ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-06-15 / 25. szám
A segédtanitók helyzete általában tűrhetetlen volt. Előképzettség gyanánt többnyire megkívántatott tőlük a többféle (magyar, latin, német, tót) nyelvismeret. A fő, illetőleg a kántortanító fogadta fel őket élelmezés és lakás fejében, a mihez csekély, vagy éppen semmi fizetés sem járult. Hogy tehát magukat ruházni és a szükségesekkel ellátni tudják, mellékkereset után néztek, a mely a zeneértő s.-tanítóknál abból állott, hogy ünnep- és vasárnap délutánonkint a nagyvendéglőben, vagy a szomszédos községekben búcsú és lakodalmak alkalmával » muzsikálni« jártak. Helyzetük az állás bizonytalansága miatt is nem ritkán elég lealázó volt. Albetz Bálint »a régi tanítói gárda utolsó Mohikanja« irja önmagáról, hogy 1823-ban, a temesmegyei Szt.-András községben, altanitó korában, még a toronyórát is fel kellett húznia. A tanitók nagy részének hivatás, képzettség dolgában, továbbá erkölcsi és értelmi tulajdonságokban való szükölködése nagy hátránya volt a népiskola beléletének, nevelő hatásának egészséges irányban való fejlődésére. A nevelésben a gyermeki lélek ismeretet feltételező, helyes, öntudatos és az eszményi célnak megfelelő vezetés hiánya általánosan érezhető volt s minthogy a nevelés módja leginkább a szigorú fegyelmezésben nyilvánult, az eljárás nem az érzületre, mint inkább az érzékekre kivánt hatni. Tagadhatatlan, hogy e ferde nevelési elvek részben a korszellem szülöttei. 1 ) Id. Szinnyey József »Visszaemlékezései«-ben igen érdekes adalékot nyújt a szokásban levő tanítási és fegyelmezési eljárásról. »Az előadás — irja Szinnyey, a ki 1836. táján járt a komáromi első elemi iskolába — rendesen az ábécések oktatásával kezdődött; ezekből évközben silabizálok (betüfoglalók) és a következő évben olvasók lettek. Mig az egyik rész tanult, addig a többiek pajkoskodtak, lármáztak és igy végehossza nem volt az egzekuciónak, mely térdeplés, hajnak megcibálása, pálcaütés a teát különböző részére, „skutik, vagy korbács- és virgácsból állott; az írásnál vétőnek rendes büntetése volt a packa vagy tenyérre-ütés léniával, vagy pálcával, azután a körmös, mikor a fiu öt ujját összetartva, nyújtotta a tanitó felé s az. a léniával ráütött.« A kathedra mellett — irja tovább Sz. — alacsony asztalkán egy tartó volt sok ludpennával; a farácscsal védett cserépkályha háta megett pedig egy korsóban ázott a virgács, az összekötözött nyirfa-vessző. — Igy volt a városban ! A falusi iskolákban bizony még sötétebb színezetű volt a kép s a testi büntetés egyéb nemei mellett a vesszözés fontos eszközét képezte az iskolai nevelésnek. Pedig királyi rendeletek voltak, melyek a testi büntetésen ért tanítót börtön-büntetéssel, hivatal-vesztéssel fenyítették, de a hiányos felügyelet miatt e rendeletek soha végrehajtva nem lettek. IV. A népiskolákban az oktatás nyelve a nemzetiség szerint volt változó. Ez állapotot lényegesen elősegítette a Mária-Terézia-féle (1777.) németesitö »Ratio Educalionis,« mely a népiskolákat nemzeti népiskolává alakította át, a melyekben a német nyelv a magyarral egyenjoguvá lett. Az 1790/1-iki országgyűlés bizottmánya által nemzeti szellemben módosított s 1806-ban másodszor 1 ) kiadott »Ratio« által a nemzeti nyelv tanítása szabadabb lendületet nyert s nemzeti iskoláinkból a német nyelvet sok helyt kiszorította. 1831-ben Vasvármegye már abban a helyzetben volt, hogy a nagyfalvai (Mogersdorf) tanítónak, Nits Lajosnak, a ki »valodi példája minden tanítóknak,« a magyar nyelv sikeres terjesztéseért 50 váltó forintokat ajándékozhatott. (Tud. Gyüj, 1831. v. k.) E tanulmányi rendszer az elemi népiskolá*) 1828-ban harmadszor is. l ) A testi fenyíték derűre-borura való alkalmazásának célját a cinkotai kántorról fönmaradt adoma a következőkép világítja meg: Mátyás király egy alkalommal betért a cinkotai mester iskolájába. A mester nem zavarodott meg, sőt fején levő sapkáját is folyvást fönn tartotta, a királynak semmi megkülönböztető tiszteletet nem adott és tanítványai előtt annak csak legkisebb jelét se mutatta, hogy most neki végtelenül nagyobb úrral van dolga. A király a mesternek illetlen magaviseletét egykedvüleg vévén, parancsolta neki, hogy csak folytassa a leckét. Végre mikor a vendég kijött és őt a mester kikísérte, ez az ajtón kivül lekapta sapkáját, tisztelte a királyt mély alázattal és bocsánatot kért tőle azzal a mentegetéssel, hogy oktatásainak sikerülése végett ő a maga mesteri személye felől a tanítványoknak igen magas ideát vert a fejükbe, mely szerint ezek nem hisznek létezni az országban nagyobb urat, mint amekkora az ő mesterük. (Tud. Gyűjt. 