ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-02-10 / 7. szám

veszély pillanatában Gulyás István mozdonyve­zető és Forgács Kálmán fütő erejüket megfe­szítve iparkodtak a vonatot megállítani, hogy a mozdony le ne fusson a töltésről, és igy meg­mentsék az utasokat a katasztrófától. Az utasok roppant veszedelemben voltak és csak e két derék embernek köszönhetik testi épségöket, esetleg életöket. Forgács a félre dőlt mozdony­ról lebukott, közvetlen a kerekek mellé, kis hija, hogy a vonat alá nem került s igy is súlyosan megsérült, mig Gulyás teljes erejéből fékezett és e közben a megbillent mozdony gépei közé esett és fején szinte súlyosabb sérüléseket szenvedett. Az utazó közönségnek az ijedtségen és néhány kisebb bőrhorzsoláson kivül szerencsére más baja nem esett, de minden bizonynyal sokáig fognak emlékezni ezen utazásukra s ha csak lehet, nem veszik igénybe ezen vonalat. A megejtett vizs­gálat, melyet Kakass László h. főszolgabíró a helyszínén személyesen vezetett, kiderítette, hogy a kisiklást sinrepedés okozta. Mindenesetre erélyesen fog fellépni a hatóság a vasút ellen, mert egyetlen vonal sincs Magyarországon, melyre annyi panasz hangzana el és oly életveszélyes volna rajta az utazás. A kisiklott mozdony 4 kocsit rántott maga után és oly rombolást vitt végbe a pályán, hogy három napig szünetelt a forgalom, mig a legnagyobb munkaerő helyre hozta annyira, hogy ujabb balesetek nélkül me­hessenek a vonatok. * Közgyűlés. A város képviselőtestülete csütörtökön délután tartotta az új században első közgyűlését. Vimmer Imre polgármester, elnök megnyitva a közgyűlést, üdvözölte mint a szab. kir. városnak első képviselőtestületi gyűlését a huszadik században. A tárgysorozatra térve, leg­elsőbben is néhai Kruplanicz Kálmán főispán emlékének áldozott a közgyűlés, jegyzőkönyvbe foglalván érdemeinek elismerését. A 2. pont Va­szary Kolos hercegprimás válasza volt a hozzá intézet újévi üdvözletre : lelkesen megéljenezték. A belügyminiszter a »Sas« telek eladását jóvá­hagyta, a görög keleti egyház temetöügyére vo­natkozó közigazgatási határozatot megsemmisítette s a városi képviselőtestületnek tárgyalás végett kiadta. A közgyűlés az ügyet a jogügyi bizott­sághoz vezérelte. Az új kórház építési költségei­hez hiányzó 88000 korona kölcsönnek a takarék­pénztárral elónyösebb feltételek mellett való meg­kötésére utasította a minister a várost, amit a tanács az utasítás értelmében már kieszközölt. A közgyűlés megszavazta. A képviselet az üre­sedésben levő és ujonan szervezett állások betöl­tését elhatározta. A munkás és cselédbetegsegélyzö pénztárba 100 korona dij mellett tagnak lépett be, és megalakította a felügyelő bizottságot. Tóth József felügyelő hegymester kegydiját élénk vita után 240 koronában állapították meg, Rudolf Mi­hály sörfogyasztási ügye is erős vihart idézett elő. Több ellenkező vélemény elhangzása után végre is a jogügyi bizottság javaslatát fogadták el, mely elengedte a kirótt bírságot. Az uj teme­tőhöz vezető ut kijelelésével a közgyülás a városi mérnököt bízta meg. Következett ezután egy gyakran felújuló théma: a vadkárok megtérítése. A földmives osztály állandó panaszszal van a vadászat bérlője ellen, hogy annak vadai temér­dek kárt tesznek a mezei terményekben. Többen, köztük Csernoch János dr. praelatus szakszerű beszédben védte a mezőgazdák érdekeit, majd Adorján János képviselő panaszkodott, hogy a vadkárokat soha nem becsülik meg teljes érté­kében, hanem többnyire azt mondja a hegymes­ter, mint a város becslöje, hogy a gazda földje oly jól van kezelve, hogy behozza mindég a kárt haszonnal, tehát kártérítésre nem tarthat nagy igényt. Ez ép olyan érv — mondja Ador­ján — mintha én azt mondom, hogy levágom a hegymester úr fülét, és nem lesz semmi bajom, mert hiszen az úgy is beheged. Jó izü derültség hangzott a teremben erre. A nemzeti képviselők zajos közbekiáltásokkal zavarták a közgyűlést, a miért Földváry dr. ügyész élénken felszólalt, az elnök pedig Siller Mihályt, ki a gazdasági gya­kornokot a fenével azonosította, erélyesen rendre utasította. A 17 pontot a közgyűlés 2 óra alatt tárgyalta le. * Uj hegyközség. Lábatlanon f. hó 4-én Kakass László h. föbiró és Hegedűs Sándor szölő­szeti felügyelő kezdeményezésére hegyközséget alakítottak a községbeliek. * Az utcanevek érdekéhen a történelmi társulat által kezdeményezett mozgalomnak már szép jeleivel lehet találkozni. A társulat kebelé­ből alakított kisbizottság Vimmer Imre polgár­mester elnöklete alatt kedden este tartott ülé­sében a város térképét tanulmányozta s elhatá­rozta, hogy felkéri Kollár Károly tanácsnokot és Tiefenthal Gyula mérnököt, hogy az utcák neveit irják össze és mutassák be. Ezen össze­írás sokszorosítva a tagoknak lesz kiosztva a végből, hogy kevésbbé eszthetikus nevü utcák nevei helyet alkalmasabbakat hozzanak javaslatba. Dr. Pór Antal társulati alelnök a hercegprimási palota előtti Uri-utcát Telegdy Csanád-utjá-nak, a Maroth felé vezető Uri-utcát pedig Balassa Bá­lint-utjá-nak kívánná elnevezni. Előbbit azért, mert Esztergom második alapitójának emléke még nem él a nép nyelvén, másikat azért, mivel a hős Balassa az ott létezett várfal alatt halt hősi halált és ennek sincsen az emléke meg­örökítve. * A ke8ztölci jegyzőválasztás ellen, mint hirben volt, felebbezést nyújtottak be, ez azon­ban csak szándék maradt, mert a törvényes felebbezési idő lejárt, és még felebbezésnek nyoma sem volt. Azon egypár elégületlen, ki a felebbe­zést tervezte, végkép belátta, hogy gáncsosko­dásuk merőben haszontalan lett volna és ép azért a megbízott ügyed be sem adta a feleb­bezést. * Uj posták. A m. kir. kereskedelemügyi minisztérium értesítette a vármegye hatóságát, hogy Tokod és Dorogh községekben posta- és távirda-állomást rendezett be, és hogy ezek feb­ruár 4-én kezdték meg működésüket. * Tolvaj inas. Sajnálatos képét adja a mai közerkölcsöknek azon eset, mely e héten váro­sunkban történt. Dudás Ferenc cipész-mester, kinek a város tulajdoaát képező »Sas« épületben boltja van, e héten házbért fizetendő, 100 koro­nát adott át hliás Ferenc nevü 15 éves inasának, hogy azt a városházán a pénztárnál fizesse be. A fiú el is ment a pénztárba, de ott azt az utasítást nyerte, hogy a pénzt dr. Földváry István főügyészhez vigye, ki azt majd átveszi. A fickó gondolt egyet és a pénzt biztos helyre elrejtve, azzal ment haza, »hogy minden rendben van.« Dudás a nyugtát kérte, mire a fiú valóságos mesét regélve, elhitette vele, hogy a házbér ki van fizetve. A gazda utóbb mégis gyanakodni kezdett és személyesen ment a városházára, hol tudomására adták,hogy a pénzt a főügyészhez küld­ték, ki azonban mit sem tudott a 100 koronáról. A kérdőre vont fiú most meg azt hangoztatta, hogy a pénzt elvesztette s csak 8 koronája ma­radt belőle, majd meg hogy ellopták tőle az összeget. A hűtlen sáfárt a rendőrség vette gon­dozás alá, mivel már ismerőse is; ő levén azon vállalkozó ifjú, ki mult évben Vörös füszerkeres­kedő kirakatát feltörte. A pénz még eddig nem került elö. * Lépfene a megyében. Az állatok egyik pusztító réme, a lépfene esete adta magát elö megyénkben. Ez irtózatos, ragályos és pusztító járvány, bár eddig csak egyetlen eset fordult elő, rendkívül óvatosságra inti a hatóságokat. Farnadon történt az eset, Fazekas András istálló­jában hullott el egy tehén ilyen kórban. * Elfogott vadorzó. A piszkei vadászterü­leten régóta észrevették, hogy a vadállományt valami ügyes orvvadász pusztítja. A csendőrség­nek a napokban sikerült tetten érni ifj. Gieber József ottani lakost éppen akkor, midőn az egy szarvast lőtt. A vadorzót feljelentették. * Farkasok garázdálkodása. A gyermek mesék réme a farkas, az idei télen bizony nem valami diskrét magaviseletet tanúsított, mert igen sok helyről jön a hir, hogy megtisztelték a kör­nyéket vendéglátásukkal. Szomorú sors érte Szűcs Istvánt is, aki a mult napokban Esztergomból Budapestre indult, hogy ott valami állást szerez­zen magának. A szerencsétlen embert Vörösvár határában farkasok támadták meg, s kétségbe­esett küzdelem után áldozata lett az éhség által feldühödt vadaknak. Csak széttépett ruhafoszlá­nyait találták meg és csizmáit. Körülötte a küz­delem helye elárulta, hogy az életerős ember küzdhetett a fenevadakkal. Emberfeletti erővel törhette le azt a hatalmas ágat, ami csontjai mellett feküdt és egyik végén véres volt. Való­színűleg ezt használta fegyverül a farkasok ellen. Egyik zsebében megtalálták nevére szóló okmá­nyait, özvegye Vörösvárra sietett és felismerte férje ruhafoszlányait. * Szomorú vég. Vanczula András fökápta­lani alerdész, ki mint erdöör Kesztölcön volt alkalmazva, szép szál ember volt. Daliás alakja nem egyszer feltűnt Esztergomban is, mert való­ságos férfi szépség volt, ki azonban hivatalában is a megtestesült lelkiismeretes pontosság volt. Vanczula mult hó végén a rábízott oravnicai erdőségbe ment egy maga vaddisznóra vadászni, azonban nem tudni mikép érhette a baleset, eszméletlenül találták az erdőben, s jobb lába át volt lőve. Nyomban a lévai közkórházba szállították, de nem lehetett már rajta segíteni, mert a hatalmas idegzetű embert a vérmérgezés megölte. A kró­nika ugy mondja, hogy elcsúszott és golyóra töltött fegyvere igy véletlenül sült el, de azt is beszélik, hogy orvvadászok áldozata, kik azon a vidéken a rettegett erejű és éber alerdészt ért­hető okokból nem kedvelték. * Járványszerü hetegségek. A túlsó járás­ból beérkezett jelentések szerint ott a hasihagy­máz, torokgyik és vörheny járványszerüleg lépett fel. A kellő óvintézkedések megtétettek. * Tűz. Köhidgyarmaton — mint tudósítónk irja — f. hó 5-én éjjel nagy trombitálás, harang­kongatás és vészkiáltások állították talpra a lakosságot. Dáncsa József, András és Verona test­vérek közös udvarán támadt a tűz és az ott elhelyezett 4 szalma- és szénakazal esett a pusz­tító elem martalékául. A kár 300 korona körül van, biztositva semmi sem volt. A tüz valószínű oka gyújtogatás, de az sincs kizárva, hogy az ugyanaz nap tartott egyik lakodalomból pityó­kosan hazafelé ballagó atyafi szivarjától eredett. Emberfeletti erőbe került a nagy szélben a tüz tova terjedését megakadályozni. Saison. A tisztikar második estélye. A helyőrség tisztjeinek második estélye már jobban sikerült mulatság volt az elsőnél. Több volt a táncosnő és az mindjárt jobban pedzette a vigság húrjait. A táncot megelőző hangverseny, melyet Schubert Nándor karmester maga vezetett, igen élvezetes programmot nyújtott a résztvevőknek. Előadásra kerültek: 1. Lassletzberger: »Für Österreichs Ehr« Marsch. 2. Keler Béla: »Ungarische Lust­spiel« Ouvertüre. 3. Schubert: »Hochzeitsreigen« Walzer. 4. Rosenkranz: Fantasie aus Meyer­beer's Oper »Robert der Teufel.« 5. Czibulka: » Waldesflüstern« Illustration. 6. Erte : »Musika­lische Momentaufnahme« Potpourri. Kedélyes társaságokra osztva hallgatta végig a közönség a műsort, mit nyomban tánc követett és tartott a reggeli órákig. Résztvettek a táncban: Arlov Viktorné, Brenner Józsefné és Erzsike, Bohn Albinné, Csukass Lászlóné, Etelka és Erzsike, Hamar Árpádné és Ilonka, Gerenday Józsefné, Ghyczy Fanni, Hartmann Nesztike, Jaklitsch Károlyné és Lujzika (Hontvisk), Kersch Ferencné és Etelka, Mattyasóvszky Lajosné és Marianna, Mátéy Angela, Nagy Pálné és Erzsike, Petri Viktorné, Roth Józsefné, Saaghy Agathe, Margit és Malvin, Spanraft Józsefné és Berta, Szecskay Antalné és Valika, Szecskay Kornélné és Mar­gitka, Szilva Györgyné, Turek Jozefin és Váraljai Sándorné. Az ipartestületi hál a leglátogatottabb mulatság volt. Ilyen sikerrel csak a katholikus köri bál dicsekedhetett. Képviselve volt ezen a mu­latságon városunk minden rangú közönsége. Igen szép, Ízléses rendben folyt le minden, mi főkép a rendező-bizottságnak elismerendő érdeme. Az ipartestület minden számottevő tagja megjelent családjával, de ott láttuk a közönség sorában, sőt a II. négyes táncában is Frey Ferenc kép­viselőt, Szabó Mihály megyei főjegyzőt, Vimmer Imre polgármestert, Gönczy Béla kórház-igazgató főorvost és Földváry István városi főügyészt is. Jelenvoltak még számosan városunk előkelőségei közöl és a bál maga reggeli 5 óráig tartott. A táncban részt vettek: Frey Ferencné, dr. Földváry Istvánné, dr. Gönczy Bé­láné, dr. Vándor Ödönné, Hübschl Sándorné és Erzsike, Nagy Pálné és Erzsike, Schönbeck Mihályné és Juszta, Kerschbaum­mayer Károlyné, Gerenday Józsefné, Taky Gyuláné, Wanitsek Rezsőné, Rothnagel Ninus, Osváth Andorne, ifj. Heischmann Ferencné, Draxler Alajosné, Meizler Jánosné, Kitzinger Jó­zsefné, Bayer Károlyné, Pelczmann Lászlóné, Mann Lajosné, Berán Antalné, Fricz Györgyné, Dudás Anna, Krechnyák Fe­rencné, özv. Sztahovics Ferencné és Erzsike, özv. Horváth Józsefné, Dudás Ödönné, id. Dudás Jánosné és Etelka, Fekete Ilonka, Schenkengel Antalné. Matth Gyu áné, Kratz Antalné és Mariska, Bernwallner Lajosné, Bernwallner Jánosné, Bury Jó­zsefné, Balog Ambrusné, Kántor Endréné, Krajniker Ferencné^ Preszler Jánosné, Bartalos Vincéné, Iványi Gyuláné, özv. Hor­váth Ferencné, Polusin Mátyásné, Sallay Józsefné, Csincsura Mártonné, Német Adolfné és Mariska, Novoszád Ignácné és Janka, Hugyik Istvánné és Erzsike, Zeke Józsefné, Csókás Fe­rencné, Schvarcz Adolfné, Pálmai nővérek, Csókás Boldizsárné, Komáromi Ferencné, Noszvetter Matild stb. stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom