ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-15 / 38. szám

auf« legyen! Keljen föl jókor s dörzsölje ki szemeiből az álmot, hogy lásson s ne engedje magát megmosni szappan nélkül! — A néppárt Esztergomban. Vezércikkünk az esztergommegyei néppárttal foglalkozik, de hallgat az esztergom-városi képviselő-jelöltről. Magában Esztergomban a néppárt nem léptet föl jelöltet, s igy a választási küzdelembe mint párt nem is vonul be; az egyedüli képviselőjelölt eddig Frey Ferenc, kinek megválasztatása biztos, s azt egyhamar semmiféle jelölés kétségessé nem tenné. A néppárt intéző körei tehát elálltak a jelöléstől s nem akarták fölösleges izgalmaknak kitenni a választó közönséget. Tették ezt annál inkább, mert Frey Ferenc az egyházpolitikai ellenséges törvényhozás korában két izben, mind két izben nagy áldozatokkal tartotta fön magát ellenzéki álláspontján. Hogy most a nemzeti párt föladta önállóságát s beolvadt a kormánypártba, az nem Frey Ferencnek a büne. Az ö múltja Esztergom választó polgárait annyira lekötelezte, hogy hálátlanság volna ezt szem elöl téveszteni és képviselői magatartása mindég olyan volt, hogy vele szemben minden ellenvélemény elnémul. Frey ma tartja beszámolóját s reméli, hogy polgártársai bizalmát megnyeri. Biztosra veszszük, hogy azt megnyeri, s ismételjük, ez a körülmény s Frey Ferenc áldozatos múltja indokolja azt, hogy a néppárt külön jelöltet nem állított föl. — A volt parlament működése számokiban. Az im leáldozott ciklus a leghosszabb életű volt 1867 óta. A házelnök jelentése szerint e ciklusban 17 királyi leirat érkezett, 287 interpellate tétetett és 105 javaslat nyújtatott be. A ház összesen 207 törvényjavaslatot tárgyalt; ezek közül 182 törvényerőre emelkedett, 10 szentesítésre vár, a többi visszavonatott, összesen 74 pótválasztás volt, 31 választás ellen petitióval éltek, összesen 724 rendes ülés tartatott, azonkívül 2 a főrendiházzal együttesen. A mi a volt parlament munkásságát illeti, érdekes tudni, hogy 24 olyan képviselő volt, a ki 100-szornál többször emelte fel szavát. A legnagyobb rekordot Széli miniszterelnök érte el 484 beszéddel. Ezek a beszédek az országgyűlési napló két kötetét töltik ki 1164 oldalon, 67512 sorban 2,420,400 szóval. —- Széli Kálmán után következik Polónyi Géza, a ki 405-ször beszélt a házban; utána Bánffy Dezső következik, a ki által 342-szer beszéltetett és válaszoltatott, utána Lukács László 246 beszéddel, ez után Kossuth Ferenc 242 beszéddel. A hatodik helyet Bakóvszky kamarás vívta ki magának 232 beszédével, a hetediket Hegedűs minister 208 beszéddel, a VIII-at Major Ferenc, a ki 182-szer beszélt. Utána következnek : Perczel 178, Pichler 178, Darányi 151, Molnár János 145, Barta Ödön 135 beszéddel, Wlassics miniszter 115 beszéddel a XX. helyet foglalja el. összesen 309 képviselő vett részt a hosszú szóharcban. Tehát másfélszáz némaságával képviselte választóinak érdekeit. Vagy talán azt tartják ezek a jó atyafiak, hogy »beszélni ezüst, de hallgatni arany«?! — Az országgyűlésre eddig a következő néppárti jelöltek szerepelnek: Alsó-Kubin: (Árva m.) Abaffy Ödön. Bodajk: Kéthy L. dr. Bazin: Hrabovszky (generális.) Bobró: Zmeskál Zoltán. Bäks: Darányi F. dr. (Pécsi ügyvéd.) Bittse: (Trencsén) Teszelszky József. Csorna: Rakovszky. Csik- Szt- Márton : Ladányi M. Dunaszerdahely: Rajcsányi dr. Dorog: Perczel B. Eszterháza: Molnár Jáf nos. Érsekújvár: Kováts Pál. Félegyháza: Buzáth F. Gyergyó-Szt.-Miklós: Orbán János. Győrsziget: Szabó István. Ipolyság: Zlinszky János. lllava: Cocholusz V. Keszthely: Somsich Béla dr. Kecskemét: Kaas Ivor II. és I. Rakovszky I. Köbölkút: Bonitz Ferenc. Kismarton: Zichy Nándor, gr. Letenye: Szüllö Géza dr. Lövő: Pád er R. Magy.-Ovár: Dr. Landauer N. M.-Szt.-János: Kubina J. dr. Mező-Kövesd: (Borsod) Kálmán Károly. Németujvár: Semadam dr. Nagymarton: Tálos dr. O-Lubló: Pirhalla (plébános.) Privigye: Ernszt Sándor. Peér: (Győr) Jankovich Béla földbirtokos. Pinczehely: (Tolna) Szűcs József. Rum: Buzáth F'erenc. Ráczalmás: Szentiványi Károly. Sárvár: Forster Ottó. Somló- Vásárhely: Meszlényi F. Szabad-Báránd: Zichy János gr. Szakolcza: Csernoch János dr. Szempcz: Gál Gyula (ezredes.) Szombathely: Major János. Tóvárosivá: (Bács) Dr. Adamovich ügyvéd. Zalaegerszeg: Farkas József. Zsámbokrét: Rakovszky. Zircz: Major Ferenc. Vasárnapi levél. — Politikai hazárdjáték. — A most folyó választási mozgalmak képe az, a melyet akkor lehetett képzelni már, midön a választásokról szóló törvényeket a képviselőház oly ingerülten, izgatott hangulatban tárgyalta és megalkotta. Nincsen politika, melynek üdvös ellenkezőjét ne lehetne hirdetni; nincsen törvény, melynek a felfogás más értelmet nem adhatna, és nincsen jog, mihez kétség ne férkőzhessek. Esztergommegyében a most zajló politikai élet igen hü képe ez örök igazságoknak. E kisded megye, jólehet egészséges gondolkozás, egységes meggyőződés uralkodik benne, ma pártokra van szakadva. Népessége ma testileg-lelkileg egymástól távol áll, családokban hasonlanak meg, a politika miatt lesznek ellenségekké, mert a közjót mindegyike külön-külön jelszó alatt hiszi kivivhatónak. Az államéletben a nagy nyilvánosságot kétségtelenül a pártok küzdelme mozgatja, de ha elnézzük, miként csinálnak maguknak egyes idegen, a népet nemismerö és ferde nézetek kivivására szövetkező egyének pártot, ugy igazán elmondhatjuk, hogy ez nem politikai harc, hanem csupán a diadal utáni fanatikus áhitozás, üres ámítása a népnek, elvonása rendes gondolkozás módjától, melylyel magának meggyőződést alkothatna, egyszerű szemfényvesztés, mely ha igy tart még egy századig, véres visszavonássá, pusztító üldözéssé fajulhat, és nem egyesek, de az ország, a társadalom egyes osztályainak romlását s talán véres bukását rejti méhében. Politikai pártokat csak olyan társadalmi körök alkothatnak, melyek nagy célokat tűznek maguk elé s eszméikért tisztán, önzetlenül s a józan felfogásra utalva harcolnak. Politikai pártot alakithatnak befolyásos osztályok, melyek a születést, a birtoklást vagy a vallást szolgálják, de nem alakithat egyedül a nyers diadalt áhítozó önző egyéni érdek. Már magában az, hogy törvényt kellett szabni a politikai harcokban érvényesülő leiekvásárlások meggátlására; a meggyőződés szerinti politikai nézetnek szabad nyilvánithatására, már magában, ez mutatja, hogy nem állanak egymással szemben politikai pártok, mert meggyőződést nem lehet vásárolni s egyetlen politikai párt sem erősbül azzal, ha vesztegetéssel és presszióval oktroálja az emberiségre elveit. Ez nem párt, ez csak egy fractió, szövetkezése ez olyan egyéneknek, kik cimboráskodva megismerték egymásban a nyers, minden cél nélküli diadal után vágyó lelkesedést, mert tudják, hogy a hatalom az, mely önző sziveiket boldogítani tudja, vagy titkolt, a becsületes nyíltság elöl rejtegetett céljaikat (talán a szabadkőművesség tanait) diadalra juttassa. Politikai párt, csak meggyőződésen alapulhat. Meggyőződése pedig mindég annak becsülete, a becsület pedig nem vásárol magának rokonszenvet, mert az vagy magától jön, vagy ellensége, mit ha erőszakkal a keblére is von, előbb-utóbb elfoglalja ott is az ellentétes állást. Példa erre a pártoknak szakadása és legutolsó S végre is azt a mandolafás, szép szőlőt okolom én, hogy Tóth József biró úrban felébredt a poézis. Azt a silleres forrást okolom, hogy Tóth József annyi költeményt irt, hogy »összes költemenyeivel« sarokba szorítja a város többi füzfa-poétáit, s nehéz föladat elé állítja a kritikát. Szinte képzelem, hogy Tóth József biró »összes költeményeit« felütve az asztalon, csípőre tett kezekkel feláll s öntudatosan mondogatja : Hej, kaján szemű kritika, ugy-e, hogy hallgatsz ? Tóth József biró Múzsájába bele ne köss ! Ha Tóth József bírónak nincs meg az a mandolafás szőleje, nem szereti meg annyira a szép természetet, melynek dicséretét zengi költeményeinek nagy része. Ott abban a lejtős szőlőben hallotta a biró úr, hogy : Búg a cserebogár, Mint az éjji madár, Össze-vissza röpdös, dalol, Minden füvet, fát megszagol, Vigan száll a sötétbe Mig a harmat nem hull le. Fűre, fára, De ha lehull, nincs világa Elmegy minden bátorsága, Szegény pára! Bizony szegény pára. Már t. i. a cserebogár ! Mint az aeol-hárfa húrját minden szélroham megrezegteti: úgy Tóth József biró költői lelke hangos lesz minden érintésre. A reggelt is nótákkal s fuvalmakkal kezdi: Tülköl, tülköl a kanász Pitymalatkor kezdi . . . A négylábú állat is Kotorász az ólban, Mintha ő is értené Mi van a kürtszóban. Megsajnálja a szenvedőt, meg a szerencsétlent, akár pillangó, akár komondor legyen az, s részvéte versekbe jegecesedik: A pillangó ott ül a Csipkebokor ágán No ott ugyan nem szehet Mézet fel a lábán ! Háromlábú fapad alatt Szunnyad a komondor, Mig a gazda haza nem jön, Ott aluszik folyton. A költő azonban biró is, s igy költői szárnyalásába belevegyülnek a tekintélynek s hatalomnak motívumai s Múzsájának nemcsak a berek hársfája s a sziget csalitja, hanem a mogyorófa is nyújt pihenésre árnyat. Ne csodálkozzunk azon, hogy Tóth József biró kezében a mogyorófavesszö is borostyán-ággá válik, ez a géniusz hatalma s ö amellett mindig költő marad, ki nem fél a világon senkitől, még Patkótól sem. Jer csak ide Patkó Itt van ám sok bankó, A számodra tették el, Ha jősz, hogy azt mind vidd el. Patkó örökké bánhatja, hogy e szives fölhívás csak 1901. augusztusban került ki az asztalfiókból. Hiába; Patkó sem tehet róla s a költőn sem mult; bizonnyára érdemes lett volna az »összes költemenyeket« jóval ezelőtt megjelentetni; de addig nem jelenhettek meg a világ színe előtt, mig a Múzsák etiketjének eleget nem tettek, annak a bizonyos Horácius kö vetelménynek, hogy »nonum prematur in annum !« Tóth József biró költeményei a tökéletesség ezen kellékének busásan megfeleleltek, mert már 1846 óta várták a szabad szárnyra kelést. No, csakhogy ezt is megértük ! Tóth biró költői vénája azonkívül sós forráshoz is hasonlít, mert Múzsáját attikai sóval, viccel, komikummal sózza be, azért szökkel jó-