ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-08-10 / 33. szám

is ugy, mint mindenkor, hogy szabad vélemény nyilvánításunkban gátolni magunkat nem engedjük s visszautasítunk minden kijelentést, mely ezen jogunkat kétségbevonni, vagy bírálni megkisérlené. A közjó szolgálatába szegődtünk, kötelességünknek tartjuk tehát, hogy minden intézményt, mely a közjót szolgálja támogassunk : teljes jóindulattal támogatjuk tehát az önk. tüzoltóegyletet is. Azonban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül azon »bizalom szavaztatás«-féle elhangzott beszédeket, melyek egyikének-másikának oly ize volt, mintha a sajtónak bizony joga sem lett volna soha a sújtó kritikához, melylyel egyes tüzesetek után volt bátor — teljes lelki nyugodtsággal — élni. Valaki például igy argumentál: »Hat bennünket támadni semmiképen sem lehet; mert nézzék csak meg a mi szertárunkat, alig találják az országban párját!« Ez utóbbi passzust megerősítjük, szertárunk jelenleg is s már a múltban is szépen volt felszerelve. Azonban mi nem is ezt tettük szóvá, hanem azt, hogy ily szép felszereléssel sem tudtak maguknak tűzoltóink valami dicséretes helyet kiérdemelni. Az egyes tüzesetek után különben legjobban itélt a közvélemény, mely a boszankodást már megunván, nevetett tűzoltóink tehetetlenségén. Egyszer ez volt eltörve, máskor iszapos volt a gözszivattyu, majd ez hibázott stb. stb. Ily esetekben mindenesetre mi is felemeltük szavunkat; s azt hisszük, volt alkalmunk is, jogunk is hozzá. — Hogy pedig volt-e tudásunk elég ahhoz, hogy mi kritizálni mertük a tűzoltó-egylet vezetőségének működését, — erre csak azt feleljük, hogy volt. De viszont mi kérdezzük, volt-e a vezetőségnek elég gyakorlati tudása ahhoz, hogy ily nagyobbfajta tűzoltó-egyletet dirigáljon ? A feleletet megkapjuk, ha végig tekintünk városunkban az utolsó évek alatt előfordult tüzesetek történetén. Mert hiszen elvégre azt, hogy a tüzet vizzel kell oltani, ki ne tudná ? De a tűzoltóság ily tudománynyal be nem érheti. Igaz, nem kételkedünk, hogy a vezetőség fordított gondot a kiképzésre, de sokszor eredmény nélkül az emberanyag lelkiismeretlensége, nembánomsága folytán. Ezeket akartuk elmondani nem ultimátumképen, ellenkezőleg azért, hogy kimutassuk, miszerint a sajtót nem kell rosszhiszeműséggel vádolni, sem általában megvádolni azzal, hogy önérdek, személyes bosszú szolgálatában áll — ezt részünkről határozottan visszautasítjuk, — mert vezetőnk a jóindulat, jelszavunk közérdek és igazság! Őszintén üdvözöljük az újonnan megalakult tisztikar élén városunk önk. tűzoltó-egyletét s óhajtjuk, hogy mindenha pontosan megfeleljen hivatásának. Spectator. Vasárnapi levél. — A hajléktalan mult. — A szomszéd hontiak remek muzeumot hordtak össze, hol a sok történeti emléktárgyak és a megyei közélet jeleseinek arcképei külön e célra berendezett termekbe jutottak. Tehát Hontnak már van múzeuma, s hogy a múzeumnak mily értékes s történeti becsű gyűjteménye van, mutatja a legutóbb megjelent képes katalógus. Mi szegény, elmaradt szomszédok irigykedve nézzük a hontiakat, s észrevesszük, hogy minket az a rút közöny, mely minden boldogulásunkat megakasztja, ismét blamirozott. Mert nem kell-e szégyenkezve bevallanunk, hogy a hontiak megelőztek bennünket ? Midőn a mult hóban Kammerer min. biztost és Hampel régiségtan igazgatót Némethy Lajos esperes-plébános az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat gyűjteményei elé vezette, meglepődtek, hogy e szép csoportoknak, ez értékes emlékeknek Esztergom vármegye és szab. kir. városának nemes közönsége még nem tudott egy alkalmas helyiséget adni. A régészeti társulat gazdag gyűjteménye szétszórtan és alkalmatlan helyiségekben van egymásra halmozva, mert az egy, mondhatni pinceterem; melyet a főegyházmegyei könyvtár nélkülözhet, nem fogadhatja be a már meglevő sok tárgyat. Némethy esperes minden buzgólkodása, minden gondossága igy kárba vész, mert a múzeum igy épen nem érvényesül, mert az itt részben drága pénzen megvett, részben pedig a megye területén ásott és talált emlékek a nagy nyilvánosság elől el vannak dugva, vissza vannak ásva mélyen, nem ugyan a földbe, hanem a mi nemtörődömségünkbe. Pedig végtelen kárunkra van ez, mert ha a megye és város akár a megyei, akár a városi székházban egy vagy két nagy üres termet bocsátana a régészeti társulat rendelkezésére, azt hiszem, ha a közönség igy együtt látja, találkoznak majd olyanok is, kik aztán valami útonmódon gyarapítanák. A muzeumok közkincset képeznek s ép azért lehetetlen a megye és város közönsége elől rejtegetni. A tavaly élvezett állami segélyt sem kaptuk meg az idén, és úgy látszik, mig nem rendezzük ezen ügyet, addig nem is kapunk, mert az államnak sem érdeke, hogy akármilyen lomtárt segélyezzen. Anyagunk van bőven, s a megyének, vagy a városnak is valahol lesz egy-két üres terme. Ha tehát már nem előztük meg a hontiakat, hát utánozzuk őket, és csináljuk meg mi is az Esztergomi Múzeumot. Sürgősen, mert minden perc, melyet tétlenül töltünk, szégyent hoz fejünkre. Az egész nem oly lehetetlen, mert például ott van a város tulajdonát képező azon sarokház, melyet, mint újonnan hallatszik, városi mérnöki hivatalnak akarnak átalakítani. Ha ez szűknek bizonyulna, ott van a megyeház, mely oly sok üres, hasznavehetetlen termet tartalmaz. Ha muzeumunk igy berendezve, rendes katalógussal ellátva volna, elnyerné a nagy nyilvánosság előtt is értékét. Látogatnák és ajándék útján is gyarapodnék. A városban megforduló idegeneknek igy hozzáférhetőbb lenne, mert egy szolga és a katalógus teljesen elegendő útmutatással szolgálna. Ezen újitás miatt nem kellene semmi kölcsönnel terhelni sem a megyét, sem a várost, mert mindössze csak hajlékot keres e hajdan nagy szerepet vitt megye és város múltja. Ipszilon. A vasárnapi munkaszünetröl mai vezető cikkünkben emiitett kérelme a Magyar Katholikus Egyesületek Országos Szövetségének. Tisztelt Képviselőház ! Az ember munkára van teremtve ; rendeltetésének csak az tesz eleget, aki tehetségéhez és erejéhez képest akár szellemi, akár fizikai munkát végez, s annál hasznosabb tagja a társadalomnak, annál jobban teljesiti hazafias kötelességeit, minél nagyobb munkát végez, akár szellemi, akár anyagi téren. A túlfeszített munka azonban tönkreteszi az emberi szervezetet, korán megbénítja azokat a karokat, melyeknek a családfentartásért dolgozniok s ha a szükség kívánja, a haza védelmében küzdeniök kellene ; elvonja az embert erkölcsi hivatásától, megfosztja a művelődés eszközeitől s rabszolgává alacsonyítja. Ennek a szempontnak elhanyagolása és mellőzése rendkívül káros hatással lehet magára a nemzet életére és fejlődésére, mert a munkásosztályban tönkreteszi a vallásosságot és erkölcsi érzéket, megrontja családi életét, megzsibbasztja a jövendő nemzedékek erejét, elégedetlenséget teremt s végre az embereket az anarchizmus karjaiba tereli. A hetedik nap munkaszünete mellett nemcsak a vallási kötelem hanem a tudomány is hallatja szavát, miután Petenkoffer és Niemeyer biologikus alapon kimutatták, hogy az emberi szervezet, de söt még az állaté is épp úgy megkívánja a hetednapi pihenést, mint ahogy bizonyos időközökben megkívánja a teljes nyugvást, az alvást. Ennek figyelembe vételével a magyar törvényhozás csakugyan feladatának is tekintette az ipari munkások számára a vasárnapi munkaszünetet törvénynyel biztosítani, midőn az 1891 : XIII. törvénycikket megalkotta. Azonban, tisztelt Képviselőház, ez a törvény a jelen alakjában nem felel meg a hozzáfűzött óhajoknak és reményeknek, mert sem elegendő erkölcsi alappal nem bir, sem a munkásosztály viszonya iránt kellő figyelemmel nem viseltetett s azonkívül megtartása megfelelő ellenőrzés alatt nem áll, miért is revíziója elodázhatatlan szükségletnek mutatkozik. A Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége ennélfogva, az 1901. évben tartott Második Országos Katholikus Nagygyűlés megbízásából is azon kérelemmel járul a t. Képviselőház elé, hogy az 1891 : XIII. törvénycikket revízió alá venni s azt a következő pontokban módosítani, illetve kibővíteni méltóztassék : A) A munkaszünet ne csak a vasárnapokon és Szent István király napján legyen kötelező (1. §.), hanem pl. a németbirodalmi munkásvédelmezö novella (Arbeiterschutznovelle 1891.) mintájára, legyen kötelező a kereszténység főbb ünnepein is : ilyenek gyanánt tekintendők legalább is : Karácsony, Újév, Űrnapja, Nagyboldogasszony és Mindszentek ünnepei. B) A vasárnapi munkaszünet a gyáriparnál az eddigi 24 óra helyett (2. §.) hosszabbittassék meg 36 órára, szombat este 6 órától hétfő reggel 6 óráig, oly kivételes esetekben, ahol ez nem eszközölhető, legyen a 24 órai szünet éjféltől éjfélig számítandó. Mert csak az ilyen munkaszünet bir egyszersmind erkölcsi értékkel, csakis ez teszi lehetővé, hogy a munkás vallási kötelmeinek megfelelhessen és családja ügyeivel foglalkozhassék, mig a törvény eddigi rendelkezése csak annyi időt biztosit munkaszünetkép, hogy testi fáradalmait kipihenje, vagy esetleg lankadó erejét mértéktelen élvezetekkel felizgassa. C) A sátoros ünnepeken úgymint : Karácsony, Húsvét és Pünkösd kettős ünnepein 48 órai munkaszünet biztosittassék. D) Az 1891 : XIII. t.-c. 4. $-a úgy módosittassék, hogy azon iparnemeknél, melyeknél az ipari munka vasárnapokon is végezhető, köteles legyen az illető iparüzö az ezen munkánál alkalmazott munkások olyatén felváltásáról gondoskodni, hogy a munkások minden második héten egy teljes, vagy minden héten egy fél vasárnapon, és pedig ez utóbbi esetben felváltva, délelőtt és délután, munkaszünetet élvezzenek ; mert a törvény jelenlegi intézkedése, mely minden hóban csak egy egész vagy két fél vasárnapot biztosit, úgy vallás-erkölcsi, mint humanitárius és egészségi szempontból nem nyújt kielégítő védelmet a munkás- és iparos-osztálynak. Azonkívül azoknak a munkásoknak a számára, kik kivételesen a vasárnapi munkára vannak szorítva, biztosítani kell a jogot, hogy a következő hét folyamán legalább is 24 órai munkaszünetet élvezhessenek. E) A vasárnapi munkaszünet terjesztessék ki a kereskedelmi alkalmazottakra is, olyformán, hogy azok necsak egy szabad délutánnal rendelkezzenek, hanem a délelőtt folyamán vallási kötelmeiknek is eleget tehessenek. F) A mezei munkásokra nézve pedig oly módon alkalmaztassák a vasárnapi munkaszünet, hogy az istentisztelet idején a mezei munka szüneteljen. 0 Midőn ezen kérelmünket a tisztelt Képviselőházhoz felterjesztjük, reméljük, hogy a magyar nemzet erkölcsi fellendülése és anyagi jóléte érdekében a törvényhozó testület azt becses figyelmére méltatja. Budapest, 1902. június hó 5-én. A Magyar Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége nevében : Ifj. Zichy János gróf, elnök. HIREK. * Személyi hirek. Csernoch János dr. praelatus-kanonok Balassa Gyarmathra utazott, hol ma az ottani kath legényesület zászlóját fogja ünnepélyesen felszentelni. — Horváth Béla főispán kedden városunkba érkezett, hogy a szokásos fogadónapját megtartsa, mely alkalommal rendkívül sokan jelentek meg a kihallgatáson. A délután folyamán Horváth Béla főispán kirándult Kovácspatakra dr. Hulényi Győző vm. t. főügyész, dr. Mórász József ügyvéd és Haán Rezső tb. főjegyző, lapszerkesztő társaságában, a honnét este 10 órakor, az utolsó csavargözössel tért vissza Esztergomba. Szerdán reggel pedig elutazott ipoly-nyéki birtokára.