ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-02-03 / 6. szám
tani, hogy tavaszt s uj életet hozzon a magyar egyháznak püspök-kinevezéseibe? Nem hisszük, hogy a hetedik században annyi püspök-aspiranst termelt volna a még elmaradt kultúra, mint a huszadik század hajnalán. Akkor még annak a szónak »stréber« nem volt polgár-joga ; a dolog megvolt, de divattá még nem lett. Most megvan e divat, de csak léha lelkek szolgálnak neki, nagyságos gigerlik. E divat ellen állást foglal majd az igazi, egyházi érzés, az életszentségre s buzgóságra s nem protekciókra alapított választás és kinevezés. Mikor jön meg ezeknek országa ? Annál előbb jön meg, minél többen leszünk, kik Istenen kivül semmit sem keresünk, s kik zászlónkra irjuk a mai világban nélkülözhetlen jeligét: »ne félj senkitől sem fölfelé sem lefelé, senkitől, csak az Istentöl.« — Az autonómiáról. Az autonómiai kongresszusnak hármas bizottsága január 30-án és 31-én dr. Schlauch Lőrinc bibornok lakásán Budapesten tárgyalásokat folytatott a püspöki kar küldötteivel s miután a tárgyalás folyamán több oly kérdés merült fel, melyekre nézve szükségesnek mutatkozott a kormánynyal is érintkezni, mig ez megtörténhetik, a további tárgyalások — miként értesülünk — folyó hó 14-én fognak folytattatni. Addig úgy hisszük, sikerülend az irányadó tényezőknek egymást megérteni úgy, hogy az autonómiának vajúdó ügye dűlőre jut. — Az uj jelszó. Szétzüllött politikai világunkban a közöny foglalta el a szellemeket, öszszeestek a pártok keretei és senki sem veszi komolyan az eddigi elnevezéseket. A függetlenségi párt hitelvesztetté lett, mióta kivilágosodott a kormánypárttal való bensőséges viszonya. A szabadelvű pártot mindenki csak egy érdekszövetségnek tekinti, melyhez kizárólag az osztalék reményében csatlakoznak. Az érdektársak tömege és hatalma olyan nagy, hogy még ábrándjaiban sem kísérli meg valaki az ellene való föllépést. Egyedül a néppárt látszik ifjú lelkesedéssel és elemi erővel várni a jövőt. Es e látvány megacélozza a petyhüdt idegeket a liberálisok táborában. Mint az egymás között veszekedő cigányok rögtön összetartó, egy véleményű csoporttá tömörülnek, ha jön a csendőr, ugy a sokfajta szabadelvű is mindjárt egy véleményen lesz, ha a néppárttal áll szemben. Erre a tömörülésre zászló kell. A liberálisok vezető hatalma: a szabadkőműves páholy, kezükbe adja ezt. Mivel igaz érveket a néppárt ellen felhozni nem lehet, gondoskodik olyan hamis jelszóról, mely a rövid eszüeket bőszíteni De hogy ezt elérhessük, ez uj században a »könyörületesseg« legyen jelszavunk. Ha másokat boldogítunk: boldogok mi is csak úgy leszünk ! Régi világ. Mi mai emberek manap kétféle időt, az az kort fogadunk el, mert én és kortársaim egy lábbal még a régi, egygyel az újban állunk Sokan úgy vagyunk a korral, mint a régi lábbelivel : nem szívesen válunk meg tőle, ha helyét szép uj pár állja is; még ha szépen foltozva van is elhordjuk, mert nem szőrit, vagy a mint egy jóbarátom mondogatja: »csak állítanának már egy olyan gyárat, a hol öreg cipőket készítenek.« Ifjú korban csak az új, öregebben meg csak a régi cipő kedves! Igy vagyunk az uj korszellemmel is ; idősb korunkban elfogadjuk ugyan, benne élünk, mozgunk és vagyunk. De hát »nem úgy van most, mint régen volt« énekeljük hozzá. Ez benne van már a természetünkben, igy fognak gondolkozni az utódaink is. Mert ezen gondolkodás gyökere az öregedésben van. Midőn az ifjúi friss észmüködés nem pezseg és mikor már az idő jól repassziroz minket akár az órás az órát, az is rendesen előbbre jár, mint az öreg nap. Az öreg huszárnak a vén lova, vén juhásznak a vén Bodri kutyája, öreg úrnak a vén inasa, no meg a pincében a jó öreg borocska: képes. Ilyen jelszó: »a néppárt felekezeti párt.« És a liberalizmusnak minden szolgája lobogtatja ezt a zászlót. A miniszterelnök a parlamentben, a főispán a beiktatási ünnepen és kórusban lármáz körüle az összes zsidó sajtó. Mire való volt az, hogy Széchényi Emil gróf a soproni beiktatásnál csakis a néppárt ellen rohant ki ? Mintha egy főispánnak Magyarországban jelenleg más feladata nem volna, mint a keresztény irányú mozgalmak legázolása. Annyira nem egyéni jellegű volt az a beszéd, hogy az ember szinte hajlandó hinni, miszerint azt a magas röptű szónoklatot a belügyminisztériumban készítették. Dehát a jelszót terjeszteni kell, és egy főispáni ünnep erre különösen alkalmas. Azonban nem jól számítanak a m. t. szabadelvűek. Az embereket most már nem lehet orruknál fogva vezetni és az ámítás napjainkban hosszú életű nem lehet, mivel az események rohamosan fejlödnek. A néppárt a lefolyt országgyűlés alatt a politikai kérdések minden ágával foglalkozott, a leghatalmasabb tevékenységet fejtette ki az ország érdekében és olyan eredményeket, olyan parlamenti sikereket ért el, hogy minden elfogulatlanul gondolkodó belátja azon ráfogás hamisságát, miszerint »a néppárt egyoldalú felekezeti párt.« A hitelszövetkezetekről. — Irja egy öreg falusi plébános. — I. Nagyon szívesen s hálásan fogadom mélyen tisztelt főszerkesztő ur engedelmét s gyakorlati szemüveggel a prakszisból irok néhány levelet a hitelszövetkezetekről. Nem fogok mondani ujat, ismeretlent: de erre meg amarra tán nem fog ártani egy kis felvilágosítás. Nagyon örvendenék főleg annak, ha el tudnám oszlatni azon köröknek kételyeit, melyek a priori — azon régi elvnél fogva, hogy Názáretből ugyan valami jó nem származhatik — elutasitólag, vagy legalább is hidegen állanak a pasztoráció ezen ujabb ágával szemben. Pedig hej ! be sok áldás fakadna abból! ha bizalmatlanságukat némi szociális érzék váltaná fel e tekintetben. Első cikkem szólni fog: „A hitelszövetkezetek feltétlen megbízhatóságáról a betétekre nézve." Példák által minden könnyebben érthető, illetőleg a bebizonyítandó tétel példában jobban domborodik ki s megragadja az értelmet; azonkívül egyszerű ember lévén, nem értek az elvont definiciók használásához: azért hát bizonyításom megvilágositásához például veszem a községemben létező »X kerületi hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja« cégű intézetet, mely 1898-ban május 22-ikén kezdett működni s melynek 1900. december 31-iki mérlege emigyen fest: mindig szívhez szóló dolgok, de még az sem bántja az öregedett embert, ha egykor tüzes szemű menyecske felesége, a kinek fejecskéjén valaha a szép magyar fejkötő oly hetykén ült, akár a makra pipán a cifra ezüst kupak, — ma a nagy karosszékben ül a kályha mellett bodros süsüben, nagy karikás szemüveggel és »strimpflit« köt a »polgáriba« járó lánykának, aki már pompásan tud beszélni a Röntgen sugarakról is, különösen ha azokat kardosán látja az utcán, de harisnyát kötni átal, mert most már párja csak 60 fillér a boltban. Az a kérdés, mi jobb, a régi vagy az uj kor ? én azt mondom, hogy a maga módja szerint mind a kettő; t. i. vannak dolgok az ó-korban, melyeket mi csak hallomásból ismerünk, és mikre azt mondjuk »ments meg Isten tőle most!« és vannak az uj korban olyanok, hogy igazat adunk a régieknek, a kik azt állítják, hogy ez valaha jobb volt. Az élet is olyan, mint az erdei patak: rendesen tisztán folyik, de ha valami vén béka bele ugrik és felzavarja a vizet, zavaros lesz a tiszta csermely is. Legtöbb függ minden korban az emberek jó, meg rossz felfogásától, és jó vagy rossz akaratától; és igy vannak minden kornak határozottan jó, és határozottan rossz jegyei, a szerint, a mint változik az emberiség gondolkozása; a szerint, a mint az emberiség a legfőbb igazsághoz, az Istenhez közeledett vagy távolodott ; még a római birodalom is akkor volt erős, mig Istenhez ragaszkodott! A kereszténység óta a nemzetek anyagi, vagy szellemi állásának fok1. Készpénzben. . 