ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-25 / 35. szám

sek fölszinre hozása- és a tanügyi érdekek védése szempontjából, szintén minden tanitó figyelmére föltétlenül érdemesek. Avagy a nap-nap után megjelenő tudomá­nyos-, társadalmi stb. müvek és folyóiratok gaz­dag változatú tartalmának ismerete, a melyek mindannyia kimerithetlen kincsesbányáját nyújt­ják a közismereteknek, — a néptanítóra nézve nem volna-e sok tekintetben kötelező ? Ám a szomorú valóság arról győz meg bennünket, hogy a művelődés eme fontos esz­közei, az irodalmi müvek iránti érdeklődésünket csak nagy ritkán követi azoknak megismerésére irányuló áldozatkészségünk, s akaratunk a leg­több esetben alig eredményez egyebet a jámbor óhajtásnál. Valóban ritka az az irigylésre méltó kartárs, a kinek szerény otthonát egy jól összeválogatott házi-könyvtár díszítheti. A tanitó mai helyzetében, mint egyes em­ber, a családja iránt tartozó kötelességei mellett, szellemi hü barátját, a könyvtárt, még nélkülözni kénytelen. Az okok eléggé ismeretesek. Pedig a könyvtár hiánya sokszor bénítja meg a tanitót munkásságában, csak azért, mert a fölvetett kérdések tárgyában kellő tájékozott­ságot nem bir szerezni. Ez magyarázza meg a legtöbb tanügyi pályakérdés meddőségét is. És vájjon e szellemi közszükségletnek álta­lánosan érzett hiányán segíteni nem áliana-e hatalmunkban ? Oh igen a — tanítóegyesületek révén. Nem uj dolog ez, hiszen csak a régóta hangzó panasz és óhajtás kifejezését nyilvánítom, midőn e tekintetben a tanítóegyesületek eddigi mulasztásaira utalok. A mit egy ember a maga erejéből meg nem tehet, azt az emberek közössége könnyen létre hozza, mert hisz az egyesülésben rejlik az erő. Ám ez eröt a jelzett célra fölhasználni a tanítóegyesületek legnagyobb része mindezideig elmulasztotta, holott föfeladatát, célját, létérde­két, a tanügyi kérdések időközönkénti megbeszé­lése mellett, az egyesület kebelében alapítandó és fokozatosan fejlesztendő könyvtár képezi min­denekfölött. Ime, egy jól szervezett, központi egyesületi könyvtár létesítése a tanítóság java részét nem­csak nagyobb szellemi munkásságra képesítené, de lehetővé tenné, hogy a várostói s igy a kul­turális intézmények jótékony hatásától távol eső kartárs könnyű szerrel jutna mindama szellemi dolgok birtokába, a melyekhez saját erejéből jutni mindeddig hiu reménynek tartotta. Mert nem hinném, hogy az általános tan­ügyi müvek mellett ne érdekelne mindnyájunkat valamely nagyobb szabású mü; a Szent-István­Társulat, az Akadémia, avagy a Természettudo­mányi Társulat könyvkiadó vállalatainak becses tartalmú kötetei; a tanügyi folyóiratok füzetei­ben rejlő valamelyes értekezlet, vélemény, avagy bírálat, ... a mely müveknek megszerzése mesz­sze fölülhaladja valamennyi kartárs anyagi képes­ségét, s mégis a közérdek szempontjából vajmi sokszor érezzük azok hiányát. Avagy a fontosabb külföldi tanügyi esemé­nyekről tudomást szereznünk, néhány tartalmas külföldi tanügyi lap járatása által, nem volna-e érdekünkben álló ? (Dr. Walter Gyula egyh. fötanfelügyelönek néhány év előtt az esztergomi­járási tanítóegyesület közgyűlésein tartott s a külföldi tanügyi irodalmi események és tanügyi mozgalmak ismertetését célzó tanulságos felolva­sásai még ma is élénk emlékezetemben vannak, s e programm-pontnak nem volna szabad hiányozni egy tanitógyülés tárgysorozatából sem.) De nem bizonykodom tovább. A tanító­egyesületek céljaiból folyó, hogy azok bebelében, a tagtársak célját legjobban szolgáló egyesületi könyvtárak alakuljanak minél előbb. Az alap a legtöbb egyesületben megvan: szedjük rendbe a szertárakban szanaszét heverő, régebbi könyvtá­rak maradványait s újult, ideális lelkesültséggel építsük fel azok romjain az ujat. Mindenek előtt pedig felkérendő volna mind­két országos tanügyi bizottság, hogy a tanító­egyesületek könyvtárainak, a vidéki tagtársak