ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-11-01 / 45. szám

emeli alkotmányos szavát s tiltakozik, hogy vérét ki ne szivják, hogy a munkás kezeket ne aranygombok fényesitésére fogják le, s hogy a keservesen kipréselt adóját ne puskaporra forditsák, a Feldmarschall-Lieutenant-ok a mesebeli pudli kutyáról példázgatnak. Függetlenségi fantomról beszélnek. Talán evvel is álmodnak. Hiszen ez az ö kísérletük. Ezúttal ezerszerencse, hogy hittek benne, hogy megijedtek töle. Legalább a javaslatot visszavonták. De mihelyt a kiegyezés éjjeli sötétsége eloszlik és békésebb napokra virradunk, akkor félelmük is elmúlik. Látni fogják, hogy biz az csak fantom volt. A valóságban, a nappali világnál nem oly szörnyeteg az. Szelid bárányok laknak a Lajtán innen. Különösen a Ház jobboldali mezején. Nem kell azoktól félni. Csak bátran előre avval az új katonai elaboratummal. Akkor legyünk résen. S legalább mi mutassuk meg, hogy önállóságunkat, függetlenségünket, melylyel hazánk sorsát, erejének hováforditását irányítjuk, nem tekintjük fantomnak. Alkotmányos jogainkat bástyáknak nézzük, melyek a nemzetet védik, hogy mögöttük erősödhessék, gyarapodhasson. Ha ez erődöket elhagyjuk, ha ezeket feladjuk és elvesztjük — mindent vesztettünk. Túri. — A kiegyezés akadályait sokan mérlegelik, fontolgatják, de a nagy közönség aligha irányítja figyelmét arra a körülményre, mely valószínűleg a legfőbb akadály. Az Ausztriával való viszonyunkat Deák Ferenc »vegyes házasságinak nevezte és valóban a szó igazi értelmében vegyes házasság ez két különböző vallású fél között. Ezeknél a legerősebb kapocs : a lelkület egyezése, rendesen hiányzik. A vallás a legmélyebben járó érzelem és áthidalhatlan ellentétet alkot, ha megsértik. Vége ekkor a békés együttlétnek és csak szükségből tűrik egymást. Ha az ilyen házasság 10 éves fölmondással járna, akkor a legritkább esetben jönne létre uj kiegyezés. Nos, az Ausztriával való házasság épen ilyen valláskülönbség állapotában van és e különbözés napról-napra élesebb. Ott a keresztény érzület óriási erővel nyilvánul, a legutóbbi választások az összes liberálisokat elsöpörték sok helyen és túlzott reménykedés nélkül várhatják, hogy országuk kormányannak nem szabad bemenni a lakásba, hanem a küszöbb előtt kell várakoznia. Ha valaki megfertőzteti az osztályt, akkor ki kell magát váltania. A házasságok az egyes osztályok között nem köthetők, hanem mindig ugyanaz osztály különnemű tagjai között. Ha valaki keresztény lesz, először nem kap leányt a hindutói és azért nem alapithatnak keresztény családot. Azért nagyon fontos, hogy kis leánykákkal és fiúkkal kezdjék a hittéritést. A faluban sem nézik szívesen az illetőt, és ezért nagy a nehézség. Egész falukra van tehát szükség, hogy jól menjen előre az ügy. Egyik kerületben sikerült is; 60 falu van együtt. Itt azután mindjobban megy a dolog. Itt a keresztények is kormányozhatnak, de a pogányoknál semmiféle hivatalt sem viselhetnek. Söt még a családból is kitaszítják. Egy apa kereszténynyé lett. Haza ment, de a felesége nem eresztette be a lakásba, 2 kis gyermekét sem láthatta többé. Végre 5 év múlva megtört az asszony és akkor mindnyáj an katholikusok lettek. További nehézség, hogy a hindu nagyon anyagelvü. Nem beszél soha másról, mint pénzről és élelemről. Ha ez meg van neki, akkor boldog. Vallásos fogalmaik vajmi alacsonyak, amiért is nehéz őket megtanítani a nagy lelki igazságokra. Pénzért mindent megtesz. Ezt aztán jól kihasználják a protestáns missionáriusok. Vagy tízféle szekta missionáriusai vannak itt, a kik zása nemsokára teljesen a keresztény elvek szerint fog történni. Lelkesednek a kereszténységért és gyűlölik a szabadelvüséget, a pogányságot. Ezzel szemben a másik házastárs Magyarország, épen az ellenkező érzülettel van telítve. Hivatalosan, az országos törvényekben szakított minden vallással, felekezetnélkülinek