ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-01-20 / 4. szám
VI. évfolyam. Esztergom, 1901. január 20. 4. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Szent a béke. Esztergom, január 19. »Tavolrol sem volt szándékomban bárkit is azon párt tagjai közöl, kik a jelenlegi miniszterelnök kineveztetése alkalmával a pártba beléptek, politikai múltjában és működésében érintenk — ezzel a kijelentéssel ragasztotta be Falk azt a léket, melyet újévi beszédével a szabadelvű párt egységén ütött. Ez az a balzsam-flastrom, mely alatt a .volt nemzeti párt becsületén ejtett seb beheged. A sebláz, mely amúgy se volt nagy, megszűnik, a beteg duzzogó hangulatát a kedélyeskedés váltja fel s lesz újra béke, szeretet, söt dinom-dánom is. Mindezt pedig nem azért irjuk, mintha a »szent béke«, mely Falk kijelentése után beállott, valakit meglepett volna. Nem kellett hozzá valami nagy prófétai tehetség, mindezt előre lehetett látni. Mert nincs az a betegség, melyre a liberális konyhán valami bű-bájos varázsitalt ne tudnának készíteni. Széli alatt különösen annyi a formula, a recept, a Láng, a mennyi csak kell. Széli egyszerűen elővesz — a sok közül — egy formulát, Falk utánna a varázsitalt hűségesen megkészíti, beadja a lázbetegnek, ki félrebeszél vagy félreért s minden rendben van. Így van ez már hosszú idő óta s ki tudja még, meddig lesz igy! Oh mindaddig igy lesz, mig a liberalizmus olyan varázserővel fog birni, mint manap, s mig az emberek a pozitiv kereszténységnek oly ellenségei lesznek, mint manap. Mert ki nem látja, hogy a mostani liberális tábort elsősorban a kereszténységtől való félelem tartja össze. Ettől való félelmükben szorulnak ugy össze, s mindennemű szakadást, mely a volt nemzeti párt fuzionálása óta a különböző visszamagyarázott sértések és utólagosan betapasztott sebek miatt már többször kisértett, e félelem akadályozott meg. A néppárt, a keresztény elvek terjednek mint a tűz, felgyújtják a sziveket, világuk mellett felocsúdik a gazda, az iparos, a magyar. Szemei kinyiinak, látja a liberalizmus áldásait, söt talpra-áll, védekezik a zsidó-liberálizmus ellen. Ez a baj. Féltik lábuk alatt a talajt, ezért akarnak minél többen ráállani, hogy nehezebben lehessen alóluk kirántani. Itt keressük a liberális tábor összetartásának, egységének a kulcsát.. Igaz, hogy sokakat a dús jövedelmek, vagy legalább is a jövő szép reménye, a jó falat vagy szép álmaik teljesedése fűzték és fűzik oly szorosan a liberális táborhoz, de tagadhatatlan, hogy sok tiszteletre méltó alak is volt és van ott, s elsősorban a volt nemzetipárt tagjai között, kiket nem anyagi érdekek láncoltak oda s tartanak fogva. Gyanúsítani nem szoktunk s nincs is szándékunkban. Ama tiszteletreméltó alakokat ezzel a váddal illetni nem akarjuk. De ha mégis ott találjuk őket a Lloyd-klubban, s még ha nem is ölelkeznek s olvadoznak a nagy szeretettől, ennek okát másban nem kereshetjük, minthogy nincs bennük keresztény gondolkozás, igy félnek mindattól, mi a pozitiv keresztény hit és elvek követelménye a politikában csak ugy, mint a privát életben. A fúziónak is bizonvára nem utolsó oka volt ez. Meg kellett erősíteni a liberalizmus várait, mert a néppárt kis csapata nagyon keményen és vitézül ostromolta már. Pedig mi lesz belőled szép Magyarország, ha nem a liberalizmus, hanem a kereszténység elvei fognak az államhatalomban, a közgazdaságban, a társadalmi életben érvényesülni! Hisz oly boldog most a magyar ! Oly nagy a jólét, oly tiszta az erkölcs! Oly nagy a szabadság, oly sértetlen a jog! Az aranykort érjük, mikor a bárány és farkas is együtt laknak. Vagy a Lloyd-klubban mindez nincsen-e igy'? De hagyjuk ezt! S látva a liberális párt szívós összetartását, azt az egyetértést, igazabban szólva egymás megértését akkor, ha a liberalizmus érdekéről van szó, okuljunk belőle. Vegyünk példát ellenfeleinktől s kiket a keresztény Magyarország ideája serkent, fogjunk kezet. Taktikai és közjogi kérdésekben legyünk különösen engedékenyek, s a félreértéseket s ebből származó animozitást vessük már egyszer le s az in necessariis unitas, in dubiis libertás, sed in omnibus Charitas elvét vigyük be a keresztény akcióba. S mi hisszük, hogy a volt nemzeti párt ily többrendbeli kudarca és simulékonysága után, azok is velünk lesznek, kik egykor a nemzeti pártba helyezték bizalmukat azért, mert kereszténynek és magyarnak ismerték s nem hitték, hogy a zsidó liberalizmus szolgálatába tud szegődni, s »szent békéU tud kötni a régi gárdával, mely »sem meg nem halt, sem meg nem adta magát.« Túri. 1 „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. „Jesu dulcis memoria" Latinból: Sujánszky Antal. Jézus, ha rád emlékezem, Örömtől áradoz szivem, De méz s mindennél jobb nekem, Ha jelenléted érezem. Nem zenghetek szebb hangokat, Nem nyájasabb vigasz-szavat, És nincsen édesb gondolat, Mint Isten — egyszülött Fiad ! Reményt nyer a törelmetes, Az esdezönek vagy kegyes, Megáldott az, ki fölkeres, S mi vagy ! — ha birni érdemes. A nyelvben nincs oly szerkezet, Betűbe szőni sem lehet, Tapasztalásból hiheted. Mily üdv 1 a Jézus-szeretet. Jézus ! csudálatos király, Ki oly dicsőn meghóditál, Neved szivünk fohászinál Mondhatlan éddel megkínál. Választva keblünk hajiokul, A hit sugara itt kigyúl; S mig a hiúság elborul, Lobog szerelmed lángitul. Oh ! Jézus, édes érzemény. Friss élet-forrás, elmefény, Te győzesz vágyunk lánghevén, Szivünknek minden örömén. Ismerje Jézust lelketek, Szerelmeért epedjetek. Keresni Jézust menjetek, S keresvén, égjen kebletek. Vagy angyaloknak kellemül, A fülnek édes énekül, Az ajknak mézes ételül, Szivünknek égi enyhéül. Ki téged izleit, megkíván, És szomja forróbb ajakán, S mit tudna mást, mint igazán Szeretve csüggni Jézusán ! ? Oh ! Jézus, édes Istenem ! Reményben felsóhajt szivem, Téged keres könytelt szemem, S a vágy, legbensőbb lelkemen. Oh! Jézusom maradj velünk, Ragyogtasd fényedet nekünk, Derítsd fel elme-éjjelünk, S légy már e földön édenünk. Oh ! szűz Anyának liljoma, Keblünk szerelmed temploma, S levén tiéd az üdv hona, Magasztal ajkunk dallama. A mit kerestem, föllelem, Miért epedtem, már enyém, Szivem szerelmi érzetén, Jézus, teérted égek én. Követni foglak tégedet, Nincsen, ki tőlem elvehet. Vivén magaddal e szivet, Örökre hozzád köttetett. És Szűz, te hozzád esdezünk, Istennek Anyja, légy velünk, Tedd ájtatossá életünk, Hogy egykor részesid legyünk!