ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-06-23 / 26. szám

VI. évfolyam. Esztergom, 1901. június 23. 26. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Félévre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Nézetrostálás. íi. Esztergom, június 22. (Dr. P.) Az elvi harcban nagy nehézséget képez elleneinknek egyéni jóindulata, s azoknak emberséges s békülékeny szelleme. Megengedem, hogy Széli Kálmán méltányosabb, békülékenyebb, engedékenyebb mint elődjei ; de ki lesz az a szerencsétlen flótás, aki az egyéniségtől elfelejti az elvet, s meg nem gondolja, hogy az elven s annak logikáján Széli Kálmán sem változtathat? Ha a liberalizmus annyit jelent mint modern hitetlenség s ez elv szerint való berendezkedés minden téren: megbénithat-e akkor minket Széli Kálmán békülény iránya s lefegyverezhet-e alapjában rosz elveket szolgáló, inkább gyönge mint jóindulatú politikája? Meghódithat-e Széli Kálmán szép szeme, a főispánok tósztja s a megyei hajdúknak tisztelgése? Nem, mert az embernél erösebb az elv s a jóakaratnál hatalmasabb a fejlődésnek logikája. A mosoly elül, a tószt elhangzik s marad az elv, mely . . . megfojt. Liberalizmus mint elv, csak egyféle van; van különböző kiadása, de az elve egy; vannak különböző megszorításai, de az eszme ugyanaz. Van radikális liberalizmus mint a francziáké, van mérsékelt liberalizmus mint a Széli Kálmáné. Az elv ugyanaz, a formája pedig függ a körülményektől, a véres vagy a mézes szájtól, az elmék ingerültségétől vagy apathiájától, a szivek gyuladásos vagy kiábrándult voltától. De az ö elvük mindig a mi halálunk; a halál pedig halál marad, ha változik is a kivégzés módja! A radikális liberalizmus ugyanis kötélhalálra Ítélne, — a doktriner liberalizmus mérget adna be, —• a békülékeny liberalizmus pedig meleg fürdőbe akarna ültetni, ott legyezgetne s fölvágná ereinket; kötelet nem sodorna, nyakunkat ki nem tekerné, de azt éreznök, hogy gyöngülünk, hogy szemünk káprázik s a fürdöviz pirosul. Tessék választani a liberalizmus kedveskedései közt? mi kell önöknek békülékeny hazafiak? kötél? ha az kell, s ha türelmességük olyan hősies, amilyen hősies a bizalmunk, akkor az is meglesz, még pedig akár a legfinomabb apatini kenderből. Vagy méreg, vagy kád kell önöknek, melyből koporsó legyen? mi kell? Annak, aki élni akar, mindezekből semmi sem kell; de akkor az elv se kelljen neki, mely ezekkel kedveskedik. A tapasztalat s a törvényhozási munka is mutatja, hogy e téren csakis az elvre kell néznünk s a személyes rokonszenvre nem szabad támaszkodnunk; nádszál az, mely meghajlik minden szélrezzenéstöl. Pillantsanak vissza a kételkedők a magyar törvényhozás munkájára s jelöljenek meg nekem egyetlen egy pontot a doktriner liberalizmusnak programmjában, melynek megszavazásába Laptulajdonos és kiadó : Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. a radikális irányzat bele ne vinné a mérsékelteket, mondjuk, Komjáthyék Széli Kálmánt. A kormánypárt az egyházpolitikai törvényhozásban megvalósította Irányinak legmerészebb álmait s a liberalizmusnak szolgálatában a függetlenségi pártnak radikális, egyházgyülölö töredékével kezet fogva járt el. Elhiszik-e, hogy ugyanez a kormánypárt megtagadja majd a liberális elvet, ha Kossuthék a zsidó sajtó támogatásával fölfrissítik a liberális programmnak hervadó, jerikói rózsáit s nem nyúlé majd utánuk, hogy ö is szakitson magának belőlük dicsőségének s elvhüségének koszorújába? elhiszik-e, hogy a liberális kormánypárt megretirál, ha majd Kossuthék megfújják a harci kürtöt s a liberalizmusnak többi követelményeivel állnak elö, amilyenek az oktatásügy teljes államosítása s a szekularizáczió? Elhiszik-e, hogy akkor a liberalizmus megtagadja majd önmagát s farkasszemet néz a közvéleménynyel, melyet egyre izgat s viharrá nevel s hogy lerázza magáról azoknak az erőszakos elemeknek ölelő karjait, melyek melengetik, mig kedvük szerint tesz, de meg is fojtják, mihelyt tőlük különszakadni készül? Elhiszik azt? hisz ez babona és paralizis volna ! Menjünk át a nemzeti életnek más tereire. Mondják meg, hogy a gazdasági téren, hol áll meg a liberalizmus a plutokrata Mezeiék dédelgetésében, s hol szakad meg a kormánypártnak függetlenségi fegyverszövetsége? az elvtől, a programmtól