ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-09-21 / 39. szám

mintaszerű közigazgatási rendszere. Igy talán megláthatná az uralkodó naprendszer minden tagja, hogy a földön egy letört gombafejért és száraz galyért, melylyel tisztul az erdő, kérlelhetetlenül megbűnhődnek az eszkimók, mig a kegyencek udvara véreink hulláiból emelt rakásokkal telik meg. a Benyujtották-e a zajongó hasábok a petitiót, nem tudom, mert szendergésemböl fölébredtem. Elszorult a -szivem; mint kit tettben'kapnak, görcsösen szorongatva cókmókjaimat s az álom érdekes vonatkozásain eltűnődve leereszkedtem a kies fekvésű Pilis-Maróth nagy községbe. A község határához közel a Mózert-féle kert kerítése mellett egy asszonynyal találkoztam, ki rongyos kötőjébe merítve napbarnított arcát, keservesen zokogott. Mellette száraz gályákból összevert rözsenyalábot láttam heverni. Nagy nyomorban élhet szegény, mert piszkos testét egy pár rongy fedte csupán. Fájdalmának indító oka után tudakozódván, megtudhattam, hogy nagy a bánata, a fölött évődik szertelen fájdalommal, vájjon ki tudja-e fizetni a büntetés-pénzt, mely reá várakozik, miután az erdő véd szárazgalyak szedése közben találta az erdőn. Kenyér nincs otthon, uram, panaszkodik a nyomor áldozata, pedig hat tagból áll a családom. Mi lesz velünk, ha a télre még tüzelni valóm sem leszen? Elszorult a szivem ennyi igazságtalanság fölött. Isten bocsa' ... szamaritánus lettem és meggyorsítottam lépteimet, hogy kibontakozhassam a légkörből, mely olyan hamar ellentétbe helyezte előttem az álommal a valót. Ma nem vagyok tisztában az iránt, vájjon az álom-e a való, vagy a való lett álomkép. Annyi bizonyos, hogy e vidéken a közóhaj ez: Igazság és méltányosság jöjjön el a te országod. Ilyen az élet a mi bolygónkon, ilyenek az emberek! Emberek, emberek, ti vagytok a teremtés remekei; az igazságot egyenlő mértékkel mérjétek és legyen szivetek, — mert a fáknak is van érző szive, van önérzete. Tourista. A szőlőművelés, borkezelés s ennek eszközei tanulságosan csoportosítva, gazdag változatosságban szemlélhetök. A szölötelepen megszólalt déltájban a viharágyú, éles sivitást okozván fönt a magasban. A borászati pavillonban a kiállított borokból kóstoló is kapható kisebb poharakban néhány fillérért; ez a berendezés is újdonság. A tejgazdasági csarnokban arról győződhetünk meg, hogy hazánkban már a legfinomabb sajtokat elö tudják állítani, nem kell azokat külföldről hozatni. A mezőgazdasági és háziipar terjedelmes csarnokban van elhelyezve. A kiállítás országos, az ország minden részéből vannak ott résztvevők, túlnyomóan mégis a nyugati megyék vannak képviselve. A látogatók nagy számmal keresték föl mindennap. A földművelő nép nagyobb tömegekben az első héten járt ott; ellátásukra népkonyha van berendezve a kiállítás területén. Vidékünkről a kesztölciek és szölgyémiek jártak ott tömegesen. Előttünk szokatlan öltözetű, de rendkívül tiszta külsejű férficsoport tünt szemünkbe; tudakozódásunkra az volt a válasz, hogy erdélyi szász földművesek, kik egyenesen a kiállítás megtekintésére jöttek föl Erdélyből az ország másik szélére. A lelkészkedö papság erősen volt képviselve a látogatók között, tanúságul azon érdeklődésnek, a melylyel a papság a földmivelés viszonyai iránt viseltetik. Találkoztunk ugyan egy minden jó és szépért lelkesedő derék collegával, a ki azt újságolta, hogy abban a kerületben, a melynek ö érdemes feje, a plébánosok földjeiket többnyire bérbe adták. Ez a gazdálkodásnak legkönnyebb — Az igazi férfi fótulajdonsága az, hogy meggyőződését nem titkolja és érte minden körülményben helyt áll. Ilyen férfiú szerepelt a mult napokban a dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén Hegedűs Sándor egykori kereskedelmi miniszter személyében, midőn öt főgondnoknak beiktatták. Hegedűs egész életében, akár mint egyszerű polgár, akár a miniszteri méltóságban, melegen ragaszkodott a protestáns valláshoz és e ragaszkodását úgy magán életében, mint nyilvános szereplésében örömmel fejezte ki. Most a főgondnoki beiktatás ünnepén Antal Gábor superintendens öt az evangélikus egyház világi papjának nevezte. Erre ö igy válaszolt: „Büszke vagyok arra, hogy az evangélikus egyház világi papjának neveztetem. Ilyen világi papnak kell minden protestánsnak lenni. Ez nem csak abban áll, hogy a kötelességet teljesítsük, hanem hogy ezenfelül érdemeket szerezzünk a hit és az egyház terén." Álljunk meg e szavaknál, vegyük le a kalapot és gondolkozzunk. Hegedűs az ö vallását nem csak családja körében ápolja, mint a béke és szeretet isteni forrását és a gyermekek egyedül biztos nevelő eszközét, hanem e vallás érdekeit, tekintélyének emelését a közélet terén is gondozza, azoknak védelmét különös kötelességének tartja, és e kötelességének teljesítésére kiválóan büszke. Már most ha tekintetünket a másik oldalra fordítjuk: hány katholikus férfiúról lehetne ezt mondani ? Nem mondjuk, hogy az értelmiség körében nincsenek katholikus férfiak, de a nyilvános élet nem ismeri őket. Családi körükben a vallásos szellemet tisztelik, elmennek olykor sz. misére is, de csak a kicsire és meghúzódnak a templom félreeső helyén, közel az ajtóhoz, egy Miatyánkra. De aztán ha kilépnek az utcára, bemennek a városházára, a megyeházba, a parlamentbe: a katholikus meggyőződést nem viszik magukkal. Bármily nyilvános helyen az első arcátlan kihívásra meghátrálnak és restelkedve mentegetödznek: »nem vagyok ultramontán, nem vagyok klerikális.« Igy tenne Hegedűs Sándor ? Pedig a katholikus valláson ugyancsak nincs szégyenleni való! Sem hitelvei, sem erkölcstana nem nyújt okot a kifogásra. És Hegedűs Sándor ha katholikus volna, nem jelennék meg most októberben a katholikus nagygyűlésen ? módja kétségtelenül, de hogy ez volna-e a legokosabb módja a jövedelem megszerzésének, erről eszmecserét folytatni más alkalomra halasztottuk. Naponkint látogatója volt a kiállításnak Frigyes főherceg családja. Izabella főhercegnő ma délben jött a kiállításra 4 leányával és a vígan futkározó kis Albrecht főherceggel. Amint a főhercegi család a corsón megjelent, egymás után mindkét katonai zenekar, mely a kiállítás területén játszott, rázendítette a Gotterhaltet. Mig a főhercegi család a kiállításban járt, többször megújult e hymnusz, úgy, hogy ottlétünk alatt valósággal ennek dallama hullámzott a liget lombjai között. Az étkező helyiségek között volt egy balatoni halászcsárda is, annyiban hasonló a halász gunyhóhoz, hogy födele nádból van; egyébként méreg drága ebédlő. A kiállítás rendezősége bőven gondoskodott a látogatók szórakoztatásáról is. Két katonai zenekar játszott a sétányon délben és este. A díszesebb pavillonban a honvédzenekar játszott különböző darabokat, közöttük sok magyar dalt, a melyeket a közönség éljenzése és tapsvihara követett. A sétányt estenként teljesen ellepte a pozsonyi hölgyközönség s akoriandoli csata pezsgő jókedvet teremtett mindenfelé. Az eldobált színes papírdarabok a talajt valóságos mozaikká tették, beletiportatván a sétálók ezrei által. Volt lóverseny, tornaverseny, tűzijáték és velencei díszkivilágítás stb. A ki e napokban Pozsonyban járt, tanulmányozhatott és szórakozhatott. Vajha a kiállítás földmivelésügyünk fejlődésében, haladásában is éreztetné áldásos hatását! Perger Lajos. Kossuth Lajos ünnepe. (1802-1902.) Megérkezettj/TossMfíA Lajos századik születésnapja. Már hetekkel, hónapokkal előbb oly nagy arányokat öltöttek országszerte az ünnepi tervezetek, hogy ugy tetszett, miként az ünneplés mindenképen méltó leszen a magyar szabadság ujjáteremtöjéhez. — Az ünneplésben részt kívánt venni Esztergom szab. kir. város hazafias közönsége, lelkes ifjúsága is. Hogy az ünnep minél terjedelmesebb, minél impozánsabb legyen, ugy határozták, hogy a tulajdonképeni ünnep előestéjén — szept. 18-ikán — fáklyásmenetet rendeznek, szavalnak, szónoklatot tartanak. Ezen 18-iki elöünnep rendezését Esztergom ifjúsága vállalta magára, s hogy már most megmondjuk, a rendezés körül oly higgadtságot, annyi tapintatosságot, annyi megfontolást tanúsított, hogy ennek eredményeként a 18-iki elöünnep a legnagyobb rendben, 6—7 ezer ember részvétele mellett folyt le. A rend fentartása körül a 25 nemzetiszínű karszallagos rendezőn kivül, a rendőrség is buzgólkodott, valamint a tűzoltóság is. 1

j

s

7-kor kezdett a nép gyülekezni a sz.-Annatéren, hol 250 fáklyát osztottak ki. A fáklyákat meggyújtották s miután a fáklyavivöket két hoszszú sorban felállították, a rendezöbizottság egyik tagja az egybegyűlt óriási tömeghez beszédet intézett, intvén őket, óvakodjanak bármely rendháboritástól, iparkodjanak méltók lenni — Kossuth Lajoshoz; úgyszintén látus János városi tekintélyes képviselő mondott intő szavakat. Ezután az óriási menet megindult s a Kossuth Lajos-utcán végig vonulva a Bottyán palota előtt állott fel. Itt a palota erkélyéről először Visnyovszky Emil a rendező bizottság egyik tagja, kiváló vénával elszavalta Fejes István alkalmi költeményét, melyet sok ezer ember zajosan megéljenzett. Miután az ezernyi torokból jövő éljenzés elült, — Aldori Viktor dr. a bizottság elnöke mondott hatalmas szenvedélyektől hullámzó, tar talmas szónoklatot, melyben méltatta Kossuth működését. Ezután a menet — mindig a legnagyobb rendben — végig vonult a Széchenyi-téren, Ferenc József-uton, a jobb oldali kanonokházak és a baloldali kanonokházak mellett a Sötétkapu alatt, ugyanazon uton vissza a Duna-utcán végig a tűzoltó laktanya elé, hol a fáklyákat anélkül, hogy bármely baleset történt volna, eloltották. A menet után mindig egy mentő-kocsi ment. melyben dr. Simonyi Adolf ült. A menet utvonalán az ablakok — kevés kivétellel — mindenütt fényesen ki voltak világítva, különösen kitűnt az igazságügyi palotán alkalmazott transparent, melyet Ürömi vállalkozó készíttetett a következő felírással: »őrökké szivünkben él hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak emlékezete. 1802—1902.« A házak mindenhol felvoltak lobogózva. Miután a menet a tűzoltó laktanya előtt feloszlott, a banda a Kossuth nóta lelkesítő hangjai mellett a Központi kávéház elé vonult — ez volt az egyedüli épület, melyen zászló nem lengett. Miért? Sejtjük ... — hol Karossá Ödön rendező köszönetet mondott az összegyülteknek rendes magukviseletükért s óriási lelkes részvételükért; egyben felszólították a tömeget, hogy rendben oszoljék fel, mi meg is történt. A fáklyásmenet költségeit — circa 300 koronát, gyűjtés utján teremtik elö. Az ifjúság lelkesedése tehát, mint látjuk, jól sikerült ünnepet rendezett az emlékezetes nap előestéjén. Maga a kivilágítás, melynek eszméje ugyancsak a fiatalság köréből indult ki — s falragaszokon ök kérték fel erre a város közönségét, — szintén impozáns volt s fényes dokumentuma Esztergom hazafiságának. A kivilágítás dolgában legelöl járt az ösi város első polgára, a hereegprimási palotája, örömfényben úszott. Minden legkisebb ablakjában gyertya égett s a primáciális házak is mind szépen kivilágítottak. Szép látványt nyújtottak még a kanonoki házak és a papnövelde is. Sokaknál félreértést szült az ifjúság rendezők azon eltérése a falragaszokon hirdetett útvonaltól, hogy a menet Sz.-Györgymezön át a Vízivárosra vonul. Ezt azért látták jónak hirtelen megváltoztatni, mert az egybegyűlt s a Széchenyi-térről a fáklyásmenethez csatlakozott embertömeget lehetetlenség lett volna minden baj elkerülésével a primási vasgyárnál kitorkoló s amúgy is roppant szük utcában keresztül vezetni. Másnap 19-én ünnepelt a város hivatalosan ép oly nagy lelkesedéssel, mint a fiatalság. A házak még fellobogózva voltak, a kereskedők