ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-07-07 / 28. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. július 7. 28. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. Felelet a nehézségre. Esztergom, július 5. (Dr. P.) A » nézetros tálas « viszont megrostáltatott. Szívesen vesszük azt a különféle rostát; hiszen a jó ügyet, a kölcsönös fölvilágosítást s nem az elfogultságot s a csökönyösségét szolgáljuk. Köszönöm a különböző oldalról vett hozzászólást; annyira köszönöm, hogy kérek belőle a jövőre is. Magamnak csak annyit tartok fön, hogy a rostált szemet újra megrostálhassam. Némely urak azt mondták, hogy a rosta szeme nagyit, — hogy nem hiába a sötétkapu mögött lakunk, az ös-Sion északra néző oldalán, de sötéten is látunk s fagyos a leheletünk; le kell jönni az északi, a ködös oldalról, le kell ereszkedni a sötét-kapu alagútján, le a vár-uti kapaszkodón a gyakorlati életnek tarka, de nem sivár mezejére s meglátjuk majd, hogy az az élet nem merő tarló, melyen önzés és erőszak arat ugy, logy nem hagy rajta virágot, — hogy az emberek, még ha liberálisoknak is nevezik magukat, nem oly rosszak, mint ahogy látszanak, kivált az előtt, ki az elvek magasan fekvő, de épp azért életszegény regiójából nézi a világot. Mert aki magasan járó felhőkön úszik, aki az elvek ridegségét személyes érintkezésben nem puhítja meg, az csak csontvázakat lát, vér- és vas-embereket kontemplál, kiknek feje egy logikus elv s mellkasukban sziv helyett epe-zacskót hordanak ; de aki az élet érzelmes párázatában mozog, az belátja, hogy a mi liberálisaink nem hitetlenek, nem egyházgyülölök; az lépten-nyomon tapasztalhatja, hogy ök is békét kivannak s nem harcot, hogy a kulturkampf s a francia radikalizmus nem ideáljuk s a oelga Frére Orbán nem komájuk: meglehet tehát velük férni s ha nem is a békecsókot csattantjuk el arcukon, a békejobbot, melyet felénk nyújtanak, méltán megrázhatjuk. Ez az egyik kifogás, melyben nézetrostálásunkat viszont megrostálják. Erre a kifogásra azt felelem, hogy semmit sem tagadok el a liberálisoktól abból, nmi érzelmeikre, itt és most uralkodó hanulatukra vonatkozik. Én nem mondom, hogy X. Y. ur, aki magát liberálisnak mondja, íitetlen; nem mondom egyházgyülölö, vagy marakodó, kiállhatatlan stenker, szó sincs óla; én tisztelem és becsülöm a személyt, mihelyt jóakaratban és tiszta önzetlenségben ép felém ; de újra ismétlem, nekem nincs ;zemélyekkel dolgom, hanem irányzatokkal, szellemi áramlatokkal, melyekkel szemben az egyéni jóindulat csak fövény, csak forgács s lem parancsol nekik, hanem ragadtatik tőlük. Nézetem az, hogy Magyarország nem a Csendes Óceán korallszigete, melyet a fejödö emberiség nagy kontinenseivel sem 30Sta, sem telefon, sem táviró nem köt ssze s nem oly atoll, hová az eszmék csirája a szél szárnyain el nem jut s az európai gőzhajóknak a füstje el nem vetődik; Magyarország nem Oroszország, hol a táviró villamos szikrát útjában megakasztják, ha a cár Ö Felségének kellemetlen igazságokat készül kikopogni a papírszeletre; hanem ugy tartom, hogy Magyarország az európai népek nagy közösségének eleven tagja, mely éled a nagy eszmék melegétől s konvulziókba esik az uj-világ programmjától. Ezek a gondolatok, ezek az eszmék nem sárga-feketék, nem piros-fehér-zöldek, nem fekete-fehérek ; ha volna volapük szin, abba öltöztetném őket; e gondolatok a nyugati műveltség gondolatai, melyek kelnek s nyugszanak, szárnyra kapnak s száguldanak, lombos fává hajtanak ki rövid idö alatt, hogy ismét elhervadjanak. Nagyszerű nézni e játékot, melyben kavarodnak, színt-alakot cserélnek s elváltoznak ; élvezet nézni azt az izzást, melyben kigyúlnak, hogy nemsokára kialudjanak s a gondolkozó embereknek különös passziója lehet megcsodálni azt az összeköttetést, melyben egymással állnak s valamint a megbillent hangok megfelelő zöngéiket ébresztik : ugy az eszmék is egymást keltegetik és tartalmukat különösen kitárják. Hogy csak egyet említsek, mily érdekes a racionalizmusnak s a romantikának, a filozófiának s a politikának mint hatásnak és ellenhatásnak föllépte; mily érdekes az a hintázás, melyet végeznek; mily fejlődési fokokon tut föl a filozófia, hogy mint rakéta a sötét éjben majd vérvörös tűzesőt bocsásson a földre a radikalizmusban, majd mint mélázó sötétzöld, vagy ultramarin kék golyó himbálódzék a magasságban s hatás nélkül aludjék el önmagában ! E modern nagy eszmeáramlatok tükröződnek a müveit világon ; ez a müveit világ az ö betegségük, majd hisztérikusuk, majd bamba paralitikusuk. A tudományok katedrái állnak a világ közvéleménye mögött, ezek azok az aeolusi barlangok, honnan a szél, a világ gondolatainak szele fúj. Az akadémikus képzettségű s újságolvasó urak azok csak a nagy hadseregnek, melyet intelligenciának hivnak, közönséges, panganétos, csillagtalan bakái; a hadseregnek generálisai, az indításoknak forrásai, azok az uralkodó eszmék, személytelen generálisok; nem is emberek, hanem áramlatok. Az emberek csak fejlesztőik vagy esetleg fékezöik ; de nem birják hatalmukban őket. Bismark is mondta, hogy ö nem indítja meg az érzések s a gondolatok áramát, de miután bennük úszik kormányhajója, ugy evez rajtuk, hogy parthoz jusson. Tehát m: t. liberális ellenfeleim, azt a kérdést vagyok bátor Önök előtt fölvetni: nem hiszik-e, hogy mi is a modern áramlatok hullámaiban úszunk 1 gondolják-e, hogy ez áramlatok, ha a Kárpátokhoz érnek, kiszáradnak vagy megváltoznak ? Föntartanunk ez áramokat a Kárpátoknál nem lehet, arra erőnk nincs ; ez özönvízzel mást nem tehetünk, mint hogy bárkákat építünk, uszó menedékhelyeket, melyekben harcias oroszlán is van, de olaj faágra vágyó galamb is van s a változékony, játszi, ingerlékeny közvéleménynek sokszor piszkos, mindig pusztító árja fölött elvárjuk a nézettisztulásnak, az igazság felhőkkel borított egének kitisztulását. Tisztul-e már az ég? Még nagyon haragos. A kedélyek a modern nézeteknek ellenséges behatása alatt preparálva vannak Isten, egyház, kereszténység, erkölcs ellen irányuló obstrukcióra. Preparálta őket erre az alacsony szenvedélyeken kivül a modern tudománynak számtalan, amily divatos, épp oly hóbortos eszméje, s a divat nagy hatalom ; akár abroncscsal körit, akár szakajtóval koronáz, mindig tetszik, mindig hódit. Önök is a modern ingerültségnek s animozitásának gyermekei; de Önök jó gyermekek, mert naivak, mert abban bíznak, hogy nálunk a szerb-tövis magvából az ördög szekere nem hajt ki; biznak a magyar népnek józan, egészséges ösztöneiben. Mi a magyar népnek józanságát, egészséges ösztöneit elismerjük, de a tapasztalat azt mondja, hogy vannak ragadós betegségek, melyeket az egészséges ember is megkap, s a psychologia azt hirdeti, hogy nemcsak a levegőben vannak baktériumok, de a szellemi élet légkörében is vannak miazmák. S ha vannak, mit tegyünk ellenük? Ölbe rakjuk tán kezeinket s pipaszónál dicsérgessük jó egészségünket ? vagy gyújtsunk tüzet, jmely a levegőt tisztítsa s hintsük meg fertőtlenítő savval az érzékeny lelkeket?' No, nem tehetünk róla ; előttünk a világáramlatok s a psychologia óriási tekintélyek s azok rámutatnak a védelem fölkarolására. Mi a modern chaoszban kitűzzük a keresztény elveket! Nem a jogi formákat értem,' hanem az elveket mondom ; nem a formát, nem a jogi paragrafust, nem a fiskálisok szövegezéseit értem ; azokon korrektura eshetik, s a módosítás szinte kívánatos minden nagyobb fordulónál, de az elveket, a természetfölötti irányzatot, a nagy sarkköveket nem engedjük ; pedig az áramlat azok ellen tör. Hogy ellenük tör, azt, nem is hiszem, hogy komolyan tagadásba vennék; hogy a nyugati eszmeáramlatnak páthosza a hitetlenség, arról csak naivak kételkedhetnek. De ha maguk nem látják, hát higyjék el komoly tudósoknak: »Der Unglaube ist das Pathos der Wissenschaft«, mondja Baltzer. Sok a miazma a nyugati eszmeáramlatban ; e miazmákat ápolják melegágyakban ; minden radikális és hitetlen s hozzá még jellemtelen hirlap — ha csak kétszer is jelenik meg egy héten — miazma-melegágy, jobban mondva »Mistbett« szemétágy s gondos kertészek öntözik a melegágyat locskos tintával, fekete epével, undok békanyállal. A szellemek tehát inficiálva vannak, s az ily túlizgatott, inficiált szervezetben ki-