ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-09-01 / 36. szám

Közgazdasági bajainkon a közgazdasági területek szélesbitésével, bevételi forrásaink mélyítésével s a közgazdasági existenciák gyógyításával vél segithetni. A paraszt gazda­osztály helyzetei a kisbirtokok adósságainak konvertálásával, a középbirtokosoknak az olcsó pénzhez jutással, hitelviszonyaink rende­zésével akar könnyíteni. Mindez tagadhatat­lanul nemes cél és szükséges dolog. De két nagy hiba van! Az, hogy mindez csak Ho­ránszky álmaiban van igy, s hogy Horánszky mindezt a liberalizmustól várja. Mert hallgassuk meg mit mond Ho­ránszky, ha felnyitva szemét, a jelen állapo­tot, melyet a liberalizmus teremtett, szemléli s kritizálja. »Erös — úgymond — a társa­dalmi nélkülözés. Szegénység mutatkozik, az üzletek üresek, a mi kevés ipar van, az is pang. A társadalom pénztelensége, munka­hiánya és keresethiánya általános és mind­ezek tetejébe az igények emelkedtek. A gaz­dasági mizériákat szinte úgy beismeri. A li­berális uralkodás áldásainak ilyetén kritiká­jáért köszönetet mondunk Horánszkynak. Ez őszinte beismerés becsületére válik-e annak a politikának, melyet most ö is támogat? E felett gondolkozzanak ama liberális urak, kik midőn tovább néznek a Lloyd-klubb falainál s a pesti palotáknál, látják és felismerik a romokat, melyekben az ország népe hever. Ne ámítsuk tovább önmagunkat, se ne té­yeszszük meg a polgárokat, hogy "amit a libe­rális gazdálkodás tönkretett, azt ismét a li­berális-politika fogja helyrehozni. Hátha még Horánszky beszélt volna az erkölcsi téren beállott züllésről. De. úgylátszik a liberális uraknak ez iránt nincs érzékük. A liberális szél Horánszky lelkéből is kifújta az erkölcsi erők és tényezők nagyrabecsülését és állam­fentartó erejük elismerését. Bizony az volt volna az igazság, ha Horánszky nemcsak a liberalizmus okozta bajokat konstatálja, ha nemcsak a gyógyszereket irja meg, hanem a baj gyökerére, okára is rámutat. Ekkor azután megtalálta volna még ama orvos-szereket is, melyekről semmit sem szólt, s melyekkel a haza szociális és erkölcsi sebeit is meg le­het gyógyítani. A keresztény politikát és elveket, melyeket az állami, társadalmi, köz­gazdasági, magán politikai életben, szóval mindenütt életbe kell hivni, s gyakorolni. Vagy ha Horánszky mindezt elmulasz­Két évi kormányzás után ismét megingott Adalbert helyzete Prágában. Azon Ígéretektől, melyekkel öt Boleszláv és a csehek visszacsalták, feljogosítva — erélyesen lépett fel a nyilvános bűnösökkel szemben; végre mikor egy hatalmas családot templomfertözésért kiközösített az egy­házból, helyzete tarthatatlanná vált. Ekkor látogatott el hozzánk (994.); majd Rómába menekült. Közben a kitört küzdelmek áldozata lettek testvérei. Az ő ellenségei elől és valószínűleg még a már Géza udvarában időző, nagy tekin­télyű Badla nevü benedictinus meghívására Anas­tasius apát szerzeteseivel Brewnowból Magyar­országba jött. Géza szívesen fogadta őket és a Pannónia nevü római község fölött elterülő 280'7 méter magas hegyen, — hova ugyancsak a hegy tövében feküdt Sabaria Siccában született szent Márton, egy római ezredes fia, imádkozni járt és hol Nagy Károly az avarok legyőzése után a letelepített morva-szlávoknak kápolnát épített szent Márton tiszteletére és hova Árpád vezér a honfoglalás utolsó, Bánhidánál vívott csatája után fellovagolt és »midön gyönyörű változatosságban látta a vidéket, szive eltelt nagy örömmel, nemes érzelmekkel,« — Szent Márton hegyén 996-ban kolostort kezdett számukra építeni. Az első kolos­tort és az első templomot az uj hazában! Az totta, megtehették volna ama prépost és espe­res urak, kikről fel kell tenni annyi intelli­genciát, hogy ha papok, kereszlény elveik is vannak! Nekik ezek iránt még fogékonyab­baknak kell lenniök. S nem kellett volna odaállni a liberalizmus szekere mellé csat­lósnak s igy téveszteni meg a népet is, hogy azt higyje, hogy ebben van a haza üdve és boldogsága. De úgylátszik mi még most sem va­gyunk annyira müveitek, hogy a társadalmi érintkezésben szükséges udvariasságot meg­tudnók különböztetni a politikai magatartás­tól. Ezek helyett etikett szabályokkal akar­ják az életet, a világot kormányozni. Ho­ránszky is nemesebben jár el, ha nem udva­riaskodik a merkantilistáknak és agráriusok­nak is, hanem megmondja nézetét a gönci levélről is. Mert hová jutunk, ha a politiká­ban is csak udvariaskodunk, talányokat adunk fel és taktikázunk? Túri. / Vasárnapi levél. — A sajtó és tekintélye. — Pardon! — most az egyszer a hírlapírói tisz­tesség megvédésére fogtam tollat. De ime, mi­dön azt a kalamárisba ütöm, restelkedni szeret­nék, hogy a viszonyok igy alakultak, miszerint a magunk védelmére kell fognunk azt a fegy­vert, melylyel mindég a közérdek lobogója alatt, annak eszméiért harcoltam. A múltkori városi közgyűlésen egy sajná­latos jelenség tárgyalása során, a sajtó tekinté­lyét is érintő megjegyzések hangoztak el, me­lyek többé-kevésbbé a sajtó szavahihetőségének rovására Íródtak. »A sajtó néha léghuzam, mely a hivatalok dohos levegőjét tisztogatja, de gyak­ran szél, amely rombol.« (Földváry I.) »A sajtó, mely gyakran érdemén felül birál, gyak­ran érdemen alul tipor, itt figyelembe nem ve­hető.« (Helcz K.) Ezen eset eszembe juttat egy komikus, de hasonló esetet, ahol az ügyek lé­nyegében nem fordultak elö ilyen félreértések. Megfogtak egy betörőt, éppen akkor, mi­dőn az egy lakásból, vagy honnan, valamit el­lopott. A biró kérdőre vonta a bűnöst, hogy hát miért is követte el ezt a csúnya dolgot ? Az pe­dig hideg nyugalommal mondta, miszerint ö »a búrok érdekében szokott lopni.« A biró elmoso­elsö hajlékot a polgárisultságnak, a tudománynak és művészetnek! Müvét Géza, kinek kezéhez még sok vér tapadt s ki még habozva állott a pogány szilaj erkölcsök és a keresztény léleknemesitő elvek mesgyéjén, — akárcsak Dávid az Ur templomát — nem fejezhette be. A nagyszabású építkezést fia, a keresztény vallás emlőin szentté növeke­dett István folytatta és végezte be. A kolostor valamivel korábban, a templom 1001-ben készült el. Október hó elején szentelte fel a kolostor volt lakója, Sebestyén esztergomi érsek a szent király és az ország előkelőségeinek jelenlétében. Hogy a térítés hü munkásainak nyugodt otthont és gondtalan megélhetést biztosítson, bőséges javakkal és kitüntető kiváltságokkal ajándékozta meg szent István a kolostort; adományozását ugyancsak 1001-ben kelt alapító levelével erő­sité meg. Ez a kolostor, ez a szentély lett kiinduló pontja, forrásvize a keresztény életnek, a polgá­risultságnak; középpontja az iparnak és kereske­delemnek; fészke a tudománynak és művészetnek; melegágya az életszentségnek. Innét indultak apostoli utjokra szent Benedek fiai-követói a pogány magyarok közé és hajtották kemény nyakukat Krisztus szelid igája alá; innét választá István az ország első püspökeit (Sebestyén, Anasz­lyodott és elitélte a furfangos tolvajt anélkül, hogy a búr mozgalmakat vezető férfiakat eszébe jutott volna vád alá helyezni, vagy csak némi összefüggést keresett volna a két külön fogalom között. A sajtó fogalma is, a társadalmi egyenet­lenségek, a különböző egyéni értelmezések foly­tán különféle operálásra váró fekélyes kinövése­ket kapott. A gomba módra szaporodó hírlapo­kat sokszor magánérdek és indulat alapítja, s már felállításuk körülményeivel predestinálva van­nak arra, hogy a közügynek — ha akarnának is szolgalatjára lenni — ártalmára váljanak. Tessék a fővárosba egy pillantást vetni. »Hirlap« név­vel mennyi pumpoló, csaló és szélhámos intéz­mény működik ? Ilyeneket kereshetünk vidé­ken is. Ezek mind helyet kérnek maguknak abban a hatalmas táborban, melynek sajtó a neve. Mai nap már sajtó és sajtó között különbséget kell tenni; egy gyűjtő név alá so­rolni a nyomdatermékek különféle válfajait nem lehet, s a tisztességes irányt követő, alkotmá­nyos fegyverrel küzdő, disztingvált vélemények­kel és kifejezésekkel harcoló újság nem tévesz­tendő össze azon papírlapokkal, melyek az olcsó nyomdafestéket azért veszik magukba, hogy drá­gábban eladhassák, vagy létezhetésük elősegí­tése céljából a fekete kulimászt, melylyel nyom­tatvák, tisztességes emberek arcára kenve azok­ból szánalmas, vagy nevetséges alakot iparkod­nak csinálni. Az igazi sajtó önzetlen munkásai, tisztességgel, becsülettel egy ember-életet rónak le betűkben, s a közérdek szolgálatában a papi­ros és tinta fölé hajolva töltik el földi napjaikat anélkül, hogy a már általuk kivívott és ünne­pelt célok jótéteményében részesülnének; tehát a közvélemény hálátlanul legalább ne vonja őket egy kalap alá azokkal, kikkel közösséget nem vállalhat. Ha valakit, vagy valamit egy lap bán­tott, az ne kérjen magának a sajtótól elégtételt; ha egy lapot kárhoztatnak, ne emlegessék a sajtót. Minden lap külön irányt képvisel komoly lapnak munkásai komoly és tisztességes meggyő­zödésüket vetik papírra, képviselik a nagy köz­vélemény egyik nézetét, és bizonynyal nyilt pro­vokálása a hírlapírói tisztességnek, ha olyan dol­gokért okolják, melyek elkövetőivel nem vállal­hatnak közösséget. A sajtó tekintélyét elhomá­lyosíthatják az ilyen hasonlatok látszólag, de tényleg soha. És egykor talán jön idő, midön a »szabad sajto« név alatt csak tisztességes szín­vonalon álló nyomdatermékek lesznek értendők, táz, Mór stb) innét segítőit, tanácsadóit az ország­kormányzásban; ide tért meg az országlás nehéz gondjai közt és itt merített lelki erőt királyi gondjaihoz, nehéz küzdelmeihez. * Azóta 900 esztendő zúgott el szent Márton hegye, Pannonhalma fölött. Sorsa egy volt nem­zetéével, a mint érzése is egybefolyt vele. Ele­mek pusztították, külső és belső ellenségek dúl­ták; falait tatár döngette, tornyán arany félhold ragyogott; az Ur szentélyében durva katonák káromolták Istent, lovak nyerítettek. De a ledőlt falak mindannyiszor felemelkedtek, a letört kereszt felragyogott, hogy 11 vármegyére hintse áldás­osztó sugarait; a kar-ima ismét felhangzott falai közt, hogy királyra és népre esdje le Isten áldá­sát ; királyra és népre, kik mindenkor közösen vetélkedtek jóindulatukkal, kegyeikkel elhalmozni a szent helyet, drágaságokkal ékesíteni az Ur házát. Ez évvel lépett a kolostor fennállásának tizedik századába. Ez alkalomból augusztus hó 25-én egybeseregletttek a rend tagjai az ősi fészekben, hálát rebegtek a 900 éves múltért a nagyirgalmu Istennek, irgalomért-kegyelemért esedeztek az uj századra és tanácsot ültek a jövő teendők felöl. Mert reánk nehezedett az Isten sújtó keze. Megtépte az ősi fa lombját az

Next

/
Oldalképek
Tartalom