számára küldendő könyvszállitmányai részére, a portómentességet kérelmezzék. Egy rég elhunyt tudós tanár síremlékéről olvasott sorokkai fejezem be soraimat, mely mind­nyájunk megszivlelésére érdemes : Élni tanulj! tudomány nélkül nem biztos a pályád : Csak tudomány s virtus nyit diadalra utat. K—a. A Mofa tanitók százas bizottságának gyűlése. A magyar tanitók országos bizottsága f. hó 22-én, a mult csütörtökön tartotta szokásos évi nagygyűlését Budapesten a Szent-István-Társulat palotájának dísztermében. A gyűlést ünnepélyes »Veni Sancte« előzte meg. A szent misét papi segédlettel Steinberger Ferenc dr. nagyváradi apátkanonok mutatta be a Jézus Szent Szive templomában. Mise után a résztvevők a Szent­István-Társulat dísztermébe vonultak, hol d. e. 10 óra után kezdetét vette a nagygyűlés, melyen egyházi részről Steinberger kanonok, világi részről Ember Károly tanitóképzöintézeti tanár elnököl­tek. A hallgatóságot katholikus tanférfiak, tanitó­képzöintézeti igazgatók és tanárok, népiskolai tanitók és tanítónők alkották. Fővárosiak, vidé­kiek vegyesen. Többek közt ott voltak: Krizsán Mihály a központi papnövelde aligazgatója, Ember János fővárosi kir. segédtanfelügyelö, Zelliger Vilmos dr., Karácson Imre dr. (Peér), Wesszely Ödön dr., Guzsvenitz Vilmos (Esztergom), Gallér Kris­tóf (Szeged), Keményfy K. Dániel (Esztergom), Barabás György (Sárvár), Bertalan Vince (Eszter­gom), Györffy János, Szokoly István, Sámborovszky Rezső (Nagyvárad), Gubicza Lajos (Veszprém), Miklovics Pál (Sasvár), Laszczik Gyula (Előszál­lás), Orsovszky Gyula (Nyíregyháza), Stefcsek János (Rózsahegy), Székely Lajos (Békés-Gyula), Fodor Imre (Vác), Csiszár Ida, Vécsi Ágoston (Tisza-RofT), Herder Ágoston (Nagy-Hantos), Ra­vasz Lajos (Puszta-Kürth), Kizsol Anna, Urbányi József (Szent-Endre), Ivanits Lajos (Guta), Bo­bory János (Monor), Ujlaky Géza (Györ), Váczi István stb. A gyűlést Steinberger dr. kanonok szépen szárnyaló beszéde nyitotta meg. Beszédében előre bocsátván az alapgondo­latot, a mely szerint nem a filozófiai rendszerek változtatták meg az emberiség szellemi arculatát, hanem Jézus szent Szive nagy szeretetének ma­gasztos munkái. Jézust hirdeti a kath. tanitók eszményképének és tanítómesterének, mert úgy mond: Tőle olyat tanulunk, a mire meg nem tanit az emberi bölcseség, de, amire nagyobb szükség van, mint minden más bölcseségre: min­denkivel szemben — érdek nélkül — szeretetet gyakorolni. Amely sziv nem tud szenvedni, az nem is szeret. A tanitó a gyermek szemében eszménykép. Hogy igazi eszménykép lehessen, sokat kell a tanítónak Jézus iskolájába eljárni. A gyermeknek nagyobb hasznára lesz az életben az erös lélek, a nemes sziv, mint a betűvetés, vagy a számolni tudás. Ámde a tanítónak karaktert csak a saját karakterével lehet képezni. A nagy tetszéssel fogadott beszéd elhang­zása után elnök napirend előtt reflektált a tani­tók országos bizottsága közelebbről tartott ülésén elhangzottakra a tanitó-testületeket illetőleg. Az országos bizottság tudvalevőleg oly irányban fog­lalt állást, hogy a felekezeti tanítókra nézve az általános tanító-egyesületekbe leendő belépése kötelezővé tétessék. Elnök ez ellen a minden alkotmányos szabadsággal ellenkező határozat ellen általános helyeslés közben tiltakozik. Sajná­lattal tadatja továbbá az elnök dr. Hornig Károly báró veszprémi püspöknek a védnökségről történt lemondását. Egyben indítványozza Vaszary her­cegprimás és Hornig püspök távirati üdvözlését, mihez a nagygyűlés élénk éljenzés közben hoz­zájárult. «, A tárgysorozat első pontja Döbrossy Alajos tb. kanonok, pécsi tanítóképezdei igazgatónak: A katholikus tanitóképzö-intézeti rendszabályok és képesítő vizsgálatok szabályzata c. elaborá­tuma volt, melyet Guzsvenitz Vilmos olvasott fel. A katholikus tanítóképzőket hármas irány­nak kell jellemeznie, hazafias iránynak, erkölcsi jellegnek és szakképzésnek. Hazafias irányra nézve kiálljuk a versenyt az államiakkal, az erkölcsi jellegre nézve fölülmúljuk őket, a szak­jellegre nézve meg kell őket előz nünk. Javasolja, hogy az előkészített tervezetet részletes kidol­gozás végett a tanítóképző intézeti szakosztály­hoz tegyék át s az végmegállapodását a katho­likus tanügyi tanács elé terjeszsze. Felolvasó az egyes tételeknél megkezdett vitáknál minden tekintetben figyelmet érdemlő érvekkel bizonyította be saját álláspontját is, mely mindenkor a képző-intézetek fölötti füg­getlen jogot akarja érvényesíttetni a nagymél­tóságú püspöki karnál. Az egyes tételek vitái­ban azután sorban részt vettek : Barabás György, Karácson Imre dr., Ember Károly, Gallér Kristóf s többen. Elnök azután az előadónak köszönetet mondott s az átutaló javaslatot elfogadottnak jelezte. Ujlaky Géza (Györ): A katholikus népisko­lákkal kapcsolatos gazdasági (ismétlő) iskolák tervezete és azok tanterve címen olvasott fel alapos készültséggel, sok szaktudással. Előadó e fontos, és aktuális kérdésre vo­natkozólag a következő indítványt nyújtja be: 1. A hol a kath. egyházi hatóság gazd. ism. is­kolát szervez, ott a hitoktatásra heti 2 órát ve­gyen fel a tantervbe. 2. A tanítás túlnyomóan gyakorlati legyen. — 3. A szaktanító állandóan alkalmaztassák. — 4. A gazdasági ismétlő-iskola tanitó fizetése 200 koronánál kevesebb ne le­gyen s a nyugdíjba betudassék. — 5. A gazda­sági ismétlö-iskola mellé legkevesebb 2 hold kí­sérleti telep állittassék. A kérdéshez kimerítően Ember Károly szó­lott, mire előadó javaslatait a nagygyűlés el­fogadta. Barabás György sárvári igazgató-tanitó talpraesett, kiváló gyakorlati értékű felolvasásá­ban a kántortanító osztozkodási ügyét fejtegette. A tárgysorozat következő pontja Dreisziger Ferenc előadása volt. »Az elhalt tanitók özve­gyeinek félévi jutaleka« címmel. Titkári és pénztárosi jelentések felolvasása után indítványok következtek. Ember Károly előterjeszti az érsekujvár-vidéki római katholi­kus tanító-egylet kérelmét a tanitói járandósá­gok pontos behajtása tekintetében. Gubicza L. szerint a politikai hatósággal való behajtás aka­dálya, hogy nem az iskolaszék, mint hatóság, hanem a tanitó maga fordul a hatósághoz. Számborovszky Rezső elnöki titkár a magyar katholikus tanitók országos bizottsága részére kieszkozlendö bélyegilleték és portomentesség tárgyában terjesztett elö indítványt, melyet a nagy-gyűlés általános helyesléssel fogadott. Bobory J. a kedvezményt a vasúti jegyekre is kiterjeszteni óhajtja, mivel azonban ez irány­ban a tanács már felterjesztéssel élt, Bobory indítványa tárgytalanná vált. Ember Károly indítványára Steinberger el­nök beszéde jegyzőkönyvbe vétetik. A nagy-gyülés egyúttal megválasztotta a katholikus tanügyi tanács 25 tagját ujabb öt évre, kik a következők : Walter Gyula dr., Csá­volszky József püspök, Gerely József, Karácsonyi Imre dr., Számord Ignác, Zelliger Vilmos dr., Keményfy Kálmán, Barabás György, Bertalan Vince, Fejes János, Gubicza Lajos, Petrovácz József, Röhn Nándor, Tóth Géza, Györffy János, Ujlaky Géza, Szokoly István, Erdödy János, Szőke Sándor, Weszely Ödön dr., Döbrossy Alajos, Gallér Kristóf, Guzsvenitz Vilmos, Haller József, Schultz Imre, Karácson József. Hivatalból tagjai a tisztikar és az összes egyházmegyei főtanfelügyelők. A nagy-gyülés ezután az elnök éltetésével feloszlott. Gyűlés után Bertalan Vince »A róm. kath. népoktatási intézetek szervezete és közigazgatasa« cimü munkáját osztotta ki a megjelent tagok között. HÍREK. * 0 Eminenciája, a Bibornok Herceg Pri­mas f. hó 22-én Esztergomba jött, hol e hó vé­géig szándékozik maradni. Az esztergo mi papság a fökáptalani nagyprépost vezetése alatt 23-án délelőtt hódoló tisztelgésre ment és O Eminen­ciája kegyes jóindulattal fogadta a megjelenteket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom