ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-10-27 / 44. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. október 27. 44. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Be van fejezve. Esztergom, október 26. (*J Megtörtént! A zsidóság és a pénz győzött, az ordítozás által megfélemlített, a szesz és Ígéretek által meghódított, félrevezetett v

oh nép!" enged s e közben keresztre kerül az igazság. Az 1899. XV. t.-c. 3. §. azt mondja, hogy a választás érvénytelen, ha a képviselő a választónak pénzt vagy pénzértéket, vagy más előnyt ad, vagy igér. A doroghi szabottelvű jelölt „téns" úr a maga kedves személyében tett-e ilyen Ígéretet, adott-e kézbölkézbe pénzt, nem tudjuk, de hogy a kortesek tényleg rengeteg pénz fölött rendelkeztek, az bizonyos. Van a választó kerületben állami szolgálatban levő tisztviselő, ki nyiltan azzal korteskedett, hogy aki a szabadelvű jelöltre nem szavaz, erdö-parthiet a vágás idejében nem kap, a fahordásnál mellőztetni fog. Pedig a -nép ezt visszteljesités mellett jogosan birja. Erősen hisszük, hogy a fenyegető ezt be nem váltotta volna soha, mert hát ö is csak félti a maga irháját, de ez mégis csak irányitó eszközzel birt a gyengébbek polgári jogainak szabad gyakorlatára. — Ez is bizonyos. A hivatolt törvény azt is mondja, hogy aki etet és itat, annak a választása érvénytelen. — No hát, t. olvasó közönség, aki a lezajlott képviselő választás ideje alatt az orgiákat figyelemmel kisérte; aki látni kényszerült, hogy éjjeken át mily szemérmetlen korteskedés folyt a jelölt n

téns

a úr által elöAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ablakomtól ... Ablakomtól pár lépésre, Eleven sövénytől védve, örömére a kis háznak Virágok illatozának. Volt ott rózsa és tulipán, Árvácska, szegfű akárhány . . . Reggel és harmatos este Szivem itt nyugalmát lelte. Ami harmat a virágnak, Gyermekmosoly az anyának, Ami csillag fenn az égen, Az volt e kertecske nékem. Jaj ! de tegnap orkán támadt. Megtépett virágot — fákat. S diszei e kedves kertnek Előttem búsan hevernek. Nézek jobbra, nézek balra, Pusztításra, majd magamra . . . Köny lopódzik a szemembe. Bensőm kertje jut eszembe. Tüske. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. zetesen kibérelt korcsmákban, aki tudja, hogy hány ürü és birka vándorolt a bendökbe : az kacajban tör ki a tiszta választásokról szóló törvény intézkedései fölött s önkénytelenül elfogadni készül annak a parasztnak magyaros kiszólását, ki a biróság előtt keserűségében ily módon fakadt ki: »Latom ttes biró uramék, hogy a törvény csak arra való, hogy legyen mit kijátszani.« —• Még ma nem mondunk döntő Ítéletet, mert megvárjuk a Curia ítéletét. — Ma csak a tényeket cons tataijuk. Az is meg van a választási törvényben irva, hogy aki a választást megelőző három hónapon belül szóval, vagy nyomtatvány által valamely osztályt vagy hitfelekezetet az állampolgárok, vagy egy részük ellen gyűlöletre izgatott, annak a választása érvénytelen. Itt a Curia becses figyelmébe idézzük azokat a szennyes hasábokat, melyek a vallás és annak képviselői ellen minden jó izlést mélyen sértő, szemérmetlen módon feltálalt, légből kapott valótlanságokat tartalmaztak; azokat a lázító és szenyes pamfletteket, melyek nyomtatásban napvilágot láttak; azokat a levegőbe dobott rágalmakat, melyeket a »téns úr« egy némely, a közélet terén levitézlett kortes uraságainak ajkairól még intelligens körben is lehetett hallani! — Milyenek lehettek azok akkor, mikor csak az n

oh nép !

a hallhatta; mikor a kortes a nép közerkölcsiségének nagyobb épülésére jellemének egész kloakáját feltárhatta. — És ezek vádolják a papságot lazításról; ezek járnak köztünk morál rőffel; ezek piszkolják a papságot. Bizony, Cigánybecsület. (Vége.) IV. öt hónap mult el az árverés óta. öt hónapig sinylett Sági Pista a megyeházán, mig végre megpillanthatta a napvilágot. A faluvégi füzesben fütyülve fujt a szél s meg-megrázta a suttogó nádast. A Tisza partján hevesen visszhangzott a hullámok moraja. A szél fel-felkorbácsolta a ringó habokat és süvöltve rohant végig a viz bodros taréján. Egy halvány, barna legény üldögélt a parton, nagy búsan nézve a folyam zajlását. Körülötte fölkavarodott a lég, a ki-kicsapó viz nem egyszer nyaldosta csizmáját, avittas pitykés dolmányát ide-oda himbálta a szél, — észre sem vette. Szeme előtt elhomályosodott minden ! Egyszerre csak felállt. Hosszasan elmélázva nézte a viz zajló felületét, aztán elkezdett beszélgetni a habokkal. »öt hónapi szenvedés után hát újra itt vagyok, a bilincs lehullott kezemről, de vájjon — szabad vagyok-e azért?« »Szabad vagyok, de odasirt a boldogságom!« kesergett a legény. »Itt vagyok ősi falumban, hol apáim becsületben, nyugalomban éltek s hol én is nevelkedtem s a honnan kiűztek, mint valami bitang ebet, jószágomat elrabolták tőlem, zsidó ült a Ságiak ősi fészkébe!« »Jöjj ide közénk!« morajlottak lassú, lágy hangon a hullámok. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ha még nem áldozott volna le némelyek részéről a szemérem napja, beláthatnák, hogy szereplésük a társadalom közbékéjére nagy veszélylyel jár. Azt mondják a „ténÉ? úr csatlósai, hogy a papság fanatizálja a tömeget. — Mondja a bagoly a verébnek, te nagy fejű. Ki fanatizál ? Nos, oda át azok nincsenek tisztában a fanatizmus fogalmával sem. Ne beszéljenek tehát színekről, ha vakok ; pedig ök vakok, midön a szent liberalismusba örülésig szerelmesek. Ne beszéljenek hanghullámokról, mikor a hang fogalmával, a rezgések számának meghatározásával tisztában nincsenek. Nincsenek pedig azok ezekkel tisztában, mert süketek. Csak azt hallják, mi érdekeiknek kedvez, de az emberi közszükségletek iránt érzéketlenek. Lassabban tehát, mert a meggondolatlanul felkorbácsolt szenvedélyek árja, ha medréből kilépett, először is a kétes existentiákat fogja hullámai alá temetni. — Vagy akkor is az árral fognak úszni ezek ? — A ,,Magyar lllam"-nak. A Magyar Állam szerkesztői üzenetben reflektál kritikánkra, melyben következetlenségét és sántikálását megróttuk. Konstatáltuk, hogy Komlóssynak liberárálizmusára szava nincs, s hogy a liberalizmusnak Komlóssy-féle fölületes és szószátyáros dicsőítését közli s tetszeleg magának benne. A »hazafias kath. klérus szeplőtelen zászlajának« ez az emelgetöje azóta elbukott, s a M. A. elparentálhatja öt; mi azon már nem fogunk megbotránkozni. De van abban a szerkesztői üzenetben több rendbeli fogyatékosság, mely az irónak részben tájékozatlanságára, részben föl »Szabad vagyok és a szülőfalumban is bujdosnom kell, mert az utolsó suhanc is a szemem közé vághatja, ez az ember börtönben ült, mint valami cégéres gazember !« »Itt csendes és enyhe minden, itt nem gúnyol senki, jöjj hát közénk!« hangzott újra a csábító szózat. »Becsületem nincs! De ki rabolta el? Megölöm azt a gaz zsidót!« ordított magánkívül s irtózatos káromkodással emelte fel Öklét. »S miért nincs becsület ?« szólt egy gyengéd, de szigorú hang a szive mélyén. »Miért nincs?! . . . Miért? Miért? . . .« rebegett a legény s a fölemelt jobb lassan-lassan lehanyatlott, szemébe fájó könnycsepp lopódzott s leborulva a földre, kezébe temette arcát. »S ha megölöd öt, tán visszaszerzed becsületedet ?« kérdezte ismét lelkiismerete. »Jöjj ide közénk!*' súgták ismét a habok s csábítóan hívogatva csalogatták a boldogtalan legényt. »Jöjj ide a viz mélyére, hullámos, sima ágyat vetünk majd neked, meglásd, oly jó lesz itt pihenni!« S a legény megindult. Egy lépést tett a viz felé, aztán egy másikat, egy erőszakos lendület s — visszatántorodott. Egyik lába már a vizben volt, mikor a háta mögött hirtelen megcsendül valami: egy bánatos, végtelenül bánatos hang, egy siró hegedűnek szivettépő hangja. S amint kesergő hullámai végigszálltak a füzesben, sirt a szellő, sirt a nádas, bánatosan zörgött a káka s Pista fátyolos szeme, fölcsi-