ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-09-21 / 39. szám
VII. évfolyam. Esztergom, 1902. szeptember 21. 39. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. ' A fáknak is van érző szivök. Esztergom, szeptember 20. A pilisi hegyeket sürü erdők bontják. Egyes helyeken kisebb-nagyobb teraszszok emelkednek, hol jóizü széna terem, melynek egyik része boglyákba verődik, hogy télen a nemes vadak elesége legyen; más része a gondos erdészek illetékeképen az udvarokba szállíttatik. E fensikokról, melyeknek királya az országhirü Dobogókő, pazar élvezettel kecsegtető kilátás nyilik öt vármegyére. Egy hatalmas bükk árnyékában meghúzódtam, hogy kipihenjem az ut fáradalmait. Elszenderedtem és álmomban szárnyra keltem; képzelmem bebarangolta az egész hegységet, hogy emlékül valamelyes képet vihessek haza. Álmomban az úttestre vetődtem, hol a legnagyobb össze-visszaságban „hullott fák li hevertek, melyek között, mint észrevettem, kitört a forradalom. Olvastam már az eszmék forradalmáról, mely olykor-olykor átalakította a világ képét; népek és nemzetek forradalmáról, mely több száz év alkotásait könyörtelenül megsemmisítette; hallottam az anyósok forradalmáról, melynek célja volt a vök uralma alól való feltétlen emancipatio; férjek forradalmáról, melylyel le akarták rázni nyakukról a papucs uralmát 1 , „hullott fák" forradalmáról azonban még soha sem hallottam. Majd köbálvánnyá meredtem, mikor a fák felháborodásának okát is megtudtam. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Daloljunk . . . Daloljunk, lányka, együtt újra, Mint egykor ott a bérc tövén . . . Te víg dalt önts a néma húrra, A búsat majd elzengem én. S ha majd megunjuk mind a ketten, Ha végre majd elfáradunk, Kacagj ki akkor újra engem, S mondd, hogy megint csak álmodunk ... Estéli András. A pozsonyi országos kiállításon. Pozsony, szept. 16. Az ős koronázó város, annyi nagyfontosságú történelmi esemény színhelye, ma hazánk mezőgazdasági fejlettségének bemutatására adott alkalmas, jól választott területet. A szép fekvésénél fogva is kiváló Pozsony, szépség és műveltség tekintetében az ország második városának méltán tartatik. Az utóbbi évtizedek alatt e város sokat fejlődött. Vannak ugyan egyes szük, görbe utcái is, de ezek házait a történelmi emlék s a rajtuk látható művészi részletek teszik becsessé. A régi koronázások emlékéül ma a Dunaparton, a koronázási domb helyére Mária Terézia lovasszobrát állíttatta a város áldozatkészsége. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHlSZKA OTTOKÁR. Nem gondoltam ugyanis soha eddig még arra, hogy az élettelen tárgyak is tudnak méltatlankodni, hogy éreznek és az igazságtalan elbánás miatt nemes felháborodás hevíti az ö keblöket is; nem gondoltam, hogy a fáknak is van önérzete. Pedig ugy van, mert fülem hallatára a következő határozati javaslatot terjesztette a gyülekezet elé egyik cserfa hasáb: »Tiltakozunk az ellen, hogy bennünket a hivatalosan megállapított lerakodó hely helyett hajóba szállítsanak. Saját jól felfogott érdekünkben ezennel határozattá emeljük, hogy illetékes helyen lépést teszünk e visszaélés ellen s a jövőre való miheztartás tekintetéből elvárjuk, hogy kíméletesebben bánjanak el velünk, mert mi igaz jószág vagyunk; bitangságban lenni nem akarunk; elkezeltetni magunkat nem hagyjuk.« Általános helyesléssel kisérték a felszólalót, mig egy bükktörzs komolyságra szólítja fel őket s figyelmezteti, hogy nincs okuk a panaszra, mert kegyenc kezébe kerültek, hol semmi bántódásuk sem leszen. Egy kevés ideig csendesen himbálódni fognak ugyan a Danubius hullámai s aztán az ügyes favágók fényes fejszéje alatt alkotó részeikre széttagoltatván, a teremtés remekének márvány kandallójában fognak ropogva lánggal égni. A hazáért felemésztődni csak nem lehet meggyalázó. Ö neki ennél sokkal több oka van feljajdulni, mert tudja, érzi, hogy valamelyik kérges kezű eszkimó fogja rozsdás ékével Magyarország nyugati részének itt van hatalmas ipari és kereskedelmi központja. A mit három év előtt Szegeden a nagy alföldi városban hazafiúi örömmel szemléltünk, az a nagy nemzeti kincs most új, erősödött alakban itt látható. A városi hatóság, a mely a maga részéről mindent megtett a kiállítás sikerének előmozdítására, a Duna jobb partján nagy területen