ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-30 / 27. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. június 30. 27. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 10 fillér. A mi erőnk! Esztergom, június 28. (Dr. JR.) A választások mindinkább közelednek s a választási küzdelmet mindenki, az egész közvélemény hatalmas erö-próbának tekinti. Ezen küzdelem teszi próbára az elvi erőket s mutatja meg több-kevesebb hűséggel, minő mélyen járták át a népet; itt a választási harcban próbálkoznak az erősek s a hatalom féltés lázas nyugtalanságával s mindenre képes önzésével törekesznek biztosítani maguknak az uralmat. A választások vannak hivatva elvi erők s meggyőződések szerint csoportosítani a nemzetet, elvi korlátok közé szorítani a közjóra irányuló lelkületet s törekvéseket s beteges állapotra, éretlen közvéleményre s elnyomott népre vall, midőn e helyett az erősek nem meggyőzik, hanem legyőzik a népeket. A magyar alkotmányos életnek utolsó évtizedei vérmezőhöz hasonlítanak, hol minden egyes választásnak emlékét egy óriási sírdomb jelöli, melyben a leigázott népakaratot el hantolták. E vérmezőnek Tisza, Bánffy, Gebauerek, Kiochok és Tarnóczyak a sírásói; bankok és bankók, hivatalok, erőszak, szurony, ravaszság, osztálysorsjáték-engedély, grófi és bárói cimerek a ciprusai és szomorú-füzei. Siró csuvikok is kisértenek mindenfelé s rejtelmes hangon szólnak a szabadságnak egy uj vereségéről s a hatalomnak egy ujabb győzelméről a nép fölött a jövö választásoknál. De azért ki mondana le a küzdelemről, mint azt annyian tanácsolták a Bánffy-korszak AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Tudod ... mikor régen .. . Tudod . . . mikor régen . . . hűvös őszkor Hervadt virággal volt a táj tele, S mi félve léptünk nyomról-nyomra csak, Nehogy letörjön fü, virág vele; Mikor a szellő siró gyász-zenéje Végig fuvá a holt mezők terét, S mi ottan álltunk némán, meghatottan; Akkor szívtuk a pusztulás legét. Azóta már, azóta rég nagyon, Mitől ugy féltem, hütelen levél. Te elfeledted azt a pusztulást. Neked nem fájt, ha lehullt a falevél. De én azóta gyakran jártam ott még, Valami bánatos csáb ugy hívott . . . S mitől ugy féltem, mig rád gondolék: A halált végre megtanultam ott. Boldog megnyugvás bontja szárnyait, Ha most a percek gyors csapatja tün, Édes sejtés uralja lelkemet Egy boldogabb hazához egyre hűn. Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTO Kill. alatt? ki engedné nyaka köré csavarni a selyem-zsinórt s vigasztalná magát azzal, hogy a selyem puha is, fényes is ? Aki megtenné, nem mondhatná többé magáról, hogy hü és hazafi! aki az alkotmányos érzéket s öntudatot engedné elsenyvedni, hozzájárulna ahhoz, hogy Magyarország visszaessék a szolgalelkűség korszakába. A választás erőpróba és az erők mérkőzése; edzeni és élesiteni, söt kihegyezni kell ezeket az erőket! Nemsokára erő erővel áll majd szemben a választásnál, nemsokára találkozni fognak a hatalom és a nép. A hatalom ereje a konc; a mienk, kik a néppel vagyunk: a szeretet. A hatalom s ennek birtokosa: a kormány koncokat dobál mindenfelé s megvetéssel nézi azt a koldus tömeget, mely kapkod utána; s ezzel a hatalmas ellenséggel csak ugy szállhatunk szembe, ha a népet szeretettel és anyagi boldogitással elvonjuk a koldus kenyértől, ha fölemeljük azon büszke önérzetig, hol resteli magát eladni, hanem kivan inkább érvényesülni s intézkedni. A hatalom győzi sok mindenféle csalétekkel! Országúttal, kő- és fahiddal s vasúttal hódit, bérlettel s dohánytermelési engedélyivel, cégéres és nemcégéres italméréssel hűti le a radikalizmust, söt van kerület, hol tenyész-bikákkal döfte át az összes választók meggyőződését, mindezekkel szemben nekünk csak a szeretet ereje marad meg s higyjük el, hogy ezzel söt csak ezzel lehet igazán győznünk. Érdeklődő szeretet a nép iránt s nem konc!" Ha akarunk a mostani választásS habár még nyár van, s illatár a légben, De