ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-01 / 36. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. szeptember 1. 36. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÍK. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Horánszky beszámolója. Esztergom, augusztus 30. Horánszky Szepsiben tartott beszámolójában a gordiusi csomót nem uldotta meg, de ketté sem vágta. A gönci levél tehát megmarad továbbra is a kormánypárt gordiusi csomójának. Horánszkytól pedig ép ezt várták. Már napokkal előbb kiváncsiaskodtak a liberális lapok, hogy mit fog mondani Horánszky a gönci levélről? Elitéli-e, vagy magáévá teszi? Hisz ebből a nyilatkozatból kiviláglott volna Széli álláspontja is. Mert mindenki tudja, hogy Szélinek Horánszkynál belsőbb embere alig van. S mint egykor Apponyit, úgy most Szélit inspirálja. Nem a színpadon, hanem a kulisszák mögött. Horánszky azonban a túlságos kiváncsiaskodókat megbüntette. Azoknak, akik már előre tudták s közölték is a gönci levelet lesújtó nyilatkozatát, nem ült fel. Hiába veregették a bokrot, a nyulat nem tudták kiugrasztani. Horánszky se pro, se kontra nem nyilatkozott, hanem a gönci levelet egyszerűen agyonhallgatta. Ezt kívánta a politikai okosság, a taktika. Horánszky sokkal okosabb és politikusabb ember, semhogy egy nyilatkozattal vágja el az útat, melyet a halál kegyesen megnyitott. Szilágyi meghalt, tehát már mi sem állja útját a miniszteri tárcának. Ilyen körülmények között nagy kár volna akár a régi gárdát felbőszíteni, akár az uj gárda bizalmát csökkenteni. Igaz, hogy van egy hely a beszédben, mely úgylátszik az agráriusok ' buzgalmát akarja lehűteni, de a Károlyiékat meg nem nevezi. Különös súlylyal emeli ki Horánszky a kormány ama törekvését és határozott állásfoglalását, »melylyel a közgazdasági téren útját állni igyekszik minden olyan egyoldalúságnak, mely e másik ágazat rovására törekszik. Visszaszoritandónak mond minden olyan törekvést, mely a közgazdaság különböző ágait egymással ellentétbe állítani s harcba vinni igyekszik.« Kiknek szól ez ? A Sándor Páloknak, vagy a Károlyiaknak? A rébuszt Horánszky nem fejti meg. A jelen körülmények között, a gönci levél után könynyen hihetnök, hogy az agráriusoknak szól ez elburkolt figyelmeztetés, de a beszámoló tartalmának jó része ez ellen szól. Mert Horánszky beismerte a gazdasági bajokat, a középbirtokos és kisbirtokos osztályok válságos helyzeteit is, söt a jövö teendői közé egyenesen odasorolta a gazdasági existenciák betegségeinek meggyógyitását. Ha pedig a vám- és kereskedelmi politika elsőrangú szerepét hangoztatta, azt sem kell mindenáron a merkantilisták javára magyarázni. Mert tapasztaltam, hogy a vám- és kereskedelmi politikánktól, vagyis a vám és kereskedelmi szerződések közgazdasági viszonyainknak megfelelő megkötésétől nagyon sok függ. Épen gazdasági állapotaink javulása vagy rosszabbodása is. Horánszkytól azonban elvártuk volna, hogy ne talányokat adjon fel Szepsiben, hanem megvetve a tojás-tánc politikáját, mondja meg nyíltan, barátja-e a gönci levélnek vagy sem. A theoriák és elvek hangoztatása szép, de könnyű dolog, s ezt a se hús, se hal kijelentéseket nem bocsáthatjuk meg egy komoly politikusnak még akkor sem

; ha a miniszteri tárca van a kockára téve. Talán ép ezért, hogy senkinek se legyen oka a panaszra és haragra, nem foglalkozott Horánszky »a multak kritikájáról.« Legyen a mult a történelemé, nézzünk a jövö felé, ez volt a szepsii beszámolónak a tenorja. S így igazabban szólva nem is beszámolót mondott Horánszky Szepsiben, hanem program mbeszédet. Az utolsó év és cyklus működésének méltatása mindössze pár sorra zsugorodott össze. Nem mint a kormánypárti tábor egyik lelkes és harcias »közkatonája« beszélt a multak küzdelmeiről, hanem mint a jövö* embere, a jövö teendőiről. Kijelentette ugyan, hogy csak egyéni nézeteit adja elö, de mégis úgy beszélt, mint aki legalább is az álmában már miniszter. Lehet, hogy Szilágyi halála óta már ujabb biztatást s reményt kapott, de erről csak a rátóti falak tudnának beszélni. De hát mit beszélt Horánszky ? Mik az álmai, milyenek a tervei? Jók és szépek. A tisztviselők fizetését javítani kivánja. Jobban kiakarja használni a munka-erőket. Redukálni akarja az utazási és napidijakat. A vicinális vasutak, igazabban szólva a vicinálisták által megnyomorított községeket segélyezni, kárpótolni akarja. Le akar nyirni minden bürokratikus sallangot. Egy szóval takarékosságot óhajt minden téren. Az állami életben csakúgy, mint a városiban és községiben. De persze a polgári házasság okozta költségeknél a takarékosság elve már sutba kerül. Erről is jó volt volna beszélni! U „ESZTERGO

M" TÁRCÁJA. Pannonhalma megalapítása. — A kolostor 900 éves jubileuma alkalmából. — Annyi harc és bolyongás közt eltöltött esztendő után a kormányra került Géza vajda éles eszével felismerte a jövőt, mely magyar népére vár, ha továbbra is az elődöktől taposott ösvényen halad. Nyugat és kelet, német és szláv egyaránt felingerelve ellenük; az Etelközben megalkotott nemzeti egység a rabló élet által szétzilálva, régi hire-neve fogytával tétlenség, tespedés őrölték a nemzet testét. Hogy hova vezetett volna ez az ut — a hunok és avarok sorsára — előre látta Géza. Erös jellemű keresztény nejétől és Piligrin passaui püspök térítésre küldött papjainak igehirdetéséből megismerkedett a keresztény vallással. Népeket ujjáalkotó erejét felismervén, a II. Ottó császártól küldött Prunwart vagy Brúnó sváb származású püspök rábeszélése folytán 975 körül felvette a keresztségét és ez idötájt született fiát is megkereszteltette István névre. A hittéritöknek megnyílt az ország. Mindjárt az elsők között jelentek meg Anastasius apát és társai a csehországi Brewnow bencés kolostorból. Anastasiust és társait szent Adalbert prágai püspök hozta magával Rómából. Szent Adalbert és a szent Benedek-rendje között létezett viszony megértésére hozzuk emlékünkbe ama küzdelmeket, melyeket a szent püspök Boleszláv cseh herceggel és a cseh főurakkal vivott. 982-ben került az előkelő családból származott, kiváló mesterek vezetése alatt nevelkedett Adalbert (keresztnéven Vojtech) Prága püspöki székére alig 26 éves korában. Lelkesült szívvel, erős kézzel fogott a cseh főurak romlott erkölcseinek megjavításához, pogány szokásainak kiirtásához. Tehetségét, tettvágyát, gazdagságát e téren juttatta érvényre. Hol ragyogó példája, atyai intése nem használt, ott erélyesebb eszközökhöz, szigorú egyházi büntetésekhez fordult. Ezzel vonta magára Boleszláv és a hatalmasok haragját. Egyéb bántalmak mellett megvonta töle a herceg a tizedszedést is, melynek jövedelmét lengyel hadifoglyok kiváltására forditá Adalbert. A mélyen sértett püspök 988. őszén elhagyta Prágát, lemond püspökségéről és a szentföldre készül; útjában Monte-Cassinóban lebeszélik szándékáról, marasztalják, de a meglazult kolostori fegyelem miatt itt sem marad meg, hanem tovább utazik Rómába és a szintén szent Benedek reguláját követő szent Elekről és szent Bonifácról nevezett kolostorba lép az Aventinus hegyen (most is áll a templom, a kolostor vakok intézetévé van átalakítva; chiesa di S; Alessio, istituto dei ceci.) Egy .évi noviciátus után 900 nagyhetén leteszi az egyszerű fogadalmat. Három év múlva követeket küld a cseh nép volt püspökéhez Rómába; a pápa és az egybehívott zsinat Adalbert hazaküldését határozták el. 992. őszén indult haza Adalbert — magával vivén a kolostorból Anastasius vezetése alatt 12 benedictinust segitötársakul. Számukra a prágai Hfadsin vártól nyugatra, Brownow falu mellett telket vásárol és kolostort építtet, (993. jan. 14. szentelték fel.) Apáttá Anastasiust teszi. Minden helybeli és vidéki tanintézetben használatra előirt iskolai tankönyv. valamint a legjobb minőségű iró- és rajzszerek kaphatók Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében Esztergomban. Piészletes tankönyv-jegyzékek ingyen.