ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-27 / 44. szám

vérengzéseit. A katonaság immár egy hét óta vadássza a bestiákat, de eredménytelenül. Itt azonban a törvényhatóság részéről nem elég a katonaság kirendelése, nem is segit a túlsó járás rettegésén más, mint a hivatalos hajtóvadászat. Ezt kell rendezni. Annyi a vármegyében a va­dász ember, hogy ennek rendezése sikerre vezet­het. Akkor azután a katonaság és pedig nem egy­két század, hanem az egész létszám, a vadászok­.kal közösen sikerrel operálhatnak. Jó lesz ez irány­ban mihamarabb erélyes intézkedéseket tenni, mert az innenső járás is könnyen consternálható, amennyiben pl. a bajnai hercegi uradalomban az udvari vadászatokat beszüntették; mert Frigyes főherceg azt táviratozta az ott időző hercegnőnek, hogy egy tigris Duna-Mócsnál a folyamnak szo­ríttatván, azt átúszta s nem lehetetlen, hogy a bajnai rengetegekbe fészkeli be magát. A fö­szolgabiróság széleskörű intézkedést tett a megye népét rettegésben tartó fenevad elpusztítására. Bizony ideje volna már, ha a tigris kérdését megoldanák. * A folyó évben szüretelt thea kapható Brutsy Gyula esztergomi kereskedésében. Meg­bízhatóságáról kezeskedik azon körülmény, hogy a nevezett kereskedés egyenes összeköttetésben áll a kinai piaccal, honnét a lazarista hithirdetők gondnoka eszközli a szállítást egyenesen Eszter­gomba. * Uj hazai gyártmány. Saját gyártmányú Guillon-féle öröklámpabél és jó, bűzt nem terjesztő méhviaszgyertyák, valamint kitűnő égö-olaj kap­hatók Dokupil Lajos viaszgyertya-öntönél Nagy­Lévárd (Pozsony m.). * Pozsony-Püspökiről kapjuk az értesítést, hogy ott most öszszel — tavaszodik : őszi her­vadás a természetben, tavaszi ujhodás a termé­szetfölöttiekben ! Külső keretképen az Árpádkori szép csúcsíves templom született újjá, legalább jelesebb részeiben: új gothikus főoltárt, új gothi­kus szószéket és szintén gothikus lourdesi bar­langot, — szüz szent Imrének, szent Erzsébetnek és szent Antalnak művészi szobrait állíttatta föl a stylszerüen restaurált templomszentélyben az Istenért még áldozni tudó — közadakozás, ne­meslelkü jótevőknek és jámbor híveknek csodá­latosan felbuzdult közadakozása! Mult vasárnap, október 22-én volt a nagyszerű ünnepély, melyen az ünnepélyes felavatásokat Zandt Ödön pozsonyi prépost kanonok végezte; lélekemelő, gyönyörű ünnepély volt az, de legszebb pontja mégis a Mária leányok új társulatának zászlószentelése volt, mely valóban tavaszi ünnepély volt az ősz­nek kellő közepén is, — a hitélet tavaszodásának ünnepélye. A zászló anyai tisztet özv. Draskovich Paula grófnő, a templom nagylelkű jótevőjének képviseletében Tudrich Béláné viselte, ki értékes ezüst Máriaérmekkel díszítette föl a társulati ta­gokat. Püspöki sokáig nem fogja feledni ezt az ünnepélyt. — A templom stylszerü restaurálását s kifestését »Brückner bacsi« fia, a rendkívül talentumos s ritka vallásos fiatal templomfestö művész Brückner Lipót végezte, (Wien, XVII. Ottakringerstrasse 42.), — a páratlan szép oltárt, szószéket, grottát és szobrokat pedig ugyancsak Brückner rajzai szerint egy hozzá teljesen méltó kitünö tyroli cég, (Adolf Vogl, Hall bei Innsbruck) készítette remekül és példátlanul jutányosán. A restaurálások költségeinek — közel 5000 koroná­nak — fedezését Szent Antal vállalta magára s eddigelé — félév alatt — máris 2000 koronát fizetett ki. Adja Isten, hogy Szent Antal kiürül­hetetlen erszényének jótállása mellett a püspökii templom ismét visszajusson régi hírnevéhez, s »nagyszerüsegeben Csallóköz első bazilikaja« le­gyen ismét, mint 1349-ben irták felöle. * A kőfejtő munkás sorsa. Vég Lipót süt­töí kőfejtő munkás a mult napokban munkaköz­ben szerencsétlenül járt. Egy súlyos ködarab esett a lábára és teljesen összeroncsolta, ugy hogy amputálni kellett. Azonban igy sem lehe­tett a szerencsétlen embert megmenteni az élet­nek, mert üszkösödés következtében a kórház­ban meghalt. * Uj állampolgár. Todero Ferenc süttöi lakos, kőfaragó mester, volt olasz alattvaló, ked­den délelőtt a magyar honpolgári esküt az alis­pán kezébe letette. * A részeg ember vége. Tokodon egy árokban egy férfi hulláját találták. Az esetet be­jelentették a szolgabírói hivatalnak, honnan azon­nal megindították a nyomozást. A hullán zúzódás vagy gyanús körülmény, mely arra engedne kö­vetkeztetni, hogy erőszakos halállal mult kL — nem észlelhető. Az orvosok véleménye szerint az ember ittasan került az árokba, hol agyszél­hüdés érte. Kilétét még eddig nem tudták meg­állapítani. * Sertésvész. Táth, Mogyorós, Lábatlan községekben uralkodó sertésvész már megszűnt, s igy a zárlatot feloldották. Süttőn azonban fel­lépett s itt a kellő óvintézkedések megtétettek. Választási epizódok. Dorogon. I. Biró. Ez már mégis szörnyűség, amit az erdövéd velünk elkövet. Magához idézett s azt mondotta, hogy felsőbb helyről utasítása van. Mire ? Mondok neki rögvest vissza. Arra, hogy maguk a szabadelvű jelöltre szavazzanak, mert különben erdő-parthiet nem kapnak. Abion ! Gon­dolják meg kendtek. Nem akarom befolyásolni a maguk elhatározását. Okos ember azonban kevés szóból is sokat ért. Elszontyorodott a lelkem föt. Atyámuram erre a fenyegetésre, de hát mitévők legyünk? Hat szál szavazó van a köz­ségben, az is néppárti. Nekem ugyan nincs sza­vazati jogom, de azért én csak amondó vagyok, hogy éljen a néppárt. Pap. Minek panaszkodja ezt el maga nekem; ez nem tartozik hozzám. Panaszát terjessze a saját papja elé, az majd megmondja, hol kell keresni az igazságot. Biró. Kinek panaszkodjam hát, hiszen ha máshol panaszkodom, kitekerik a nyakamat. — Ne tessék őszinte kiszólásomért megsértődni, de mégsem járja, hogy a szegény embert igy meg­fenyegessék. Elmegyek én a miniszterig, akár a királyig, de még sem engedhetem, hogy bárki is befolyásolja községem politikai meggyőződé­sét. — Majd megmutatom én, hogy van-e joga annak a felsőbb helynek bennünket fenyegetni. — Mi Perczel Bélára adtuk igéretünket s be is váltjuk szavunkat, mert hát a törvény azt mondja, hogy a választás szabad és tiszta legyen. — Azért fáradtam most ide, hogy a felsőbb helyen megmondjam, ami a begyemben van. — Erre alázatos köszöntés mellett távozik. Pap. (Monologizálva.) — Szegény tatár. — Felbuzdult benned az igazság érzete. Az emberi méltóság ellen intézett durva merényletnek tar­tod azt, hogy polgári jogot nyertél s most sza­badon nem gyakorolhatod azt. Igazad van pol­gártárs, de hát lesz-e erőd az illetékes helyen is ilyképpen szólani? Elfeledted szegény szeren­csétlen polgártárs, hogy kaptál ugyan polgárjo­got, de szabadon nem élhetsz vele. (El.) * Egy óra múlva a biró lehorgasztott fővel, lecsillapult kedélyhangulattal ődöng az utca köze­pén. — Egy sajátszerű lelki-hangulat ömlik el az előbb még visszatorlásban utazó polgártárs arcán. Találkozik ismét az előbbi pappal, ki kérdést intéz hozzá: »Mi jót végzett kigyelmed?« »Minden rendén van — szól a megszelídült orosz­lán — már mégis csak az urasággal kell tarta­nunk.« — Szelid mosoly ömlik el a biró ripacsos arcán, kezet csókol, köszön s távozik. * A pótválasztás napján az egész község a „téns u úrra szavazott, sőt olyan nagy volt a választó polgárokban a lelkesedés, hogy a válasz­tási elnök biztosítékot volt kénytelen részükre letenni, mert attól tartottak, hogy voksaikat a „téns" úrra le sem adhatják. II. Egyik község választó polgárát megszólítja Perczel Béla bizalmas embere. János bátya kigyel­med talán csak velünk tart, hiszen vallásos em­bernek tartom kigyelmedet. Mint ilyen csak nem hagyja cserben Perczel Bélát ? Hja, öcsém, könyü neked a beszéd, mert rendben van a szénád. Igaz, hogy a vallásomért a tűzbe is elmennék, de hát a mi igaz, az igaz. Én a szavazati jogomat pénzért vettem, hát pénzt akarok abból látni. Pénzt ám öcsém ! Nem megyek én addig egy tapodtat sem, mig a tenye­remben nem érzem a tizes bankót. Csak talán nem ettem bolond gombát, hogy potyába sza­vazzak. Egyszer lehet az urak zsebébe szabadon benyúlni. Elek tehát az alkalommal és belenyú­lok. Oda szavazok, ahol jobban feslik a bankó. Te is nagy bolond vagy öcsém, hogy pénz nél­kül lótsz-futsz a voksok után. Vájjon édes urambátya, hogyan vallhat kigyelmed ilyen vad elveket ? Nem olvasta kigyel­med, hogy már most nem szabad vesztegetni ? Hallgass öcsém, urak csinálták azt a tör­vényt, az urak ki is fogják azt játszani. — Nem tudod, hogy a törvény csak nekünk készült; nem emlékszel, hogy mit mondott nálam a minap Farkas sógor, hogy a törvény pókháló, melyen a kis legyek fenakadnak, de a nagy dongó azon is keresztül töri magát. Ne féltsd az urakat,, megtalálják azok a módját, hogy kell a válasz­tási törvényt kezelni. — No de nem harácsolom el a drága időt; a gyerekeim kinn a tagban szán­tanak, megnézem, hogyan végzik a munkájukat. Egy szónak is száz a vége, inkább itthon mara­dok, de potyába nem szavazok. Pénz beszél öcsém, kutya ugat. Ezt jegyezd meg. A pótválasztáson ott láttam az egyébként vallásos öreget. Torka szakadtából éltette a * „téns" urat és leszavazott Szaczelláryra. (***} Nyitrában. I. Az „elveit fentartó u Kossuth Franci-párt. Október 21-ikén ment végbe a vágvecsei pótválasztás. Emmer Kornél liberális és Horváth Dezső néppárti mérkőztek egymással. Az egyik hivatalos apparátussal, itt-ott alkalmilag egy kis szomjúság-csillapítóval, no meg néhol ropogós bankóval, a mi talán még a függetlenségért élö­haló dicső kebleket is képesek megindítani. A másik tiszta elvekkel, lelkesedéssel és kitar­tással. A csata kemény volt, de a győzelem annál édesebb, a lelkesedés annál nagyobb, mi­dön ezt 52 szótöbbséggel Horváth Dezső nép­párti vivta ki, dacára annak, hogy Kossuth Ferenc pártja »elveinek fentartásával,« selyem trikóior­ral kezében, melyre 1848. volt felírva, a kor­mánypárti Emmer táborába vonult, hogy a szin­tén ellenzéki néppárt ellenében segítse. Ezek után mondja még valaki, hogy a kormánypárt és a Kossuth-párt nem egy gyékényen árulnak. II. Horák Ede ur szónokol. A bukott kormánypárti képviselőjelöltté át­vedlett Horák Ede ur pöstyéni szabad óráiból juttatott egyet-kettőt a vágvecsei választókerü­letnek is. A kormánypárt már napokkal előbb büszkén hirdette az elveikhez hü néppártiak előtt, hogy nekik is van ám papjok, tehát bát­ran jöhetnek utána, csakhogy ezek nem ültek fel a »kellemes« hirnek. Elérkezett a várva-várt nap. »Horak Ede ur« megjelent kíséretével, elmondotta mindenfelé nagyszabású, sikeres szónoklatait. Felmagasztalta Széli Kálmánt, a hogy csak tudta. A magas püspöki karról kere­ken kijelentette, hogy az nem néppárti, mintha bizony valaki kérdezte volna töle; oly határo­zottan mondogatta állításait, mintha a magas püspöki karnak írásbeli meghatalmazása lett volna a zsebében. Horák ur ! a püspöki kar nyilatko­zatait nem szokta exkáplánokra bizni! Még sze­rencse, hogy az időjárás borús és esős volt s a látóhatár ködös s igy kevés eszmetársitással megértettük a szónok ur ködös mondásait. Itt-ott, amint hírlik, még dogmatikus tételeket is fesze­getett s nem éppen katholikus szellemben. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy kortes beszé­deinek fogalmazványában, Papakosztának politikai elveit is kifejtette volna, de sajnos, a beszédnek ezen részét elmosta az eső. III. Horák Ede ur futása. Ha koszorús költőnk megírhatta »Zalán futását« miért ne lehetne megírni másnak »Horak futását.« Október 20-ikán délután Vágsellyére érkezett Horváth Dezső, hogy híveit kitartásra buzdítsa. A kíséretében érkezett dr. Major Ferenc lelkes szónoklata alatt az önzetlen szabadelvű párt egy stiklivel akarta meghiúsítani a beszéd hatását. Néhány tejfeles szájú gyerköc s néhány magáról megfeledkezett »ur« kiabálni kezdett, ugy, hogy a szónok többször volt kénytelen félbe­szakítani beszédét. A zajongó hősi csoportban ott diszlett Horák Ede urnák reverendába buj­tatott kimagasló alakja is. A szónokot hallgató nép egy ideig békén türt, de midön a heccelő­désnek vége szakadni nem akart, megfordult az egész tömeg, hogy zászlórudakkal némítsa el a bőrükbe nem férő urakat és nem urakat. A szó­noknak s a kirendelt 12 csendőrnek nehéz mun­kájukba került mig az elkeseredett nép lecsilla­podott. A hös vitézek pedig mikor látták, hogy egyikük-másikuk már emléket is kapott, Horák úrral élükön a legközelebbi házak udvarára me­nekültek, s ott várták be a fegyverszünetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom