ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-18 / 29. szám

közül is elestek bizony nékányan. A fötörekvés volt, hogy legalább egy pár szavazattal több legyen Boncznak, mint Peehatának, azonban a nem helyes mozgalom dacára is 14 szavazattal lett győztes Pechata. A vallását szerető szegényebb osztály nem engedett a rábeszélő mézes szavaknak. Baromlaki fíliában az eredmény: Pechata Antal 85, Boncz 1 szavazatot nyertek. A plébánia területén Pechata 100 szavazattal nyert többet. Farnadon az autonómiai választások befejeztetvén, az összes szavazatok Frey Ferenczre estek. Összesen 271-en szavaztak. Pozsony-Püspöki községben f. hó 11., 12. és 13-án tartatott meg a világi képviselő választása. Eredmény : Sághy Gyula egyet, tanár és országgyűlési képviselő 408, Klempa Bertalan, a »jó katholikus* alispán 11 szavazatot nyert. Gróf Hunyady László — mint velünk tudatják — barsi jelültetéséről lemondott, mivel a kerület polgárai már előzőleg csoportosultak jés állást foglaltak részint Lakner László, részint pedig Sztankay Kálmán mellett. A somorjai alesperesi kerület papsága f. hó 15-én tartotta meg Misérden rendkívüli gyűlését az autonómia ügyében. A papi képviselők választásánál a szavazatok — sajnos —• nagyon megoszoltak, Prohászka Ottokár dr. 16, Molnár János apát-plébános 7, Csernoch János dr. 6, Palkovich Viktor gútai esperes-plébános 5, Jedlicska Pál felsődiósi esperes-plébános 5, Ferenczy József ivánkai esperes-plébános 3, dr. Breznay János egyet, tanár 2, dr. Aschenbrier Antal kanonok 2, dr. Fehér Gyula esztergomi plébános 1, dr. Kereszty Viktor theol. tan. 1 szavazatot nyertek. Az arany os-maróthi választókerülethez tartozó nagymányai plébánia hivei közül folyó hó 11-én 292-en szavaztak Lakner László jelöltre. A nógrádi választókerülethez tartozó Endrefalván e hő 11-én 206-an éltek választási jogukkal, kik mindannyian Majláth Géza grófra szavaztak. Ugyancsak e hó 11-én tartották meg a választást Szécsényben is, hol szintén Majláth Géza gróf lett megválasztva. Erseklélen (Komáromm.) e hó 10., 11. és 12-én tartották meg az autonómiai választásokat. A választók majdnem mindnyájan leadták szavazataikat és pedig egy szivvel lélekkel Pechata Antalra. Pedig hát még e csendes pátrián sem hiányzott a korteskedés. Az egyik földesúr Írásban adta oda cselédségének az ellenjelölt nevét — hogy el ne felejtsék — s azzal ajánlotta őt, hogy méltóságos ur. Figyelmeztette őket, hogy a kormány mennyire jóakarója a népnek s hogyha az ellenjelölt győzne, nem kellene a papnak párbért fizetni. Hanem hát népünk már eléggé nyögi a kormány »jóakaratát« s azért bizony inkább leszavazott a tekintetes Pechata Antalra. Kürthon f. hó 11-én ejtetett meg a szavazás az önkormányzati képviselőjelöltre. Pechata Antal tegyen ellene ? ... El kell fogadni a sorsot ugy, a mint van. S mert ebben a sorsban benne volt Székely ur bankja is, nem akarta azt elrontani s épen ezért az ötödik napon többet foglalkozott már az ő üzleti könyveivel, mint azon levelekkel, a melyek minden jót kivánták neki is, Ő nagyságának is, meg az újszülöttnek is. — Gróf Kiíly Tamás ur! — jelenti e percben Jean. Székely nem is mondhatta inasának, hogy vezesse a grófot az elfogadó terembe, mert Kifly gróf az inas szavai után azonnal a szobába termett. — Ach! — milyen szerencse Excellenc! Igazán van ez egy szerencse nekem ! — Minek köszönhetek?! . . . — Hagyja, hagyja Székely ur az alakoskodást ! — Én önt számadásra jöttem vonni azon merészségeért, melyet velem szemben magának megengedett. — Egyébként előre megmondhatom, gróf Váry Béla és Dezső Elemér főhadnagy lesznek segédeim . . . — Was ist ? ! Párbaj ? ! Az Excellentiádtól a kedv van nagyszerű, hogy tréfálni méltóztatik még velem is . . . — Semmi tréfa! Ön utánam a fürdőbe egy levelet küldött, a melyben megsértett s ezért számadásra vonom! Érti! Egyéb mondani valóm 410 szavazatot kapott, Boncz Ferenc egyet se. Kellemes benyomást tett a kürthiekre Meszéna Lajos primási intéző eljárása, ki a szavazás napján délutáni 4 óra körül megjelent Szent-István pusztáról az összes szavazatképes emberekkel, s velük együtt leszavazott Pechata Antalra. Nagy-Surányban (Nyitram.) e hó 11-, 12- és 13-án megejtetvén az autonómiai választás, a beadott szavazatok mind Marsovszky Endre dr. orsz. képviselőre estek. Perbetén (komáromi választó kerület) július 11-én az összes megjelent választók kivétel nélkül Pechata Antalra, mint a kath. autonómiai kongresszusba küldendő világi képviselőre szavaztak. A szakolcai szent ferencrendiek és irgalmasok e hó 10-én ejtették meg az autonómiai egyházi képviselők választását. A szavazatok egyhangúlag Csernoch János dr., Prohászka Ottokár dr., és Molnár János apátra estek. Bózsavölgy községben vasárnap, folyó hó 11-én volt az autonómiai választás. Összesen beadatott 266 szavazat, valamennyi Majláth György grófra. Beleházi Bartal Rezső. Ha hitelt adhatunk a városban elterjedt hírnek, Bartal Rezső kir. tanácsos, Esztergom vármegye kir. tanfelügyelője az uj tanév beköszöntésével nyugalomba vonul. A legmelegebb részvéttel csatlakozunk ahhoz a közérzelemhez, mely e hirre városunk és megyénk összes irányadó tényezőit fogva tartja. Leverőleg hat reánk, hogy egy oly férfiút veszítünk el a közéletből, a kinek tehetsége, modora, lelkiismeretessége, hitbuzgalma felemelőleg hatott, s a ki a megyebeli tanügy felvirágzásán, az egyházi hatóságokkal való érintkezésben és együttműködésben szép emléket hagyott hátra. Nehéz a mai viszonyok között egy kir. tanfelügyelőnek az állása, midőn egyrészt mint az államhatalom képviselője és ellenőre az autonom felekezeti iskolákkal érintkezik, másrészt oda kell hatnia, hogy az állam érdeke semmi téren, semmi mozgalomban csorbát ne szenvedjen. Bartal Rezsőnek meg volt az a szerencsés és tapintatos taktikája, hogy megtudta oldani a fenforgó nehézségeket ugy, hogy az egyház és állam közt megye jében az iskolaügy terén küzdelem nem tört ki. Nem bürokrata szellem, a szó szoros értelmében tanférfiu volt, a ki hivatalos működésében is akárhányszor tanított. Rá nézve nem kenyér, nem hivatal volt a tanfelügyelőség, hanem hivatás, a ki mint egykor nincs! Segédeim itt lesznek, hogy megtudják a többit . . . szólt és ott hagyta a bámuló Székelyt, ki nem tudta mire vélni a dolgot. De nem volt ideje, hogy magához térjen, mert a gróf után csakugyan beléptek Váry gróf és Dezső főhadnagy, kiknek alig birta kinyögni: Tessék helyet foglalni. A két férfi leült. Székely azonban állva maradt, mire Váry megszólította: — Kedves Székely ur! Kifly gróf segédeinek kért fel minket az Ö közte és Ön között felmerült lovagias ügy elintézésében. Ezt különben ö maga is emiitette önnek, mi most csak azért jöttünk, hogy az Ön segédeinek nevét is megtudjuk. — De hát miért ? szólt most németül magához térve Székely, miután engedelmet kért, hogy németül szólhasson. Én semmiről sem tudok, a mivel a grófot megsértettem volna . . . Soha sem emlékezem semmire, hogy a gróf urnák ilyen viselkedésére alkalmat adtam volna. Miért tehát ez a dolog ? — Hát az a levél, a melylyel a grófot lóvá tette néhány nap előtt? — Melyik levél? — Ez ni! szólt most közbe Dezső főhadnagy is, elővévén tárcájából Székelynek levelét, a melyben tudatja vele fia születését. maga is tanár ember, tisztában volt mindazon követelményekkel, melyek Magyarország tanügyét kell, hogy mozgassák. E miatt volt hatása jelentékeny, hogy a kegyelet tanulsággal szóljon felőle, a magyar tanügy megemlékezzék munkásságáról. Ép hajtása volt a régi tanférfiaknak, meleg sugara volt annak a fénynek, mely nem csak tanit, de mivel, világit is a tanügy szivében. A tanitók s mindazok, a kikkel hivatalos érintkezése volt, az esztergomi tanítóképző szinte fiúi lelkesedéssel becsülték és szerették, s mondhatjuk ritka tanfelügyelőt kisér Magyarországon éppen a tanférfiak részéről oly osztatlan rokonszenv, mint Bartal Rezsőt- Esztergom tanügyét magas nivóra akarta fejleszteni, nem ő rajta, hanem a város mostoha viszonyain mult, hogy intencióit nem mindig tudta foganatosítani. Különben Bartal egész megjelenésében a tanférfiu benyomását tette a szemlélőre, innét támadt az a bizalom, a mely irányában sokszor az első találkozáskor feltámadt. Hallgatag, kontempláló lélek, csak a tanügy, a tudományos érintkezés által nyilt meg mindjárt ajka a bővebb szóra. Ilyenkor egész lényét a melegség és lelkesedés hatja át, és szinte felvillanyozza a vele eszmecserét folytatót. Ha el is megy tőlünk, legyen meggyőződve, hogy Esztergom kedvesen fog ugy egyéniségére, mint működésére visszaemlékezni. Bárhova megy pihenni, kegyeletünk, rokonszenvünk vele lesz. Lángoljon a magyar tanügy oltárán ezentúl is tüze, s engedjen szivében ezentúl is helyet annak a városnak, annak a megyének, melynek tanügyét nemcsak ápolta, de fel is nevelte. Szociális kérdések. i. Az »Esztergom«-nak június 27-iki számában »A középosztályról* cim alatt igen figyelemreméltó adatokat olvasunk a kisbirtokosság és az ipar emelkedéséről az ujabb időben. A felsorolt számadatok kézzelfoghatólag bizonyítanak egyet: azt, hogy úgy a kisbirtosok, valamint a kisiparosok száma szépen megnövekedett. A konklúzió, mely szerint általában a középosztály emelkedett, legalább is nem egészen biztos, ép úgy, mint ha a törvények, vagy a végrehajtó közegek sokaságából a közbiztonság és morál javulására következtetnénk. E kérdés fölött azonban hálátlan dolog volna a vitatkozás: ha rendelkezésemre állana a ország telekkönyvi statisztikája, ott a kisbirtok számának emelkedésével szemben valószínűleg a betáblázott terheknek — De Uraim! Hisz abba semmi sincs ! abban egyszerűen tudattam a gróf úrral, hogy fiam született, ez csak nem sértés. Ez csak a leereszkedő figyelem viszonzása, melylyel a gróf ur kegyeskedett annak idején velem is tudatni az ö családjában beállott örvendetes eseményt. Ha azonban ez sértés volna a gróf úrra, ugy bocsánat . . . — De hiszen Ön mást irt itt a levelében! — Az lehetetlen! — De bizony ugy van! Lássa Ön azt irta, hogy a grófnénak született gyermeke s ezt oly sértően irta, hogy a gróf indíttatva érezte magát először nejéhez utazni megtudni, hogy miből keletkezett e hir s aztán önhöz, hogy öntől elégtételt szerezzen ! — Az nem lehet. — No, de ha mondom! — Igen, ugy van! szólt Dezső főhadnagy is. — Nem értem uraim! Én azt nem irtam! — Kérem, hisz itt a levél is, szól ismét Dezső. Majd azonnal elolvasom: Excellens ! van szerencsém tudomásra hozni, hogy a b. neje tegnap szerencsésen uj született fiúval szült. Legalázatosabb tisztelője Székely Ármin bankár. — No ja! hát kérem ezzel tudattam, hogy nekem is fiam született. Ám tessék megtudni, hogy nem ugy van-e a dolog, a mint mondom!