fekvő, diszes virágágyak, gyepszönyegek, séta és mulató helyekben ékeskedő diszligetben adott helyet. Nagy mérvű előkészületeknek megfelelő eredmény tárul itt szemeink elé. A kiállítások szokásos külalakjának a helyi körülmények mindig érdekes változatosságot adnak. Szegeden a rakoncátlan, de ma már megfékezett, zavaros vizű Tiszán áthajló vashídon, itt a fejedelmi Duna felett épült vas alkotmányon jutunk a liget sötétlő fái közül kiemelkedő pavillonok közé. Szegeden a tiszamenti legeredetibb magyar népélet legjellemzőbb tanúságaival találkozunk, Pozsonyban a határszéli vegyes ajkú lakosságon a nyugati kultúra hatása tűnik föl. Szegeden a nádfödeles házak egészséges lakosai, Pozsonyban a cserepes tanyák birtokosai láthatók nagy tömegekben. Szegednek nevezetes eledele a halászlé és hozzá fűszer és egyszersmind gyógyszer a paprika, Pozsonyban a kétszer sült s a mákos patkó már magasabb igényeket elégítenek ki. A kiállításról az általános vélemény azt mondja, hogy az jól sikerült s igen szép. Első helyet a mezőgazdasági gépek érdemelnek emlékezésünkben, a melyek ily nagy számban és ily szépen csoportosítva még egy kiállításon sem voltak láthatók. Még eddig nem látott számban szerepelnek a petroleum és benzin motorok, a Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. feszegetni kebelét s munka közben forró könnyekkel, illetve verejtékkel fogja öntözni ripacsos arcát, mi mindmegannyi tőrként fogja átjárni érző szivét. Csak, miután ezen fájdalmakat átszenvedte, juthat a szegénység nyomorult viskójába, hogy a végfeloszlás illetve megtisztulás processusa közben is csak nyomort szemlélhessen. Nyugalomra inti őket és égnek meredező csonka gyökeivel beburkoltan félrevonul a zajongók tömegétől. Az elszontyorodott szivü bükktörzs szava elhangzott az erdőben, a felbuzdult fiatalság heve a józan okosság elveire nem hallgat, határozatilag kimondatik, hogy kegyencek »görbe fájacc lenni nem akarnak, s punctum. A felirat elkészítésével egy első osztályú dorongot bíznak meg, mely egykor a kegyúri deputatum farakásában hevert, de most kíméletlen kezek miatt, mert a rendelet szerint való méreteket egy századrész centiméterrel felülhaladta, kidobatott és az útszélre a „görbe fák a társaságába került. A feliratban kidomborította, hogy nincs igazság a földön, mert az erdők világában is általánossá kezd ma már válni a régi jó magyar közmondás, hogy a rendelet csak pókháló, melyen a kis legyek felakadnak s a nagy dongó keresztül üti magát. A fahasábok közgyűlésén felszólamlások történtek abba az irányban is, hogy a nap sugarai felkéretnek, világítsanak már be egyszer az erdők sötét sürü lombsátorai közé is, hogy feltűnhessek ország-világ előtt a fák melyek a közel jövőben remélhetőleg nagyon el fognak terjedni a mezőgazdaságban. A kisebb gazdaságokban is ki fogják szorítani az állatkínzó járgányokat, rendkívüli előnyt adván nekik a kezelésnek egyszerűsége. Ma azonban még kissé drágák. Közel a gépekhez látható a baromfiak nagy száma, csinos sodrony rekeszekben. Az ujabb időben a kormány által is igen ajánlott plizmuth és langshan fajta tyúkok mellett az általános érdeklődés tárgyai voltak a nagy testű, sárga, fényes tollazatú orpington tyúkok. A nagyobb gazdasági állatok kiállítása csak az első héten volt látható. Igen értékes példányai lettek itt bemutatva a hazánkban tenyésztett nyugati, főleg simmenthali fajta szarvasmarháknak. Most már csak azon öt pár ló látható, a melyek f. hó 21-énJkisorsolva lesznek. A terménykiállitás igen sok figyelemre méltó anyagot mutat be. A gabona, kapás és takarmánynövények s a konyha-kertészet elszámlálhatlan sok fajtáját van itt alkalom tanulmányozni. Igen jó szolgálatot tesz a gazdálkodó közönségnek az országos növénykisérleti állomás, mely bemutat több oly növényt, köztük például a fenyércirkot, a melyet a magkereskedések gyakran nagyon ajánlanak, de a melyek nem használhatók. Reprodukálva olvashatók ott a kifüggesztett lapon nyomtatásban az illető növényt ajánló reklám sorai, s alatta mindjárt a mit a tapasztalás mond : Ezt a növényt semmiféle állat meg nem eszi. Hont és Nógrád megyékből beküldött terményeknél néhány fényképen látható több község népének viselete. Láttuk Hontból a szálkai, ipolysági, egeghi; Nógrádból a dejtári, mohorai népviseletet.
