ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-01 / 45. szám

VII. évfolyam. Esztergom, 1902. november 1. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Függetlenségi fantom. Esztergom, október 31. A kiegyezés harmincötödik évében történt. A kis pudli kutya belenézett a tóba. Meglátta a folyóvíz tükrében látszó képmásának szájában a jó falatot. Megkívánta. S a magáét *is elejtette. Tessék elhinni, nem a mesekönyvben olvastam ezt. Legalább ezúttal nem. Hanem a »K. u. k. Feldmarschall-Lieutenant b. R.« úrnak, Von Gustav Ratzenhofer altábornagynak mesés fantáziájú cikkében, mely a bécsi N. F. Presseben látott napvilágot. Még pedig a póttartalékosok igénybevételének, a Fejérváry katona javaslatának visszavonása alkalmából. Evvel mindent megmondtam. A mesebeli pudli kutya történetének megismétlődését is megmagyaráztam. A mi még homályos maradt e történetben, a mi még értelmetlen benne, azt tessék az altábornagy úr fantáziája folytonossági hiányának tudni be. A dolog különben szárazon előadva, prózában igy történt. A póttartalékosokról benyújtott javaslatra a nemzet megmozdult. MiértV Talán nincs 23,000 embere? Katona nyelven ennyi »újonc kontingese.« Vagy ha jobban tetszik, ha ez humanusabb« kifejezés: emberanyaga ? . Rizony felesleges, az sincs. Ha van, úgy is Amerikába megy. De a nemzet ímegmozdult azért, mert alkotmányos jogát támadták meg. Az újoncok számáról nem a közös hadügyminiszter, nem is Fejérváry, de nem is a király, hanem a nemzet határoz. A katonaság számának meghatározási joga kizárólag a nemzet joga. A nemzet ajánlja meg AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Emlékezés . . . Borongó lélekkel tűnődve magamban, Mintha gyászdalt hallanék sötét éjszakában . . . Honnét jövel méla fájdalom gyermeke ? — — Óh az a sir, messze, a temető kertbe'! . . . Megmozdul, föléled a múltnak avarja, Láthatlan szellemkéz fenékig kavarja . . . — Óh ti kedves képek ! ti drága emlékek ! Lelkem önfeledten visszaszáll közétek! Visszaszáll közétek ... És látlak tégedet, Felejthetetlen társ, áldott jó lényedet . . . És látlak, és hallak jártadban, keltedben, Hű társak gondűző ártatlan körében. ... És csendül lantodnak ezüstszavú dala, Mintha másvilágból hozná ég angyala ... Beszédes ajkad hallgat, levél se' mozdul, A lélek, sziv, repes az édes mámortul. . . Majd megzendül, mint a csaták harsonája: »Ébredjetek! Fel! fel! csatára! csatárai A szent kereszt ismét ragyogni fog fennen! .. .« — S visszhangzik rá minden szívben és kebelben . . . — De ime, egyszerre elrebben az emlék, Szivem még jobban fáj, még jobban sajog, ég . . . Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKllt. a katonát. Okos nemzet pedig csak annyit ajánlhat meg, a mennyit el is tud tartani. Ha az Ország teherviselési képességével s anyagi erőivel nem törődnek a katona urak

; maga a nemzet csak kell, hogy törődjön. Fog is törődni. Most is ezt tette, mikor a katonajavaslatot — haragosat pillantván — visszavonatta. De ép ez a baj. A »K. u. k. Feldmarschall-LieutenanU ezért fortyan fel a bécsi sajtóban. Neki a magyar alkotmány Hekuba. Az egész nemzet kis pudli kutya. Ott áll a Lajtán inneni parton s mohóságában a vizben látszó képmása szájában megpillantott jó falat után kapkod. A függetlenség, az önállóság után sóhajtozik. Azért ragadta meg a katona-javaslatot is, hogy erről tanúságot tegyen. Pedig ezt nem jól teszi, bölcselkedik — vagy talán fenyeget? —- az altábornagy úr, mert »addig fognak a magyarok függetlenségi fantomjuk után szaladgálni, mig az igazi, csak a monarchia keretében létezhető függetlenségüket is összetörik.« Más szóval a kis pudli a már meglevő jó falatot is a vizbe ejti és elveszti. Ime igy gondolkoznak a kiegyezés harmincötödik évében a Lajtán túl a közös hadsereg altábornagyai. Fantomnak, tartják a magyar állam önállóságát, függetlenségét. Úgyszintén minden olyan törekvést, mely önállóságunkról, rendelkezésünkről tesz tanúságot. A. népek jólléte, a nemzetek alkotmánya, az ország teherviselési képessége a katonáéknak nem imponál. Fejérváry nyelvén szólva: mindez smarra. Csak a Hautierbakteriák felállítása, az valami. Söt az hallatszik, hogy nemcsak az új tarack-ütegekhez szükséges legénységet fogja Nehéz könycsepp rezeg bágyadt szempillámon, Óh hát nem a való volt, csak röpke álom ? I . . , Röpke képzeíet, te gyermeke az agynak, Mért növeled kinom, szegénynek, árvának ? . . . Ott az a sir messze, a temető kertbe

