ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-08-04 / 32. szám

állítani. Ez uj csapás lesz a mi gazdáinkra. Kivitelünk csökkenni fog s gazdasági terményeink árai uj hanyatlásnak lesznek alávetve. Kormány férfiainknak szintén kötelessége a gazdaközönség érdekeinek védelméről gondoskodni. Nem az iparral szemben támadt versenynek támogatásáról van szó, hanem összes gazdasági fejlődésünk természetes és egyedüli biztos alapjának a megmentéséről. Maga a földadónak uj szabályozása, amelyet a pénzügyminiszter a választások küszöbén tervez, szükséges ugyan, de nem elegendő. Uj, mélyreható, gazdasági életünk és fejlődésünk egész folyamatát érintő intézkedésekről van szó, hogy a gazda-osztálynak léte biztosittassék. Különösen szükségesnek tartjuk a szövetkezeti eszmének az eddiginél hathatósabb támogatását és annak a gabona értékesítésére való kiterjesztését is, hogy a gazda ne legyen kénytelen, akkor mikor az állam szorítja, a börze pedig az árakat diktálja, amúgyis gyenge termését rossz áron eladni. Választások előtt. II. Protestánspolitika. Tudjuk, hogy a korponaiak az Ivánka-féle reverzálisban s a fanatikus protestáns-politika hivei az 1848. XX. t.-c. 3. §. végrehajtását követelik, s mondtuk azt is, hogy e törekvés alatt a teljes államosítás, a szekularizáció is ott lappang. Mert a törvény igy szól: »minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek, s ez elvnek részletes alkalmazásával a minisztérium az illető hitfelekezetek meghallgatásával a közelebbi törvényhozás elébe kimerítő törvényjavaslatot fog terjeszteni« — a mi azonban mindeddig nem történt meg. Valóban a törvény betűje az államosítás mellett szólna, mert csak ez esetben fognak az egyházi és iskolai szükségletek közálladalmi költségek által fedeztetni. De e magyarázat és célzat ellen bizonyít a történet. Mint az »Alkotmány« 177. számában olvastuk, az 1848. XX. t.-c. megalkotásakor Vay Miklós br. kijelentette a protestánsok nevében, hogy ez a törvény nem akar többet, mint a bécsi vagy linzi békekötés, vagyis a teljes politikai s vallási szabadságot. Az 1849. évi költségvetési előirányzatban pedig született, vagy az élet későbbi éveiben szerzett fogyatkozás. Az egyénnel született vakság okai jobbára a szülők, — mig a későbbi korban szerzettnek rendesen valamely külső körülmény az okozója. A vakság okaira vonatkozó adatok hitelessége szempontjából, gyakran nem elégségesek az orvosi bizonyítványokban foglaltak. A szülő részéről eltitkolt okot esetleg az orvosi vizsgálat sem világítja meg kellőleg. E végből a vakság okait a legszigorúbb lelkiismeretességgel kell kutatnunk. Hogy pedig ezt tehessük, tisztában kell lennünk a vakságot előidéző okokkal általában, melyek a következők: A) A veleszületett vakság okai. 1. Az átöröklés. Tapasztalati tény, hogy a gyermekek legtöbbször öröklik szülőik testi- és lelki tulajdonságait. Ennélfogva, ha a szülök valamelyike vakságban szenved, a gyermek ki lehet téve annak a veszélynek, hogy megvakul. A vakság átóröklése azon esetben gyakoribb, ha a szülök valamelyike veleszületett vaksággal van sújtva. Arra is van eset, hogy a szülők épérzéküek, egyik-másik gyermek mégis vakon születik. Ily esetben a továbbkutatás által sokszor a nagyszülők, esetleg a szülök testvérei között találunk vakot, szembetegségben szenvedőt, a mi ismét az öröklékenységre vall. 2. A szülök közötti vérrokonság. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vérrokonok közötti házasságból született gyermekek gyakran valamely testi és lelki fogyatkozásban szenvednek. Ha ugyanis vérrokonok kelnek házasságra, a kiknél a bevett vallások egyházi és iskolai ügyeinek fedezésére a 2.500,000 frtnyi segély ép az 1848. XX. t.-c. 3. §. alapján van tervbe véve. Mindez s a törvény ama kitétele, hogy az emiitett egyházi és iskolai költségek fedezése az illető „hitfelekezetek" meghallgatásával eszközlendö, azt bizonyítják, hogy a 48-iki törvények nem célozták a teljes államosítást s ezt csak a korponaiak s a fanatikus protestánsok, meg a zsidó politikát üzö, felekezetnélküli liberálisok akarják bele magyarázni. De meggondolták-e a katholikus egyház iránti gyűlöletből a teljes államosítást követelő protestánsok, hogy a fennemlitett 48-iki törvény betü szerinti végrehajtása mellett nyakát szegték a protestáns autonómiának is. S higyjék el, ha sirt ásnak az autonómiájuknak, abba vallásukat fogják eltemetni s behantolni. Hisz a protestáns vallás, különösen mióta a racionalizmus s zsidó liberalizmus karjaiba vetette magát, nem belső erejéből él s áll fenn, hanem külön támogatásból. A protestáns-politikát az állam segitö keze tartotta fenn. Hisz igy volt ez már születésekor a bölcsőjében is. S mihelyt az állam le fogja venni atyailag gyámkodó kezét, a bomlás és oszlás meg fog indulni. Hivatkozzunk a legújabb tapasztalatokra, az egyházpolitikai törvényeknek, különösen a felekezetnélküliség törvényének a protestantizmusra oly veszedelmes és szomorú következményeire ? Fölösleges. Belátják már a józanabbak s maguk is szánakoznak. S a protestánsok komolyabb és higadtabb meg előrelátóbb fele ép azért, mert belátja s tudja, hogy a teljes államosítás után mi vár reájuk, nem is barátja annak. Ezek nem is fognak lépre menni a zsidó liberális politikusoknak, de még a korponaiak sem s azért el lehetünk készülve, hogy ök maguk fognak tiltakozni a 48-ki törvény olyatén magyarázata ellen, hogy az a teljes szekularizációt tartalmazza, s mintha ck azt kívánnák. Saját autonómiájukat nem fogják feláldozni, de jól is teszik; a katholikus egyház belső erejének kifejlődésétől pedig, — mi ekkor bekövetkeznék — ugyancsak félnek. Igy áll tehát a dolog. Nem akarunk mi igazságtalanok lenni protestáns testvéreinkkel szemben. Nem mondjuk tehát, hogy mindnyájan a katholikus egyház vagyona után áhítoznak, s hogy a protestáns-politika mindenütt s mindenkinél egyet jelent a szekularizáció s teljes államosítással. De azt igenis fentartjuk, hogy akik rendszerint azonos hibák vannak kifejlődve, ivadékaikban az ö hibáik, az öröklékenység törvényénél fogva még jobban kidomborodnak; a mi az utódok elkorcsosodására, visszafejlődésére vezet. Ennek a feltevésnek igazságáról az állatos növényvilág is meggyőz bennünket; a kereszteződés ott is mindig egészségesebb fajt eredményez. 3. Terhes anyának valamely ok miatti erős, ideges felindulása, vagy a terhesség ideje alatt állandó betegeskedése. 4. A szülők iszákossága. 5. Kedvezőtlen éghajlati-, talaj- és lakásviszonyok. Hideg, szeles éghajlat alatt és nyirkos, posványos vidékeken, valamint szük, nedves lakásokban sok a vak gyermek. 6. A szülök gümő-, görvély- és bujakóra. A veleszületett vakság a szemen feltűnő elváltozásokat hagy, ilyenek : a) a szemhéjak összenövése, b) a szemgolyók hiánya, c) a szem egyes fontosabb alkatrészeinek hiányos vagy korcsos fejlődése. B) A szerzett vakság okai. 1. Agybetegségek, u. m.: agyvelőgyuladás, agyhártyalob, tályog az agyban, stb. Ezek a bajok hülés, ütés, esésből és más okokból származnak. Az agyvelő a szem szerkezetével, a látási idegek utján szorosan össze lévén kötve, az agy betegségei ezen az uton átterjedhetnek a szemre és ott olyan pusztítást tehetnek, a melynek eredménye a vakság lehet. 2. Heveny fertőző betegségek, milyenek a himlő, skarlát, typhus, difteritis (roncsoló-toroklob) stb. az 1848. XX. t.-c.-et a korponaiak reverzális a értelmében értelmezik, vagyis a különböző vallások anyagi helyzetének egyenlővé tételét is sürgetik, azok az államosítás hivei. Mult alkalommal megmondtuk, hogy evvel a fanatikus zsidó-protestáns politikával homlokegyenest szembeszállunk. Ezeket, mint a vallástalan politika zászlóvivőit a legnagyobb ellenségnek tekintjük. Mit szóljak a mérsékeltebb protestáns-politikához ? Ok államosítani nem akarnak! Hanem csak azt kívánják, hogy a gyakorlat szerint lelkészeiket, iskoláikat az állam anyagilag is segélyezze. A kívánság maga tiszteletreméltó, méltányos, a 48-ki vallási törvénynyel egybehangzó. Az államnak kötelessége a vallásosság ápolása, a felekezetek lelkészeinek segélyezése. De természetesen a méltányosság és igazság határain belül. Quod uni justum, alteri aequum elv szemmeltartásával Már pedig mióta a Tisza-éra a protestáns szellemet honosította meg az állami politikában, azóta ezt nem tapasztaltuk. Az állam nem egyforma mértékkel mért a protestánsoknak, mint a katholikusoknak, még a jogok elismerésében s gyakorlati érvényesítésében sem. A tényeket mindenki tudja. Annak a szertelen, a protestantizmust hatalomra juttatott s a hatalomban minden áron — minden örökösödés után — megmaradni törekvő politikának szintén nem lehetünk tehát barátjai. Mi tiszteljük jogaikat, de a magunkét is követeljük. S mivel ezt nem kaptuk meg eddig, s e mellett

t

a protestantizmus elveit és érdekeit előmozdító politikát tapasztalunk, ne csodálkozzanak, ha a kerületekben szembe találkozunk. Ha mi is a katholikus politikát, a méltányosság politikáját, ha kell reverzálisok mellett, biztosítani fogjuk és akarjuk. De vájjon nem volna-e okosabb, ha baráti jobbot nyújtanának nekünk, az igazságosság politikáját követve, együtt iparkodnánk megmenteni a keresztény hazát a zsidó-kozmopolita árammal szemben ? Gondolkozzanak felette hivő testvéreink ! Túri. — Mintahazugságok. A privigyei választásról annyit hazudtak a zsidó-liberális lapok, hogy magunk is kénytelenek voltunk egyet-mást szóvá tenni lapunk legutóbbi számában. A Nyitramegyei Szemlének szerkesztője, dr. lóth János ott járt a választásnál, lóth János nagy müveltHa e betegségek alatt és után nem részesülnek a gyermekek megfelelő ápolásban, akkor a szemben heves lobosodás és gennyesedés lép fel, melyet a szaru- és szivárványhártya elpusztulása követ, a mi vakságot von maga után. Bár a kötelező védhimlöoltás jelentékenyen csökkentette már is a vakok számát, mindazonáltal az óvintézkedés dacára e gyökerében kiirthatlan himlő sok esetben oka a vakságnak. 3. Vérbetegségek, minők a bujakór (syphilis) görvélykór és az angolkór. A görvélykór (skrofula) oka a hiányos tápláltságban keresendő. Ilyen gyermek tápláló és könnyen emészthető eledelt — tejet, tojást, húst stb. — kapjon és sokat mozogjon a friss levegőn, ezáltal megerősödik és szervezete ellentálló képességet nyer. 4. Vakságot idéz elö, ha a gyermekek olyan tárgyakkal játszanak, melyekkel szemeiket megsérthetnék. A szeg, ár, villa, üvegcserép, kés, pisztoly, puskapor nem gyermek kezébe való. Gyakori eset, hogy a gyermekek csupa pajkosságból homokot szórnak egymás szemébe, miáltal veszedelmes szemgyulladást idézhetnek elö. Előfordul az is, hogy versengésből hosszasan a napba néznek, a mi a látóidegek hirtelen megbénulását vonhatja maga után. Ezektől a hibás szokásaiktól tehát óvni kell a gyermekeket. — Az egyik szem sérülése a legtöbb esetben maga után vonja a másik szem lobosodását, ezáltal elvesztését is. (Áttérjedési szembaj.) A hiányos világosság a látóérzék gyengülésére vezet. Ne engedjük tehát, hogy a gyer«nekek reggeli vagy esti félhomályban, avagy rossz világítás mellett szemüket olvasás, kötés,