mondja magát és cselekedeteiben függetlennek a kereszténységtől. Az egyik erősen vallásos, a másik teljesen vallástalan. Két ilyen lelkület egymással ki nem egyezhet. A mai kor diplomatái és államférfiai teljesen az anyagelvü felfogás talaján állanak, nincs érzékük az ideális tényezők, a népek érzelmei íránt. Mindent az anyagi érdek szempontjából mérlegelnek és csakis innét merítik érveiket. Azt gondolják, hogy a népek is olyan kiaszott lelkűek, mint ök és igy biztos tájékozást nem tudnak szerezni a valódi helyzetről. Az élet pedig kigúnyolja őket és félre löki nagyhangú tanácsaikat, mert az életet az érzelmek irányítják és az érzelmek kérlelhetlenek. A mi pogány szellemű liberálisaink nem rokonszenveznek a keresztény Ausztriával; ezek meg hasonlóképen nem rajonganak a felekezetlen Magyarország után. Hogyan vagyunk? (Dr. K.) Nem csehül, hanem zsidóul! Magyarországon van körülbelül 1000 hirlap és folyóirat és ezek közül csak 166 keresztény, a többi mind zsidó. Budapesten 26 napilap jelenik meg, ezek közül voltaképen csak 3 keresztény ; még 9 napilapnak van ugyan keresztény szerkesztője, de lapjuk szelleme nem mondható kereszténynek, 14 pedig egészen zsidó. Hetilap 22 van Budapesten, ezek közül csak 4 keresztény, 18 vagy egészen zsidó, vagy legalább zsidószellemü. A többi 38 hetilap közül csak 4 keresztény, 15 egészen zsidó, 19 részben. A 17 tanügyi folyóirat közül csak 3 keresztény, 4 egészen zsidó, 10 zsidószellemü. A 15 élclap közül csak egy keresztény, 9 egészen zsidó, 5 zsidós. A jogi szaklapok közül 9, az orvosi szaklapok közül 12 egészen zsidó. Az ipar-kereskedelem-pénzügyi szaklapok közül 68 zsidó. A Budapesten levő 12 kőnyomatos közül 11 zsidó; a 40 budapesti könyvkiadó cég közül 30 zsidó. Mit jelentenek ezek a kérlelhetlen számok ? Ugy-e, hogy zsidóul vagyunk ? Amint sok száz év előtt egyszer igy kiáltott föl az öntudatra ébredő kereszténység, hisz már áriánusokká lettünk, ugy e számok bizonyítása mellett most azt kell mondanunk szégyenkezve: hisz zsidók vagyunk. Magyarország legnagyobb része zsidókoszton él, már pedig was du iszt, das bist du, ha nem is Anglia- és Amerikából rengeteg pénzt kapnak. A katholikus missiók mellé beékelik magukat és igyekeznek pénzzel a híveket elterelni. Ez is azt bizonyítja, hogy inkább akarnak ők a kath. anyaszentegyháznak ártani, mint a kereszténységnek használni. Miért nem mennek oda, ahol még nincs kath. missió?! Egy szegény anya nem tudta eltartani gyermekét; a missió elfogadta, már 5 évig ott nevelkedett. Akkor jött a protestáns prédikátor, elment az anyához és a gyermeket megvette. Az anya eljött a gyerekért, de az atyák nem adták oda és igyekeztek az asszonynak elbeszélni, hogy ök most már 5 éve nevelik, ez pedig szintén sok pénzbe került. De ö a sok pénztől elkapatva elvitte. A fiú elment, de hamarosan vissza is szökött. Legnagyobb lármát csinál az u. n. »üdv hadserege«. Ezek sippal-dobbal, hegedű s, trombita szóval keresztül vonulnak a falukon, ott pénzt osztanak. Majd utána irják a tudósításokat, hogy ennyi* meg ennyi embert tért át a protestáns hitre. És valójában ezek a megtértek csak olyan kíváncsi tömeg, aki pénzért és a zenéért követi őket. De ez náluk megtérés! S mikor ezt ellenvetik, hogy ez elég, akkor azt felelik: a keresztség nem szükséges, mert e nélkül is lehet kereszténynek lenni. Legérdekesebb a protestáns missiók története az éhség idejében. Pénzük van. Akkor ök aratnak. A nép tömegestül megy hozzájuk. Ekkor az anyagi téren, de teljesen áll a szellemi téren : következőleg Magyarország értelmi világának legnagyobb része zsidó, hisz csak zsidógondolattal, zsidóérzéssel, zsidószellemmel töltekezik és jól érzi magát mellette. Régente maceszt venni kereszténynek szégyen volt és birsaggal büntették, aki vett; és megkorbácsolták a zsidót, aki kereszténynek eladta: most meg a hires magyar intelligencia majdnem kivétel nélkül maceszszel meg kóserhussal él. És e betüadagokban beadott macesz és kóserhús ízlik nekik! No szegény értelmiség, csodáljuk gusztusodat! Zsidódajkaságba adod eszedet és lelkedet, zsidó mételyes forrásból szívod ideáljaidat ? Mikor most ugy elhatalmasodott a zsidóság és meglepő kisebbsége dacára olyan úrrá tolta föl magát a kereszténység rovására, könnyebben megértjük, mily szükségesek, okosak és célszerűek voltak azok a régi keresztény törvények a zsidósággal szemben. A régi öntudatosan élö keresztény világ a zsidóságban folytonos veszedelmet látott. Nagy külömbség van a zsidó és pogány között, a pogány azért nem keresztény, mert nem ismeri Krisztust, de a zsidó azért nem, mert gyűlöli Krisztust : már pedig a ki Krisztust gyűlöli, az a Krisztiánusnak sem lehet barátja. A zsidóságnak egész múltja, hagyománya, vallása, erkölcse kereszténységellenes, a mint azt a századok tapasztalata bőségesen megerősíti. Azért a keresztény törvényhozás először is teljesen elkülönítette a zsidókat a keresztényektől, A zsidóknak nem volt szabad mindenütt tartózkodniuk, meg voltak számukra határozva a városok, de ott is nem volt szabad a keresztényekkel együtt lakniok, mindenütt meg volt a Ghettójuk, csak ott lakhattak. A keresztényeknek szigorúan meg volt tiltva a zsidókkal való gyakori érintkezés, velük nem volt szabad közelebbi öszszeköttetésbe lépni, még kevésbé barátságot kötni. A ker. törvény annyira féltette hiveit, hogy a zsidónak külön ruhát kellett hordania, vagy legalább egy megkülönböztető jelvényt, hogy mindenki azonnal tisztában legyen, kivel van dolga. Ezen persze iszonyúan megbotránkozik a mai gyengédérzésü humanizmus. Csak anyaghoz szokott esze nem tudja fölérteni mikép lehet azt a keresztény lelket, hitet, erkölcsöt ugy félteni a zsidószellemtöl. Nem szeretetlenség, gyűlölet és megvetés diktálta ezeket a törvényeket, hanem az előrelátó okosság és szükséges önvédelem: amint szegény fertőző betegeinket is nem a szeretetlenség, gyűlölet és megvetés különíti el tőlünk, hanem a szerető előrelátás és fájdalmas kényszerűség. Hogy a kereszténységnek mennyi oka volt félni a zsidószellem általi megfertöztetéstöl, azt illusztrálja manap a zsidó újságokból, regényekből, színházakból, orfeumokból tóduló pestises levegő Az emberszerető liberalizmusnak köszönhetjük, hogy a Ghettók magas válaszfalai és hogy a századok óta odaszorult homály, piszok és métely elborította az egész társadalmat. Az emancipált építenek házakat, templomokat, iskolákat. Mikor az éhség elmúlik, akkor azután szépen elmennek a hinduk haza és a prot. missiók üresen maradnak. Az angol protekturátus a vallásszabadságot hirdeti Indiában. Ha ezt csak úgy vesszük, hogy nyugodtan lehet mindenki minden vallás tagja, akkor igaz. De ha úgy vesszük, hogy azután mindazon jogok birtokában is megmaradjon, mint előbb, akkor ez nem áll. Az öregeket megtéríteni vajmi nehéz, mert ök már szinte megkövesedtek a hindu vallásban. Azért legjobb a gyermekekkel elkezdeni. E célra iskolák szükségesek. Minden egyes faluban, a hol több katholikus van, egy iskolát is építenek egy katecheta vezetése alatt. Mindezek dacára az utolsó években a megtérések száma átlag 8 ezer. A missiók állása most a legkedvezőbb. Érdekes adat a következő. A hegyekben levő nép, az u. n. rabló nép, még eddig nem tudott semmit az üdv igéiről. E rettenetes nép csak rablásból élt, különösen az uzsorásokat rabolták ki, — mint a mi bakonyi zsiványaink, vagy Rózsa Sándor. E nép vadságárói tanúbizonyságot tesz a következő eset. Egy közeli városba bevonultak vagy 300-an és kihirdették, hogy mindenki maradjon otthon. A hindu nagyon gyáva és hamarosan inába száll bátorsága, tehát mindenki otthon maradt. Ezenközben a zsiványok a leggazdagabb pénzembereket a főtérre hurcolták ki, előbb azonban bizonyos mennyiségű pénztől fosztották meg. Egyikük nem akart pénzt