1268 78 2. Váltókban 136 f3. Kötvényekben 57876 — 4. Felszerelés (wertheim s más szekrények stb.) ........ 407 13 5. Központi alapítványban (részvények) 800 — 6. Központi folyószámla 15 39 Összesen: 60503 30 Teher: 1. Üzletrészekre befizetett .... 12872 70 2. Betét 17823 61 3. Központi hitel 27550 — 4. Tartalék 599 20 5. Átmeneti kamatok 627 34 6. Osztalék . 15 54 7. Nyeremény 1014 91 összesen: 60503 30 Nyeremény és veszteségszámla. I. Nyers nyeremény a kamatokból 2091 15 II. Veszteség: a) költség .... 347 12 b) leirás felszerelésből 101 78 c) átmeneti kamat . 627 34 d) tiszta nyeremény 1014 91 Összesen: 2091 15 Zárul tehát 1014 kor. 91 fill, tiszta nyereséggel, melyből körülbelül 500 korona az üzletrészek 5°/ 0 kamatára fog kifizettetni; a többi pedig a tartalékalaphoz csatoltatik, mely ez által körülbelül 1100 koronára emelkedik harmadfél év alatt. Tagja van a szövetkezetnek: 291, a jegyzett üzletrészek száma ä 50 korona = 23,550 korona. Mint a mérlegből látni méltóztatnak, tagjaink, kik . vasárnapon üzletrészenként egy hatost fizetnek, harmadfélév alatt 12,872 korona 70 fillért — tehát a jegyzett tőke felénél többet fizettek be a pénztárba. Ezt azért emelem ki, mert nekem ugy látszik, mintha ezen vasárnapi husz filléres processzio a keresztény »takarekosság« erényének kisugárzása volna s ép azért pártolandó, fejlesztendő lenne, főleg azok által, kik mint Jézus Krisztus nyájának fő- és segédpásztorai híveiket minden jóra tanítani, minden iparkodásukban istápolni kötelesek, mert az örök Biró alighanem ezekre a processziókra is ki fog terjeszkedni a nagy »számadás«-nál. Az eddigiek elöljáró beszéd számba jöhetnek s bizonyítási hátterül fognak szolgálni a következő tételemnél: Állítom és bebizonyítom, hogy a hitelszövetkezetek biztosabbak az úgynevezett takarékpénztárak százainál, söt hogy az általok elfogadható betétekre nézve úgyszólván feltétlen biztosságot nyújtanak. Mielőtt e tételt bizonyítanám, elmendom itt, hogy a hitelszövetkezetek a betéteket tiszta 5 száztólival honorálják s ők fizetik a 10°/ 0 adót: tehát a betétekre ö 1 ^ °/o költenek. (Közbevetőleg legyen mondva: sok hires uzsora által megméröje a keresztény gondolkodás és cselekvés alacsonyabb vagy magasabb foka. De ah, a dologra, — beszéljünk az új időkről ! Biz én az uj idők sok vívmányát nem adom oda a régi kor sok állapotáért. A sok közül csak egyet vegyünk elő, p. o. az utazást. Inkább mennék ma vasúton kutya kupéban, mint régente néha uri kocsiban. Uram! mi kellett ahhoz valaha: útra kelni! A ki valaha N.-Váradról Bécsbe ment, az otthon testamentumot csinált. A kisebb kaliberű ember is legalább 2 napig készült az egy napi úthoz. A kocsis készítette a takarmányt a lovak számára és kente a kocsit, az asszony meg a gazda számára, nem takarmányt, hanem főzött sonkát, sütött töpörtyös pogácsát, kenyeret, megtöltötte a csutorát; pokrócot, télen bundát, még télen egy kopott dunyhát tett fel, és végre egy »Jezus segélj!« Indultak — és néha már félórányi út után ott rekedtek a sárkátyúban. Hát még azok a régi vendéglök! a csárdák, azokkal a rémes históriákkal garnírozva; alföldi kapca-betyár ráadásul, télen farkasok, szélvihar; hej ! de kellemes volt az akkori utazás! Ma az ember fogja a kabátját, zsebre üti a pénzt, és beül kényelmesen a vasúti kocsiba, és röpül; igaz, hogy néha a levegőbe vagy le a vasúti töltésről, — de hát régente is felfordult a a kocsi és quitt! Az ember kényelmesen alszik a meleg waggonban; — igaz, hogy ez alatt a vele utazó úr ellopja minden pénzét, — de hát régente is kirabolták a betyárok, tehát ismét quitt. Ma nem kell élelmet vinni, ott a vendéglő,
