ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-12-07 / 50. szám

VII. évfolyam, Esztergom, 1902. december 7. 50. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALM1 HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Kis iparos-rabszolgáink. Esztergom, december 6. (—r.) Van Esztergomnak vagy 300 római katholikus iparostanonca, inasa. Ezek legnagyobb részének soha sincs vasár- és ünnepnapja; egész éven keresztül alig men­nek templomba; misét és prédikációt nem hallgatnak, legfölebb a sátoros ünnepeken. Vasár- és ünnepnap reggel és majdnem egész délelőtt dolgozniok kell vagy pedig iskolába kell menniök. Még délután sem mehetnek szabadon templomba, mert akkor is először iskola van, iskola után pedig rendszerint haza várják a gazdáék, mert hiszen ök nem­csak inasok a műhelyben, hanem mindene­sek a háznál. Hát mit szólunk ehhez? Meg vagytok ezzel elégedve li szülök, kik gyermekeiteket a műhelybe adjátok tanulni? Mit szól ehhez a keresztény társadalom ? Miféle keresztény iparos váljék az igy nevelt tanoncokból? Ha maga az iparos-mester nem akar kötelessé­geinek megfelelő keresztény katholikus lenni, arról mi utoljára is nem tehetünk, az az ö baja, ö felelős magamagáért, de hogy a ne­velésükre bizott egész ifjú iparosgenerációt rendszeresen elkereszténytelenitsék és el­rontsák, ez már nagyobb baj, ebbe már más­nak is van beszólása. Tisztelet, becsület a kivételeknek! Szegény inasgyerek! Közmondásos az ö mostoha sorsa, sokszor valóságos kis fehér rabszolga, kinek semmi joga, de annál több AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁjT Immaculata. Örvendjetek csak diadémás lelkek! Daloljatok csak boldog menylakók! Virágfüzért csak tűzzetek fejére,! A liljom és a rózsa rávalók! >Szeplőtelen fogantatas« királynőt Nevünkben is köszöntse dalotok, Magyar szívünknek dobbanása úgyis Visszhangja annak, amit dallotok. Örvend a szent Háromság műremekjén. — A bűnnek átka rajta nem fogott. — Szép, mint önön szent gondolatja, melyet Az édenkertben róla alkotott. S miként a csendes tónak sima tükrén A napsugár megnyugszik édesen, >Malaszttal teljes«-ről le nem felejti Boldog tekintetét egy perezre sem. Világ, ha van szemed, mankódra állva Te bűnpiszokban fekvő nagybeteg! Az égbe nézz! Tanulj már lelkesülni! ... A tiszta eszményképet megveted?!... S ti lassú haldoklók, az élet vágya Nem szállja már meg a ti lelketek? Vessétek tűzre azt a sárkoporsót I Fölkelt a nap, a sírból keljetek! Ifjúság, szép hazánk remény virága! Ne üss tanyát posvadt vizek felett! A rothadás zörgő kóróvá szárít S idő előtt a szennyben eltemet. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. kötelessége, kinek főerénye: tartani a hátát és hallgatni, várván a jobb jövőt. Szerencse, hogy még gyerek és könnyelmű, nem érti ezt oly nagyon. Hadd fizessen ö is iparjogot ! Nagyobb baj az, hogy nem élhet, mint ke­resztény katholikus és ebben a tekintetben már igazán rabszolgája gazdájának ! Már az még sem járja, hogy a szegény inasnak vasár- és ünnepnapját is elveszik és elállják előtte a templomot, s az Istenhez sem adnak neki jogot. Azt a fejét, hátát, csak odaadja, hogy dresszirozzák a műhely­ben, de már a lelkének nem elég a műhely és a hetenkinti ipariskola, neki több kell. Annak a szegény inasgyereknek is van joga és mindenekfölött szigorú kötelessége. Neki is kell templom, oltár és Isten, neki is kell vasár- és ünnepnap, ezt nem veheti el töle sem mester, sem ipar, sem ipartörvény. Hogy lehet öt ettől megfosztani és ebben éve­ken keresztül rendszeresen megakadályozni ? Ez óriási szeretetlenség, lelketlenség és ki­áltó jogtalanság! Mit szóltok ehhez keresztény katholikus szülök, hogy megrabolják szegény gyer­mekeiteket legszentebb jogaiktól, megakadá­lyozzák legelső kötelességeikben! Ezért adtá­tok a műhelybe? Ér az ipar annyit, a mennyit az a szegény gyermek három éven keresztül vészit hitében, vallásában, erkölcsében ? A műhely füstös, poros, rossz levegője szel­lemi és erkölcsi tekintetben sem nagyon előnyös manap. Mennyi mételyezöt kell eset­leg annak az inasnak fiatal tüdejébe, vé­rébe, gyönge fejébe, szivébe fölszivnia: nem Királyi asztal dísze is lehetnél S te roskadt kunyhó födelére vágysz? Ébredj fel kába éjimámorodból Elernyeszt már a fojtó kén, a gáz ! Ébredjetek !. . . az ércharangok nyelve Ürömtől szól-búg: ünnepeljetek! »Szeplotelen fogantatás* királynő Ajándékul szívet kér tőletek. Tegyétek hát legtisztább szent kezébe! O gondos ápolója hadd legyen ! A »vándorúton « nem zúz össze akkor A bősz pokolnak förgetegje sem. Búzás István. Meszéna János. Hatalmas szél süvölt Libanon erdején ke­resztül, cédrusai hajlongnak, recsegnek, az ifjab­bak kitörnek; de a fergetegnek még ez nem elég, még nem érte célját. Minden erejét össz­pontosítva a legöregebb cédrusba kapaszkodik — sokszor próbálkozott meg már vele, de hiába — és a vén fa engedni kénytelen, százados ko­ronájával, gyökeréből kiforgatva irtózatos recsegés közt terül el az anyaföldön. A legidősebb cédrus kidőlt ... A legöregebb polgár: Meszéna János halott! — Elül most egy pillanatra a vihar, mintha gondolkodóba esnék az áldozat nagysága felett; majd tovább süvölt és hangjában a többi fák a halál danáját hallják és ennek leheletét érzik . .. Ilyen érzés fog el bennünket a Meszéna Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. kell neki kétszeresen az a józanító egészsé­ges levegő és tömjénillat? Keresztény iparosaink óriásilag vétenek inasaik jövője ellen is. Az írás azt mondja: »Jó a férfiúnak, ha ifjúságától fogva hordja az igát. cc Ebből merítjük az okos nevelés azt a szabályát, hogy az embert gyerekkorá­tól szoktassuk az Ur parancsainak és a ke­resztény kötelességek igájához. Igy kicsi ko­runktól hozzászokunk és nem érezzük a ter­het és könnyen visszük később is. A mi keresztény iparosaink a gondjaikra bizott ifjúsággal éppen ellenkezőleg tesznek. Azok­nak a szegény inasoknak hétről-hétre azt kell látniok, mikép vetik meg a mester is, a segéd is Istennek és az egyháznak szigorú parancsait, mikép hanyagolják el hitük és vallásuk szigorú kötelmeit, mikép kerülik hétről-hétre az egész éven keresztül Istent és a templomot. Miféle tanulságot fog ez a szegény gyerek ilyen folytonos gonosz pél­dából meriteni ? Küldhetitek ezután vasárnap délután egy órai hittanra, mikor ö az egész héten keresztül az ellenkezőjét tanulta egy egész sor mestertől és legénytől. Szerencsét­len gyerekek, nemcsak látniok és tanulniok kell az istentelen példát, hanem azt mindjárt maguknak is kell utánozniok és gyakorol­niuk. A hittanban azt tanulják: megemlékez­zél róla, hogy ünnepeket szentelj. Nekik pe­dig az ünnepeket hetenkint meg kell becs­teleniteniök. A hittan azt mondja, vasár- és ünnepnap misét becsületesen hallgass. Nekik pedig hónapszámra távol kell maradniok a templomtól. A hit és vallás kötelességei az bátyánk ravatalánál: bámuljuk a természet csodás hatalmát, mely neki 94 évet engedett, de viszont sírja szélénél állva megborzadunk az enyészet gondolatától, mely azt tanitja, hogy a földön minden, minden véges. Ki hitte volna, hogy a deli magyar ruha állandó viselője, a szivvel-lélekkel igaz magyar hazafi eltűnhet közülünk; ki hitte volna, hogy az ö vasegészségén is kifog az idö őrlő hatalma. Hogy hihettük volna ezt mi, kik megszoktuk a köztünk járó élő történet csodás varázszsal elő­adott regéit hallgatni ? Befogadta már testét a rideg sír, lelke már megjelent az örök biró előtt, de emléke köztünk maradt; s ezen drága emlék iránt érzett kegye­letünk teszi szent kötelességünkké a róla való hálás megemlékezést. Szülővárosa Esztergom, — szül. 1809. ápr. 11. — szülei fakereskedök. Középiskoláit szülő­városában végezé, a jogi és filozófiai tanulmányokat pedig Pesten. Mint legtöbb ifjúnál, ö nála is hamar megkezdődnek a küzdelmek a sorssal és a szerencse különös kedvezésének tekintette ne­velőül való meghivatását Bittó István később miniszterelnök és Bittó Kálmán később miniszteri tanácsos, akkor még ifjakhoz, kik mellett 5 évig nevelősködve az ifjak, és később oly jeles férfiak nevelésének kiváló alapot adott. Megszerezvén 1834-ben a pozsonyi kir. táblánál ügyvédi dip­lomáját, beteljesedett hő vágya, hogy tehetségeit szülővárosa javára fordítsa, melyet mint senator, majd mint rendőrkapitány el is ért. — De a jeles tehetség nem állhat meg az emelkedés ezen lépcsőfokán: Esztergom városa az 1843/4-iki pozsonyi diétára követi megbizást ad neki, hol

Next

/
Oldalképek
Tartalom