1 Azt kiáltja felém : elváltak örökre ! — De nem ! . . . egy hang zendül s zsongva kél szivemben, Szózatja zúg, harsog, egyre hevesebben: A lélek él! ott fenn, régi jó barátok, Találkoztok ismét! ismét találkoztok ! Csatlós Kálmán. Az indiai missiókról. Róma, okt. 23. »Menjetek, tanítsatok.« Az Üdvözítő ezen szózata visszhangzik még mindig a szivekben, míg csak egy akol és egy pásztor nem lesz. E szózat hívó szavára hallgatnak a misszionáriusok s fáradságot, nélkülözést áldozva életük veszélyeztetésével indulnak messze földre, hogy az Urnák híveket szerezzenek. Hogy mily nehéz dolog ez, azt megtudjuk Pater Bruder elbeszéléséből, melyet az indiai missiókról tartott. A nehézségek óriásiak. India lakosai, a hinduk, körülbelül 250 millió sokaságban vannak. Ebből ez ideig 3 millió keresztény. Mig tehát azok keresztények lesznek, sok víz fog lefolyni a Dunán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 1G fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. a hadügyi kormányzat követelni, t. i. ha majd a nemzet feltámadt önérzete lecsillapul s ha majd a kormánynak napjai is nem lesznek annyira tele a vész felhőkkel, hanem hogy a gyalogezredek számát is szaporítani készül. A hadügyminisztériumnak a hadsereg újjászervezésére egész kész javaslata van már. Argumentálni avval fognak, hogy a kelet nyugtalankodik. Hallik már a Ralkán moraja. Egyszerre csak kitör és tüzet, meg füstöt hány. Ez "bizony nem lehetetlen. Macedónia folyton forrong. Rulgáriában is mozgolódnak. Huszkiár-Skelessziröl orosz-török barátkozást jelentenek. Szeretetreméltó szövetségesünk Albániára pislogat. Söt már Oroszországgal is kacérkodik. Minden arra vall, hogy ha Oroszország ázsiai missióját befejezi, ha ott ólomlábakat vert, átlép a Ralkánra. S hogy az óriás lépte nem lesz hangtalan, s nem lesz nyomtalan, az kétségtelen. Csakhogy ezekre az időkre is nem cifra hadsereg, hanem erős, hatalmas országra van szükség. Ha a béke idején kiszopolyozzák a nemzet ezreit, honnan akarnak meríteni erőt a háború idején. Ha tehát a katonáék a háborúval argumentálnak, akkor is jó lesz előre látóan s okosan gondolkodni. Azért szükséges a telhetetlen^ militárizmussal szemben a józanság politikáját követni. A magyar nemzet elég bölcs volt hozzá, hogy a katonaállitás jogát magának tartsa fen. Szabad kezet akart a nemzet ez óriási pénz- és véradójában. Elég nagylelkű és sok áldozatot hozott már úgyis a magyar nemzet a monarchia konszolidására, nagyhatalmi állásának biztosítására s igy Ausztria megmentésére. S ime mikor a nemzet felA hindu kasztszellem a legnagyobb akadály a megtérésre. A különféle kasztok egy-egy egészet alkotnak, melyeknek érintkezése az alsóbb osztályokkal nagyon nehézkes. A legnagyobb osztály a brahminok — papok osztálya. E fanatikus nép veszi uralmába az egész hindu népet. A vallásos gyakorlatokra való felügyelet révén nagy befolyása van. A hatalom kezükben van, politikai úgy mint a gazdasági. Ők a leggazdagabb emberek, óriási földbirtokaik vannak. Az utána levő hatalmas osztály a marverik — pénz-emberek — osztálya. Ezek a mi uzsorásainknak felelnek meg. Ezek közvetítik a kereskedelmet is; bankokat vezetnek, pénzt kölcsönöznek. Uzsoráik híresebbek, mint a magyar uzsorásoké, mert ök 150°/o-ra dolgoznak. Az egész parasztosztály a kezükben van. Ha egy paraszt kölcsönt vesz föl, rögtön kétszereset írnak az adóslevélre, amelyet azután kifizetnie kell. A munkabér felét is az uzsorásnak kell fízetniök. A parasztosztály tehát itt egyszerűen nem létezik, hanem inkább munkásosztály, proletárok. Azután jönnek a különféle szolga osztályok. Érdekes jelenség, hogy a szolgáknál a legmomodernebb munkabeosztás uralkodik. Pl. az egyik osztály csak főz, a másik csak ajtót nyit, a harmadik csak ruhát tisztit, stb. A felső osztályok az alsókat tisztátalanoknak tekintik, nemkülömben az európaiakat is. Ha egyik meglátogat, mondjuk, egy brahmint,