ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-08-29 / 35. szám
•1897. augusztus 29. ESZTERGOM. 3 Esztergomi esperesi kerületi papság aug. 26-án Visegrádon tartott ülésében kongresszusi papikéviselőnek megválasztotta dr. Prohászka Ottokárt 13, Molnár Jánost 12 és dr. Csernoch Jánost 11 szavazattal. Szavazatot kaptak még dr. Fehér Gyula plébános és Palkovich Viktor esperes. A budapesti, az esperességbe be nem osztott és a külön képviselettel nem biró szerzetek tagjai aug. 25-én választották meg az autonómiai kongresszus papi-képviselőit. A választás vezetésével dr. Roszival István apát-kanonokot bizta meg a bibornok hercegprimás, aki már július hó folyamán ezt a fönemlitett papságnak tudomására hozta és a szavazás helyiségéül a központi papnevelő-intézet épületét jelölte ki. A választásban csupán 18-an vettek részt. Legtöbb szavazatot kaptak: dr. Prohászka Ottokár 16-ot, Molnár János apát 12-őt, Bogisich Mihály c. püspök 9-et, dr. Csemoch János 7-et, dr. Aschenbrier Antal 4-et. Egy szavazattal pedig számosan szerepeltek. Hogy a nagyszámú papságból ily kevesen vettek részt a választásban, abból magyarázható, hogy a választást megelőzőleg néhány nappal Bogisich Mihály c. püspök szintén felhivást intézett a ker. esperesi papsághoz, ahol a választás napját aug. 30-ára tűzte ki. Ezen választásra meghivta egyúttal az esperességbe be nem osztott és a külön képviselettel nem biró szerzetek tagjait is, minek következtében ezek legnagyobb része akkorra halasztotta szavazati jogának érvényesítését, a mi elég helytelen, mert most már szavazati joggal nem bir, amennyiben az esperességbe be nem osztott papság nem az egyes kerületi esperesek, hanem 0 Eminenciájának megbízottja előtt köteles leadni szavazatát. A káptalanok által küldendő autonómiai képviselőre augusztus 21-én szavazott a váci székeskáptalan és 10 beadott szavazat közül 9 dr. Rajner Lajos kanonokokra esett. A pannonhalmi szent Benedek-rend az autonómiai kongresszusra képviselőül Bita Dezső apát, egyetemi tanárt választotta meg. A pozsonyi III. kerületi aut. világi képviselőre a beadott szavazatok közül dr. Sághy Gyula kapott 9454, Klempa Bertalan 624-et. A nyitrai V. kerülethez tartozó Alsó-Bottfalu plébánián f. hó 15., 16 és 17-én lefolyt világi autonómiai képviselő-választás eredménye ez : 97 összeirt választó közül 44 Chvalibogovszky Sándorra adta szavazatát. A nyitrai V. választókerülethez tartozó miavai plébánia területén megtartott autonómiai választás alkalmával kapott Chvalibogovszky lovag 25; Papanek Lajos 24 szavazatot. Holicson pedig i a liberális párt minden erőlködése dacára sem tudott Papanek Lajosnak 17 szavazatnál töbhet szerezni. A többi szavazat Chvalibogovszky lovagra esett. A nyitrai V. választókerülethez tartozó Badosócon és hozzátartozó fiókközségekben f. évi augusztus 15, 16 és 17-én ejtetett meg az autonómiai választás következő eredménnyel: Chvalibogovszky lovag, csasztkóci nagybirtokos kapott 340, Papanek Lajos holicsi birtokos 1 szavazatot. A lekéri plébánia területén augusztus hó 20, 21, 22. napjaiban tartatott az autonómiai képviselő választása. A plébániához tartozó négy községből összeiratott 734 szavazó polgár, kik a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag Sztankay Kálmán aut. képviselőjelöltre adták szavazatukat. Nagy-Sáróban a róm. kath. autonómiai kongresszusra küldendő világi képviselő választása folyó hó 20. és 22-én folyt le a következő eredmén ynyel: Leszavazott 164 választó. Ebből Lackner Lászlóra esett 82, Sztankay Kálmánra 62, Hunyady László grófra 20 szavazat. Városi közgyűlés. Esztergom, aug. 27. A mi után a polgárság már oly régen epedett, amit oly türelmetlenül sürgetett, végre bekövetkezett. Megtartották a várva várt közgyűlést, amelyen tárgyalás alá vették az árviz által elpusztított széna ügyét. A képviselő-testület összes tagjai megjelentek s kíváncsian lestek, mikor fogják tárgyalni azt az érdekes széna-kérdést. A tárgysorozat első hat pontját gyorsan letárgyalták. Tudomásul vették, hogy a képviselő-testületbe Feigl Ignác helyébe Bártfai Géza jön. Az árvízkárosultak javára tett 500 illetve 300 frtos kegyes adományokért a bibornok hercegprimás Ő Eminenciájának és a mélt. főkáptalannak jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak és a segély kiosztásával a szegényügyi bizottságot bizták meg. Megtartották a reáliskolai tanárok választását és mindenki feszült figyelemmel várta a 7. pontot. Egyszerre csak fölemelkedik dr. Fehér Gyula plébános s ajánlja, hogy e kérdést utolsónak tárgyalják, s intézzék el előbb a többi rövid ügyeket, hogy igy azoknak, akik e napra hosszabb beszéddel készültek, maradjon idejök szívok érzelmeinek nyilvánítására. Az indítványt elfogadták, s villámgyorsasággal tárgyalták le a többi 15 pontot, melyekhez alig szólott valaki, s a képviselő-testület szó nélkül szavazta meg az új iskolát, a szabadságidőt, fizetés előleget stb. Közbeközbe hallatszottak hangok, »a szénáról halljunk valamit«, s a képviselők türelmetlenül forgatták kezükben a * meghívót.* Majd tűzbe jönnek az arcok, és mindenki figyelni kezd, a jegyző olvassa a tanács javaslatát, Kollár Károly gazdasági tanácsos igazoló jelentésére nézve, a körtvélyesi és nyárasi szigeten a komp be nem kötése és a városi széna-termésnek az árviz előtt ki nem hordatása tárgyában. A tanács javasolja, hogy előzetesen a közgyűlés küldjön ki kebeléből egy bizottságot, mely hivatva van az esetleges mulasztásokat, illetve a tényállást megállapítani, és tisztába hozni, vájjon terhelik-e Kollár Károly tanácsost mulasztás és gondatlanság vádjai ? Erre azután megindult a szóáradat, de annyit konstatálhatunk, hogy a közgyűlés tagjai, dacára annak, hogy közülök igen sokan tetemesen károsodtak, megőrizték higgadtságukat és meglehetős nyugodtsággal tárgyalták e kérdést. Ennél sokkal zajosabb üléseknek voltunk szemtanúi. Tátus János városi képviselő a felelősséget egyedül Kollár Károly tanácsosra hárítja, sőt az okozott károk megtérítésére kötelezendőnek tartja. Az ügyre nézve két érdemleges javaslat volt. Az egyiket dr. Földváry István városi ügyész tette, ki azt ajánlotta, hogy a mulasztással vádolt városi tanácsos ellen fegyelmi vizsgálat indittassék, ellenben dr. Helcz Antal a tanács javaslatát védelmezte. Soká folyt a vita e kérdés körül, hozzá szólottak számosan, hol röviden de nem velősen, hol velősen, de nem röviden. Hat óra már elmúlt volt, midőn az elnöklő polgármester szavazás alá bocsátotta a kérdést. A közgyűlés 46 szóval 36 ellen elfogadta dr. Földváry István ügyész ajánlatát s elrendelte Kollár Károly tanácsos ellen a fegyelmi vizsgálatot. A képviselők jó része tartózkodott a szavazástól és már az ügy tárgyalása alatt otthagyta a tanácstermet, mely inkább gőz-fürdőnek illett volna be. Ezzel a sok megjegyzésre alkalmat szolgáltató széna-ügy rendes útra tereltetett, és az izgatott közönség nyugodtan várhatja az ügy befejezését. A fegyelmit vezető bizottság és a kir. járásbíróság, melyhez ezen ügy a fökáptalan panaszos beadványa folytán tereltetett, részrehajlás nélkül igazságot fog szolgáltatni. Az ülés végén tapasztaltuk, hogy mennyire szűk ennyi képviselő befogadására a városi tanácsterem, de hát ne törjük fejünket új termek építésén, hisz a Fascho Mois-féle javaslat annyira összehúzza a városi képviselő-testületeket, hogy életbeléptetése után a képviselő-testület tagjai egész kényelmesen nemcsak hogy ülhetnek, de heverészhetnek is a tanácsterem padjain. Zarándokutazás Lourdesba. Dr. Robitsek Ferenc nagymarosi plébános egyházi főhatóságának bejelentvén a lourdesi zarándoklatot és annak szervezésére engedélyt kérve. légy bátor, ugy mint őseid és bizton fogsz győzni. Most is, a hogy e sorokat írom, eszembe jut a szép Spundloch Regina éneke és a meghatottságtól nem tudja tovább folytatni az írást Kükürüczbaum Jakab ének, zene és műértő. Azok a csúf vasutak. i. Mikor a nagyapa elvette a nagymamát, vőlegény volt a nagyapa, e szavakat dümmogte magában Betti a nagynéne, amint jogosult büszkeséggel végig hordozta tekintetét a ragyogó ezüst evőeszközökön, a gyönyörű kristály- és porcellán edényeken, mely kincseket máskor árgus szemekkel zárt szekrényekben őrzött, s miket a mai ünnepélyes alkalomra örömmel előszedett. Szegény, rég elmúlt idők divata szerint öltözött nagynéne! mennyire gyötörte magát, de még sem engedte volna senkinek át e munkát, hogy az unoka esküvőjének napján minden fényes s házuk rangjának megfelelő legyen. Azután mennyit is kellett küzdenie az új szokásokkal és emberekkel ; még magával a vőlegénynyel is összekoccant. Ez a csinos, pelyhes ajkú fiatal ember váltig azt akarta, hogy friss virágokat helyezzenek az asztalon álló Ízléses régi virágtartókba. Hanem meg is járta indítványával, mert a Betti néni kifizette. Ezek a vázák — feleié Betti néni — igy állottak az asztalon Tiniké keresztelőjénél, s emelték az ünnepély fényét első áldozása alkalmával, s még most is érezni a bennük levő virágokon a levendula kellemes illatát, itt maradnak hát a mennyegzői ünnepségen is. Hogyan rendelkezik kedves Béla azután, arról feleljen majd Isten és felesége előtt. De én ki nem állhatom a mindennap változó divatot és új szokásokat. Ez a beszéd cseppet sem volt barátságos, s azért Béla indítványával együtt odább állott. — Még sem vagy készen ? e szókkal nyit be Nina az idősebb nővér, látva, hogy testvére , még folyton rendez s igazgat, s ott is valami kis hibára vadász, hol már százszor is rendezgetett mindent. — Nem tudom, hogyan lehessen az ember készen, mikor Tiniké mindent reánk a két öregre hárit, maga meg kis ujját sem mozdítja. Pedig biz' Isten rászolgáltunk már a nyugalomra! — Hagyd a panaszkodást Betti, igy szól Nina, hisz az egész világ tudja, hogy munka nélkül el sem lehetnél. — Persze, te is csak ezt énekled, mint a többi. Bizony szivesebben ülnék én is csendesen szobámban, úgy mint mások, kötnék, olvasnék vagy zongoráznék, mint akár a Tini, aki azt sem tudja még, hogy mi fán terem a munka. — Betti ne légy igaztalan, kérleli őt Nina. Gondold meg, hogy a kicsike utolsó perceit tölti az atyai házban, azután alig egy óra még, s itt az esküvő. No meg az útra készülés . . . — Ugy ? az útra készülés ! hát ez is mentség? vág közbe amaz haragosan. Mikor utaztam én, vagy te? Vagy tettek-e esküvőjük után valami nagy utazást többi húgaink és testvéreink ? Igen ? ! ha az ember csukott hintóban a Strázsa-hegyig vagy nem bánom egész Doroghig elkocsikáz, azt még értem, de hogy mily értelme van annak, hogy idegen országba és népek közé csatangol, mint ezek is akarják, azt értse meg más Én bizony ki nem állhatom az ilyen csavargást. — De Bettikém ! a vasúton . . . — Csitt! te is ezzel a kiállhatatlan jószággal jősz elé ! Igazán ezt nem vártam tőled Nina ! Azt hittem, hogy szilárdabban ragaszkodói elveidhez. Hanem, persze manapság semmi fölött sem csudálkozhatik az ember! Hej, más idő volt az, mikor a nagyapa elvette a nagymamát! akkor még megbecsülték a régi jó szokást, és senki sem törte fejét valami új és szokatlan dolgon! — Nénéim a kocsik előállottak ! e szavakkal vet véget a belépő fivér a szóharcnak. — Ejnye te csúnya öröm-apa, ilyen későn kell mutatni magad, szólal meg Betti s hirtelen a testvér őszülő szakállába kap. Büntetésül várjatok rám, mert a menyasszony-koszorút én tűzöm fel ám, ha még oly régi divatosnak találjátok is azt: ezeket mondva, Betti oly hirtelen elszaladt, hogy fiatalos fürgesége mindenkinek feltűnt. Hanem azért a menyasszony-koszorú oly gyönyörűen festett a szép ara fején, Tiniké oly gyöngéden karolta át Betti néninek, az ő ne-