfőnök, Pintér Ráfáel pozsonyi hittanár, Budaváry Ágoston sissói, Dómján Károly várpalotai, Fialkovszky József ubrezsi, Kanyó József mohorai, Leszkay Sándor esperes, nagymagyari, Markovich István egyházi, Nóvák Károly esperes, lovrini, dr. Ott Ádám budaujlaki, Steklács Nikodém vigvári, Trenhauzer József magyar-csékei plébánosok. Bleszkany Ferenc budapesti, Gagyi György gyergyó-szent-miklósi, Stenger Gyula nagyszöllösi káplánok, Bacsák Aladár aljárásbiró Somorjáról, Barsy József érsekújvári kereskedő, Erdőssy Gyula mag. hivatalnok Budapestről, Kozocsa Dávid magyar-csékei gyógyszerész, Penza Emilia századosné Temesvárról, Vermes József földbirtokos Nagy-Budafáról, Molnár Sándor és neje gazda Nagy-Lórsról, Bertalan Vince esztergomi tanitóképezdei tanár, Ember Károly tanitóképzö-intézeti tanár, a »Nepnevelö« szerkesztője és a tanügyi tanács társ. elnöke, Hevesi János polgáriskolai tanár Szegedről, Tóth Géza jászói igazgató-tanitó, Németh István somorjai, Schmiedt Antal és Schmiedt Ferenc pozsonyi, Szebényi Kálmán komáromfüssi fötanitók; Bellách Antal bessei, Hajdú István zalaszeghvári, Schmiedt Ferenc csomaközi, Szabó Sándor kézdivásárhelyi, Szokolyi István bussai, Walter Gyula cikói kántortanítók; Antos János somberekí, Balogh Jenő nagy-lózsi, Blazsek Géza vinnai, Balga István tiszaföldvári, Bányai Lajos kolozsvári, Bednarik József ocsovai, Fábián Ferenc dénesfalvi, Holovics Sándor búrszentmiklósi, Juhász József szathmári, Koczányi Ferenc felsö-szelestei, Koronczy Nándor tutjei, Léh Pál ujverbászi, Matulay József kürthi, Matkovich Jenő bakonybéli, Mazurek Ferenc felsóvissói, Pleifer József pece-szentmártoni, Bursinszky József bakócai, Szamborovszky Rezső nagyváradi, Szenté Mátyás babarci, Szuchony József tótgurabi, Sziber Ferenc nagykimlei, Walter Ádám cikói tanitók; Szmetana József aranyérdemkeresztes nyugalmazott tanitó Znióváraljáról, Reinl Paula oltárci, Schvartz Erzsébet vészkai, Szvoboda Irma nagyszombati tanítónő és Németh Istvánné somorjai óvónő, Glasz Pálné lovrini tanítónő, Szuhony József tótgurabi tanítónő. A zarándoklat céljaira ez ideig a bibornok hercegprímás 400, az egri fökáptalan 200, az esztergomi fökáptalan 100, a veszprémi káptalan 50, a győri és csanádi káptalan 30—30 koronát adtak. Ezenkívül a nagyméltóságú főpapi karból az erdélyi püspök és a pannonhalmi főapát kétkét, az egri érsek, a rozsnyói, szathmári, váci és veszprémi püspök, a csornai prépost, továbbá Krizsán Mihály központi papnöveldéi kormányzó e

gy-e

gy tanítót részesítenek a zarándoklat költségeinek megtérítésében. A jelentkezési határidő október 7. napja, amely határidőig a részvételi dij is beküldendő. Egyebekben a zarándoklatra vonatkozó megálla podások és tudnivalók nem változtak és szives felvilágosítással továbbra is a bizottság szolgál Esztergomban, ahová a jelentkezések beküldendők. Végezetül csak egyet: A Jézus nevében kezdettük, a Jézus nevében folytassuk ügybuzgósággal ezt a szép ügyet, amely örökbecsű dicsőségére fog válni a magyar kath. tanitói karnak. Rajta tehát Rómába! Bertalan Vince. Megjegyzések az iskolai programm-értekezésekre vonatkozólag. (T.) Az »

Esztergom« egyik júliusi számában a helybeli főgimnázium értesítőjének ismertetése folyamán olvastam egy megjegyzést: örömét fejezi ki az ismertető, hogy az idén nincs az értesítőben a hagyományos értekezés. Az idén miért nincs, azt tudjuk és értjük, nem is erről lesz szó, hanem arról, — vájjon kívánatos volna-e, hogy az értesítőt bevezető értekezések végleg elmaradjanak ? Egy jó értekezés a tudomány bármely ágából, mindig nyereség. Vájjon ki óhajtaná azt, hogy a szegényes magyar tudományosság ne gazdagodjék évenkint néhány jeles értekezéssel. Néhányat mondok, mert bizony nagyon igaz, hogy nem minden programm-értekezés nyereség. De az is igaz, hogy van olyan tudományág, mely évtizedeken át szinte kizárólag a programmok lapjaira volt utalva, és ez a paedagogia. De ha más szakot nézünk is, hol, mely folyóiratban jelenhetnének meg azon értekezések, melyeket az értesítők évről-évre leközölnek ? Vájjon a tanár maga adja ki ? Honnan veszi a rávalót ? Vájjon ki fogja megszerezni ezen értekezéseket,'még ha megjelennek is ? Sok tanárnak a doktorrá avatása is csak úgy valósitható meg, hogy dissertatióját közli az értesítőben és ebből csináltat annyi különnyomatot, amennyit be kell adni az egyetemre dolgozatából. Az sem utolsó dolog, hogy sok tanár az értesítőben való munkálkodás folyamán kap igazi kedvet a további munkálkodásra; munkássága folyamán nemcsak a maga szellemi tökéjét növeli, hanem fényt ád azon intézetnek is, melyben tanit, sikerével buzditólag hat tanártársaira, a növendékekben a tanár iránt való köteles tiszteletet növeli és bizonyos fensöbb tiszteletérzetnek fakasztójává válik. Ennek alapja az, hogy a növendék, söt mindazok, kik akarva, nem akarva tudomást szereznek a tanárok tudományos téren való egyegy föllépéséről, szerepléséről, arra is gondolnak, hogy a tanár nem napszámos, aki midőn elvégezte kiszabott napi munkáját, henyélésben tölti a drága időt; és azt is előbb-utóbb szintén belátják, hogy az egyetemet végzett emberek között a tanárság nem oly utolsó, mint amilyennek manap tekintik a — korlátoltabbak ; talán még arra is gondolnak némelyek, hogy a tanárok nagyrészt ideális célokért küzdenek az egyesek, az ország, az egyház szolgálatában állva, midőn valami nagyobb anyagi jövedelmet hajtó mellékfoglalkozás helyett a magyar tudományosság rosszul öntözött kertjében iparkodnak némi kalászokat érlelni, melyekből csak olykor-olykor ha jut egy-egy szem az ö ölükbe is. Nézetem szerint ez az a szempont, ez a legutolsó, melyet különösen kell hangsúlyoznunk, a papok, a szerzetesek kezén levő iskolákkal szemben, hogy lássa, aki nem akar tudva és akarva vakoskodni, hogy a pap, a szerzetes jól is fel tudja használni drága idejét ! Vájjon nincs-e ebben nagy-nagy nevelő erő ? ? !! Mutassa ki a tanári kar igy is, hogy van benne élet, van benne erő, lelkesültség, önállóság, hogy tudása nem szűnik meg ott, hol a kézi könyvben az utolsó pont van. Mutassa meg, hogy fáradságának, munkájának nincs vége akkor, midőn a pedellus csenget, vagy a gyakorlatjavitó ceruzát kiteszi kezéből. A protestáns iskolákban szokás, hogy az új tanár székfoglaló felolvasást tart. A protestáns iskolák közölnek programm-értekezéseket. Vájjon a felolvasások székfoglalóul kivántatnak-e, más kérdés; nézetem szerint üres formaság. De ők nem teszik le a tollat, miért tegyük le mi ? Ők felhasználnak minden orgánumot maguk mellet, mi ne tegyünk igy ? Használjuk fel az értesítőt is arra, hogy egyrészt a domesticus fidei erősödjék hitében, tegye öntudatossá a katekizmust, a szive hitét. Neveljünk benne katholikus eröt és lelkesedést jó irányú bevezető értekezésekkel is. Az irodalom, a történelem, a társadalmi tudományok alkalmas részeinek feldolgozásával adjunk neki kellemes, nevelő, jellemképzö olvasmányt a hosszú vakációra. Nem csak neki adjuk ezt. A gyermek szülei, barátai, ismerősei is elolvassák a jót, érdekeset. De ne Herbart filozófiáját dolgozza föl a tanár az elvontnál is elvontabban, vagy a III-ad osztályú görbe vonalakkal ne akarja mulattatni a kis gimnáziumok növendékeit! Sok bötüt eresztettem, talán nem hiában. De talán fölöslegesen is, hiszen e becses lap a nagyszombati főgimnázium és conviktus értesítője ismertetésénél valósággal ujjongott az értekezésekről szóltában. Szóval egy kis következetlenséget eresztett meg a t. ismertető.*) Záradékul csak ennyit: a programm-értekezés tekintsen magasabb, ideális szempontokat, legyen célja az igazi tndomány népszerűsítése ! *) Ismertető nem programm-értekezésről értekezett. Azt akarta kifejezni, hogy inkább semmi, mint rossz programm-értekezés. Szerk.