ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-11 / 33. szám

melyet mint Szilágyi politikai végrendeletét mutogatták az ó-liberális lapok. Ennek a toasztnak pedig tartalma az volt volna, hogy mindazok, kik Széli magatartásával nincsenek megelégedve, kiknek a Széli liberalizmusa csak kismiska, ki fognak válni a mostani kormánypártból. Miért? Hogy megmentsék a valódi. liberalizmust, mert ebben van az ország ereje. Ime, igy szól a fenyegetés az ó-liberálisok részéről az uj-liberálisok ellen. Darányi és Münnich cáfolatai pedig a dolgon mit se változtattak. Mert most már nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy szegény Szilágyi mit akart volna, ha életben marad, hanem arra, hogy mit akarnak azok, kik életben vannak. Ezek pedig Szilágyi nevét használva fel, akarják a szakadásukat igazolni és istápolni. Már nem kell félni, hogy a sphinx megmozdul s erejével összezúz, tehát szabad a vásár. Hát ez a nagy kegyelet a halott iránt ? Várjuk a további fejleményeket, de aligha csalódunk, ha kimondjuk, hogy Szilágyi halálával nemcsak árvaságra jutott a szabadelvű párt, hanem az árvasággal egyúttal a lejtőre is. Oszlik, foszlik, mignem egyszer szétfoszlik. Beáll a krach, az egységes liberális párt szétrobban. Nem is lehet más a sorsa a liberális tábornak, melyet nem változhatatlan eszmék és igazságok, nem szilárd elvek, hanem érdek és pártoskodás tartottak fenn. Túri. Vasárnapi levél. — A városi administráció ellenőrzése. — Ma szombaton délután ült össze először az uj ellenőrző-bizottság a városház tanácstermében. Lelkes kis csapat! Mindegyik tagját a polgárság bizalma küldte az actióba, s a lelkes csapat tapasztalt, a közigazgatást kis ujjában hordó vezérre bizta magát, az ősz Niedermann Pál kir. tanácsosra, ki ujabb időben szabad idejét teljesen a város közügyeinek szenteli, mert a megyeházán ellene felhangzott meggondolatlan javaslatok meggyőzték, hogy ott az ö szaktudását, munkásságát nem méltányolják annyira, mint azt az ö szerénysége megelőzésével a közügy megkívánná. A városházi bajok orvoslására van hivatva e bizottság, mit erélyes szerekkel fog végezni, Hiába halmoztak argumentumot argumentumra a mellett, hogy milyen fölösleges volt az; — ö nem tágított. Ha meg már vérig bosszantották, csak a fülére mutatott: — Hát én hogyan halljam meg téli időben annak az átkozott masinának a köhögését. A zsebemet csak meg kell vámolni néhány krajcár erejéig, ha egyik-másik csákós megbök, hogy itt a vonat már, — indulhatnak; hozzá ha még megnagyságosuraz. Igaz-e stácikám ? — Beszéljünk percentekben öregem: mienk a 99, a kik ellene voltunk és vagyunk, de megbocsájtasz, a tied csak a századik, az 1 lehet. — No', nem beszélek most a magam siketségéröl, tudod mennyire nem vagyok önző, de nézd csak, azt az együgyű falusi népséget; hisz' azoknak nem kis csengetyü, nem a régi harangocska, hanem a moszkvai kéne ! — Rajta Demikém, csak kérvényezd meg a harangok visszaállítását. — Édes lelkem az én egy pár esztendőmet e nélkül a kis »vicinális« nélkül is kihúzhattam volna; (itt sandán a stációra néz) a hajladozóbajladozó fiatal generációról pedig nem merem föltételezni, hogy mindegyikének a felső emelete széna-padlás volna, csinálja a dolgát kedve szerint. — De adtok-e már jegyet ? — Válthatsz. — Sietek; de szeretném pedig megérni, hogy legalább a szegény ember utazhatnék jegy nélkül. — Tehetnél alapítványt öregem; vagy tán' bizony a magadfajta szegény embert érted ? — s biztosan tudjuk e szerek után a gyógyulás nem marad el. Az elnök és tagok csupa kipróbált ügyszeretö emberek, kikben egyenkint és együtt megvan a kellő tehetség arra, hogy ez anyagi tönk szélén álló várost mélyreható tanácsaikkal, javaslataikkal a visszaeséstől megmentsék. A városházi bajok köztudomású esetei most hihetőleg mind letárgyaltainak a bizottság által, és legjobb módon orvosoltatnak, s nem úgy mint eddig, mikor az ellenőrző-bizottság minden életjel nélkül bolyongott a sötét éjszakában, és a helyi sajtónak kellett egyes esetekre rámutatni, ami természetes rossz hatást szült. A bizottság elnöke most, hogy e sorokat írjuk, bizonynyal fontos dolgokat terjeszt a tagok elé, mert a mult napokban sorra járta a hivatalokat, alaposan betekintett minden zugába a Bottyánpalotának s behatóan tárgyalt a város polgármesterével, s a bizottság részére kikérte a városházi személyzet kimutató és fizetést feltüntető táblázatát is, miből következtetni lehet arra, hogy az ellenőrző-bizottság programmjába veszi a városházi személyzet apasztását, mert hisz általánosan tudott dolog, hogy Bottyán-palotájában nagyobb tisztikar működik, mint a megyeházán. Nagy várakozással nézünk tehát az uj ellenőrző-bizottság működése elé, és ettől várjuk ama viszonyok megszüntetését, melyek eddig a helyi és fővárosi sajtóban tárgyalva sajnálatos képét adták közigazgatásunknak. Némely esetben talán túlzottak voltak a híresztelések, de soha sem alaptalanok. Néha talán kíméletlen volt a sajtó, de soha rosszakaratú. Elismerjük, söt a nemrég kiadott polgármesteri jelentésből látjuk, hogy sokat javultak a viszonyok az uj kormányzat alatt. A mostani helyzet azonban még mindég nem felel meg a közkivánalomnak. Az idö rövidsége talán nem engedte meg e tömérdek baj orvoslását, talán a régi ellenőrzés mellett is jobbra fordulna a város sora, — de igy azt hiszszük hamarább, és gyökerestől lesz kiirtva városi közigazgatásunk kertjéből a gyom. Ez az ellenőrző-bizottság valószínűleg működésével tekintélyt is szeres a város tisztviselőinek, kiket ma a köznép egyes dolgaik nyilvánosságra hozatala után, nem respektál s nem bizik ügyeinek lelkiismeretes intézésében. Az ellenőrző-bizottság saját szük keretében fogja elintézni a városi tisztviselők tekintélyének rovására elkövetett azon mulasztásokat és tetteket, Elég mindenféle csavargót hurcoltat a magyar államvasút! 1 —. No, ebben az egyben igazat adok. Minden tehervonat a csavargók menedéke. — Hanem most sietek, szervusztok, itt a vonatom ! S gyerekes könnyűséggel ugrott fel a vén pesszimista a vonatba, magával vivén egy ujabb, még eddig ki nem magyarázott ellenvetést. A lent maradottak fölcsigázott kíváncsisággal néztek utána, majd összenézve homéri kacajban törtek ki s találgatták, vájjon mi lehet az öregnek reformátori szörnyszülötte, a melynek tárgyalását valószínűleg a már meghívott estére konfektül hagyta . . . Találgattak, valahányszor csak ketten-hárman összeverődtek. Meghányták-vetették a már sokat pallérozott közlekedésügy minden még kieszelhető hátrányait; de egymás után dorongoltak le minden felvetett gondolatot. Egyikre-másikra egyenesen rámondották, hogy sült bolondság, a miiyen csak a huszadik század pirkadó hajnalán s akkor is csak aranyzsinóros tökfödő alul kerülhet ki . . . Nem tudtak egy elfogadható gondolatot kihalászni a sok közül, a mely az eredeti, excentrikus egyéniségét csak megközelítette volna is. Aztán már fölhagytak vele, mert látták, hogy a firtatásnak kevés eredménye volt. Várták, mit hoz a jövö. Lestek a reformátort minden vonatnál; de a tárgyalás mégis csak konfektnek maradt. — Ne okvetlenkedjél Demikém, rukkolj ki már vele! —- nógatta a stáci. melyeket eddig a helyi sajtó a nagy nyilvánosság ítélőszéke elé adott, honnan csak helytelenítések nyilvánultak különféle hangokban, de nem volt hivatott fórum a vétkes ügyek rendezésére. Ezen nagyfontosságú célt képviselő bizottság tehát méltán megérdemli, hogy kiváló gondot fordítsunk reá, de egyszersmind nagy várakozással nézzünk működése elé. Heredián. XIII. Leó Ö Szentsége pápaságának 25 éves jubileuma. A jövö márciusban lép egyházunk feje XIII. Leo pápa, uralkodásának 25-ik évébe. Egy negyedszázadig működni bármily téren nagy fontosságú dolog és komoly gondolatokra kelt. De egy negyedszázadig első rangú szerepet vinni, olyan munkát végezni, mely a világtörténelemben korszakalkotó jelenség gyanánt fog örökké említtetni: az ilyen 25 évi időköz méltán érdemel ünneplést, jubileumot. Az elmúlt 19 század alatt csak három pápának adatott ilyen hosszú uralkodás és az isteni Gondviselés különös intézkedését kell abban látnunk, hogy szentséges Atyánkat roskadozó testben, de teljes éberségü lélekkel ily soká meghagyta nekünk, őrködni a hullámzó szenvedélyek viharaiban és vezetni az élet bonyolult kérdéseiben. Azért örömünnep nekünk a 25 évre való emlékezés és ennek az örömnek külső kifejezést is fogunk adni. Rómában egy bizottság alakult, mely az egész világhoz felhívást intéz. Bizonyára minden katholikus egész lélekkel fog csatlakozni a mozgalomhoz és azért tájékozásul közöljük é római bizottság eme felhívását: Jézus Krisztus Anyaszentegyházának nagyobb örömére rendkívüli események vannal készülőben. Néhány hónap múlva a keresztény ség atyja pápaságának 25 éves jubileumát üli mely idö messze századokra fényes sugaraka lövellő korszaka uralkodásának és kormányzá sának. A tervezett ünnepségek rendezésére, melyei mintegy a hivek millióinak szive szeretetét tük rözik vissza Krisztus helytartója iránt, a katl. egyesületek a kath. érdekeket védő római Prj maria egyesület, ugy mint az Üdvözítő irári való hódolat előmozdítására alakult bizottság testvéri szeretettől egybekötve külön bizottsága alkottak a pápa ó szentsége bíboros helyettes elnöklete alatt. Imádkozni, sokat imádkozni mindenesetr az első kötelesség, nemcsak magánájtatosságolí kai, hanem nyilvánosan is ostromolni az istei — Hogy magam se ehessem jó étvágygya meg ti sem, csak nem veszem a lelkemre ; eis az egészség. Nem is tágított, mig csak az utolsó falati le nem cselekedték torkukon a jó vacsorát . . — Hanem kikötöm, hogy a szavamba sen] se vágjon, mert annak jaj ! — jegyezte me előre is. — Tehát »refugium« Demikém. — Csendben légy, a füled se mozgás stáci, mert mindjárt lefújok, pedig tudom jc hogy akkor tarkon talál a ki nem elégített k váncsiságtól, a mi eddig csak kerülgette borv rágós ábrázatodat. — Rövid leszek. Tudjátok, — kezdé a b szedet elégikus hanghordozással — a mióta pacsirtadalt nem hallom, s mert a puska előtte durranás nélkül olyan valami, mint a magy suba sujtás nélkül: már nem vagyok Nimród. I valahányszor a teher szállító vonatokon, gyakr; méltó társaságban (!) azt a sok mihaszna, Isti fényes napját lopó s hivatalos nyelven »brei zer«-eknek nevezett Prometheuszi alakokat látói önkéntelenül is puskát keresek, hogy az utol szálig halomra lőjem a proletarizmus e min képeit. Ez hát a proletárok menedéke . . . Beszélt volna tovább is a jó öreg, ha hatványozott lelkesedéssel kitört kacaj el n( nyomja a különben érces hangot. Ki jobbra, balra dőlt a kijózanított kíváncsiság hatása ala S a zajra már közeledett az inas, hogy melyil kell kötözni. Kedélyes, vidám hangulatban telt el az e a melyben folytonosan az Öreget ugratták. S CÍ