ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-03-28 / 13. szám

pedig ha postán, repülő hidon s a két vásáron kivül 200 frttal járul évenként a törzsvagyonhoz. A főispán ur tagadólag int s később ismétli első ajánlatát. »Akkor nem csatlakozunk« zúgnak a gyűlés tagjai »nem, soha.« És a jegyző szavazatán kivül mind a csatlakozás ellen szavaztak. »Hány vásár van Szt.-Györgyön?« kérdezte hir szerint a szavazás után a főispán. »Kettő« feleltek meg neki nyomban. >No megmutatom, hogy az se lesz* s azzal hazament. Ime tehát ez a baj reá szakadt a főispán úrra s épen ezért reménykedtek Barsmegye jobbjai, hogy a megyegyűlésen Hevesmegye átiratának pártoló elfogadásával, beigazolják azt a régi mondást, amiről fönn is szóltam, hogy »a baj ritkán jár egyedül.« S mi történt? tönkretették Barsmegye bitelét, mert a megyegyűlés nem pártolta, hanem csak tudomásul vette a hevesi átiratot. S hogy keserűségünk nagyobb legyen, ezen határozat után felderült a főispán ur arca is, nem borús, nem dühös, mint volt a szt.-györgyi kudarc után, hanem világosan, — el nem tagadhatjuk, hogy úgy hirdeti: és — megsemmisítik egymást, vagyis volt egy kudarc, és egy győzelem, az eredmény tehát az, hogy megvan a quitt. — A földadó revíziója. Összehasonlítva a magyar föld helyzetét, nevezetesen adóterheit azokkal a kiváltságokkal, melyekben az ingó tőke urait részesítjük, a következő érdekes eredményre jutunk: A föld adója magában véve is magas, ha pedig meggondoljuk, hogy ma nálunk éppen nem lehetetlen egy adómentesen létesült gyár jövedelméből, a körutak valamelyikén egy újból adómentes palotát építeni, a jövedelem megmaradó részét pedig adómentes papírokba fektetni, vagy százezreket nyerni, akkor meg éppen ijesztőn nagy lesz. E tények szembeállítása mutatja, mily alapos revízió alá kell fogni törvényeinket, mert erős privilégiumokat tudott magának a nagy tőke biztosítani abban az országban, hol némelyek véleménye szerint az emberek nem csupán szabadok, hanem az egyenlőség kívánalmai szerint kormányoztatnak. Egyházpolitikai mérleg. Esztergom, március 2tí. O Midőn a katholikusok az úgynevezett elkeresztelési viták alatt Csáky rendeletének viszszavételét és az 1868: LIII. t.-c. 12. és 16. §§-ainak megváltoztatását sürgették, mindig az volt a válasz, hogy az állam bele nem mehet a vegyes házasságokból született gyermekek vallásáról szóló törvénynek a megváltoztatásába addig, mig be nem lesz hozva a polgári házasság és a teljes vallásszabadság. Az egész a protestánsok miatt történt; ámbár okos emberek már akkor sem voltak képesek belátni, hogyan vélték a protestánsok a polgári házassággal és vallásszabadsággal az ily gyermekeknek magukra nézve talán kedvezőbb vallási nevelését biztosítani. A hosszú viták alatt csak a szülők szabadságának elvéről lévén szó, a katholikusok, kik ez elv mellett küzdöttek, az egész egyházpolitikai törvény-alkotásnak legalább ezt az egy, rájuk nézve kedvezőnek látszó rendelkezését szavazták meg, de elfogadták a protestánsok is, mert a törvény oly föltételekhez kötötte a szülők szabad megegyezésének érvényesülését, amely reájuk nézve már alig lehetett kedvezőbb. Igy jött létre az 1894: XXXII. t.-c, a gyermekek vallásáról. Magának a törvénynek intézkedéseit, amelyek a vegyes házasságban élő szülőknek szabad megegyezését a gyermekek korához s egyéb föltételekhez kötik, ismereteseknek tételezvén föl, e helyütt csak azt emeljük ki. hogy a protestánsok nagyon jól tudták, hogy a közegek, amelyek előtt kell a szerződésnek megköttetnie, mennyire fognak kezökre járni, hogy a szerződés általában vagy létre ne jöjjön, vagy pedig csak oly akadályokkal, amelyekre végre is ráunnak a jegyesek és nem bánják, ha továbbra is érvényben marad az 1868 : LIII t.-c. Az itt mondottakat érdekesen megvilágítja az országos statisztikai hivatal által készített s közrebocsátott egy havi kimutatás a házasságokról. E kimutatás a folyó évi január hónapra vonatkozik. Köttetett pedig házasság 13,257, ebből vegyes házasság volt 1,191 vagyis az összes házasságkötéseknek 8.91%-a. Ezek között első helyen állanak a római katholikusok 480 v. házassággal s utánuk jönnek a reformátusok 320 vegyes házassággal. Látható, hogy a vegyes házasságok és az illető vallások híveinek száma között, semmi arány sincs, ami onnét magyarázható, mert nálunk is megvan a protestánsoknál az a törekvés, mint pl. Németországban, hogy a protestáns férfiak nagy számban házasodnak katholikus családokba s ily uton iparkodnak hiveik számát szaporítani. Ennél azonban érdekesebb az, hogy a vegyes házasságok közül, amelyek száma 1191 volt, csakis 197 köttetett meg az 1894: XXXII. t.-c. által engedélyezett megegyezéssel a gyermekek vallására nézve, 994-ben semmiféle megegyezés sem jött létre, vagyis más szavakkal : a vegyes házasságok legnagyobb részénél még most is éradományoztak. Simor Teréz úrnő, bold. Simor János hercegprímás nővére 1000 frtot juttatott egyesületünknek. Báró Hornig Károly veszprémi püspök 100, Csúszka György kalocsai érsek 50, Rimély Károly besztercebányai püspök 10 frttal járultak az építkezési költségekhez. Esztergom városának derék polgárai is igyekeztek e ház építésénél lelkesedésüket kifejezésre juttatni. Magyarig László 5 drb 200 frtnál is nagyobb értéket képviselő szebbnél-szebb kályhával látta el a helyiségeket. Sátory Imre a lakatos munkát a szerződésben elvállalt kötelezettségen messze túl menve készítette el. Alapitó tagsági dijakkal előmozdították ügyünket: Anhäupel György dr., Brutsy János, Draxler Alajos, Dóczy Ferenc, hányi Géza, Iványi Gézáné, Krechnyák Ferenc, Kitzinger József, Maiina Lajos, Philipp Konrád, Schleiffer Lajos, Schuller Pál, Számord Ignác, Udvary Jakab (Zeliz), Wanitsek Rezső, Waldvogel József. Igy történt, hogy 1896. szept. 27-én a házfelavatási ünnepélyt megtarthattuk, melyen nemcsak a helybeli érdeklődők, hanem a testvéregyesületek is szép számmal vettek részt Rudapestről, Komáromból, Tatáról, Léváról, Párkányból. A házfelavatási ünnepélyt megelőzőleg szept. 22-én egyesületünket Vaszary Kolos hercegprímás védnökünk magas látogatásával tüntette ki. Mikor is dr. Hetyey Samu kanonok ur kíséretében dr. Csernoch János elnök, Wanitsek Rezső alelnök és Peltzmann László háznagy kalauzolása mellett megtekintette a helyiségeket s a látottak fölött megelégedését nyilvánította. A házfelavatási ünnepély d. e. fél 11-kor kezdődött a kir. városi templomban, hol dr. Anhäupel György m. elnök szt. misét mondott ; utána testületileg az új házba vonultak, melyet Sujánszky Antal nagyprépost fényes segédlettel áldott meg. A díszközgyűlést dr. Csernoch János elnök lendületes beszéd kíséretében nyitotta meg, utána dr. Anhäupel György m. elnök ismertette a ház építésének történetét. A jelenlevők hatalmas éljenzéssel adtak kifejezést a buzgó m. elnök iránt táplált hálájuknak és elismerésüknek. A közgyűlés alatt számos távirat érkezett, melyek közül Vaszary Kolos hercegprímásé, —• melyben áldását küldé az egyesületnek — általános örömet és lelkesedést keltett. Délben az egyesület bankettet rendezett, melyen a tagok, a testvéregyesületek képviselői és társaséletünk számos előkelő tagja vett részt. Este az egyesület műkedvelő tagjai előadták Gsepreghy Ferencnek, az esztergomi kath. legényegylet volt tagjának hatásos szinmüvét: „Magyar fiúk Bécsben." A közönség mindvégig figyelemmel kisérte a szereplők ügyes játékát és tetszésének számtalanszor kifejezést adott. Ezekben igyekeztem hü képet nyújtani egyesületünknek életéről és működéséről; jelentésem befejezése előtt kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn összes jótevőinknek és pártfogóinknak az egyesület mélyen érzett háláját és köszönetét nyilvánítom, s midőn kérem a jóságos Istent, hogy árassza mindnyájukra bőséges malasztját és áldását. Isten áldja a tisztes ipart! * HollÓ8y Károly egyes, titkár. vényben van az 1868 : LIII. t.-c, amelynek megváltoztatásáért el kellett szenvedniük a katholikusoknak a polgári házasságot és az egyházpolitikának összes áldásait. Igaz ugyan, hogy azon esetekben, amelyekben létre jött a megegyezés, ez a katholikusokra nézve kedvezőbb, mint a többi felekezetekre. Igy pl. róm. kath. vőlegény és ref. menyasszony között 218 vegyes házasság köttetett. Ebből csak 56 esetben egyeztek meg a gyermekek nevelésére nézve s ebből 43 esetben az összes gyermekek a kath. apa vallását követik, 13 esetben pedig a református menyasszonyét; 162 esetben érvényes az 1868. évi törvény. Továbbá róm. kath. vőlegény és ágost. vall. menyasszony volt 96 esetben ; megegyeztek 13 esetben. Ebből 7 katholikus, 6 ágostai vall. gyermeknevelésben állapodtak meg. 83-ban pedig a gyermekek nem szerint követik szüleik vallását. Az unitáriusok általában nem egyezkedtek, bizonyítván igy is az erdélyi gyakorlat mellett, ahol általában kiment a divatból, vagy be sem hozatott a gyakorlat, hogy a gyermekek vallásában megegyeztek volna. Föltűnő, hogy 15 esetben kötött róm. kath. vőlegény házasságot zsidó menyasszonynyal és csak 4 esetben egyeztek meg a gyermekek nevelésére nézve és pedig 3 esetben az összes gyermekek a kath. apa vallásában nevelendők, 1 esetben az anya vallásában, a többi 11-ben szintén nem szerint követik a szülők vallását. Igy fest tehát a recepció a gyakorlatban és a zsidóságnak beolvadása a kereszténységbe. Ugyan micsoda polgárok fognak felnőni az oly családból, ahol a gyermekek egy része Jézust ismeri el Megváltójának, másika pedig Mózest ? Bizonyára mindkét rész vallás nélkül nő föl, mint a fa az erdőben. Legtöbb vegyes házasság köttetett Budapesten és pedig 106, ami mindenesetre nagy szám az 1191-hez képest. Kár, hogy a fővárosra nézve nincsen külön kimutatva, hány esetben egyeztek meg a szülők a gyermekek nevelésére vonatkozólag és melyik vallásban egyeztek meg. Ezt különben tudni fogja az egyházmegyei hatóság, mert a fölmentések megadásánál követelnie kell a megegyezés okmányát, mert most már anélkül fölmentvényt nem adhat. Más volt ugyanis a helyzet 1895 előtt, amikor meg lehetett elégedni a más vallású jegyes komoly Ígéretével, de most, miután a szülök föltétlenül megegyezhetnek, be kell követelni a megegyezést tartalmazó okmányt, mert anélkül a dispensáló nem szerezhet magának biztos tudomást a megegyezés létrejöttéről. Azokról ugyanis, akik házasságaikat mindakét helyen megáldatják, a katholikusoknál, ép úgy mint a protestánsoknál biztosan föltételezhetjük, hogy a gyermekek nevelésére nézve meg nem egyeztek. Az elősorolt adatok bizonyítják, hogy amint túlságosan nagy Magyarországon a vegyes házasságok száma, ép oly kicsiny azoknak a száma, a melyekben a szülők között a gyermekek vallási nevelésére nézve létrejött a megegyezés. Az egyházpolitikai törvények barátai annak idején hangsúlyozták, hogy ők a törvények életbeléptetésétől nem féltik a vallási szellem hanyatlását, mert a papság meg fogja kettőzni buzgóságát s ezáltal ellensúlyozni a törvényeknek káros hatását. Fordítson tehát a papság különös gondot a vegyes házasságokra s iparkodjék hatni a jegyesekre, hogy az egyház törvényeit megtartsák. Különösen pedig járjon kezökre a szerződések megkötésénél s ne engedje, hogy őket a hatóságok zaklatásaikkal a szerződés kiállításától elriasszák. Ime a liberálisok maguk ajánlották a kettőzött buzgóságot s igy nem is vádolhatják a papságot fanatismussal. Egyébként ilyenekkel nem törődik az, aki kötelességét híven teljesiti. Végül megjegyezzük, hogy érdekes volna, ha a statisztikai hivatal mihamarább összeállita-