ESZTERGOM VII. évfolyam 1902
1902-08-10 / 33. szám
fordittatik a hazafiúi érzelmek ápolására, amit az ünnepélyeken kivül a magyar Írásbeli dolgozatok különösen elárulnak. A főpásztor név- és születésnapjának megülése is alkalmas arra, hogy a katholikus ifjúban az egyházi tekintély tiszteletét fejlessze. A különösen magas nivón álló zenei oktatás, az énekkar működése pedig mindenesetre előnyösen hat az ifjú műveltségének kialakulására. Ahol Pitoni, Lotti, Palaestrina, Lardam, Haydn s ily klasszikus szerzők alkotásaival ismerkedik meg az ifjú sziv, az mindenesetre csak nemesitöleg hat arra. A klasszikus dallammal a klasszikus gondolkozás fog lelkébe szűrődni. A konviktusban a testi nevelés az értesítő beszámolása szerint szintén fógondját képezi az elüljáróságnak. Ami rendkívül fontos. Éppen nem másodrangú, hanem a szellemi és erkölcsi neveléssel egyrangú dolog a fejlődő ifjú éveiben. Mindez arról tanúskodik, hogy az ifjú lelkek harmonikus nevelése és fejlesztése a nagyszombati intézetekben a legszebb reményekre jogosítva, életerősen virágzik. A gondosság, a szellem, a buzgóság, a munkásság tekintetéből nincs kívánni való. Ámde önként tolul elö a kérdés, hogy ennek a hatalmas munkának elvégzésére elegendő-e annyi személyzet, amennyit az értesítő feltüntet ? Hiszen azt találjuk, hogy a tanári kar száma mindössze az igazgatóval együtt 16. Maga a főgimnázium kilenc osztályú. Az állami és szerzetesi gimnáziumokban a 9 osztályú intézetekben 17 tanár működik, pedig nincsenek konviktussal összekötve. A kalocsai jezuita intézetek, melyeknek berendezése legjobban felel meg, vehető mérvadóul. Húsznál is több személyt alkalmaznak. Valóban, aki érti s tudja mérlegelni ennek az aránynak következményeit az életben, csak annak lehet fogalma arról, ha a nagyszombati tanári kar vállaira mennyivel több teher nehezedik. Hiszen azt láttuk, hogy a konviktus elöljárósága — kezdve a kormányzótól — teljesen összeesik a gimnázium tanári karával. Pedig már fentebb emiitettük, hogy magában a gimnáziumban is több órával vannak terhelve, mint az állami vagy szerzetes-tanárok. Lehetséges-e, hogy akkor még a konviktusi elöljárói teendőket is avval a gondossággal teljesítse, melyet az ifjak nevelésének fontos ügye megkövetel ? — Kérlek az Istenre, ments meg. Ez az ember ma jött ide s folyton azt hajtja, hogy ö Fife hercege. De te tudod jól, hogy -én vagyok az. Ugy-e szót teszel az érdekemben a parlamentben ? Kérlek, tedd meg. Ha kiszabadulok örökösömmé teszlek. Ezt is kényszer-zubbonyba húzták és elvitték tőlem. Én pedig egyedül maradtam a folyosón, teljesen egyedül; mert mintha az én eszemet is elvették volna az előbbi jelenetek; még gondolkozni sem voltam képes, mig egy ápoló rám nem szólt. — Lássa uram, mivé teszik az embert a rossz regények. — Hogy-hogy ? — kérdem kíváncsian. — Hát csak ugy, — felelte — hogy egy bolondos iró bele kezdett egy regénybe, de bizonyosan ö maga fines tisztában elmélete fonalával, mert azt ugy összekuszálta, hogy bonyolódott regényén sorba bolondulnak az emberek. Ez a két szerencsétlen is az ö áldozata. Az egyik valami betűszedő, a másikat valószínűleg ismeri. Odaadtam ennek az embernek a tizfilléresemet és rohantam haza. Otthon két felé vágtam a XVIII. fejezetet; az első felére rá irtam : vége következik, A másikra : vége. Ezzel tartoztam kedves olvasóimnak, betűszedőinknek és saját magamnak. Ha a tervezett negyvennégy fejezetet közlöm, ki tudja, sötétségbe hány elme borul s talán éppen az enyém lett volna az első, mert már is unos-untalan űz a rémes kisértet: a borzasztó névjegy és azon a parányi kis betűk: Duke of Fife. Fidibus.