ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-12-07 / 50. szám
elsők, mondja a hittan. Nekik pedig az egész éven keresztül el kell ezeket hanyagolniuk. Minek a hittan órára járni, mikor három éven keresztül példából és gyakorlatból azt kell tanulniok, hogy ami a hittanban van, az csak komédia ? Szerencsétlen iparosifjúságunk, mi váljék ilyen nevelés mellett belőle ? Nem kell igy szükségképen beleszokniuk a szent napok megbecstelenitésébe, a templom kerülésébe, a hit és vallás kötelmeinek megvetésébe? vagyis más szóval a teljes vallástalanságba, amint azt, sajnos, már eléggé tapasztaljuk ? S ennek ki az oka ? Iparos-ifjúságunk állapota a hit és vallás tekintetében manap valóban rosszabb, mintha csupa zsidó és pogány iparosunk volna. A zsidók a keresztény iparosok csúfjára tudnak szombatot és ünnepet tartani, csak a keresztények gyalázzák meg saját szent meggyőződésüket. Ismétlem, tisztelet a kivételeknek ! Nem érzitek, keresztény iparosok, hogy amit tesztek, az a mi ifjú iparos nemzedékünk teljes megrontása és elkereszténytelenitése? Ha ez igy megy tovább, akkor többé nem járja az eddigi osztályozás, hogy zsidó és keresztény ipar, zsidó és keresztény iparos, hanem csak ez : zsidó és vallástalan ipar, zsidó és vallástalan iparos ! Országos szervezetet a munkások nyugdíjügyének! (dr. n.) Munkásgyülés lesz ma Esztergom városházának nagytermében. Vezérszónok dr. Proliászka Ottokár lesz, miből a gyűlés természetét mindenki eltalálhatja. Uj tagokat akarnak toborozni az esztergomi fiók számára, mert állami szervezet hiján a munkások rokkant- és nyugdij-egylete még mindig csak szerény körben mozog. Csodálni lehet, hogy néhány ezer munkás a maga erejéből tud ily nyugdij-intézetet teremteni, mely bizonyos tekintetben felülmúlja a gazdasági cselédpénztárt is. Minő tökéletes lehetne a munkások nyugdija, ha azt az állam venné a kezébe, kinek első sorban kötelessége s azt országosan szervezné. A »Magyarorszagi Munkások Rokkant- és Nyugdij-Egyleté«-nek központi választmánya kérvényt nyújt be e hóban a képviselőházhoz az iránt, kiváló tehetségét teljes mértékben érvényre juttatá. A vita hevében kifejtett szónoklatának varázsa, kitünö hazafiassága, a városok érdekében kifejtett ügybuzgalma nevét országhirüvé tették, úgy, hogy a diéta után több városban a polgárerények legszebb jutalmát, a diszpolgárságot kapta és Csongrád vármegye táblabirájává neveztetett ki. Az elismerésnek ennyi ráeső sugara azonban nem vakitá el őt; mint egyszerű ügyvéd tér vissza annyira hőn szeretett szülő városába, mig az 1848-iki szabadságharc ismét a tettek mezejére nem szólítja-öt. Mint nemzetőr karját és kardját ajánlotta fel hazájának, de a sors nagyobb szerepet szánt neki megyénk történetében. Mint I. alispánja Esztergom vármegyének, megkapja a magyar kormány leiratát : hirdesse ki a Habsburg ház detronisatióját! Játék volt ez az élettel ! De neki a hazája egy élete, egy halála volt! Valamint a villámok szikázása megsokszorozza a vihar erejét, úgy növeli az ö tetterejét a veszély. Felülemelkedve a megyegyűlésen való sablonos kihirdetés határain, Mayer István szemináriumi tanár és megyebizottsági taggal — a későbbi boldog emlékezetű István bácsival — együtt járták be a megye községeit s mig Mayer az Isten házában a szószékről zengi a haza önállóságát, addig Meszéna alispán, mint a megye hivatalos feje hirdeti ki mindenütt a magyar állam függetlenségét. Nem jellemzem tovább a szabadságharcban tanusitott működését; ismerni kell annak minden sorát ifjúnak, aggnak egyaránt. Vaskövetkezetességgel tartott ki a legutolsó leheletig és büszkén hogy az egylet évi állami szubvenczió és portómentesség kedvezményében részesülhessen. Ezt megelőzőleg már Szederkényi Nándor képviselő interpellációt intézett nov. 19-én a földmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszterekh ez, melyben annak a közóhajnak adott kifejezést, hogy a társadalom többi osztályai is, nevezetesen az iparosok és munkások is részesüljenek hasonló állami kedvezményben és gondozásban, mint a földmivesek a két év óta létező s már virágzó gazdasági cselédpénztár által. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter kijelentette a maga és minisztertársa nevében, hogy, noha a gyári és ipari munkások biztosítása nagyobb kockáztatással jár, a minisztérium már foglalkozik ezzel az ügygyei. Igaz, hogy a magánvállalkozáson nyugvó »Munkások Rokkant- és Nyugdíjintézetei) még csak a jövő évben tölti be fönnállásának tizedik évét, a próbaévet, midőn először fog rokkanttá vált tagjainak fizetni. De az évi mérlege már most is mutatja, hogy a mit igért, azt meg is fogja adni. Már maga a merész nyugdijtervezet, melyet egy magánvállalkozás képes igérni, mutatja, mily tökéletesen oldhatná meg az állam a munkások nyugdíjügyét, ha országosan szervezné az egyletet. Az egylet tervezete szerint ugyanis' a heti 10 kros befizetésért 10 évi tagság után, rokkantság esetére jár 4 frt 20 kr. nyugdij. Minden következő évben a nyugdij 1 °/ 0-al emelkedik, végre 40 évi tagság elteltével a tag 6 frt heti nyugdij Jeltétlen élvezetébe lép. A heti 12 kros fizetők heti 4.90 krról emelkedhetnek 7 frtig; végre a III. osztályúak (15 kr.) 5.95-töl 8 frt 50 krig. Rokkantság vagy 40 évi tagság esetén tehát jobban jár a munkás-egylet tagja, mint a cselédpénztár tagja. Mert mig a rokkant-egylet tagja évi 5 frt 20 kr. befizetés fejében heti átlagos 5 frtra számithat, ez ugyanannyi befizetés ellenében csak havi 5 frtot kap. Hátránya a munkás-egyletnek a cselédpénztárral szemben, hogy betegsegélyzövel nincs egybekötve, mint emez. Noha a cselédpénztár betegsegélyezésénél is csak az 1 kor. napidíj ér valamit; az egyleti orvosi kezelésben nincs nagy köszönet. Az állami kezelés az iparos közönség és a munkásnép bizalmát megalapítaná a munkás nyugdíj-egylet iránt. Az állami szervezés kiterállt Mayerrel a vérszopó Haynau birái elé. Itt domborodik ki Meszénának, mint nemes barátnak egyik kiváló jellemvonása; csak magára vallott; ö kormánya parancsát teljesité, Mayer pedig halálbüntetés terhe mellett az övét! — A szerencse forgandó hatalma azonban, mely az egyiket egy emberéleten át kikerüli, a másikat pedig pazar ajándékaival halmozza el, most neki nyújtá kezét. Ügy vette észre, hogy a hadbíró őrnagy arcán, ki az élet-halál felett volt véleményt mondandó, a rideg birói közönyt a baráti jóindulat váltja fel és nem csalódott! A hadbíró őrnagy — Nedelkovics — mint főhadnagy a 48 előtti időkben Esztergomban állomásozó Don Miguel ezredben szolgálva, Meszénának, mint akkori rendőrkapitánynak jó barátja volt. Privative szívesen fogadván Meszénát és Mayert, meghagyta nekik, hogy teljesen szabadlábra helyezve három napig az »új épülettel« szomszédos Frohner vendéglőbe szálljanak s onnét ki ne mozduljanak. Három napi kínos gyötrődés után végre hivatta őket és kezükbe adta a császári törvényszék teljesen felmentő ítéletét. — Az egykori vendégszeretet és jóbarátság megmenté őket a meggyalázó kötéltől és hálás megemlékezéssel válva el a nemes ellenféltől, örökké áldott maradt előttük Nedelkovics neve. Az absolutismus korában nem nyilt a hazafiaknak tér a politikára, ö is visszavonult tehát és mint elméletileg és gyakorlatilag képzett gazda, öcscsével, a most 84 éves Meszéna Ferenccel együtt bérelte Pálffy herceg bényi uradalmát egész 1865-ig. Majd rövid ideig a Döry család dombóvári uradalmának igazgatója, majd 1872-ig jeszthetné az egész országra s szinte kötelezővé tehetné minden ügyefogyottra nézve az egyletbe való belépést. S az államnak nem volna szabad visszariadnia a »kockáztatástól,«. az egyletnek százezrekkel való segélyezésétől sem. Mert az állam nem a kormány, se nem a liberális párt, hanem mi vagyunk, mondhatja a munkásnép is ! A kormánynak első sorban is ily társadalmi népmentésre kellene fordítani a milliókat, nem pedig kortescélokra, gazdag kereskedelmi társaságok és lapok szubvenciójára. Ily értelmű munkástörvénynyel elejét lehet venni a szocializmus terjedésének s ki lehetne szabadítani a munkásnépet a Mezöfi Vilmosok, Izrael Jakabok és más hordárokból lett háztulajdonos szocialista vezérek karmaiból. De addig is, mig az uj munkás-nyugdijtörvény meglesz, lépjenek be az iparos közönség és a munkásnép köréből mennél többen. Ha Szent-Tamás lakói annak idején munkás-nyugdij-egyletbe beléphettek s beléptek volna, most telne kenyérre, ruhára meg a vízhordó szamárra is. Németországban nincsenek Szent-Tamások, sem Tabánok, mert az állam országosan szervezte a munkátok nyugdiját, ott a koldulás is ismeretlen iparág. Szociális feladataink. (Ps. Gr.) A szociális megújhodás védszelleme reménynyei tekint a téli időszak elé. Szinte ujjong örömében azon a nagy sikeren, melyet a szociális kérdés erélyes, erös, bátor és kitartó munkásai a tavasz közepén majd felmutatnak. Munkásai már vannak szép számmal, de ö még többet akar táborába gyűjteni, mivel a dolog sok. Esedező szavakkal kér sokakat, hogy szegődjenek hozzá s a mit igér, az lesz jutalmuk : rend. Szociális rend és béke ; az a béke, melyet az angyalok hirdettek az Ur Jézus születésekor. De ez még csak lelkesedés, nem munka. Dologra hát! A dolog sok. Tehát előre, ne késlekedjetek. Hogy pedig a munkát, annak minden oldalát megismerjétek, néhány szót mondok erről is. 1. Cselédügy. Paszta a mező, tarló az egész határ, hull a levél a fáról, s a még künnlevö jószágot behordó szekerek nyikorgása zavarja csak az öszi csendes, susogó hangulatot. A munka megszűnik. Apa, anya mondja leányának: Leányom, menj be a legközelebbi városba, mert ott pénzt kereshetsz, itthon pedig nem, és a kosztot mégis meg kell adnunk. itthon gazdálkodik, áldva a földmives osztálytól, melynek jó tanácsadója, anyagilag is támogatója volt. Alkotmányosságunk felvirradó hajnala azonban ót is tettre ébreszté gazdálkodása közepette. 186t-ben II. alispánjává lesz Esztergommegyének, de még azon évben a provizórium miatt lemond. Majd egy másik úton próbál a haza javára szolgálni és az 1861. és 1865-iki választások alkalmával fellép képviselőnek a hatalmas pártú Besze ellen. Nem az elveken mult, hogy mind a két alkalommal az ellenfél győzött, hanem az ellenpárt szervezettségén és kitünö kortesfogásain, melynek humoros emlékei még most is élnek idősebb polgáraink között. A szerencse azonban, mely most Meszénát elhagyá, 1872-ben nagy jogászi tehetségénél fogva még egyszer tisztes álláshoz juttatá. Törvényszéki biró és az esztergomi törvényszék helyettes elnöke lesz és annak tagja is marad addig, mig a törvényszéknek ránk nézve gyászos emlékű áthelyezése be nem következik. A férfi, ki egész életét városának szentelé, nem tudta itt hagyni aggkorára szülővárosát és nyugalomba vonulva még most is igyekezett kivenni részét Esztergom mindenféle társadalmi mozgalmában. Culturegyesületeink legtöbbje kezdeményezőt, alapitót tisztel benne. Különösen szerette megszokott kaszinóját s fizikumának vasvoltáról tesz tanúságot azon körülmény, hogy az ágybajutás pillanatáig látogatta azt s minden mai cvikkeres ifjúság csúfjára olvasta az újságot 93 éves szemével — pápaszem nélkül! — Nem csoda, ha az ily ép testben ép lélek lakott! De a vég hatalma hozzá is elérkezett; a