ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-03-28 / 13. szám
dályozólag hatna, a püspöki karral vállvetve működni. 7. Az állam túlkapásai ellen védöleg fellépni és mindennemű kath. intézetet, társulatot támogatni. Ha ily ügyek tartoznak az autonómia jogkörébe, nem közös ügye-e az a papnak ugy, mint a világi katholikusnak? Es lehet-e üdvös a közös ügy munkálása, ha a két fél egyike az egyház szellemével és céljával homlokegyenest ellenkező elveket vall? Ezért tartjuk mi lényeges kérdésnek, hogy az autonómiai kongresszus, kikből és milyen férfiakból alakuljon meg. A papság és világiak között oly gyengéd viszonynak kell léteznie az autonómián, amilyen szoros az összeköttetés az atya és családtagok között. Ha egyházellenes párt nem lesz az uj autonómiai kongresszuson, akkor nyugodtan bemehetünk az autonómia megvitatásába, mi azt hiszem, minden jő katholikus imaszerű óhaja. Megbizható autonómiai képviselőket választani, ez legyen az első dolog, ez iránt kell már most agitálni s munkálkodni. Eddig a magyar katholikus egyház nagyon közönyös s túlzott türelmű volt az elkereszténytelenitö törekvések ellen. A katholikusok igen nagy része nem látszott helyesen fölfogni a küzdelem horderejét. Ha saját vagyonunkat, egészségünket föláldozzuk jó barátainkért, ez igenis erény. De hitvallásos elveinkben, örök üdvösségünket célzó törekvésünkben. Istenért és Istenben önzőknek kell lennünk. A hitet nemcsak érezni, de külsőleg is meg kell vallanunk, cselekedeteink által. Ennek lanyhasága okozza, hogy világi katholikusaink soraiban a valódi hithű és meggyőződésű katholikusok száma ki nem elógitö. Nagy a mulasztás világi katolikusainknál, de e mulasztásért javarészben a papság is felelős. A papságnak lenne ugyanis hivatása s kötelessége az intelligenciához tartozó katholikusokat azon meggyőződésre vezetni, hogy ők is tartoznak kezet fogni a vallás szent érdekeinek előmozdításában. Valljuk meg azonban őszintén, lássuk be minden harag nélkül, a papság a tettek aratása idején gyakran igen is szunnyadozott s hogy a mindennapi módot nyújtott arra, hogy az ifjúság szabad óráit az egyletben a megengedett játékokkal és olvasással töltse el. A tagok szórakoztatására állott 2 billiard, nyáron a tekepálya és számtalan mulattató játéktárgy. Szellemi táplálékot nyújtottak a lapok u. m. Alkotmány, Budapesti Hirlap, Magyar Néplap, Esztergom, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Lapok, Iparügyek és Herkó Páter. Az egyesület két izben tartott táncmulatsággal egybekötött színielőadást; előadattak: Szigligeti: »Csikós«-a és Csepreghy Ferenc: »Magyar íiuk Becsben« c. színmüvei. Ezenkívül augusztus havában a »Kovács-patak «-nál nyári mulatságot rendezett. Alapszabályaink értelmében minden hó első hetében választmányi ülés tartatott, a melynek feladatát képezte ellenőrizni a rendet és fegyelmet s megállapítani a havi munkatervet. Az egyesületnek hasznos irányban való működéséről örvendetes tanúságot tesz ama körülmény, hogy a mult év végén volt 100 rendes és 145 pártoló tagja. A tisztikar kebelében több változás történt. Ugyanis Neumayer Károly kir. városi tanitó, az egyesületnek több éven át volt buzgó titkára, tisztségéről lemondván, a választmány helyébe Hollósy Károly tanítót választotta meg. Rangl Antal könyvtárnoknak Esztergomból történt eltávozása folytán a közgyűlésig Szablári Ferenc; Milakóvszky Istvánnak a Il-od dékáni állásról való lemondása folytán pedig Stell Lajos bízattak meg a szükséges teendők elvégzésével. Az egyesület vagyoni állapota 1896. év végén a következő volt: kerékvágásból ne legyen kénytelen kitérni, önámitásul azzal nyugtatta meg lelkiismeretét, hogy a dolog nálunk úgy sem mehet annyira, hogy majd a papokat vallásos működésükért úgy üldözzék, mint az alávaló zsebmetszöket. Nincs még meg a papság egy részénél a kellő összetartás, erély, ügyszeretet és buzgalom elleneink törekvéseinek ellensúlyozására. És itt szólunk úgy a fő- mint az alsó-papságról. Ha valaki köz ülök felébred s akciót indít, legfőbb ellenségei akárhányszor saját paptársai. Ha valaki közülök valamit akar létrehozni, a kik nem támogatják, azok akárhányszor saját paptársai. Vannak kik a papság aszketikus alapelvei miatt alkotnak ellenzéket. A helyzet 1—2 éve az igaz valamit javított ezen lethargián is, de még akár hány papot ismerünk sajnálattal, kik a jelenlegi mozgalmakkal szemben is passivitást ajánlanak, kik elitélik a defenzív katholikus akciót, a meghunyászkodó bárány türelmet helyeslik, közönyösek az egyházpolitikai áramlat iránt, perhorreskálják, hogy a papság felvegye a keztyüt a liberalizmussal szemben, megvetik a jelenlegi katholikus sajtó orgánumait, paroláznak hitünk báránybőrbe bujt farkasaival, egy pár zsák búzáért, kitüntetésért felülnek a liberális uraknak s a katholikus ügybarátok felszólalásaira azzal felelnek : hogy a vallásnak semmi köze a politikához, hanem a választásoknál azért » melegen « támogatják a liberális képviselőket, liberális választási proklamációk alá írják nevüket, fellépnek pártonkívüli liberális képviselőknek, valami konc fejében, pl. aranykereszt, kanonia, javadalmas apátság vagy jó plébánia. Meddig a papság hivatása apostoli tudatára nem ébred, addig a »jó« katholikusok grasszálása az autonómia szervezésében se fog megszűnni. Nem szabad fatalistáknak lenni, nem tanakodni, ankettirozni, hanem cselekedni kell, még pedig észszel és hévvel. Operamini donee lux est, quoniam advesperascit- _ • \ — A minisztériumok statisztikai munkálatai, .leientettük már, hogy a minisztériumok statisztikai szolgálatát az országos statisztikai hivatal működési körébe akarták áthelyezni. A reform abban állna, hogy a minisztériumokhoz beérkező és beszerzeett statisztikai anyagot az 1. Az esztergomi 629. sz. tjkvben -f- 7 r. 4 hr. és 41 népsorsz. ház értéke 18,500 frt — kr. 2. 1 drb kereskedelmi és iparbanki részvény 250 frt — kr. 3. Leltári vagyon . . . 1566 frt 95 kr. összesen 20,316 frt 95 kr. Ezzel szemben az egyesületet terheli a) 9000 frtnyi adósság 4°/ 0 kamatra, b) 4000 frtnyi 4V 2 7 0-ra. A folyó bevételek 2318 frt 51 krt tettek ki, mig a folyó kiadások 2117 frt 35 krra rúgtak. A tiszta pénztári maradvány e szerint 201 frt 16 kr. Evek óta hő vágyait képezte az egyesületnek egy — a célnak teljesen megfelelő — ház vétele. Az utóbbi időben különösen már a lakáskérdés is súlyos teherként nehezedett az egyesület vezetőségének vállaira. Hogy fáradhatlan elnökeink dr. Csernoch János, dr. Anhäupel György és Wanitsek Rezső mily lelkesen karolták fel. s mily erőmegfeszitéssel intézték el az egyesület életében új korszakot jelentő házvételi ügyet, élénken igazolja azon örvendetes körülmény, hogy rövid hat hó alatt a város központján fényes otthont szereztünk. Miután ugyanis a mélt. és főt. esztergomi főszékesegyházi káptalan a legkegyesebb és legelőnyösebb feltételek mellett helyezett nagyobb kölcsönt kilátásba, az 1896. febr. hó 1-én tartott választmányi gyűlés elhatározta, hogy a Széchenyitéren fekvő és eladó egyik Lieb-féle házat 9,500 írtért megveszi. Az egyesület elnöksége febr. hó 4-én Lieb örökösökkel a szerződést tényleg megkötötte, s márc. hó 6-án az összeget a mélt. fő) országos statisztikai hivatalnak adják át, mely ; annak feldolgozását, kezelését és kiadását e j célból tetemesen kibővített személyzetével és appaj rátusával állandóan eszközölné. Mint értesülünk, a miniszterek között e kérdésben folyó tárgyalások fennakadtak, mert a földmivelésügyi miniszter vonakodott resszortja statisztikai szolgálatáról lemondani. Tekintettel arra, hogy a minisztériumok körében a beérkezett anyag alapos feldolgozása alig képzelhető el, kétségkívül üdvös volna a tervezett reform s az O. M. G. E. közgazdasági szakosztályának legközelebbi üléséből kifolyólag felterjesztést fog intézni a földmivelésügyi kormányhoz aziránt, hogy a kérdéses reformot az általános statisztikai szolgálat érdekében lehetőleg elősegítse. — Hogyan quittir óznak líarsban. Azt szoktuk mondani, hogy »a baj ritkán jár egyedül«, mert sok és keserű tapasztalás tanított meg reá. A barsi főispán ur ugyanis saját birtokába jön lakni Garam-Veszelére, a mely községnek majdnem 80 lakója is van. Természetes dolog, hogy ilyen körülmények között a község kiadásainak terhe legnagyobbrészt a főispán úr nyakába szakadt. Okoskodott tehát, mi módon lehetne ezt lerázni? Ha lehet városból község, miért ne lehetne községből puszta. A főispán is azt találta magára nézve a legelfogadhatóbbnak, ha a község pusztává alakul át s csatlakozik egy olyan községhez, melynek pótadója nincs. Ilyennek találta pedig a főispán úr Garam-Szt.-Györgyöt, melytől Vészeiét csak a Garam választja el. Meg is indultak a tárgyalások. A főispán ur telemarkát nyújtotta a szentgyörgyieknek, mert igért Veszele és Sz.-György között »repülö hidat«, Sz.-Györgynek postát és évenként 50 frtot, gondolván, hogy ilyen bőkezűség láttára csak nem ellenkeznek s csak elfogadják a csatlakozást. A gazdák a határozás napjáig mintha hajlandóknak is mutatkoztak volna erre, csak még két vásárt szerettek volna szerezni. A főispán úr úgy látszik, ennek kieszközlésére is vállalkozott volna, hisz az semmibe sem kerül, mert máskülönben nem tudnók megmagyarázni, miért jelent meg személyesen a határozatot kimondó gyűlésen ? Rossz nyelvek ugyan azt mondják, hogy a méltóságos úr hatni akart jelenlétével, de mi már az eredményt tekintve sem akarjuk ezt állítani. Mert mi történt? A gyűlés megnyitása után feláll a törvénybiró s ékes szavakban kifejti, hogy igen is hajlandók elfogadni a csatlakozást, ha a méltóságos főispán úr, hatásos gesztussal mutatván eközben a jelenlevő főispánra, hajlandó 32 katsz. holddal gyarapítani a törzsvagyont, vagy káptalantól kölcsönbe kapott 9000 frt segítségével kifizette. A régi ház átalakításának terve helyett azonban a június hó 18-án tartott választmányi gyűlés az egyleti helyiségnek a régi ház mögött fekvő üres telken való felépítését határozta el, minek következtében az elnökség jun. hó 26-án Eggenhyfer József épitészszel megkötötte a szerződést s az építési költségeket 8600 frtban, a régi ház átjavitását 358 frtban állapította meg. Ez összegből az egyesület 3000 frtot azonnal kifizetett, mig a fenmaradó adósságot az év végén dec. hó 30-án egyenlítette ki. A szerény anyagi eszközökkel rendelkező egyesületet e nagy műnek létesítésében a nagylelkű jótevőknek egész sora támogatta. E jótevők között első helyen és mélyen átérzett hálával kell említenem Vaszary Kolos bi^ornok, hercegprímás ö fő magasságát, ki nemcsak 100 frttal támogatta tüstént az egyesületet az építkezés megkezdésénél, hanem úgy írásban, mint élőszóval azon kegyes kijelentést tette, hogy évenkint 200 frtot fog adományozni az esztergomi katholikus legény-egyesületnek. Soha meg nem szűnő hála illeti meg továbbá a mélt. esztergomi fökáptalant azon nagylelkűségéért, melylyel nem csupán jelentékeny összeg kölcsönzésével, hanem ezenfelül 500 frtnyi ajándékkal is elősegítette a ház létesülését. A mélt. fökáptalan egyes áldozatkész tagjai is igyekeztek az egyesület terhén segíteni: dr. Blümelhuber Ferenc pápai praelatus, dr. Csernoch János apátkanonok, elnök, Graeffél János apátkanonok 500 — 500 frt, Sujánszky Antal nagyprépost 100 frtot
