ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-11 / 33. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. augusztus 11. 33. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. A bomlás útján. Esztergom, augusztus 10. * Változolt-e a politikai élet szintere Szilágyi halálával? Lesz-e Szilágyi halálának fontos, s mivel halála ugyancsak váratlan volt, tehát előre nem sejtett következménye fi politikai életben? Ezzel a kérdéssel érdemes, söt talán szükséges is foglalkozni, mert Szilágyi politikai életünk egyik legszámottevőbb s legnagyobb alakja volt. Hiszen Szilágyi politikai művészetének köszönheti az egységes liberális párt, hogy mai napig ugy ahogy fennáll, hogy ezideig darabokra nem tört. Szilágyi tartotta titáni vállain az egységes szabadelvű pártot. Volt hozzá tagadhatatlanul esze is, ereje is, jelleme is. De még több volt benne abból a művészi tulajdonokból, melyek a politikában az embereket }ly titokzatossá, félelmetessé s nagygyá teszik, ^phinxnek nevezték s az volt valóban. Akkor s félelmes, mikor mozdulatlan. Talányszerü 7

o\t. Senki sem tudta, mikor mozdul meg s ör össze mindent, mi útjában áll. Istenadta srejének s tulajdonainak pedig tudatában volt, ; elég művész volt hozzá, hogy fel is tudja lasználni azokat. Igy azután érthető óriási tefolyása. Szilágyival mindenkinek s mindig zámolni kellett. Nélküle, ellene tenni alig ehetett, (de természetesen csak a szabadIvü pártban!). Vagy mozgató elem volt, vagy kerékkötő szerepét töltötte be. Az egységesnek nevezett liberális tábor íindegyik árnyalata talált benne valamit, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Mint bűnhődik . . . Járkált mozgalmas helyeken Zizegő, selymes uszályban, Köszöntgették jobbra-balra Az eleven, szép utcákban. A köszöntést elfogadta, Hisz neki szólt és nem másnak, Mint dobogott önző szive, Ha csak ő utánna jártak. VetéJytársi meggyülölték, Mérget leheltek reája, O annál inkább mosolygott: Ilyen volt kedélyvilága. Egyik napon ágyba roskadt, Megérinté e lehellet, Elveszte legott varázsát Ráismerni sem lehetett. Nem jár már a népes utcán, Letört a büszke virág, Intöjelül mindenkinek Mint bűnhődik a hiúság. Tüske. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁK. amiért magáénak vallhatta, s amiért bizalommal tekinthetett reája. De azért ö maga egyikhez sem tartozott. Szilágyit egyik párt sem vallhatta egészen magáénak. Szilágyi egymaga volt a párt. Igy tudta aztán a szabadelvű pártot, mint az abroncs a hordót, összefogni és együtt tartani. A dissidensek vezéröknek nézhették, bár ö ennek sem vallotta magát. Széli és hivei barátjuknak nézték, mert uralomra jutásukhoz baráti, segitö jobbot nyújtott. Az Apponyiék mint régi testvérükre tekinthettek. Ismerték alkotmányos lelkületét s ezért bíztak benne. A régi gárda még legjobban neheztelhetett volna reá, mert Bánffy bukásában neki is része volt. De nem mertek neki keztyüt dobni. Féltek töle. No meg kár volna feledni, hogy kálvinista volt s telivér liberális. E két tulajdona Bánffyékkal ugyancsak közeli rokonságba hozta. E tulajdonságok elég biztosítékok voltak a Tiszáék és Bánffyék szemében, hogy őket összetiporni s megenni nem fogja. Mi lesz tehát most, hogy Szilágyi halálával lehullott az abroncs a százdongájú hordóról ? Ki fogja Szilágyi szerepét betölteni ? Akad-e uj abroncs, vagy széthullanak a hordó dongái? Ez a kérdés, még pedig a liberálisokra életkérdés! Apponyi, kit a pozsonyiak Szilágyi örökébe szántak, éppen nem való erre. Esze, jelleme alkalmassá tennék, de a Bánüyak gyűlölik, a Tiszáék félnek töle. Az is baj, hogy katholikus, a művészi fogásoknak pedig nem barátja. Apponyi sphinx nem tud lenni. Tisza István fiatal erre a méltóságra. Hiába mondott le a közgazdasági tevékenyA reformátor. Meleg van. Hiszen érezzük: fölösleges mondani — zúdul rám az izzadó közvélemény . . . Es mégis akad egy-egy elfajzott csemetéje a magyar glóbusnak, aki nem a büvös-bájos Tátravidék impozáns hegységeit mászsza, rengetegeit bújja; nem Karlsbádban reparálja megrongált egészségét, avagy Gastein egyik Hotel-jének első emeleti ablakából tekintgeti az égbemeredezö havas hegycsúcsokat, hanem csak végelgyengülésben szenvedő tárcáját simogatja becéző gyöngédséggel, s átkozza a financiális állapotokat. Akad halandó, aki csak a denevérekkel egy időben meri elhagyni odúját, hogy teleszívja tüdejét s megfrissitse elernyedt ideg-szálait. . . . Bakteriológiai elemzéseim alapján oda jutottam, hogy a levegő nálunk is a szőke Duna partján tartalmazza a legtöbb oxigén alkatrészt. Ide viszen tehát utam sétáim alkalmával. Nincs egyéb célom, minthogy jó levegőt szívjak, a mi egyébként a magamfajta szegény legényeknek — lapos tárca mellett — is megengedhető úri passzió . . . S mint a hétköznapiasság sarából kívánkozó, magasbatörö szellem : a vasúti töltésen rendezem sétáimat, a melyek alkalmával gyakran összehoz a sors közlekedési ügyünk éber őreivel is, (a la : I vasuti-ör) a kik beszélgetés közben nem egyszer adtak már hangulatot hajhászó tollamnak anyagot .. . Igy újították fel a már lelkemben csak homályosan élö emléket az én öreg reformátoromSzerkesztöség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. ségröl, tekintélye nem növekedett, ami pedig van, az még kevés ehhez. A néhai nemzeti párt nem láthatja benne régi testvérét. Szilágyi meg valósággal oroszlán volt, Tisza István pedig csak megszelídült tigris. Horánszky elég liberális ugyan, de talán ö maga sem pályázik reá, s nem is bízik benne, hogy Szilágyi szerepét betölthetne. Nagy és kényes feladat volna ez, a bomlásnak indult liberális pártot összetartani. Már nemcsak abroncsra van szükség, de uj dongákra is. Látja ezt mindenki, aki az országban széttekint, aki figyelemmel kiséri a csak eddig is felléptetett ö- és uj-liberális képviselő jelöltek sorozatát. Annyi szabadelvű képviselő-jelölt áll már eddig egymással szemben a küzdtéren, hát mi lesz még ezután, majd a csata hevében? Mi lesz, ha majd összejönnek a Lloyd-klubban? A farkasbárány meséje valóra fog-e válni, aranykor lesz-e? Vagy az inkompatibilitási törvény nyakát szegvén az aranyak korának, a kőkorszak állapota áll be, s lesz harc meg háborű, viaskodás és szétválás? Minderre most megfelelni nehéz s mivel próféták nem vagyunk, lehetetlen is. De annyi bizonyos, hogy a választási előkészületek arra engednek következtetni, hogy a liberális párt szakadóban van. S ha a választások előtt nem is áll be a formális szakadás, a választások után bekövetkezik. Szilágyi nincs már, uj Szilágyi meg nem támad. Szilágyi halála tehát az egységes szabadelvű párt halálát is jelenti. Erre mutat az a szélnek bocsátott — ma már ugyan megcáfolt — karlsbadi toaszt, ról akkor, a mikor azt újságolták, hogy fizetésemelés tárgyából kongresszusra hívják fel őket, a melyen a falunk környékében beosztott, s a kritikus napon épen szabadságolt tekintélyes kartárs is részt veend. Sok sikert kívánva fordultam sarkon s csen-r dör-lépésekben oldalogtam hazafelé, hogy az aktuális ihlet tüzelő hatása alatt tollat ragadva, papírra vessem a még emlékemben élö gondolatfoszlányokat ... Még a régi jó világból való gyerek volt az ős nemes famíliából származó fényes-litkei Litkey Demeter, a ki nem minden kutyaugatásra hallgatott, s nem minden gyönge hangú ember szavára reagált, különösen azóta, a mióta a mindeneket megemésztő idö vasfoga az ö dobhártyáit egy kissé megviselte. S ez a fájdalmas körülmény még egy ujabb rovatot is toldott belé, — az ö magyaros lelkével minden kiadást jegyző naplót »húsos könyv«-nek nevezett naplójába. Hivatalos nyelven szólva, előre nem látható költségek cimén néhány hatos mindig kivándorolt az ö zsebéből is, valahányszor utazásaiban a vasutat volt kénytelen igénybe venni. És ilyenkor mindig a minisztert szidta. — A mai ál-fölvilágosultság vallástalansága még a vasúti állomásokon sem szívelhette a harangot. Hej, bizonyosan a »kisbirot« (lelkiismeret) kergette föl! A vasutat is más egyházba tereltétek már! szokta mondani nemes fölháborodásában a főnöknek. S ugyanezt elmondta, valahányszor az árván maradt harangoszlopot meglátta a stáción.