ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-18 / 29. szám

az ő nemzetiségöket; hiszen a kath. egyház, a mely az isteni tiszteletben is meghagyja nyelvöket, csak nem akarhatja őket nyelvöktől megfosztani? — Vámtarifa. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület már tavaly érintkezésbe lépett az Osztrák Gazdasági Egyesülettel az iránt, hogy egyesült erővel igyekezzenek a monarkia két felének gazdái az autonóm vámtarifa reformja érdekében lépéseket tenni. Most ugy látszik elkövetkezett az ideje, hogy a kormányok megkezdjék előtanulmányaikat ugy a tarifa reformjára, mint a kereskedelmi szerződések megujitására nézve. A magyar kormány mindeddig nem nyilatkozott ugyan, de hihetőleg legközelebb szintén hozzáfog a szükséges adatok és vélemények beszerzéséhez. Ennél okvetlenül meg fogja hallgatni a kormány a gazdaközönséget is, mely gazdasági egyesületei és a magyar gazdaszövetség utján fog nyilatkozni. Igen üdvös volna, ha a gazdasági egyesületek már most behatóan foglalkoznának a kérdésekkel, nehogy olyan készületlenül találja őket a megtartandó ankét vagy a gazdavélemény nyilvánitás igénybevétele, mint például csak legutóbb a kereskedelmi szerződés megujitása alkalmával, mikor a gazdasági egyesületek részéről a legfölszinesebb jelentések érkeztek be. A vámtarifa reviziőjánál és a vámszerződések megújításánál egészen más viszonyok fognak a reform alapjául szolgálni, mint a minők a legutóbbi hason lő törvényhozási akciónál voltak. Nem csak az, hogy azóta a termelési érdekek képviselete megváltozott arányban áll egymással szemben s hogy azóta az agrárius tábor olyannyira megerősödött, hogy már most számottevő tényező minden gazdasági és politikai mozgalomban, hanem maguk a termelési viszonyok, a technika és közlekedés nagymértékű fejlődése is olyan eltért helyzetet teremtettek, mely mellőzve a hamis politika következtében előállott káros szerződéses tételeket, még egy egész sor olyan részét is födte fel a gazdasági élet, értékesités, termelés stb. megváltozott konjunktúráinak, mely ujabb és még eddig szóba sem került intézkedéseket tesz szükségessé. Mert a vámtarifa és a kereskedelmi szerződések reformjánál most azok a termények is nagyon tekintetbe fognak jönni, a melyeknek behozatala főleg az utóbbi években fejlődött ki. Igy például számolnunk kell az amerikai gyümölcs, lóhere, lucerna behozatallal stb.. mely utóbbiakra a mai általános vámtarifa még csak vámot sem mér ki, s mégis meglehetős behozatallal ártanak nekünk. Valószinü, hogy az államok megfogják ragadni az alkalmat, hogy Amerikával szemben nemzetközileg vámemeléssel éljenek. Az amerikai Dingiey-Bill magasabb tarifáival már legközelebb életbe lép. s ez okvetlenül retorziót fog maga után vonni, a mi csak az amerikai nyersterményekre kimérendő magasabb vámtarifában állhat. Ez a közös akció talán kifogja jegöciteni azt az európai vámuniót, melyet a tengerentúli nyersterményekkel szemben már régebben terveznek a kontinens gazdái, mely egyelőre az európai államok nagyon is eltérő politikai és gazdasági érdekei miatt nem igen jöhet létre. Autonómia. Az autonómiai mozgalmakról ujabban következő értesüléseket vettük: Az esztergomi várbeli plébánia területén folyó évi július 25-én fog az autonómiai választás megtartatni. Szavazó helyiség a plébánián lesz. a szavazatok pedig délelőtt 10—12-ig, délután 4—6-ig fognak átvétetni. Nagyölved és Karát községekből a szavazók a f. hő 11 -én megejtett választás alkalmával kivétel nélkül mindnyájan Frey Ferenc országgyűlési képviselőre szavaztak mint autonomikus képviselőjelöltre. Esztergom-Bajnán és a hozzátartozó filiális községekben f. hó 11. 12. és 13-án ejtetett meg az autonómiai képviselő választás, melynek eredménye az lett, hogy 816 összeirt választóból leszavazott 586, ebből 1 (a bajnai jegyzőé) Reviczky főszolgabiróra; 585 pedig Frey Ferencre esett. Még egy szavazó volt —• az epöli bakter I és kisbiró — az is majdnem Reviczkyre szavazott. Udvardon július hó 11., 12. és 13-án ejteI tett meg a választás, valamint a távolabb fekvő filiában is. Szép kilátás Ígérkezett annál is inkább, mert június hó 29-én a »jó katholikusok« által rendezett értekezlet Boncz részére nem kis felsüléssel végződött. A szavazás délután litánia után kezdődött és folyt 8 óráig a kath. iskola udvarán, kétharmad többséggel Pechata részére mindannak dacára, hogy az ellenjelölt Boncz Ferenc nyugalmazott miniszteri tanácsos, jelenlété! vei ijesztette a szavazókat, annál is inkább, mivel jegyezte a szavazatokat. A bátrak nyiltan szavaztak, a félénkek restelve távoztak vagy egyáltalában nem is jöttek el. A vasárnapi szavazás epizódja volt, hogy Boncz Ferenc a nála dolgozni szokott szegény Repka Adolf zsellérnek és nejének boszús laufpasst adott, mivel Pechatára szavazott. Hétfőn 8 órától 10-ig volt a szavazás ideje: Bonczra szavazott 9, és Pechatára 7 szavazott le. Most jön a java. Látva a Bonczpárt a biztos vereséget, megfeszitette minden erejét az ötös bizottság két tagjával Istenes Ferenc : biróval és Fekete Ferenc jegyzővel a holdvilág I csendes éjében. Kedden már korán reggel az iskola körül cirkáltak a falu zenélő diszei a cigányok, várva a 8 órát. Jöttek a kerékgyártók. Majd a hivatalos közegek: űtkaparók, pásztorok, kanászok és csőszök. Az Isten áldását kaszáló fáradt aratók csoportjai izzadva, porosan sietve az arany kalászos földekről, nehogy Repka Adolf j sorsára jussanak. Ezer szerencse a meghívót kii bocsátóknak, hogy az udvardi munkás nép még nem ismeri a »sztrájk«-ot; mert különben fűvelfával, hidegséggel ijesztgethettek volna. Nagy volt a mozgalom; mert a legerősebb katholikusok elé jogos követeléseiket; tárják föl bajaikat; a társadalom nem mehet el azok fölött a régi jó mult idők megsóhajtásával vagy a jobb jövőnek reményével; hanem hozzá kell fognia és szociális törvényhozást teremtenie. Ne altassuk magunkat azzal, hogy az ezidei sztrájkolási kedv csak átmeneti tünet s a nyomorúság majd észretériti az ellenkezőket! Nagyon tévednénk, ha ilyesmit gondolnánk! A sztrájkoló munkások bizonyára kegyetlenül meg fogják keserülni azt, hogy letették a kaszát, de az igazság dűlőre viszi majd az ö ügyüket. Egészben véve ők az igazságért harcolnak, ne vessük, ne hányjuk föl nekik, hogy egy hold learatásáért itt-ott 16 frtnyi bért követeltek; a szenvedélyben sehol se keressünk logikát s méltányosságot, arattak ők már 30 krért sokszor, arattak ök egészen ingyen gyakran, mert annyi munkát végeztek, hogy azt a 13-ad vagy 12-ed részt is még külön munkával lerobotolták. Lássunk e mozgalomban eszmét, mert a szocialista mozgalom mélyén az emberi egyenjogúság eszméje rejlik; ne lássunk e mozgalomban csak rendőri föladatot, melyet erőszakkal lehessen lebunkózni. Az eszméknek pedig otthona a világos fölismerés, a sokoldalú kiderítés; érvényesülésük pedig a jóakaratú személyes érintkezés és törvényhozási akció révén áll be. — A görög katholikusok és az autonómia. A görög katholikusoknak, különösen pedig a románoknak állásfoglalása az autonómia ellen, mint halljuk, nemzetiségi indokokra vezethető vissza. A románok állítólag attól félnek, hogy ha az autonómia létrejön, ők majd úgy járnak, mint szerintök most a tótok a protestáns autonómia keretén belül, ahol nem fognak külön, nemzetiségileg is érvényesülhetni. Azt remélik tehát, hogy ha ők mint görög katholikus román egyház külön szervezkednek s megalkotják saját autonómiájukat, jobban fognak nemzetiségi szempontból is érvényesülhetni. Ha ez igaz, és csakugyan ez képezné román nyelvű és keleti szertartású hitsorsosaink magatartásának az indokát, akkor azt hisszük, hogy nagyon fognak csalódni, mert ha az ő autonómiájuk a katholikusokéval együtt létre nem jön, külön autonómiát ugyan nem kapnak. Azután nem ismerünk annál alaptalanabb félelmet, mint azt, hogy a katholikus autonómia veszélyeztetné Ármin ur azonban nem elégedett meg a szóval. Amint csak megkaphatta a kicsit, egy álló óráig gyönyörködött benne. Ármin ur el volt ragadtatva. Nem győzött eltelni a íiával. Végre is a gondos dadának kellett Ármin urat intenie, hogy menjen ki, mert a kicsinek pihennie kell, meg aludnia. De tényleg csak akkor ment ki, a mikor már Olga, a nagyságos mama is rimánkodni kezdett az ágyról, hogy menjen már ki, mert csupa szeretetből még szemmel találja verni a saját gyermekét, hiszen olyan összenőtt szemöldöke van. Ez hatott. Hiszen mindenütt tapasztalta Ármin úr, hogy előle dugdossák a gyerekeket, épen azért, amiért a felesége is félti tőle a saját gyermekét t. i. ijesztően összenőtt, dús szemöldöke j miatt. Hátha van a dologban valami ?! Inkább elmegy. Ugy is lett. Feljött a dolgozó szobájába, hiszen ez örvendetes családi eseményt úgyis tudatni kell mindenfelé. Leült és irta a leveleket. De milyen büszkeséggel! A római vezérek a maguk dicsőitésére irt jelentései mind alázatosak voltak Ármin ur tudósításához képest. — Keble szüntelen feszült, mint a vitorla, mikor belekapaszkodik a szél . . . Szüntelen, mert a kis baba arca mindig ott lebegett előtte. Átkozta közbeközbe a saját szemöldökét, mert hiszen annak okáért lódították őt ki, másként még most is nézhetné azt a szép fiút, az ő fiát, az ő édes, elsőszülött fiát . . . — Nagyságos ur! — vihetem már a leveleket ?! . . . zavarja meg Ármin urat az inas hangja, ki sokkal figyelmetlenebb, semhogy tekintettel lenne az újdonsült papa álmodozó hangulatára. — Igen Jean! — mondja Ármin ur. — De még se most! Majd később! . . . mire eltűnik az inas. — Igen, csak később, hiszen még nem vagyok kész egészen — monologizál Ármin ur . .. Kinek is irtam már? . . . Jakob von Kükürüczbaum, Izidor v. Schlezinger, Pinkász v. Lederer, Samu v. Löki; Soma v. Kohn ; Abeles v. Lövinger, Aladár v. Dunay ; Sándor v. Ladányi . . . Dávid v. Ungár ... A rokonság tehát megvolna! — De még a többi! Hiszen a klienseket is illő tudatni. Persze, persze. S igy első sorban | Kifly grófot, a ki csak másfél hónap előtt vele is tudatta fia születését . . . Pedig ez keserves munka lesz. Mert Kifly gróf tudvalevőleg nagy magyar. Magyarországitól német levelet nem fogad el, sőt franciát sem! És emlékszik jól, mikor Kifly gróf kijelentette, hogy e tekintetben hajlithatatlan, mert »nyelvében él a nemzet« ... — Mit csináljak? Mással nem irathatom, mert az ilyen természetű levelet mással iratni sértés ! . . . Próbálkozzunk hát... — biztatta magát Ármin ur. És megpróbálta . . . Húszszor legalább is elkezdette, hogy másik húszat eldobjon azért, mert a befejezése sehogy sem akart sikerülni. Az arató nem izzadt jobban a legforróbb kánikula idején, mint izzadott Ármin ur, mig ezt a Kifly grófnak szánt levelet fogalmazta, de végre is meglett. A többi, a mi még hátra volt, már könnyen ment, mert azt németül Írhatta; de az a magyar ?! — Még most is izzad, ha rágondol» hogy mily nagy nehézségek között ütötte össze. Csakhogy megvan, most már nyugodt lehet. —• Becsengette Jeánt, a ki aztán sietett a postára adni a kész leveleket. * * Öt nap múlva megint erősen dolgozik Székely Ármin ur. Már az öröm okozta láz is elmúlt, büszkesége is lej ebb szált, mert tapasztalnia kellett, hogy első szülött fiacskája túlságosan életre való. Sokat sirt oly erősen, hogy Ármin ur agyában az a gondolat is megfordult, hogy fiacskájából nagy tragikus színész lesz, mert megindító s e mellett mégis erős hangja van! — Egyébként pedig megvallotta magának, hogy jobb szerette volna, ha fiacskája nem adta volna jelét annyiszor e pályára való hajlandóságának. De mit