ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-21 / 8. szám

dásban, mert egyéb tudományuk nincs. Rendelkezésükre áll az egész birodalmat behálózó kémrendszer és a titkos ügynökök serege, kik által végrehajtják a szultán titkos intézkedéseit, annak nyilvános rendelkezéseivel szemben. De ilyen kormányzás mellett nem állhat fönn egy birodalom és azért Törökország szétzüllése biztosra vehető. Éppen ezen alattomos jelleme miatt elvesztette még azon tekintélyt is, melyet az államok az egymással való érintkezésnél szem előtt tartani szoktak. Ezért Görögország még annyira sem becsülte a fényes portát, hogy hadüzenetet küldjön a háború megkezdésekor. Nem tartotta szükségesnek az udvariasság szabályait megtartani az olyan ellenféllel szemben, akiben egyetlen tiszteletreméltó vonást nem lát. Tehát dacára egyes nagyhatalmak megfeszített erőlködéseinek, Törökország mégis összeomlik, mint a korhadt fa, melyben életerő többé nincs, melyet a pusztulás minden izében áthatott. A főmegyei papi nyugdij-alap. Sokat olvastunk, még többet hallottunk róla, de azért még mindig csak a kezdet kezdetén vagyunk vele. Pedig ez is égető kérdéseink egyike. A zászlóbontás megtörtént. Ő Eminenciája a mult évi körlevél XIX. számában közölte papságával azt az alapszabály-tervezetet, melyhez — nincs kétség — azóta minden alesperesi kerület hozzászólott. Annyi bizonyos, hogy az esztergomi főegyházmegye papságának tekintélyes része több tekintetben a tervezettől eltérő alapon óhajtja a papi nyugdijat szervezni, s talán nem végzünk fölösleges munkát, ha e lapok hasábjain is részletesebben foglalkozunk vele. Nézetünk szerint a nyugdij csak kétféle alapon szervezhető. Az egyik, melyre a körlevélben közölt tervezet helyezkedett, négy (esetleg több '?) osztályt állapitana meg, melybe az egyes plébániák, egyéb javadalmasok, tanárok stb. soroltatnának, s az osztályok különbözősége szerint (a hivatalos tervezet szerint) 20, 15, 10 és 5 frtot kellene fizetniök. E tervezet szerintem a valódi reális célhoz nem vezetne. Maga a körlevél beismeri, hogy a hozzávetőleges számitás azon esetben, ha az alkotandó nyugdij-intézet tagjainak száma csak 25-ben állapíttatnék is meg, évi 2000 frt fedezetlen hiányt mutat fel; vagyis más szóval, jelen tervezet a főegyházmegyei papság nyugdíjigényeinek korlátolt kielégítésére sem elegendő. Más hiánya is van a tervezetnek. Az esztergomi főegyházmegye javadalmainak határai az 500 frt és 6 -7000 (ha több nem) frt közt keresendők. Elég nagy jövedelemkülönbség ahhoz, hogy a négy osztályra való felosztást megnehezítse, s igazságtalan állapotokat teremtsen. Mi lesz az első osztály határa lefelé, mi a negyedik osztályé felfelé ? Nehéz kérdés. Azon javadalmas közt, akinek összes bruttojövedelme az 1000 frtot meg nem haladja, s a között, kinek bruttojövedelme 4000 frtot felülmúlja, óriási a különbség, mert az előbbi a megélhetéssel küzd, az utóbbi pedig a fölösleggel rendelkezik. Az az 500—600 frtos javadalmas szívesen megfizeti saját érdekében az évi 5 frt járulékot, de csak akkor, ha a jobb javadalmazásuak is ahhoz mérten járulnak hozzá. Egy részről 5—600 frt jövedelem és 5 frt járulék ; más részről 4000 frt jövedelem és csak 20 frt járulék: ez szembeszökő igazságtalanság és aránytalanság. Vagy tág leendene az I. osztály és akkor esetleg ez osztályba sorozottak közt is aránytalanságok állanának be, vagy aránylagos a többi osztályokhoz, ez esetben pedig még nagyobb lenne a hiány a feltüntetett 2000 frtnál, s az arányhoz még mindig sok szó férne. Magának a nyugdij-intézetnek szűk keretre (25 tagra) való szorítása meg éppen nem helyeselhető. Nem di célunk, hogy néhány paptársunknak tisztességes nyugdijat biztosítsunk, hanem hogy mindazoknak, akiknek betegsége vagy kora a nyugdíjba lépést megkívánja, azt lehetővé tegyük. Már pedig ennek a hivatalos tervezet a : fentebbi okoknál fogva megfelelni képtelen. A másik alap, melyre a papi nyugdij-alap felépíthető, az egyes javadalmak százalék szerinti megadóztatása, mely a nagy jövedelem arányok: kai szemben igazságosabb az előbbinél, de nézetünk szerint célhoz is vezet. Mondassék ki, hogy minden főegyházmegyei javadalmas lelkész javadalmának nagyságához ! mérten járul a nyugdíj-alaphoz és pedig akként, j hogy pl. bruttojövedelmének (földbirtoknál nem a kataszteri, hanem a haszonbérjövedelem szolgálna irányadóul) l°/

0-át köteles évenkint a nyug\ díj-alapba beszolgáltatni 3000 frtig. 3000-4000 frtig 17

2

7o> 4000 frton felül 2°/

0-ot. Ennek megI állapítására felhasználható lenne a most folyamatban 'evő javadalom-összeírás, melynél az összes jövedelmeket hivatalos közegek állapítják meg s igazolják. E kulcs szerint az 1000 frtos javadalmas 10 frtot, a 3000 frtos 45 frtot, a 4000 frtos 80-at, az 5000 frtos 100 forintot fizetne. Ugv hiszszük, elég méltányos és igazságos. A káptalanok bizonyos évi átlagösszeggel járulnának a nyugdíj-alaphoz, mondjuk az esztergomi fökáptalan évi 2000, a pozsonyi 250, a nagyszombati 120 frttal. Ezek szerint a hozzávetőleges számitás a következő eredményt tünteti fel: ; Esztergomi Vikáriusból befolynék legkevesebb 3700 frt. nagyszombati . . í 4000 » budapesti 1000 * káptalanoktól 2370 » egyéb alkalmazásban levőktől ... 600 » I eddigi tőkék kamataiból 11,620 » I hagyatékok és adományokból legkevesebb . . . . 400 > [ Ő Eminenenciájának kegyesen felajánlott évi adománya 1000 24,690 frt. Ez összeggel szemben vegyük a nyugdijtételeket. A hivatalos tervezet három osztályt különböztet meg: a szolgálat 10 évéig 500 frt, tiz éven túl 600 frt, huszonöt éven felül 700 frt nyugdíjjal. A nyugdijasok statisztikai számaránya következő volt a múltban : 40 évig vagy azonfelül szolgált 48°/

0 30—40 évig i » 48°/

0 30 éven alul szolgált 4°/

0 Ez arány szerint a 24,690 frtnyi összeg 37 papnak nyugdijára elégséges. De az 5, 6, 700 frtos nyugdijak manapság a megélhetéshez nem elegendők. Vegyünk fel tehát más nyugdijfelosztást. Pl. a szolgálat 10 évéig I 500 frt, 25 évéig 600 frt, 40 évéig 700 frt, 40 j éven felül 800 frt. A 24,690 frtnyi összeg ez i esetben 34 pap nyugdijának felelne meg. Ha pedig még jobb skálát alkotunk, pl. a I szolgálat 10 évéig 500, 20 évéig 600, 30 évéig i 700, 40 évéig 800, 40 éven felül 900 frt nyugdíjjal, akkor is a fenti összeg 30 nyugdíjas pap ellátására képes. Pedig a 24.690 frt csak hozzávetőleges, és 26—27000 frtra bátran felemelhető. Általános a kívánság, hogy mondassék ki • az elv : A nyugdíjra föltétlen jogosultsággal bír : minden egyházmegyei pap, ki szolgálatának 40. évét betöltötte. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a mint a nyugdij-intézet megalakul, a 40 évi szolgálattal biró papok egymásután fogják a nyugdijat kérni. Aki élet- és munkaképes, az 63—65 éves korában nem fog a nyugdíjba kívánkozni. Hanem azt szeretnők, hogy az, aki 40 évi szolgálat után nyugdíjba akar lépni, e szándékát el is érhesse. Ugy van ez mindenütt. Tegyük lehetővé azon szolgálatban megőszült paptársainknak, akik azt első sorban megérdemlik, hogy ha működésükben lankadnak, nyugalomra térhessenek. Sok bajnak eleje vétetnék. Elmondtuk a tervet. Szóljanak hozzá mások is, az eszmék hadd tisztázódjanak. Benedek. Komáromi csevegés. — Levél a szerkesztőhöz. — Komárom, febr. 1!S. Tisztelt Szerkesztő Úr! Majláth gróf űr. vasárnap ugyancsak kifáradt a tisztelgők fogadtatásában ! 11 órakor jöttek a legény-egylet tagjai és búcsúztak szeretett elnöküktől. Olyan hangulat v.lt köztük, mint mikor a családapa nagyon messzire készül és könnyező gyermekei körülveszik. Bizony a gróf úr a legény-egylet mindene volt s azt hiszem mint dédelgetett gyermekeit nem is fogja soha elfeledni! Van itt nálunk egy hires lap. Tuba János képviselő lapja volt és szerkesztette egy jóravaló, becsületes lutheránus, eddig elég tisztességes sőt azt lehet mondani ügyes lap volt. Képzelje csak ez a lap újévkor bele olvadt egy zsidó lapba s a szerkesztője katholikus —• igazán szégyenlem elárulni; — az ügyes lapból lett a »komaromi zsidóság organurna«, mely sérteget, gúnyol, szóval dominálni akar az I egész városban. Közöl olyan tárcákat, hogy multI kor egy idős hölgy igy nyilatkozott róla: »Elég idős vagyok, de még sem olyan öreg, hogy ezt a botrányos tárcát elolvasnám.* Különösen a legényegylet nagyon a gyomrában fekszik, kicsinyli, de azért folyton vele foglalkozik. Múltkor azt irta, hogy mikor Kolping megalakította a legény-egyletet, a vallás csak háttér volt, a fő célja az volt. hogy az iparos legényeket a romlás fertőjéből kiragadja. Mivel kérem? Valami csáklyával, vagy farsangi bállal? A legény-egylet szerinte semmi a közművelődés tekintetében ; fő az általa alakított I műkedvelői kör, hot olyan pompás sikamlós francia darabokat adnak elő. Tisztelt Szerkesztő Úr ! A hitélet nálunk roppant emelkedik. Gondolja csak a kálvinisták is alai kitottak legény- egyletet. Ez is komáromi különlegesség ! A zsidó rabbinus pedig az ipartestületben vasárnap esténként hitoktatást tart. Antal Gábor űr P. Tomcsányi konferenciája mintájára »Vallásos estéket* rendez. És ennek mind az a kicsin y legény-egylet az oka. Legényeink írni, olvasni, számolni tanulnak, minden héten szavalnak, a gróf úr kegyességéből a legjobb újságokat, folyóI iratokat olvassák. Persze ez fáj ennek a hires j »Komaromi lapok«-nak, hogy a liberális lap nem [ díszeleg a legény-egylet asztalán. Vasárnap fél tizenkettőkor jött a hitközség tisztelegni, voltak valami hetvenen. A szónok a jó Tóni bácsi (Pechata) volt, a katholikus meggyőződés ezen athlétája. Beszéde a szívnek fenekéből hangzott s azért a szivekhez szólott. »Elvesztjük atyánkat, mindenünket« mondotta. Sokan törülgették szemüket. A gróf úr egyszerű ruhájában úgy állt közöttük, mint a megtestesült alázat. Beszédében elhárít magától minden érdemet. »Az Isten kegyelme és szeretete, mit magammal hoztam, kényszeritett úgy tennem, mint ahogy tettem. Máskép nem is tehettem.« Percekig tartó éljenzés fejezte be a tisztelgést. Este a hitközség fáklyás menetet rendezett. Ezt kellett volna látnia Szerkesztő úrnak. Az emberek 5 frtjával irták alá az ivet. Sár volt, az eső is szemergett, mégis ott volt Komárom szinejava. Ez a fáklyás menet annyiban is nagyszerű volt, hogy a fáklyákat s lampionokat nem felfogadott utcagyerekek vitték, hanem intelligens urak, előkelő hivatalnokok, iparos-mesterek, legény-egyleti tagok, sőt protestáns előkelőségek is. Volt száz fáklya, száz lampion, a katonai zenekar fújta az indulót. A tűzoltók is kirukkoltak, s a mint mondják a főparancsnokuk (liberális ?!) nem akarta megengedni, de a derék tűzoltók azt mondták : »Ha kirendeltek bennünket Tisza Kálmán elé, még inkább kirukkolunk, ha törik-szakad J a méltóságos úr tiszteletére.« Meg is tették. A menet oly impozáns volt, a milyent csak az igazi szeretetből fakadó lelkesedés rendezhetett. Az énekkar sikerült darabja után dr. Kolbe Dezső ügyvéd és lapszerkesztő, egy lelkes s kiváló tehetségű férfiú tartott nagyszabású üdvözlő beszédet, melyben a gróf úr győzelmét a Gézárok triumfusánál is nagyobbnak mondotta. A gróf úr arcán látszott a meghatottság, és minden érdemet elhárítva, Isten kegyelmének tulajdonítja munkásságát. Mondogatták, hogy minek ez a »vallási izgatás«, ez a »tüntetés« persze a liberális uraimék, ők kérem nagyon érzékenyek.