1835. IX. k.) kat: falusi, mezővárosi (kis-városi) és nagyvárosi iskolákra osztotta föl. (Az 1845. évben kiadott »Magyarorszag elemi tanodáinak szabalyai« a népiskolákat: al- és fötanodákra osztja.) A falusi és mezővárosi iskola: egy, illetőleg két osztályból, mig a nagyvárosi iskola: három osztályból állott. A tantárgyak voltak. A vallástan, olvasás, irás, számvetés és erkölcsi szabályok. Azonkívül a latin iskolába készülök számára a latin nyelv elemei. (A nagyvárosi (normál) iskolák felső osztálya egyszersmint a tanitók képzőintézetéül is szolgált, hol a jelöltek még mértant hazai történelmet, rajzot és zenét is tanultak külön órában.) Az érsekújvári nemzeti iskolának 1811/12. tanévi beosztása érdekes fölvilágosítást nyújt az általános gyakorlatra nézve. Ott ugyanis, a második osztályban az előirt tárgyakon kivül »principiák«-at tanultak azaz bevezetést nyertek a latin grammatikába . , .; mig a harmadik osztályban volt az első grammatika. (Tehát hasonlatos volt a gymnasium első osztályához.) Ezen osztály tanulóinak még magánügyekben is már latinul kellett érintkezniök, mert különben volt dolga a »skutikaö-nak. 1 ) A latin uyelv tudásának ez eröszakolása eléggé magyarázza azt a körülményt, hogy a tanitók legtöbbje, e korban jól beszélt latinul; söt ezt tudva, azon sem csodálkozunk, ha olvassuk, hogy a szvederniki (Trencsénm.) paraszt sirásó latin verseket irt. (Tud. Gyűjt. 1835. IX. k.) A célszerűtlen felszerelés s a taneszközök hiánya a haladás általános akadályául szolgált. A könyv, tinta sok iskolában ismeretlen volt. A palatábla meg éppen. (Révész Imre prot. egyházi iró életrajzában olvassuk, hogy ö az elemi tanulmányait a tisza-dobi iskolában kezdette, Hol irni térden állva, egy rongyos kemence padkáján tanult. — Danielik. Magyar Irók.) Az olvasás elemeit a falakon lógón betüzö-táblákról tanulták a gyermekek a tanitó elömondása után és pedig: először a nyomott nagybetűket az A-tól Z-ig, azután a kis abcét, majd a magán és mássalhangzókat, végül szótagokat, szavakat. Az olvasás tanitás-módja a syllabizálás, azaz a betűztetés volt. (A tanitó, miután a kezdőkkel a betűket korban többször elmondatta, a haladókkal a szótagokat, majd a szókat szintén korban mondatta: a-bé, mondd rá: ab; há-á-zé = ház stb.) Az irást vonalozott ivpapiron (árkuson) tanulták. Legósdibb módja az volt, hogy a tanitó plajbászszal előirt és a tanulók tintával utána irták. Eleinte a tanitó maga. vonalozta a papirost később a vonalakat a papírra nyomatták. Az íráshoz szükséges lúdtollat a gyermekek maguk hozták, s a tanitó maga faragta meg, a miért minden második az övé volt. (Folyt, köv.) 1 ) Komlóssy F. Esztergom főegyhm. rk. iskolák története. 1896. 215. 1. HIREK. A hétről. i. Zenétől hangzott szép Kovácspatak; Az »érett ifjak': ott búcsúztanak. A jour fényes (?) volt, — ép' szombat (!) vala — Ugy meghatott ez ifjak búcsúja. A várostól, amely nyolc éven át Tanította: >Szeresd hited, hazádLc Ottan az idegenben búcsúznak ők el, Mig itt az áhítat egy Leót ünnepel. II. Messze idegenbe az a beszéd járja, Hogy a magyar népnek sehol sincsen párja — Udvariasságban, lovagiasságban. Én ezt "Esztergomban vajmi ritkán láttam. Esztergomi lányok, daliás legények ! Mért kell, hogy így szóljon, rólatok az ének ? Nem vagytok ti méltók a szép magyar névre? Avagy ily romlott már a magyar nép vére? Ki tud durvább lenni, az a verseny járja; Esztergomi népnek alig is van párja. III. A biblia nemde, hogy.arra tanit. Az Úristen elküldte angyalait, — Testére az ember leplet tegyen ; S szűnjön meg a boldog édeni élet. Ám, ki a Moly a mellett elmegyen. Szemébe ötlik, hogy ott éden éled. Semperidem. * Lelkigyakorlatok papok számára az esztergomi szemináriumban. A szokásos lelkigyakorlatokat jul.'7-én este kezdjük. A kit szive ide vonz s körülményei felénk terelnek, azt szívesen látjuk. Prohászka Ottokár. * A váci püspök Esztergomban. Gróf Csáky Károly váci megyéspüspök mult vasárnap titkára kíséretében városunkban időzött és Boltizár József püspök vendégszeretetét élvezte. * Leó-ünnepély a főgymnasiumban. A fögymnasium eddigi sikerült fényes ünnepélyeihez méltán sorakozik a legutóbbi, melyet f. hó 11-én d. u. 6 órakor tartottak meg az intézet dísztermében fényes közönség jelenlétében. Az ünnepet, melyen a klérus számos tagján kivül Boltizár József püspök, érseki helynök is megjelent, egy sikerült pápai hymnussal kezdték, mely zenedarabhoz méltó volt a többi ének- és zeneszám is, melyeket Schedl Arnulf főgymn. tanár és Borovicska Adolf zenetanár rendeztek; különösen Schubert »Rosamunda«-ja tetszett. Az ünnepi beszédet Kartaly István VII. o. t., önképzököri alelnök mondotta, melylyel zajos tapsokat aratott. Kovács Gy. VII. o. t. saját szerzésű ünnepi ódájával keltett nagy hatást. Az ünnep végén Hollósi Rupert főgymn. igazgató mondott nagy helyesléssel fogadott alkalmi beszédet, mely után az ifjúság együtt a közönséggel énekelte »Hol Sz. Peter« kezdetű pápai himnust. Végül Boltizár József püspök áldását adta a jelenlevőkre s ezzel a lélekemelő szép ünnep, melynek rendezése Bárdos Rémig dr. főgymn. tanárt dicséri, lelkes éljenzések között véget ért. * Ünneplés. Usztanek Antal, hercegprimási uradalmi felügyelő most ülte működésének 40. évfordulóját. Ez alkalmat fölhasználták tiszttársai arra, hogy rokonszenvüknek ünnepélyes kifejezést adjanak. Egy diszes albumot nyújtottak át neki és lelkes szavakkal magasztalták az értelmes, gondos gazdát és a szerető jóbarátot. * Esküvő. Istvánffy Elemér, a párkányi takarék könyvelője f. hó 11-én vezette oltárhoz Bartha Ilonkát, néh. Bartha Ármin volt nyug. I. megyei aljegyző, köz- és váltó ügyvéd és neje Lieb Etelka szép és müveit leányát. * Bérmálás volt f. hó 9-én Bars-Endréden, melyet Kohl Medárd dr. püspök osztott ki az Isten templomába sereglö, küzdésre kész bérmálandókra. Endréd még oly kitüntetésben nem részesült, hogy bérmálás lett volna ott, éppen azért a lelkesülés heve sokat nyert a hivek szivében. 8-án, névünnepén a püspök Alsó-Pélen részesített sokakat a nagy szentségben, ahol özv. gr. Hunyady Lászlóné magas vendége is volt, s innen 9-én 9 órakor érkezett meg disz bandérium mellett Ordódy föbiró vezetése alatt a díszesen felállított templom előkapujához, melynek tetejéről zászlók és a szent koronától övezett üdvözlő szavak ragyogtak le. Az intelligencia sokasága is fogadta a püspököt, ki az Isten házába lépve csendes misét hallgatott s azután a szószékre lépett s szivböl jövő szavakkal bátorította a lelkeket, hogy hitüket mindenkor vallják meg nyíltan, szabadon, mert erre veszik a bérmálás szentségét; ha már személyi becsületért tudunk, törekszünk áldozni, ugy annál inkább kötelességünk hitünk bátor megállására és követésére, mert ezáltal mutatjuk meg, hogy Krisztus igaz követői vagyunk. A megerősítő szentség kiosztása után Fába Simon plébánosnál jelent meg a püspök, ahol számosan voltak a tekintélyes vendégek egybegyűlve a magas vendég tiszteletére. * Nyilvános köszönet. A szent Imre Önképző Egyesület, mely szerény anyagi viszonyok között küzd a kereszténység, a katholicizmus magasztos eszméiért, ez uton is hálás köszönetét fejezi ki azon lelkes jóltevöi iránt, kik kegyes adományaikkal lehetővé tették, hogy esztergomi vándorgyűlésének leírása külön is megjelenhessék s ez által a maguk részéről is a legnagyobb mértékben hozzájárultak az általa képviselt eszméknek mínél szélesebb körben való elterjesztéséhez. Miklós Alajos, a szt. Imre önk. Egylet elnöke, a »Pro Ecclesia et Pontifice« érdemkereszt tulajdonosa.