*) *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő tárcakötetéből. A dolgok ilyen állása mellett nem támadhat-e méltán az a gondolat abban, ki az értesítő lapjait forgatja, hogy amiről a betűk beszámolnak, s amit az olvasó fantáziája oly szépen kiszínezve elképzel, annak az életben igen szürke és vékony valóság felel meg ? S hogyha ez még sincs igy, akkor az egyedül az illető egyének önfeláldozásán fordul meg. De jogos és helyes-e az egyéni erőket igy kihasználni ? Nem boszulja-e magát az más részen. Az éremnek két oldala van. A tanári kar irodalmi működése, önképzése, a kulturális világban való szereplése, az mind meg van bénítva. S vájjon neveli-e ez azután az egyén, a testület tekintélyét, mert ez nem mindig az egyéni önfeláldozás szerint alkotják meg. Ezek mind oly kérdések, melyek a képet illetékes helyeken komolyan s lelkiismeretesen mérlegelendök, s melyek mind az intézetek létével, virágzásával lényegesen össze vannak forrva. Van még az értesítőnek több pontjai is, mely a berendezésnek, az anyagiaknak szükségét árulja el. Ilyen szimptomák pl. a szertárak kismérvű gyarapítása, a tanári könyvtár nagyobbitásának elapadása, s az ifjúsági segélyzö-egylet hiánya. Pedig a nagyszombati tanári könyvtár párját ritkítja az országban. Ezt nem gazdagítani s nem tartani meg a kor színvonalán, nemcsak az intézet, de a tudomány kárára is van. A gimnáziumban pedig a tanítás kellő és új berendezés nélkül teljes intenzivitással nem vihető keresztül. Mert igaz, hogy sok és sok állami intézet is van, mely még szegényesebb szertárakkal rendelkezik, de nekünk ez nem vigasztalás s nem lehet ok arra, hogy egy nagymultú, nagy jelentőségű érseki gimnáziumot ne akarjunk a legelső intézetek közé számítani. Még közelebb fekszik egy katholikus intézethez a szegényebb sorsú tanulók segélyzése. Ez pedig az érseki főgimnáziumban kezdetleges korát éri. Segélyeznek ugyan tanulókat — még pedig majdnem tisztán a tanári kar adományaiból — könyvekkel, de alig találunk katholikus intézetet, ahol a ruhával, az élelmezéssel s az élet egyéb szükségleteivel is ne támogatnák a tanulókat. Ennek hiánya igen feltűnő az érseki intézetben. A jótékonysági ügy ugyan szépen van képviselve a nagyszámú városi és magánalapítványokkal, ösztöndijak osztásában nincs hiány. De az élö, működő segélyzö-egyletek hiányát mindez nem födi el. Valóban fájó szívvel kell arra gondolni, hogy ily anyagi szükségletek mellett esetleg mennyit szenvedhet a befolyásos működés, melyet a kettős intézet kifejthetne. Pedig ahol ily buzgó és hivatott erők fognak kezet, ahol a szellem ereje alkotni tud, s ahová a régi dicsőség oly fényt vet s oly szép nevet ad, ott valóban minden szellemi és erkölcsi tényező meg van ahhoz, hogy a régi dicsőség el ne halványuljon s a modern életben is a kath. kultúrát szolgáló, mintaszerű intézet maradjon. Itt az áldozatokat, melyeket az élet; a haladás megkíván, meg kell hozni. A legszentebb ügyek egyike ez. Hiszen mig nem lesz felső iskolánk — de még akkor is — a középiskolai nevelésre és tanításra kell építenünk. A kath. megújhodást itt kell szolgálni első sorban. A kath. gimnáziumok, internatusok jelentősége óriási. Az élet viszonyai úgy is mind jobban arra utalják a szülőket, még azokat is, kik városban laknak, hogy gyermekeiket intézetekbe adják. Látjuk az értesítő adataiból is, hogy mily sok fővárosi szülő küldi gyermekét a magyar katholicizmus régi mentsvárába. Ezt a kedvező helyzetet valóban a legnagyobb áldozatkészséggel s örömmel kellene kihasználni az intézet fejlesztése érdekében. A katholikus, nemzeti, kulturális szempontok ily ritka találkozása mellett ez kétszeres kötelesség. Intézetekhez, melyek homlokán az érseki és királyi nevek ragyognak, illik, hogy minden tekintetben fejedelmiek legyenek. Túri. Tűzoltó közgyűlés. Nyolc év multán f. hó 3-án — vasárnap — délelőtt 10 órakor tartotta először évi közgyűlését az esztergomi önk. tűzoltó egylet, hogy most — miután újra rendes kerékvágásba jutottak — elintézzék a szőnyegen levő ügyeket. A gyűlést, melyen nagyszámú tűzoltó jelent meg, Vimmer Imre polgármester, mint egyleti elnök, nyitotta meg lendületes, szemenszedett beszéddel. Ecseteli a tűzoltóság nemes feladatát, humánus célját, mely nem vagyonszerzésben, hanem a meglevőnek védelmében áll; nemes ügy szolgálatában áll a tűzoltóság annál is inkább, mivel önként, pusztán szive sugallatából siet, ha a szükség úgy kívánja, felebarátja vagyonának megmentésére. Majd rátér a szorosan vett esztergomi tűzoltó egylet működésének, életének vázolására. Az egylet 8 évig válságokkal küzdött, melyek munkaerejét is nem egyszer megbénították. Most végre új életre ébredt, tagokban megnövekedve, vagyonilag erősödve elfoglalta újra nemes hivatalát. Az egylet új életre hozásában, regenerálásában — úgymond — hervadhatlan érdeme van Dóczy Ferenc tűzoltó főparancsnoknak, ki közel 30 év óta működik ezen állásában. — Az egyletnek sok keserűséget kellett lenyelni, mig jelen közgyűlést megérte ; de az mindig öntudatosan haladt kitűzött pályáján; jutalma az, hogy a mai napot ily örömben megérte. A sajtó sokszor nem viselkedett méltányosan az egyleti vezetőség buzgalmának megfelelöleg. Az elnöki megnyitót, melyet a gyűlés lelkes éljenzéssel fogadott, O'sváth Andor tanácsjegyzönek, mint az egylet titkárának jelentése követte, melyben kiváló gonddal lettek a 8 évi pangási idő adatai összegyűjtve. Mig egyrészt dicséretre méltóan feltárja a 8 évi vajúdás kulisszáit, addig másrészről erélyesen iparkodik megfelelni azoknak a támadásoknak, melyekkel az egyletet támadni meg nem szűntek. A kimerítő és fontos titkári jelentés után Kitzinger József pénztárnok a pénztár és pénzalap állapotáról számol be pontosan egybeállított számadás, illetve az 1903. évre szóló költségvetés alapján. — A pénztári jelentés folyamán kisebb eszmecsere fejlődött ki abból kifolyólag, hogyan fedezzenek egy 660 koronányi fedezetlenül maradt előirányzatot f — Magyary László választmányi tag indítványozza, hogy ennek fedezésére adja el az egylet egyes, még jó karban levő, de neki felesleges tűzoltó-szereit. A gyűlés a célszerű indítványt elfogadja és megbízza az egylet vezetőségét, hogy az eladás foganatosítása céljából értesítse átiratban a vidéki falvakat, hogy eladók kisebb igényeknek megfelelő, olcsó tűzoltó szerek; ugyancsak ily értelmű felhívást a szaklapokban is tegyen közzé. Az elnök ezután napirendre tűzve a tisztikar megválasztását, ez a következőképen alakult meg: Elnök : Vimmer Imre. Alelnök: Zsiga Zsigmond. Titkár : O'sváth Andor. Főparancsnok : Dóczy Ferenc. Lelkész: Fehér Gyula dr. Ügyész: Földváry István dr. Orvos: Áldori Mór dr. Alparancsnok: Gabanitz Ferenc és Weichsler Vilmos. Pénztárnok: Kitzinger József. Választmányi tagok : 1. A város képviselőtestületéből: Bayer Ágoston, Brenner József, Farkas Tivadar, Helcz Antal, Burány Ferenc, Iványi Géza, Laiszky János, Frey Ferenc, Berán Antal, Matus Gyula, Vimmer Ferenc, Oltóssy Ferenc, Reusz József, Feichtinger Sándor és Wanitsek Rezső. 2. A működő önk. tűzoltóságból: Tátus János, Magyary László, Tiefenthal Gyula, Folk Ferenc, Mezey János, Porubszky József, Markusz Győző, Székely Henrik, Giobotsnig József, Horváth Mihály, Sztahovits Jenő, Krechnyák Ferenc, Szimhardt Károly, Schwarcz Lajos, Szapori Márton. A tisztikar megválasztása után Osváth Andor titkár indítványozza, hogy hívják fel a négy városrész egyesítésekor felbomlott tűzoltó-egylet vezetőségét, hogy számoljon el. Kis vita után a közgyűlés az ügyet kiadja az ügyésznek. — Ezzel a gyűlés az elnök és a vezetőség viharos éltetése között déli 1 / i 12 órakor véget ért. Mivel mi is, — midőn ugyláttuk, hogy az egylet nincs hivatása magaslatán, — több izben feltártuk a viszonyokat s mivel ezen cikkekre a »sajtó« köznév alatt célzások történtek, rövidedesen tisztázzuk a helyzetet, hangsúlyozván most