jő az ősz majd, eljö zord szele, S ha száll az illat át a holt mezőkön, Elszállok én is messze — ővele. Estéli András. Egy játékos, a ki veszt III. (Vége.) Vihar dühöngött. Erősen fújt a bóra. Felkorbácsolta a tengert s hullám hullám hátán sietett a part felé ! Jaj, ha a nyilt tengeren már akadályba talál, a hajók oldalain nem törhetik meg hatalma, mint az anyaföld partján. A felhők egymást kergették az égen, csak néha-néha bukott ki a halavány holdvilág, mely szintén haragos arculattal nézett a földre. Ugyan miért haragudhatik a természet annyira ? Hiszen lenn a földön minden csendes ; az emberek álmukat aluszszák. Az utcák is csendesek. Nem jár rajtuk senki. A házakban benn is sötétség van. Nyugszik egész Fiume. Azaz hogy még sem igy van teljesen. Fiume a Karszt tövében épült; nincs messze hozzá a mészköves hegység, melynek ugylátszik, nem egy barlangja szolgál lakóhelyül, még pedig a legmunkásabb népnek, hiszen még most is világosság dereng ki az egyik nyilason. Nézzünk be s figyeljük meg, vájjon mi az a sürgős dolog ?! * * * Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. nál győzni, akkor nyerjük meg szeretettel a népet! A papságnak feladata most kimutatni szeretetét a nép iránt s ezzel ennek viszontszeretetét megnyerni! Az élő szeretet pedig mutatkozzék a népnek anyagi és szellemi érdekeiért viselt munkában s főleg az egyleti élet elömozditásában. Egyletek kellenek nekünk, hol főleg a papok egyek lesznek a néppel! Akár mértékletességi egylet az, akár hitel- és fogyasztási egylet, csak legyen olyan alap s hely, hol összeforrnak egymással a pap és a nép ! Az volt eddig a baja a katholicizmusnak, hogy a papság csak egyes híveket talált maga körül, de nem az egész népet; a plébánost tisztelték az egyes polgárok, de nem volt összeforrva a polgársággal, a községgel. A hatalmas kormánynak és közegeinek igy könnyű dolguk volt. Az egyes községeket is, melyek oldott kéve gyanánt állottak önmagukra hagyva, nagyon könnyen leteperte a kormányhatalom vaskeze s még könnyebben elcsábitotta Ígérete; a szervezett hatalommal szemben magányos nádszálak állottak s ezeknek meg kellett törniök a nyomás alatt. Nekünk első dolgunk a szerzett kormányhatalommal egy szervezett népet szembeállítanunk s ennek a szervezésnek első sejtjei az egyletek. A politikai szervezkedésnek alapja a közérzület, az összetartás, a közös gondolatok s törekvések s ezek az egyletekből törnek ki s innét hatják át az egész népet is. A keresztény irányú politikai küzdelemben való -kitartáshoz szükséges a szeretet a keresztény eszmék elöharcosaihoz: a papságOtt találjuk mind a kettőt, Carlót is, Antoniót is benn a barlangban. Hogyan kerültek ide ? Ily éjjeli időben ? De nem magukban vannak. Vannak ott többen, sokan! S a munka f mi lehet oly fontos dolog, melyre ily időben és ily sokan összejöttek ? Több asztalt ülnek körül a bennlevök, mig mások hátuk mögött állnak, s majd az egyik, majd a másik asztalt veszik körül. Kártya-barlangban vagyunk. Akik nem kártyáznak, azon asztalt állják körül, hol érdekesebb a játék. Már persze ez az érdekesség abban áll, hogy ha minél több pénz forog a játékosok között. Persze annál izgatottabbak az arcok, annál jobban tüzel a vér, s az anyagiakért mindent feláldozó ember a kártyában véli feltalálni üdvösségét! Most a csoportosulás azon asztal körül kezd növekedni, hol Antonio és Carlo ültek egymással szemközt. Csodálkozhatunk, hogy őket is e barlangban találjuk. Nem szoktak ide jönni. De most az egyik jóbarát megtette a másik kedvét. Carlo eljött, mert Antonio nagyon hivta, Tudta Antonio, miért hivta ide Carlót . . . — Nincs több pénzem, kiált fel Carlo, nem játszhatom tovább ! — Ugyan Carlo, csak még ezt az egy játszmát, majd most talán fordul a koczka, s visszanyered, mit vesztettél, nem lehet az mindig igy! Tudod, forgandó a szerencse, ez nemcsak félelmet gerjesztő mondás, hanem vigasztaló is. S Antonio csak osztott tovább.