ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-12-01 / 49. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. december 1. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szabadelvű színvallás. Esztergom, november 30. (Dr. E.) A felirati vita sok mindent hoz felszínre. A közügyek egész sora vonul el előttünk az egyes képviselők beszédeiben, de ezt a nemes honatyai buzgólkodást csak­hamar tarkítják s élénkítik fölolvasások, szemrehányások, gyanúsítások s egyéb pár­toskodások, természetesen csak azért, hogy a változatosság szórakozást nyújtson a ház­nak. Nagy baj volna, ha a sok komoly théma már most kifárasztaná a honatyákat s ké­sőbb nem maradna erő a költségvetéshez, a kiegyezéshez és ... az autonómiához ! Legjobban kijut a nép-pártnak. Baross töri, Ivánka zúzza s mindezek után Széli Kálmán gyanúsítja. Nem tudják neki meg­bocsátani, hogy 25-öd magával »becsöröm­pölt« az országgyűlésbe. Nemcsak a petíciók egész sorával támadták meg mandátumait, hanem a leggyalázatosabb korteskedés vád­jával illetik a pártot s főleg ... a lelkészeket! Részünkről nagyon örvendünk a szabad­elvű urak ezen színvallásának. A pörlekedés és sértett hiúság hevében sok szívnek mé­lyéből előtörnek a sokáig csak okosságból el­hallgatott gondolatok s mi a liberális sima­ságon áthatolva kezdünk mélyebben látni. A párt-titkok birtokába juttatnak minket e közbe­szólások, e gyanúsító beszédek s főleg azok a recipék, melyeket a nép-párti betegség ellenében kínálgatnak az országnak. A szabadelvű urak a választások lefo­lyását leginkább féltik a lelkészektől, mert AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. December 3. Névnapomkor nincs már levél az ágon: Minden olyan kihalt már e világon; Bokor sincsen, melyen dalos madár szól, Nem hallszik az erdő zene hangjától. Nem tudjátok ugy-e mért tetszik nekem, Mért újul fel akkor annyi emlékem, Mért vágyódom oly hévvel e nap után, Bár olyan bús, szomorú nap igazán! ? . . . . . . A természet, mely e tájban már kiholt, Eletemnek mindig igaz képe volt; Azért olyan kedves nekem e napom : A legfájóbb könyem akkor sirhatom . . . L. Ferenc. Tárogató. Fölsír a lélek elnyomott keserve, Fölsír a gyötrő honfi fájdalom . . . Zendüljön meg már az a tárogató ! Zendüljön meg az ősi halmokon! Mint az óceán hömpölygő orkánja Kavarja föl szózatával a vért. Eget tartó bércek harsogják vissza: Fegyverre föl! csatára Krisztusért! Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. nem akarnak ott látni szellemi hatalmat, erkölcsi eröt és vallásos érzületet! Sarjú­kaszáló, alom-szalma, téli munka, fatuskó, ropogós bankó és választási csingér, mind fölhasználhatók a meggyőződések puhitásá­nál; miniszter-elnöki érdeklődések és főispáni jelentések a hivatalnokok magatartásáról mind megférnek a választási szabadsággal; hanem az erkölcsi befolyás és a vallásos elvek azok a szabadságnak sírásói, s azért legyenek átkozottak! Az ily elvekkel való küzdelem »az állam vallási és erkölcsi elveit támadja meg. (( Ime a liberális politika eszménye ! Ez a liberalizmus legtisztább kiadásában : er­kölcsi befolyás és vallásos gondolatok nél­küli politika, erkölcsi felelősségtől és a val­lás parancsaitól s*tanaitól független állam! Az a dühös küzdelem, melyet a lelkészek ellen folytatnak a szabadelvű urak, napnál fényesebben igazolja, hogy a szabadelvüség leginkább fél az erkölcsi befolyástól és a vallási gondolatok és meggyőződések érvé­nyesülésétől. Az a szabadelvüség, mely ész­elviségböl kezdődött s a független ember jogait hirdette az egyéni életben s ezzel a lelki­ismeretet fölszabadította Isten törvénye alól, az állami élet terén sem tagadhatja meg ön­magát. A szabadelvű állam független Isten­től, vallástól, erkölcstől s hatalmának nincsen gátja, hanem csak ellentétes hatalmi tényezők birják szenvedélyes önzési hadjáratában meg­akadályozni. A szabadelvüség csak opportunitást ismer s csak addig türelmes, amig kell, szabad­Dermesztő éj borult e nép hitére, A romboló tespedés szelleme, S fölkelt az ész s tudás az Isten ellen, Ádáz csatára, harcra ment vele . . . Jövének sorban kérkedő helóták, A sátán rabjai, — s zendült a dal : Miénk a létjog! ninfs erény, hit, egyház, Mely nyűgözne zsarnok hatalmival! S nyomán e vad seregnek fölfakadt a Nyomor, — a sírok gőze terjede, Panaszra nyilt az elnyomottak ajka, Hát nincs már a magyarnak Istene?! Vagy már leáldozik nagy létünk napja?! — És újra hömpölygött a vad zsivaj: Meghalt az Isten! nincs erény, hit, egyház, Mely nyűgözne zsarnok hatalmival! Hiú erőlködés! . . . szent égi hangra A káromlók ser'ge a porba hull • Feszül szive a kisded hű csapatnak, Mely álla bátran, tántoritlanul . . . Fölkél a mult időknek távlatán az Istenember, — halljátok szózatát ? Confidite ! meggyőztem a világot! Kövessetek e tünde léten át! Kövessetek! ... óh halld meg drága népem E jelszót, mely az égbe nyit utat \ Ébredj honom, ha boldog lenni kívánsz, Óh ébredj már keresztény öntudat! Eszméljetek! vagy meddig hódolunk még A söpredéknek gyáván dísztelen? ! Nem ! gyávák nem leszünk ! csatára kelve Keresztnek győzni kell az ellenen ! Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. sága másoknak elnyomása. Amig szabadsá­got hirdet szóval, tettben a legborzasztóbb szabadság-fosztást követi el. A legellentéte­sebb utakon törnek a szabadelvű főemberek egy és ugyanazon czél: az erkölcsi eszméktől független állami élet és politika felél Ivánka a vallást szeretné elválasztani a politikától s talán az Egyházat az államtól, mert ideálja neki a tétlen, esetlen, ütlegnek álló papság, vagy legföljebb akkor lelkesednék érte, ha elég kegyetlen volna önmaga iránt s annyira menne, hogy ellenségeit ültetné hatalmi polcra. Baross ellenkezőleg közhivatalnokoknak sze­retné tekinteni a papokat, de nem azért, hogy a hivatalnokok védelmében és előnyei­ben, hanem csak szolgaságában részesiti őket. A legellentétesebb ajánlatok a vallástól füg­getlen választások biztosítására! Amit pedig a szabadelvüség óhajt a vá­lasztásoknál, az országházban, az állami élet­ben és politikában, arra készül az egész szervezett kormányhatalom. Az erkölcstől és vallástól való függetlenséget lehetőleg ipar­kodik belevinni az iskolába, a nevelésbe, a tantervbe és tankönyvekbe, törvényeinkbe és intézményeinkbe s leginkább az egész nyil­vános életbe. A hivatalnokok s közigazga­tási hatóságok, a tanitók és a nép szelle­mébe és fölfogásába mindig azt a vallási gondolatoktól való függetlenséget szűri bele a kormányhatalom és ennek közegei. Min­den tanfelügyelő hivatva érzi magát a »sza­badabba szelllemnek hirdetésére; minden köz­igazgatási főembere a papi befolyás megtöré­sén fáradozik. A szabadelvüség nagyon érzi, Munkára, harcra hát ti óriások! Serkenjetek ! a nap már feljőve! Vagy tán csak tétlenül heverve nézzük Mint dul az antikrisztus szelleme ? Én Istenem ! óh miért nem szólhatok a Menydörgés hangján zúgva szerteszét: Óh jöjj vezérkar! óh jöjj fölkent lélek! Ne hagyd veszni szent István nemzetét! Óh jöjj ! vezess ! — és porladó apáink Hitének lángja újra föllobog, Erényvirág illatja száll az égbe, S a hazafisziv örömben feldobog. A hármas bérc ölében újra boldog Időkre virrad e hon gyermeke, — Ős dómoknak homályán millióknak Zokogva zendül hálaéneke. — S te édes Jézus, századok királya! Ki fönn uralkodói ég, föld felett, írd föl kérünk e század homlokára írd föl vakítón drága szent neved! . . . S ha jő a harc, — már zúg vad forgatagja, — Küld szent kegyelmed égi sugarát, S ha kell piros vérünk hullása fesse Egy küzdelmes, de jobb kor hajnalát! Csatlós Kálmán. Erzsébet napján. Ünnepi beszéd az esztergomi tanitóképző Erzsébet-ünnepélyén 1901. nov. 19-én. Ha forgatjuk hazánk történetének lapjait, s az eseményeket történet-bölcseleti felfogás szem­pontjából vizsgáljuk, lehetetlen, hogy az igy fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom