ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-29 / 35. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. augusztus 29. 35. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KES1ÉNYFT KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közléanél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Az iskoláztatás divatja. Esztergom, augusztus 28. A múzsák fiai és leányai ismét mozgósittatnak. A tudományszomj megtölti a lyceumok, reáliskolák, gymnáziumok és óvodák termeit ; a mamák pakkolnak, a papák ráncba szedett homlokkal számolnak, s a vidéki, tudományos emporiumok rossz kövezetein — igaz, hogy Léván már aszfalt trotroár van — kocognak a beiratkozok. Ez mind ember akar lenni, söt mi több : úr. »Örökséget nem adhatok fiamnak«, ezt halljuk mindenfelöl, »legalabb nevelést adok nekk, s a nevelés alatt természetesen azt értik, hogy végig segittetik a fiúkat a középiskolákon föl az egyetemi sanyaróvendelségig, s azután majd csak megélnek, hiszen úr lesz belőlük. S ez » uraságba c< dönti fiait az intelligencia, odasegiti gyermekeit a középbirtokosság, az után áhitozik az iparos ivadék ; valamennyinek jelszava : a tudomány. A mai világ, mely a tudományos műveltség színeiben szeret pompázni, az iskolák számára tartott fönn minden karriert; töméntelen hivatalt teremtett ; hadseregeket tart fönn nemcsak katonákból, de papirfogyasztókból; a kabátos világot az intelligenciának varázsával önti el; de biztositott-e mindennek a törekvő, küzködö, úrhatnám elemnek képességet arra, hogy igazán intelligens legyen; biztositott-e annak a fiatal, gyereknemzedéknek értelmi tehetséget; szerez-e számára az »intelligens« eredettel egyszersmind egy nürnbergi tölcsért, melven át beleönthetné és tölcsérezhetné azt a tudást, mely az intelligenciának föntartott pályákra képesítse ? Szó sincs róla ! Tehetség, képesség, rátermettség, ész felöl nem kérdezősködik senki. A gyerek predesztinálva van az intelligenciás uraságra, hiszen a középosztály gyermeke ; át kell tehát gyömöszölni a fiatal csemetét iskolán, vizsgán, egyetemen, hogy aztán maga is úrrá legyen. Ezt a keserű kényszerűséget megsóhajtja sok tanitó és tanár; de legjobban megsiratja azt az élet, mikor képtelen, tehetetlen s állásuknak meg nem felelő »intelligens« emberek boldogítják úton-útfélen a világot. De utóvégre is, mit csináljanak gyönge eszű gyermekeikkel az intelligens szülök ? inasoknak a mi modern gondolkozásunk szerint nem adhatják s fejlettebb iparágakra szintén nem, egyrészt mert nálunk alig van ilyen, másrészt azért, mert oda még több ész kell, mint az egyszerű hivatalokhoz. Az intelligenciának effajta szülöttjei többé-kevésbbé tehát mindig koloncok lesznek a társadalom nyakán moly theoriában a kasztrendszert eltörülte, tényleg azonban azt mindenütt vallja, ott is, hol legkevésbbé lehetne és szabad volna azt vallani, tudniillik az értelmi műveltség s a képzettség terén. Azonban, ha ezt a kolonczot lekötni nem fogjuk soha, kérdem, vájjon tanácsos-e új kolonczot felkötni ? az előbbi mellé. Tanácsos-e, az alsóbb osztályokból özönlő, »úrhatnam« elemeket szánalomból, jóságos emberi tekintetekből a középiskolákban megtűrni, mikor azok a föladatnak megfelelni képtelenek ? A szegény iparos szülök is áhitozva segítik föl gyermekeiket a gymnáziumok ! küszöbéig, vérmes reményekkel himzik az I üresfejű csemetének jövőjét. S mily nehéz ezeket kijózanítani s illúzióik tarka szembekötöjét lerántani. Ha már most kérdezzük, miért törik ezek is magukat a tudományos pálya után, azt találjuk, hogy e sajnálatos tünemény oka sokaknál, kik a koldusos ipar keserves kenyerét eszik, épp e kereset reménytelensége, melytől gyermekeiket megóvni akarják. Csak iparos ne légy fiam, ezt dúdolja az elkeseredett szülő íia fülébe ! A másik oka az iparosoknál föllelhető iskoláztatási dühnek, a magyar nemzeti jellemvonás : az úrhatnámság. Hihetö-e az, hogy iparosok, kiknek jól megy üzletük, több fiút is éhenkórász hivatalnokocskává nevelnek, a helyett, hogy az egyiknek apja üzletét biztosítanák ? Hihetö-e, hogy földönfutó, utcáról fölszedett fiukat fogadnak műhelyükbe s azzal teremtenek tekintélyben s tehetségben gyönge szukrescenciát a tisztes iparnak, ahelyett, hogy fiaikból nevelnének tehetséges iparosokat ? S ha van tehetségük s eszük a gyermekeknek, még hagyján ; de ha nincs, mire való ez az erőlködés ? ! Az ilyen erőszakos úrrá-nevelés sülyeszti alá az iskolák szellemi szinvonalat; s a tanár uraknak betűző dajkákká s kegyelmesen elnéző, jóságos apákká kell válniok. Nyakukra járnak a szülök, a könnyező mamák ; nem szabad, nem lehet azt a szegény fiút elmenteni ök. De ha az egyikét nem, akkor a másikát sem s a hol a tehetség-hiány boldogul, ott a könnyelműbb elem is a könnyebb végét fogja s nem tanul. S igy szédelegve, lustáiAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Jakabunk nyaralása. ív. A meghivók elkészültek, minden rendben volt, ugy hogy mi sem állott az útban, hogy a nagymarosi nyaraló közönség Annabálját megtarthassuk. A meghivók a szélrózsa minden irányában repültek és sok budapesti rokonunk megígérte, hogy részt vesz a mulatságon. Az »ujvásártér« 800 szavazó polgára, kik felekezeti összetartozandóság miatt mindig Rémivel és Hűvössel szavaznak, elhatározta, hogy a pártvezérek vezetése alatt szerencséltet a mulatságon, és mivel ők Rémivel és Hűvössel egy esaládot képeznek, együttvéve váltottak egy 80 filléres családi belépési jegyet. Ezzel is több volt a belépti jövedelem. Hogy pedig a vallási, illetve a felekezeti szűkkeblűség vádját magunktól elhárítsuk, meghívtuk a nagymarosi plébánost káplánjával, a visegrádi, dömösi és a pilismaróti plébános urakat is. Az időjárás rendkivül kedvezett. Gyönyörű szép nap volt. Vasárnap egész napon át lehetett látni nemzeti szinü kokárdákkal ellátott rendezőket, a kik tüntetőleg járták be a várost. A hölgyek ajkán pedig örömtől duzzadó, pajzán mosoly játszadozott. Nem is lehetett egyebet hallani mint, » Rendező or, oztón khérem gandaskadjonok thóncosokrói H »Nodjsodkom, lesz thóncos böviben«, feleltünk khórusban. Délután négy órakor óriási néptömeg ott állott a Duna parton a propeller állomásnál. A marosiak mind kivonultak, hogy minket megbámuljanak. A menetet én rendeztem következőkép. Legeiül állott Leisztenfusz Slojm a nemzeti zászlóval, a melyre oda pingáltuk Magyarország legújabb csillagos címerét. Még gondolatnak is remek, a keresztek helyett ott ragyogott a csillag, a mi felkelő hajnali csillagunk. Azután következett a magyar nemzeti zenekar, mely állott 5 tagból. Jöttek a kokárdás rendezők, s utánuk a nagy emberáradat, ki-ki a párjával. Mielőtt indultunk volna, rászólok a cigányokra: »Húzzatok indulót.* Hunyadi Dávid erre közbekiált: »The csőri, hozzál óm oz enyém indole, a Honjodi mors, odok edj hotos.« Csakhogy Rákóczi Márkus sem hagyta ugy a dolgot, és még erősebb hangon oda kiált: »The csóri, hózzól oz enyém indoló, o Rhákúci mors, és kapsz tizenedj krajcár!« Hunyadi Dávid mérgesen reátekint s szemébe vágja »the szomar« ! Rákóczinak nem kellett több, majdnem hajba kaptak, a hölgyközönség hülledezett, s Rákóczi csak kiabált: »Micsada én vodjok edj szomár? the is oz vodj, todjál meg« ! Majdnem birokra keltek, mire közéjük ugrottam, s harsány hangon a cigánynak odakiáltottam : »Húzz rá Radeczky indulora«! A csóri szót fogadott és kezdődött a zene hangjai mellett beszállás a csavargőzösre. Útközben nem ért semmi veszedelem, mert a Duna egészen csendes volt. nem is hullámzott, különben Nagy-Maroson rekedtünk volna. Visegrádra átkelve, a parton már várt reánk a visegrádi nyaraló közönség szine-java, kik mindannyian menetünkhöz csatlakoztak, és odaérkezésünk alkalmával hatalmas éljenzéssel fogadtak. Végig haladtunk Visegrád hosszú s egyetlen utcáján, s elérkeztünk derült hangulatban a történelmi nevezetességű romokhoz, illetve a vár tövében büszkén emelkedő Salamon tornyához. Én legeiül mentem, a mint hátra nézek, hát mit látok ? Donnerschreck Áron és Rügenkrieg Salamon, a kik vannak igen becsületes hithű ortho-