sehol és soha; csak a körülmények, a rendszernek rideg képtelensége akasztja meg a barátságot. Ott szakad meg köztük a jó viszony, a hol a gazdaságilag agyonboldogitott nép kiüresíti a falvakat s a rongyos emberek saját rongyaikat lebegtetik a liberális gazdaságnak zászlójául. Ime. az elvtől a liberalizmusban megbékül radikális, doktriner és mérsékelt, csak a valóság, mely nem a liberalizmus programmja szerint készül, az csördít nyakuk közé s szétugrasztja a hazug komákat. Mondják meg, mikor kezdik gyógyítani a jog, igazság és törvény genfi lobogója alatt evező liberálisok a politikai romlottságot, mely Tisza Kálmán alatt kisarjadzott s Bánffy alatt dudvává burjánzott? Mikor kötözik meg a szabadság nevében űzött garázdálkodókat? mikor teremtenek védelmet az osztályérdekeknek? mikor mondják ki, hogy a liberális, kereskedelmi szabadságnak igazi neve csalás, a liberális iparszabadságnak igazi neve rablás és zsarolás ? Mikor zúdulnak föl bizonyos tanárok ellen, hogy nem ismerik el a nemzeti iskolát s elvük az ubi bene ibi patria ? Mikor? mikor? az elvektől soha ; hiszen az ö elveik az a maszlag, mely a nemzet testén ezt a pokolvarat, s erkölcsének tölgyén ezt a fagyalt növeszti nagygyá; az ö frázisos elveik azok, melyeknek kápráztató ragyogásától elvesztették a józan erkölcsnek, a jognak, törvénynek s igazságnak talaját lábaik Szerkesztőség és kladóbivatal: Papnövelde, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 16 fillér. Többszöri közlésnél árkedvezmény. alól, s mikor már korrupczióban mállott szét testük s nyomorba s alávalóságba fagyott meg a nemzeti élet, akkor lépnek föl, gyógyítani akarnak, de a mérget tovább is rejtegetik, hogy esetleg ismét használhassák. S Önök, békülékeny urak, a szép szavakért, a tósztokért, a pacsizásért, az indolenciából származó dicsőségért oda akarnának állni a liberalizmusnak zászlaja alá, s ámítani akarnák magukat békével, boldogulással, az ügynek jobb s áldásosabb szolgálatával? Ó végzetes rövidlátás! De talán még megnyílik a megbűvölt szem, ha nagyobb méretek kerülnek eléje s ha Magyarországnak s politikai életének hullámfodraiban az európai élet fenékhullámaira ismer. A mi nálunk még csak fodor, az másutt már fenékhullám; ez a hullám az a korszellem, mely az egyház ellen zivatarrá borzasztja taréját s el akarja azt pusztítani. Lehet, hogy Stewart Chamberlain túloz, mikor »Die Grundlagen des XIX. Jahrhundertsee c. müvében állítja, hogy 100 év múlva a kereszténység Európának legfölebb egy harmadát öleli majd föl, de bizonyára érzelmei s benyomásai után beszél. Annyi bizonyos, hogy az a szellemi áramlat átvonul a müveit világ érzelmein és nézetein s hogy északi szélként átzúg az emberiség kultúrájának kertjén s megborzongatja minden fűszálát, megrezditi minden levelét. Az eszmék harca végigvonul filozófián, kultúrán, politikán s hullámhegyeket vet-hány. Nézzétek a Los von Rom s más hasonszőrű mozgalmakat? Nézzétek Belgiumban a doktriner liberalizmus harcát! Németországban a Kulturkampfot! Francziaországban a rojalisták vereségeit ! s mondjátok meg, hol védték meg miniszterek és kormányok a keresztény elveket ? sehol; ök sehol; de föllépett más védő csapat, lengett más zászló; föllépett a keresztény elvű népképviselet, s az rendet csinált Belgiumban s Németországban s a hol föl nem lépett, ott a kormány a liberalizmus jóindulatával lenyakazza a kereszténységet. S mi mégis a mi liberálisainknak jóindulataira építünk? azokéra, kik jönnek-mennek, kiket a politikai szeszély beültet miniszteri székekbe ma s holnap a pad alá esnek ? azokéra, kik szintén csak képviselői az államhatalomnak, amely hatalomért küzdenek radikálisok, szocziálisták, szabadkőművesek, Tiszák és Bánffysták, hogy azután, ha majd megkaparintják a hatalmat, az ö szájuk ize szerint csinálják meg a felekezeti békét, a gazdasági rendet, a társadalmi életet? Bízzunk csak Széli Kálmánban, akit egykét politikai időváltozás elfúj s ne tegyünk semmit, ne szervezkedjünk s akkor az államhatalom jövendő birlalói majd kezelik nélkülünk a kultúrállam érdekeit, a regálét s a kanoniákat, az iskolát, művészetet, tudományt s a mi panaszainkra egy feleletük lesz, »Vogel friss, oder stirb«, a nyugtalankodóknak pedig följebb akasztják az abrakos tarisznyát.