ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-15 / 38. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. szeptember 15. 38. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Néppárti képíiselői Esztergommegyében­E8Ztergom, szeptember 14. (Dr. P.) A doroghi járásban Bonyhádi Perczell Béla lépett föl néppárti programmal, a köbölkútiban Bonitz Ferenc, az » Alkotmány « szerkesztője. Mindkettő járja már a kerületet s a nép lelkesen fogadja őket. A doroghi járás mindenkor erös ellenzéki hajlamokat mutatott s Esztergommegyében a közigaz­gatás ezt senkinek sem rótta fel bűnül s nem erőszakoskodott, kivévén a mult vá­lasztásnak egy pofozkodó, most már levitéz­lett alakját. Bonyhádi Perczellel szemben áll az ezelőtt pezsgőben s most alapítványokban utazó Szaczellári; Bonitzzal szemben a Kos­suthpárti Szemere Huba lépett föl. Szaczellári úr a politikában is szerencsét próbál; ö — mint halljuk — tud játszani a börzén; megpróbálja hát a politikában is, hátha elsül. Hogy más szándékai lennének, azt nem gondoljak ; neki most ez a drága sport kell. Hogy az ország érdekeit tekintve mit akar, s melyikét kivánja a veszélyezte­tett népérdekek közül előmozdítani, azt sem bírtuk tölfödözni; képviselői kvalifikációja s honatyai hivatása iránt teljes sötétségben hagyott ö is, a múltja is, a jelene is, még a négyes fogata is! Szemere Hubát sajnáljuk, hogy Kos­suthékkal szövetkezett; mit remél Szemere a párt »elnökétől«, Kossuth Ferenctől, ki lehetőleg keveset öröklött apjától a fényes néven kivül? Kossuth zászlaja alá menekszik az eszeveszett ultra-liberalizmus, mely Ma­gyarországon a zsidó érdekek feltolását je­lenti a kereszténység rovására. Kossuth a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Máriához. Anyám meghalt. Árva lettem. Lelkembe dűlt a szenvedés. Ugy láttam, hogy ily bánattal Élni nehéz, nagyon nehéz. Vigasztalni próbálgatott Az ismerős, a jó barát . . . Nem segített, hasztalan volt. Nem értettem meg a szavát. Majd zöldbe bujt a természet; Nyilt a rózsa, sok más virág; Megszólalt a kis madár is: Nekem üres volt a világ. Elcsüggedve azt gondoltam, Hogy már ki sem bírom talán .'. . Akkor jöttél segíteni Szüz Mária, égi Anyám. Akkor jöttél tiszta Szived Csillapító kegyelmével — S bús egemnek fellegeit ígyen űzted szerte-széjjel. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. zsidó hatalmat, a merlfantilizmust, a zsidó befolyást védi lépten-nyomon. Ezt akarja ta­lán iSzemere Huba is? nem, ezt nem akar­hatja ! S mit vár Szemere Huba a Kossuth Ferenc »által elnökölt« (Kossuth szavai!) párttól? mit Eötvös, Komjáthy s más hason­szőrű alakok egyesülésétől? mit tettek e jelesek a magyar népért, mit a magyar földért? a hatalmasokat protegálták a börzén s a román búzában, s a szegényeknek bok­rétát kötöttek függetlenségi frázisokból. Szemere állítja, hogy ö kivált a gazda­sági téren akarja befqíyását érvényesíteni. Nagyon sajnáljuk, hogy e szándékaival Kos­suthoz szegődik! Ugyan mit tett ez a párt a magyar földmives nép végromlásának meg­akadályozására ? Kezükben van az alföld nagy része, s mégis úgy van, hogy a ter­melő osztály, a nemzeti munka védelmére Eötvös, Komjáthy,' Kossuth semmit sem tet­tek. Szinte nevetséges, hogy ilyen megfiská­losodott frázis-hősökben érzéket keressünk a küzködö nép iránt, fettek-e mindnyájan összevéve annyit, mint a mennyi egy szük gazdakör akciójába befoglalható ? Nem sza­vazta-e rá ép ez a jeles párt a maga lelkes szavazóira a román búzát?! Házalhat-e to­vábbá ez az érdekes ellenzéki párt, mely BánfTyt szolgálta s mely Mezei Mór és Sán­dor Pálékhoz az összetévesztésig veszedel­mesen hasonlít, az önálló vámterület elvével? Az önálló vámterület már nem kizárólagos Kossuth-párti elv, az nem jellemző politikai kérdés; azt most néppártiak, liberálisok egy­aránt elfogadják megfejtésnek a közgazdasági érdekek szabályozásában. Tessék elolvasni Károlyi Sándor gróf gönci beszédét; ö is Anyám helyett anyám lettél, Legyőzve már minden bánat . . . Csoda-e, ha szivem lángol Szüz Mária ! Te irántad ? . . . Jeszenei. Esztergomi Múzsa. Van itt mi köztünk szobrász, költő, festő, annyi hogy! A kaszinó termeiben tavaly pom­pázó dilettáns tárlat, melyen megcsodáltuk az esztergomi képző-művészet alkotásait, elárult kö­zülök sok titkos áhitozót, dobra ütött sok csó­kot, melyet a Múzsa osztogatott; de sejteni sem engedhette, hogy a Múzsának mily kedveltje lakik a vizivárosi szent János utcában. Most végre kipattant a titok, s Tóth József birót, mint ko­szorús írót, panaszok fölött sirót, örömben viga­dót, mutatja be az esztergomi közönségnek. A pennám is rímekbe botlik, ha sokat olvasom Tóth József biró összes költeményeit. Csak vala­hogy ragadóssá ne váljék ez az ihlet! Tóth József biró Esztergomnak galambősz, patriarkális alakja. Ujjainkon számlálhatjuk meg azokat, kik hozzá foghatók. Tipusa a magyar embernek; magyar a nadrágja s még magya­rabb a szive. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. azt mondja, hogy nemcsak nem irtózik e gondolattól, de elfogadja azt kiútnak. Tehát az önálló vámterület elve egyszerűen ki van véve a politikai kérdések közül s oda van állítva mint módozat, mint kiút, melyet min­den párton szívesen megragadnak a mező­gazdaság érdekeinek megmentésére. De mit fognak Kossuthék tenni a börze túlkapásai ellen? mit az uzsora ellen? mit azoknak érdekében, kik a megélhetés nyomorúságai közt a pusztulás szélén állnak? Mit? Mit tettek eddig? eddig mindig a zsidó hatalmat szolgálták. S mit fognak tenni ezután ? Ezután ugy-e Kossuth Ferenc agrár-prog­rammja szerint sietnek majd a haza meg­mentésére, azon programm szerint, melyet bátran szavalhat el Kossuth Ferenc után akár Mezei Mór, akár Sándor Pál! S Szemere Huba ezekkel fog kezet, kiknek a magyar politika, ez a magyar föld, ez a magyar nép annyira idegen ? ! Köbölkúton Kobek küzd a győzelem babérjáért. Ettől az úrtól semmi beszédet sem olvas­tunk ; Ő a parlamentben nem parlamentál; ö hallgat. Hogy mily szolgálatokra érzi magát hivatva a közügyek terén, azt sem tudjuk ; ö egy csendes liberális. Ö folytatni fogja azt, amit eddig tett, illetőleg nem tett, s bizony­nyára a korteseken fog múlni, ha megválasz­tatik! A korteseket nem ismerjük, alighanem abból a brancsból valók, amelyből a pár­kányi függetlenség veszi vezérférfiait, kik közül a legkimagaslóbb Frühaufnak hivatik. Kívánjuk a magyar népnek Doroghon éppúgy mint Köbölkúton, hogy igazán »früh Nem magáról énekelte : Levetette az atillát, Sújtassál telt mentét, csizmát Nadrágot is a magyar, Minek is oly régi suba Vén mint a nap s hold saruja Túl is adott rajt hamar. Biz ő nem adott túl. Nem magáról irta azt sem, á mi következik : Frakkot, topányt, plétakarót, Prőfcilinder vaskalapot És bugyiit vett helyette. Szent János-utcában lakik, amelyet aligha­nem evangélista szent Jánosról, kit a szent János­áldás emleget, s nem a nagy keresztelőről, ki vízzel keresztelt s bort nem ivott, neveztek el; legalább azt kell sejtenem, mert Tóth biró szent János-utcai házába látom a Kis-Lévai gyönyö­rűséges lejtőröl levándorolni a pintes üvegeket, melyekben jó siller villog, ahoz víz, tudom, nem fér. A »biró« úr maga is méltatja borát arra, hogy szőlőjéből sajátkezüleg haza szállítsa. Róla irja: Nem szeretem a vizet, Látni sem óhajtom. Brr, mit tegyek, de nagyon Csikorog a torkom. Pedig érzem utóbb is, Megfúlok a viztűl. Isten adta rossz torok, Mért fél tígy a viztűl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom