ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-25 / 35. szám

megállapított tanterv szerint tanit, de keresztény­szellemben s éppen ezen zománc kölcsönöz mű­ködésüknek állandóságot. Az ismert világrészeken mindenütt vannak a keresztény iskola-testvéreknek házaik s a fiú­iskolák, pld. Bécsben, az összes árva-házak az ö vezetésökre vannak bizva. Mi magyarok, bár közvetlen szomszédsá­gunkban, Bécs mellett Strebersdorfban van a keresztény iskola-testvérek anyaháza, alig ismer­jük e kitünö társulatot; csakis a nagyméltóságú püspöki kar és főuraink áldozatkészségének kö­szönhetjük, akik éveken át a vállalkozó magyar ifjakat Strebersdorfban tanitatták, akik a képesitő­vizsgát Esztergomban és Győrött tették le, hogy Magyarországban már 3 helyen vezetnek fiú-isko­lákat és pedig Csornán, Budapesten és Ürmény­ben. Ez utóbbi helyen a fiúk tanításán és neve­lésén kivül a kántori teendőket is végezik. Ha a keresztény iskola-testvérek-társulata csak a népiskolákkal és kántori teendőkkel fog­lalkoznék is, már is fel kellene azt karolnunk, mert hisz hitközségeinkben a csekély fizetésért, ha állami segélylyel kapunk is tanitót, de kántort semmiesetre sem fogunk kapni; de, mint már föntebb emlitém, a fiú-gyermekek nevelését az óvodától fogva vezetik mindaddig, mig a tudo­mány, vagy kézmü-ipar terén kifejlődött, meg­izmosodott megbízható, teherviselésre képes pol­gárt nem adnak az államnak. A keresztény iskola-testvérek ezen ember­feletti fáradtságát tisztán felebaráti szeretetből, Istenért teszik, egész életüket a szent ügynek áldozzák, s ha gyenge testük az emberfeletti munkavégzésben lankadni kezd, a legméltóságo­sabb Oltáriszentségben keresnek és találnak vigasztalást és új erőt s fedhetlen jellemes éle­tükkel mint tűzoszlop állanak és világítják be azt az útat, amelyen a rajok bizott tanítványaik­nak haladni kell, hogy a társadalomnak haszna­vehető tagjai legyenek, A társadalom hálás is a keresztény iskola­testvérek iránt, mert az összes ismert világré­szeken, ahol csak házaik vannak, azok mind köz­adakozásból jöttek létre. Jelenleg Franciaországban 1141 házuk van, amelyekben 10519 iskola-testvér működik áldá­sosán. Belgiumban 56 ház 746 testvérrel, Olasz­országban 24 ház 338 testvérrel, Ausztria- és Németországban 20 ház 377 iskola-testvérrel, Spanyolországban 43 ház 330 testvérrel, Eszak­amerikában 128 ház 1482 testvérrel, Délameri­kában 23 ház 208 testvérrel, Algírban 11 ház 143 testvérrel, Chinában 3 ház 50 testvérrel, Indiá­ban 8 ház 95 testvérrel, az egyesült szigeteken 42 ház 545 testvérrel. Az iskola-testvérek száma ezek után mintegy 15 ezer, az iskola-testvér­jelölteké pedig mintegy 5000-re tehető. Istenen kivül a fiú-gyermekek oktatása és nevelése, és a nevelés és oktatás terén az ön­képzés az egyedüli foglalkozásuk, s éppen azért házi könyvtáraikban a legújabb nevelési és szak­oktatási könyvek feltalálhatók. terül el, mely vigiliát tart a szó szoros értelmé­ben, a nagyboldogasszony vigiliáját. Őrtüzek gyúlnak ki egy-két égö gyertyaszál alakjában s a lobogó láng körül imádkozó, éneklő csoportok foglalnak helyet. Az asszonyok ünneplő szoknyái s fejkendöi a közel álló fákon lengnek; hogy baj ne érje az ünneplő ruhát, azt odaakasztják; a batyuk támfalul szolgálnak, azokhoz düleszked­nek; drága bensöségük pedig lábaik előtt van fölhalmozva, azt ellopni nem engedik, hiszen ez az élet. Imádkozgatnak s énekelgetnek egész éjjel, mig a hajnal ki nem oltja gyertyáikat; akkor végigcseng a völgyön a hajnali harangszó s a talpraálló élet elriasztja a virrasztó szemek­ből az álmot. Templomba özönlik a tömeg misére, gyónnak, áldoznak s az Isten-szolgá­lat után megered a vásár; a vasárnapból vásár­nap lesz. Ez az énekszó és zsongó imádság, ezek a kigyuladó s elalvó gyertyák, ezek az éjjel bólin­gató s nappal pajkos csoportok, ez a vasárnapi és vásáros közönség, ezek a savanyu uborkát szürcsölő s keresztet s zászlórudakat csókolgató népek, furcsa egyveleget alkotnak, melyet leirni nehéz s elképzelni veszedelmes. A legtöbb mü­veit ember nem tudja méltányolni s helyesen megítélni e tarka életet; van aki kicsinyli, van aki botránkozik rajta. Pedig ezt sem kicsinyelni, sem elitélni nem szabad! S nem is fogja elitélni senki, aki a helyes álláspontra helyezkedik. Ezek a bucsujáratok a népéletnek megnyi­latkozásai. A modern élet a munkafelosztás révén Ami az áldozatkészséget illeti: mi magya­rok sem vagyunk utolsók e téren, főleg ha szük­ségét látjuk oly intézmények meghonosításának, melyek a társadalomnak előnyére és édes ha­zánknak hasznára válnak. Mi természetesebb tehát, minthogy édes hazánkban is megindult a mozgalom s e cimen »A magyar keresztény iskola-testvéreket képző és segélyzö országos egyesület« társulata van alakulóban, melynek alapszabály-tervezetét gróf Festettek Pál ő Méltósága elnöklete alatt egy szűkebb körű bizottság már ki is dolgozta és ez év őszén fogja a fővárosban közgyűlés elé ter­jeszteni. Ez az egyesület vállalkozik arra, hogy a magyar keresztény iskola-testvéreknek (Schul­bruder) édes hazánkban anyaegyházat létesítsen, s anyagi szükségleteiről gondoskodjék anélkül, hogy az iskola-testvérek beléletét és intézmé­nyeiket a legkevésbé is érintené. Az e célra alapítványok, tagsági dijak, adományok és ha­gyományokból stb. befolyó pénzek jól elhelye­zett tökét képeznek, mely gazdagon fog ka­matozni a nemzetnek azáltal, hogy a szakmá­jukkal hivatásszerüleg foglalkozó magyar iskola­testvérek az ismerettel, a tudomány- és munkasze­retettel az édes haza szeretetét is beoltják ta­nítványaik lelkébe, s igy az állam- és egyházra egyaránt hasznos polgárokat nevelnek, akikre a korona minden viszonyok között bizton támasz­kodhatik. Örömemre szolgál azt is az érdeklődök tu­domására hozni, hogy a magyar keresztény iskola­testvérek első anyaháza már meg is van véve Nyitra-Bajnán. Nagy-Tapolcsánytól jól gondozott országút vezet oda s kocsin 3 / 4 óra alatt lehet az útat megtenni. Maga az emeletes épület 28 teremmel és szobával 4 hold területen fekszik, melyet Nyitra vármegye a régebbi időben katona­kórháznak építtetett, de az utóbbi évtizedekben a m. kir. állami méntelep volt benne elhelyezve. A kincstár két nagy istállóval és két nyilt lo­vardával szaporította az épületek számát. A telket és az összes épületeket a magyar keresztény iskola-testvérek már át is vették. Je­lenleg ugyan még csak 3 iskola-testvér van ott. Egy a kántori teendőket végzi, kettő pedig a két osztályú népiskola vezetését eszközli. A két fiúiskola átalakítási költsége, vala­mint három iskola-testvér berendezési és fön­tartási költségei Nyitra-Bajna hitközséget illeti, s miután a hitközség szegény, s aligha lesz ké­pes fedezni a felszaporodott költséget, fordult a jó Boll János plébános több lapban a jószívű nagyközönséghez, hogy a hitközsége terhén kö­nyöradományokkal könnyítsen. A többi beren­dezési és átalakítási költségek, valamint a taná­rok fizetése és a magyar iskola-testvérek jelölt­jeinek kiképzési költségei a magyar iskolatest­véreket képző és segélyzö egyesület terhét képezik. Fölvételre eddig 10 magyar ifjú jelentkezett, a mi kezdetnek nagyon szép s ezek közül hatnak eltartási költségeire már fedezet is van. mindent szétszed s elkülönöz. Külön van a temp­lom, külön a vásár, — külön az opera, külön a cirkusz, — külön a körmenet, külön a majális, — a népnél ez mind együtt van. A nép imád­kozik és mulat; neki Nosztra szenthely meg lát­ványosság is. Mások majálist tartanak, a nép bucsut jár; mások Barnumhoz mennek nézni abnormitásokat; a nép Nosztrán lát Barnumék­nál különb koldusokat, s mindezt fűszerezi imád­sággal és énekkel, bűnbánattal és szent vígság­gal. Ha valaki botránkozni akar esetlen énekén, kérdem, miért nem botránkozik meg a pintyen, mely csak fütyül s az éji bogáron, mely csak zümmög s operákat egyáltalán nem énekel ?! bot­rányos dolog-e az, hogy sem a pinty, sem a bogár nem ért a kontrapunkhoz ? Ha valaki bot­ránkozni akar a nép naiv lelkületén, melynél fogva az oltárok körül csoszog s a zászlórudakat csókolja s a szenteltvizet tartó angyaloknak ékes orcáját szentelt vizzel locsolja: vájjon botránkozni akar-e a gyermeken is, mely naiv s az anyán, mely a naiv gyermekhez leereszkedik?! O ti akadékoskodó, utbanálló világmegre­parálók ! mondaná szent Jób a maga szemétdomb­járól ! magatokban meghamisítjátok a természetet s fönakadtok másoknak természetességén; duz­zogjatok hát, de ne háborodjatok föl azon, hogy mások, kiket rozskenyér s napsugár nevelt, egy hatoson csináljanak maguknak egy jó s egy szent napot. P. 0. E helyen el nem mulaszthatom mélyen át­érzett hálámnak és köszönetemnek kifejezést adni azon 20,000 korona kegyes alapítványért, amelyet Blümelhuber Ferenc, esztergomi praelatus­kanonok ur ö méltósága tett le, s melynek ka­matai magyar ifjaknak magyar iskola-testvérekké történendő kiképzésére fordítandók. Hasonló hálá­val és köszönettel adózom a kalocsai érsek ő excellenciájának, aki egy az iskola-testvérek kö­telékébe lépett kalocsai fiúért évenkint 200 ko­ronát fizet. Forró köszönetet mondok a nyitrai megyés püspök úr ő méltóságának is, aki ez évre egy magyar ifjú költségei fedezésére 400 koronát volt kegyes kiutalványozni. Ha a jó Isten is úgy akarja, akkor Nyitra­Bajnán a magyar keresztény iskola-testvérek anyaházát folyó év szeptember 15-én Isten ne­vében megnyitjuk. A magyar keresztény iskola-testvéreket képző és segélyzö egyesület, amint vagyoni vi­szonyai megengedik, földművelési és kereskedelmi iskolákat is nyit az iskola-testvérek vezetése alatt Nyitra-Bajnán, s a mi talán legfontosabb, iparmühelyeket állit fel, hogy a legszegényebb munkás néposztály elhanyagolt gyermekeiből hasznavehető munkás iparosok képeztessenek. Ha igazán szeretjük édes hazánkat s iga­zán szivünkön fekszik annak jövö boldogsága, úgy minden megtakarított és nélkülözhető fillé­reinket hozzuk a haza oltárára és lépjünk a magyar keresztény iskola-testvéreket képző és segélyzö egyesület tagjai közé. Nincs az az ember széles e hazában, aki egy koronát ne volna képes, mint tagsági dijat, a haza oltárára hozni, s ha mindenki hazafiúi kötelességének ismeri, hogy legalább egy koronával tagja le­gyen az egyesületnek, úgy a szép cél megvaló­sítása csak rövid idő kérdése. A tagok számától és áldozatkészségétől függ tehát, hogy a magyar iskola-testvérek áldá­sos működése édes hazánkban minél tágabb me­derben, minél előbb kezdetét vegye. Alapszabálytervezetet és belépési nyilatko­zatot megkeresésre bárkinek azonnal küld Ürmény, (Nyitra m.) 1901. aug. 15, Dr. Tóth Károly, uradalmi orvos. Tanítóegyesületeink íöfeladatáról. Korunk bámulatos szellemi haladása mellett a társadalom bármely számottevő tagja is csak ugy lesz képes föladatának eredményesen meg­felelni, ha a folytonos továbbképzés eszközeivei él. Az iskola csak a szükséges alapot nyújtja, a melynek nyomán később az életben sokoldalú ismeretre tehetünk szert, ha az általános művelt­ségre igényt tartván, az önképzést valódi élet­szükségletnek tartjuk. A ki ennek szükségét nem érzi, s elvként nem követi, ugy az, bármily állást töltsön is fee, csakhamar tapasztalni kénytelen, hogy saját hatásköre dolgaiban ingadozik, lelke elveszti szellemi rugékonyságát, s a gondolat eszmei tartalma, mint a vénhedő sas repülő képes­sége, napról-napra száll alá a kopár sivatag szürke nívójára. Az önképzés fontosságától át kell hatva lenni minden, magát a »müvelt« jelzőre érdeme­síteni kivánó egyének, s igy az összes tudomá­nyok alapvetőjének, a — néptanítónak is. A néptanító, kell, hogy maga egy valóságos »isme­retek tára« legyen. Neki a haladás összes jelen­ségeiről tudomással kell birnia, mert hisz közsé­gének csak igy lehet tanácsadója, iskolájának pedig tudást, értelmet lehelő lelke. A szellemi öntökéletesedés hathatós esz­köze pedig, a melylyel tudásvágyunkat kielégít­hetjük, az — olvasás s a melynek ép ezért ok­szerüleg hódolni a tanítónak is legszentebb köte­lessége. Irodalmunk mai nagy fejlődése méltón kelti föl csodálkozásunkat, a melynek egyik jelenté­keny ágáról, a hazai tanügyi-irodalomról tudjuk, hogy ugy az általános paedagogiai, mint a mód­szertani müvek repertóriuma tekintélyes és sok hézagpótló művel gazdagítja idöközönkint ez iro­dalmi ágat. A tekintélyes számú tanügyi-folyó­iratok, az aktuális tanügyi és társadalmi kérdé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom