ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-12-21 / 52. szám

VII. évfolyam. Es

ztergom, 1902. december 21. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Esztelen lovagiasság. Esztergom, december 20 (•—r.) Volt fölháborodás, elszörnyüködés, tetemrehívás a szerencsétlen Enmsztholtteteme körül a liberális lapokban! Csak most látjátok a daliáskodó párbajnak gonoszságát? Min szörnyűködtök voltaképen? Azon, hogy az ártatlan fél esett áldozatai? Hát azt csak most tudjátok, hogy a párbaj olyan vadállat, mely az ártatlan félt sem kiméli! Hisz ebben áll a párbaj észellenessége, hogy az ártatlant és vétkest egyenlőképen állítja oda áldozatnak és következőleg akárhányszor éppen az ártatlan fél lakol, mig a gonoszság sértetlenül nevet és szedi j>lovagias hösisege« fölötti elismerés babérait. Vagy azon szörnyűködtök, hogy az a buta golyó most beletalált céljába? Oktalan elszörnyüködés. Hát nem mindig ott van ez a lehetőség, mikor a becsület-lovagok vadállatok módjára egymásra rontanak? Hisz abban áll a párbaj égbekiáltó gonoszsága, s nem is egy, hanem kettős gonoszsága, hogy egyszerre két emberéletre támad, minden józanság, emberiesség, jog és törvény ellenében. Hogy nem végződik mindig ilyen végzetesen, az a komoly párbajnál nagyon is esetleges. Szerencsétlen Magyarország! Sok vész mellett ugyancsak kiütött és dühöng ez a vész is, az intelligencia-vész! Mi ennek az oka? Azt mondják: a magyar becsület és lovagiasság. Ugyan dehogy. Ennek voltaképeni oka csak a hit- és valláshiány, az erkölcsi sülyedés, a »romlott intelligencia, cc Becsület-e az, Isten és ember legszigoAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szent karácsony éjszakája . . . Édes boldog otthon, csendes lelki béke, Kedves családi kör, — szines gyertyák fénye, Csillogó fenyűág, — pásztorok miséje, Magasztos dicsének, — szent karácsony éje Te vagy az én lelkem vágya . . . Visszaröppen lelkem boldog gyermekkorba . . . Karácsonyfa körül ott állunk szép sorba'. Gyermekáhitattal, édes-lágyan zsongva Zendül ajkainkon ünnepi zsolozsma: Angyaloknak glóriája. Szelíd, nyájas éjjel borul a kis házra . . . Szent gyermekörömök ünnepies láza Beleringat bűvös, szép álomlátásba: S im a ma született kisded Jézust látja Érintetlen gyermekleikünk . . . S mikor a csillagok fénye végsó't lobban, Féligmeddig ébren, boldog félálomban, Jézus jászolyánál rongyos istállóban, Angyalok karában, többivel egy sorban Alleluját énekelünk . . . Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. rúbb parancsainak fittyet hányni és gyilkos fegyverrel annak életére törni, a ki nem akar engem támadni? Ez Istent és embert megvető gőg és vadállati düh, de a becsületből ugyan kevés van benne. Vagy a magyar lovagiasság volna ennek a mániának táplálója? Lovagiasság erénye alatt régente értették: az özvegyeket és árvákat védelmezni és gyámolítani. Most már az is lovagiasság: boldog feleséget özvegygyé és szegény gyermekeket árvákká tenni ? Félre a nagyképűsködő és nevetséges frázisokkal! A kinek józan esze van és még inkább, a ki keresztény, megérti és azt vallja, a mit a kereszténység nevében a trienti zsinat mond: hogy a párbaj rút visszaélés, melyet az ördög gondolt ki és csempészett bele a keresztény világba, hogy a testek véres halálával a lelkeket is elveszitse. Keresztény embernek nem lehet máskép gondolkodnia. Valóban ördögi furfang kellett ahhoz, hogy ez iszonyatos visszaélés, mely egyszerre vakmerő öngyikosság és aljas és kegyetlen emberölés is, mégis oly általános elterjedésnek indult a legelőkelőbb és legtisztességesebb osztályokban. Az a pokoli angyal, ki a világosság angyalának mezébe szeret bújni, ez istentelen találmányát is diszbe öltöztette, a becsület, lovagiasság és hösiség megtévesztő díszébe; nagyúri tettető ceremóniákkal vette körül, úgy, hogy e vad embertelenség még bizonyos nemességgel és szentséggel is kérkedik. És a szerencsétlen ember lépre megy. Nem kell mindnyájunknak egy emberként fölzúdulnunk ily pokoli csalással szemben, mely már annyi ezer szerencsétlen áldozatot követelt és annyi családot rontott meg? Rég elmúlt időknek bűvös tündérálma, Te vagy a szivemnek legédesebb vágya. Annyi bűnnel terhelt lelkem újra látja Felújulni benned, elveszített drága Harmattiszta ifjúságát. — Betlehemi Jézus, tedd ezt a szép estét Számomra — mint egykor — boldoggá, édessé ... S angyalaid ismét gyermeknek hirdessék: »Istennek dicsőség, embernek békesség« Szent karácsony éjszakáján. Szvoboda Román. A Mária-leventék. — Vallásos dráma 3 felvonásban. Irta P. Biró Ferenc S. J. — A magyar katholicizmus újjászületésének szép hajnalán lelkünkben felélednek a kath. viszszahatás régi korának dicső emlékei. A mint akkor az eretnekség gyűlölt ellensége, a Jézustársaság rendezett hada s véle a Nagyasszony serege, a Mária-kongregáció csodákat müveit a hit-hóditásban, — úgy most is az új kath. visszahatásban e Mária-kongregációktól kell legtöbbet remélnünk. Elismerik ezt elleneink is. Félnek a kongregációtól. Aggodalmas szemmel nézik a zászlót, mely fennen lobogtatja a harci jelszót: »Minden magyar ifjú Mária leventéje legyen.« Tudják Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. A párbaj szomorú \ áldozatainak sötét árnyai átkozva fenyegetik embertelen megrontóikat. A párbaj állal szerencsétlenekké tett özvegyek és árvák, a megszomorított apák, anyák, testvérek boszúért kiáltanak. Az egész müveit társadalom van fenyegetve. Melyik szerető hitves, gondos családapa, vagy jó testvér és szerető fiú van biztosítva, hogy e kegyetlen, vérengző hóbort nem-e öt szemelte ki holnapra a pisztoly elé?! Ahány müveit család van, csak rettegéssel gondolhat erre. Nem kell mindnyájunknak föllépnünk a b'ecsület-düh ez örült lovagjai ellen?! Föl a társadalom megmentésére, mert szükséges önvédelem ez! Lépjünk be a párbajellenes ligába ! Minden tisztességes úri-embernek, még inkább a pozitív kereszténynek erkölcsi kötelessége belépni! A gavallérnak nem kell féltenie becsületét, hírnevét. E nemes liga soraiban a müveit nemzetek legelőkelőbb alakjaival találkoznánk. Most közeledik a világ nagy békességünnepe, a karácsony, bár érlelne ilyen békesség-gondolatokat ! Nagy baj az, hogy az állami törvényhozás e téren nem védi a társadalmat. A mi párbaj-törvényünk 1—2 napi, heti, legfölebb hónapi enyhe fogház-büntetést szab. Hogyan lehet a szándékos, előre megfontolt emberölés gonoszságát legföljebb 1—2 hónapi könnyű elzárással büntetni? Az ilyen törvény nem akarja voltaképen a bűnösöket elriasztani. A megtámadott és veszélyeztetett társadalom nevében visszautasítjuk és kárhoztatjuk ezt az istentelen játékot, amit ezrek és ezrek rovására űznek a komoly törvényhozással. ök, hogy a kongregáció teszi hazánkat újra Mária országává. Ez az alapeszméje P. Biró vallásos drámájának is. »Máriát, ha áldva nem dicséred, korcs I magyar vagy, rontva ösi véred.« Nem vádolhatja őt senki, hogy iskolai drámájából a kozmopolita szól; de nem vádolhatják vallásos türelmetlenségről sem. Nem küzd ö a kálvinista, lutheránus, unitárius, zsidó stb. ellen, hanem a modern tévtanokat támadja. A socializmusra, materializmusra, liberalizmusra s mindezek dajkájára, a szabadkőművességre méri sújtó csapásait, még pedig kérlelhetlenül, mert az elvekben nincs türelmesség. Két erös fél küzd egymással ebben a drámában. A nemzetnek hithű fiai egyfelől (Kardos, Bánó, Bérezi, Láng, Daliával élükön), a másik oldalon pedig Lucifer vezérlete alatt a modern tévelyek typusai (Páholy, Socialista, Materialista, Világfi, atheista, liberális). Az ádáz tusa, melyet a hit vív itt a hitetlenséggel, már eleve sejteti velünk az előbbinek győzelmét. Lucifer nagy kárörömmel szemléli a szundikáló nemzetet. Hiszen győzelme igy csak biztosabb ! Csatlósai csekély erőfeszítéssel békóba verik az »Egyhazat« és megfosztják »Hungariat« keresztény jellegétől. Szomorú szivvel látják ezt a jók, tiltakoznak is, ámde ez mit sem használ a nyilt erőszak ellen. Dalia társaival most menteni Legszebb és legdivatosabb NÉVJEGYEKET készit BÜZÁROYITS GUSZTÁY könyvnyomdája Esztergomban.