ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-10 / 2. szám

szabadságharc bukását. Kossuth szereplése idejéből származik az a nyilatkozata is, melyben mint valami próféta megjövendöli, hogy miért fog Magyarországon a zsidó-uralom bekövetkezni. Olvasva amit Csacán müveitek a zsidók a néppárti választó polgárokkal, s látva az utolsó 5 év történetét, a zsidóság megdöbbentő hatalmi ököljoga eszünkbe juttatja Széchenyi jós-szózatát, a melyet következőkben adunk : » Magyarországon a mágnások németek, csak néhány mágnási család kezd magyarosodni és játszsza a nemzetit, hogy népszerű legyen. E családok szövetkeznek a demagógus prókátorokkal és azt hiszik, hogy szép beszédekkel, vendégeskedéssel és betyáros öltözettel mindent megtettek arra nézve, hogy Magyarországból egy önálló és civilizált állam legyen. Batthány Lajos, aki csupa gőg, adj a a demokratát és keresi Kossuth gráciáját. (Megjegyzendő, hogy Széchenyi Kossuth neve helyett mindig az »

agent provocateur« cimet használja.) Kossuth pedig neveti a demokratát játszó mágnást és Batthányt, valamint a többieket fölhasználja a maga céljaira. Kossuth egy demokratikus, független Magyarországot akar létrehozni e jelszóval: »szabadság, testvériség, egyenlőség.« Hogy az ilyen törekvés mire vezethet, azt néhány szóval elmondhatom. Vagy sikerül, vagy nem. Vegyük a legjobb esetet, hogy sikerül, akkor az egész magyar nemzet szine-java a politikára veti magát, egy kis része a művészetre és tudományra, mig az, a mi jelenleg egy nemzet éleiében a legfontosabb, a közgazdaság (az ipar, a vaiutak, a gyárak és sok számtalan anyagi dolog), mely a nemzet szupremaciáját biztosítaná, el lesz hanyagolva, mert a nemzet ezeket nem kultiválta és az ilyen dolgokat nem érti és nincs hajlatna hozzá; azért az egész közgazdasági tért ki engedné siklani kezéből és azt nagy örömmel konfiskálnák el a zsidók. Ezek aztán roppant vagyonra és ez által nagy hatalomra jutnának és Kossuth igy megteremtette volna a demokratikus szabad és független Magyarországot — a zsidók számára.« Tegye kezét szivére minden magyar keresztény hazafi, s mondja meg, nem következett-e be a nagy hazafi szomoru jóslata? — A közigazgatási bíróság. 1897. évi január hó 1-én kezdette meg működését az 1896. évi XXVI. t.-c. által szervezett m. kir. közigazgatási bíróság. Éppen azért jó szolgálatot vélünk tenni t. olvasóinknak, midőn velük ezen uj jogintézményt megismertetjük. A m. kir. közigazgatási bíróság Budapesten székel s a m. kir. Kúriával egyenrangú. Elnöke és másodelnöke hivatalának tartama alatt a főrendiháznak tagja, éppúgy mint a kúriai elnökök. — A tanácselnökök és a birák szintén egyenlő ranggal és jelleggel birnak a Kúria tanácselnökeivel és bíráival. A közigazgatási bíróság összes itélőbiráinak felelőssége és szolgálati viszonyaira a bírói felelősségről szóló (1896. évi IV., 1871. évi VIII., 1891. évi XVII. és 1892. évi XXX. t.-c.) megfelelő intézkedései nyernek alkalmazást, melyek értelmében egy biró sem mozdítható el fegyelmi bíróságának Ítélete nélkül, meggyőződéséért senkinek sem felelős, s felelősségre csakis fegyelmi vétség esetén vonható s akkor is csak a felettes fegyelmi hatósága által, semmi más állásra hivatalból át nem helyezhető, és 70 éves életkorának elérte előtt nem nyugdíjazható. A közigazgatási bíróság hatásköre csakis a közigazgatási ügyekre terjed, beleértve az adó és illetékügyeket is. Az itélőtanács a szolgáltatott bizonyítékokat szabadon mérlegeli, s a tárgyalás és a bizonyítás folyamában szerzett meggyőződésének egész benyomása alapján itél, s jogában áll a kormány, törvényhatósági és községi rendeletek és szabályrendeleteknek törvényességét s érvényét a konkrét esetekben megbírálni. Ezen kivül elvi jelentőségű vitás jogkérdésekben döntvényeket hozhat, melyek azután természetesen az alsóbb fokú közigazgatási hatóságokra is kötelezők. A közigazgatási bíróság különben mai szervezetében nem legfőbb felebbezési hatóság, hanem felülvizsgálati fórum, mely a közigazgatási hatóságoknak azon határozatait vizsgálja felül, melyek ellen közigazgatási uton további felebbezésnek helye nincsen. Ily módon hatásköréhez tartozik a községi képviselőtestület, a megyei (vagy városi) törvényhatósági bizottság, közigazgatási bizottság, állandó biráló választmány, sőt a minisztereknek határozatait is felülbírálni mindazon esetekben, melyeket a törvény hozzá utasít. A közigazgatási bíróság a hozzá utasított ügyekben nem annyira forum appellatorium, mint inkább ellenőrző közeg, a törvény védője, akinél mindenki, aki a közigazgatási hatóságoknál jogsérelmet szenvedett, orvoslást kereshet. A közigazgatási bíróság két szakosztálybél áll : a szorosabban vett közigazgatási és a pénzügyi szakosztályból, — a két külön osztályba a bírákat -az elnök osztja be. Az eljárás szóbeli vagy írásbeli. A magánfelek személyesen is védekezhetnek, — de ha magukat . meghatalmazott által akarják képviseltetni, ügyvédet kell vállalniok. Ez főbb vonásaiban az újonnan életbe lépett közigazgatási bíróság szervezete. — A nagyiparosok logikája. Nagyiparosaink gróf Zichy Jenő útján egy memorandumot nyújtottak be a kormányhoz, melyben az önálló vámterület mellett nyilatkoznak. Maga a memorandum valódi gyári munka, nincsen abban semmiféle alapos érv, de nem nevetséges dolog-e ilyenféle kérelemmel fordulni azon kormányhoz, mely kész megszavazni bármily kvótát is, és a mely ennek érdekében rendezte országszerte a mintaválasztásokat. A mi nagyiparosaink igen jól tudták ezt a választások alkalmával is, tudták, hogy a kormány a közös vámterület mellett foglal állást, és ők az önálló vámterület lelkes hívei mit tesznek ? Leszavaznak mind a kormány-pártra. Ilyen a mi nagyiparosaink logikája és politikai következetessége ! — Hogy osztják az igazságot Hontban? A hontmegyei állapotokról múltkor hozott tudósításunkra vonatkozólag ujabb adatokat vettünk, melyek az ottani közigazgatási közegek eljárásának botrányos hanyagságát tüntetik fel. Adjuk az eseteket úgy, mint levelezőnk beküldötte: 1895. dec. 22-én iskolába megyek át lakásomról. Felfelé megy egy ökrös szekér csendesen, meglátva engem jönni, megáll, szemközt eszeveszett hajtással hajt egy legény. Az at keskeny, én gyorsan az iskola kerítésének dűlök. A kocsi súrolja, megtépi ruhám, sárral telecsapja még arcomat is. Kevesebb lélekjelenlét mellett magam is, de esetleg egy asszony vagy gyermek el lett volna gázolva. Az eset után, ismerve a legényt, szóval majd Írásban felszóllitom megfenyitésre a falu érdemes fejeit. Semmit se tesznek! Jelentést teszek a szolgabírónak, ez se tesz semmit, az alispánnak, ez se tesz semmit, nem is felel beadványomra. — Törvény, hogy más telkére ablakot vágni nem szabad. Az én kertemre : tehén, ló, szamár istálló ablakain ömlik be a különböző ámbra illat. A község meghallgatja panaszom, de semmit se tesz. Se szolgabíró,-se alispán nem is hederít az írott panaszra. — A lutheránus prédikátor jónak látja: rétem széltében hordani át takarmányát. Arra másokat is buzdít. És végén oda dob a község asztalára 1 fleurt, rendjén van a dolog! Ez ellen a mezőrendőri adó alapján oltalmat kérek a szolgabírónál, majd utána az alispánnál. Mit se használ, őszszel arra járnak a sarjúval, boldog, boldogtalan ott legelteti lovát, ökrét, tehenét. Ehhez a község elöljáróságának semmi köze, mert már akkor a mezei rendőr nyugalomba vonult. — Sövénynyel záratom el az utat, mit kegyesen fényes nappal fejszével vágnak át. Panaszomra: Jah kérem az a legény képes agyonverni a birót vagy más elöljárót, apja is ugy tette, ahhoz nem merünk nvulni! választás. Lapunk olvasó közönsége a napi lapok közleményeiből már értesült a legújabb, »választásnak« nevezett botrányról. Mi tehát ez alkalommal sem magával a választással, sem annak eredményével nem akarunk foglalkozni, hanem szóvá kell tennünk az abban megnyilatkozott rendszert, mely ha egyszer gyökeret ver Magyarországon, akkor itt ellenzéki ember többé be nem jut a parlamentbe, hacsak nem a kormány kegyéből. A csacai választásnál ez alkalommal mind azon választási visszaéléseknek quintessenciája nyilvánult, amiket sajnos, eddigi választásainknál tapasztaltunk és pedig tökéletesített kiadásban. Szalavszky főispán azon a banketten, a melyet Rath az őt meghívó küldöttségnek tiszteletére Budapesten rendezett, kijelölte a liberálisok által megvalósítandó célt midőn mondotta, hogy nem szabad engedni, hogy a néppárt csak egyetlen egy tanítványaiból még nagyságos urak is váltak. De hogy azokból az uj iskolákból mik válnak, akiket már nem Imrások, de diplomások nevelnek, azt még nem tudjuk. Azt mondom én erre: az Imrásokból nem kérünk, de a régi iskola erőteljes nemzedékéből minél többet kérünk. Áldva legyen e nemzedékért Imrás bácsi emléke. Nyugodjék békében! Don Burraska. „Egy régi okmánylelet." (Vége.) Monaco, 1803. március 1. Jaj mamám! oda vagyok, végem van. Minek is hallgattam arra az átkozott angol lányra. Gondoltam, nem jó vége lesz annak. Szerencsétlen játékot űzött velem ! Már Londonban láttam, hogy szivem választottja szereti a hazard játékokat. Ha ez csak olyan »csendes«-féle lett volna, aminőre boldogult édes atyám már gyermekkoromban rátanitott, az még hagyján volna. Hiszen minálunk *s az igazi nemes asszonyok kedvelik ösein'ctől hátrahagyott igazán nemzeti magyar csöndest. De képzelje csak édes anyám Miss Dianna makkaózott is nagyban. Nem mókázott, mint talán gondolja kegyelmed, de makkaózott. Azt hitte a szerencsétlen, hogy talán ily módon szerzi meg számomra a hozományt. Midőn pedig édes anyám által küldött pénznek felét velem együtt elmókázta, egyszerűen azt mondta, »tudja mit kedves, megyünk Monacóba, és ott sokat nyerünk.« Én bolond, hallgattam reá, pedig tudtam azt az angol közmondást: Frailty, thy name is woman, vagyis magyarul: gyarlóság, asszony a neved! és most itt állok minden garas nélkül, elhagyatva mindentől, Miss Dianától, pénzemtől, csak kegyelmed szeretete és erszénye ne hagyjon el soha. Rouletteztünk. A játék-terem telve volt angol, orosz s egyéb urakkal és hölgyekkel ? Miss Diana eleinte nyert, utóbb vesztett, én pedig izzadtam. Ha szóltam neki valamit; rögtön fejemre idézte a híres angol Shakspere-t s azt mondta: »

Provide thy money«, vagyis végy magadhoz pénzt. Hoztam én eleget, de ha ő eljátszotta. Midőn pedig minden pénzemet elvesztettem, hozott lakásunkra egy két csövű karabélyt, (a regényes drámák fő eszköze a revolver, akkor még ismeretlen volt. a vitriol pedig csak szobalányoknak való,) hogy lőjjem magam agyon, s utánam megteszi ö is, mert ez itt divat, vagyis módé. Nem ment el az eszem, hogy ily bolondot tegyek, ő erre hidegen végig nézett rajtam, s ott hagyott faképnél másnap már a játékteremben egy hirtelen szőke, vékony dongájú angolnak kibicelt. Ilyenek az angol nők. Ilyen feleség nem kell nekem soha, de tudom kegyelmednek"sem kellene édes anyám ilyen meny, azért örvendeztesse meg mihamarább egy kis pénzküldeménynyel vigasztalhatatlan fiát Elemér Jakab Jánost doctor juris utriusquet. Nápoly, 1804. október 25. Kegyelmetes jő anyám ! »Vederé Napoli, e poi mori.« Nápolyt látni és meghalni, mondják a taliánok olaszul, én pedig a mondó vagyok, Elvirámat látni és meghalni. Jaj mamám ! ha maga látná Elvirámat örömében meghalna. Igazi olasz szépség, haja holló fekete és dús fürtökben ömlik vállaira, szemei villámokat szórnak, arca oly fehér mint a frissen esett hó. Rendkívül romantikus lélek, aki szeretni és gyűlölni is tud egy pillanatban, egyik pillanatban fölemelni, másikban eltaszítani képes, mindenben szereti a a regényest. Teljes neve Donna Elvira di San Maccaroni, édes atyja Signore Francesco di San Maccaroni, édes anyja Signora Annunziata di Focoso Maroni. Édes atyja valószínűleg onnan nyerte nevét, mert Nápoly környékén óriási makkaroni tenyésztő teleppel bir. Ha majd hazahozom ezt az angyali teremtést, kegyelmed vagy Donnácskának vagy Elvirácskának szólíthatja őt. Mily kellemes lesz az életünk Kurtafalván, melyet ő »Villaggio di Cortonak« keresztelt el. 0 gitározni fog, mi pedig énekelni Verdinek ezen örök szép énekét: »La donna mobile Qual piuma al vento, Muta d'accento-e di pensier.« Túl boldogok leszünk. Romantikus hajlamai miatt azonban vigyázni kell reá egy kicsit, el is határoztam, hogy férfi murikat nem tartunk.