ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-12-25 / 52. szám
azok erőnkhöz és tehetségünkhöz mértek legyenek. De már ennél többet sem nem tehetünk, sem tőlünk kívánni nem lehet. S ép azért bizalommal fordulunk mindazokhoz, kik velünk együtt e lap fönnállásának szükségességéről megvannak győződve, hogy minket nehéz feladatunk teljesítésében támogatni sziveskedjenek. Különösen kérjük azokat, a kik az előfizetési dijakkal hátralékban vannak, hogy azokat beküldeni, illetve előfizetéseiket mihamarább megújítani szíveskedjenek. Egy ilyen lapnak föntartása, a mely kizárólag olvasóinak támogatására van alapítva, csak ugy lehetséges, ha minél pontosabban beküldik az előfizetési dijakat. Arra különös súlyt kell helyeznünk, hogy közönségünk támogatásában birjuk létünk legerősebb alapját, mert ez biztosítja függetlenségünket, mely föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az előforduló eseményeket tárgyilagosan megbíráljuk. E bírálatot ezentúl is óhajtjuk gyakorolni, ugy azonban, hogy az a kellő határokat soha túl*ne lépje, az egyház és haza érdekeivel ellenkezésbe ne jusson. Ez irányú működésünkre fölhívjuk a lelkes katholikus közönségnek buzgó^ támogatását Egyben felkérjük régi hátralékos m. t fizetőinket, hogy az előfizetési pénzt mielőbb beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjók. Külföld. —cs.— Németország az ' ázsiai vállalattal megkezdte azon világpolitikát, melyről nagyratörő császárja folyton ábrándozik. A chinai Kiaotschau öböl elfoglalása beláthatlan bonyodalmaknak képezi kiindulási pontját, mert ez által olyan kaput tört be China földjén, melyet nyugodtan nem nézhetnek a többi világhatalmak. Oroszország sietett megszállani Port-Arthurt, a másik kiváló fontosságú kikötőt, Franciaország pedig lázasan figyel. Hogy mily nagy jelentőségű a német császár e lépése, leginkább mutatja ama megdöbbenés, melylyel az egész német közvélemény annak eshetőségeit mérlegeli. Mindenütt csak e kérdést hangoztatják: mi lesz ezentúl ? Azzal mindenki tisztában van, hogy legelőször is iszonyú sok pénzre lesz szükség. Ha szégyennel nem akarják végezni a merész vállalkozást, akkor a tengeri haderőt kell szaporítani, még pedig óriási arányokban, mert csak Anglia tengerészete nyolcszor nagyobb a németnél. Azon fölül Ázsiában is Kiaotschau egyszerű elfoglalásával még úgyszólván semmit sem értek el, mert e tengeri öböl jelen alakjában használhatlan és hogy hadászati tekintetben jelentősége legyen, rendkívül sok átalakításra szorul. Már azon egy körülmény is, hogy ez öbölt a téli időben legalább három hónapig jég borítja, a hajózásra nézve semmi előnyt nem nyújt ekkor és kiszámíthatatlan költség szükséges a tengeri jégtörők felépítésére. Azonfölül az öböl környéke terméketlen puszta vidék, hol a kereskedelem számára nem sok remény virul. Azért méltán gyanakodnak a higgadt elmék, hogy e meglepő kaland csak azért van rendezve, hogy elfordítsa a nép figyelmét az otthoni zavart viszonyokról. A szociális kérdések Németországban élére vannak állítva és megoldásuk módját nem képesek kitalálni. A jelenlegi császár uralkodása elején helyes irányban kezdett ugyan működni, de az utóbbi időben hirtelen megváltoztatta politikáját és az egész szociális mozgalmat egyedül szuronyokkal véli megfékezhetni. Most pedig ngy számit, hogy egy dicsőséges világhódítás majd mámorba ejti népeit és megfeledkeznek az otthoni nyomorúságról. Csakhogy Németországban igen sok a higgadt gondolkozású politikus, kiket a császár lendületes szavai hidegen hagynak és a józan felfogástól el nem tántorodnak. A jelenlegi ázsiai vállalat hivatalosan han;oztatott okául a katholikus hittéritők védelmét adták. Csakhogy senki sem hisz ezen váratlan jóindulatnak, midőn otthon épen ellenkezőleg határozott ellensége a kormány a katholikus egyháznak. A centrum-párti képviselőket tehát az afféle ámítás nem tántorítja meg, hanem továbbra is megmaradnak azon félelmes tartózkodásukban, mely a császárnak már oly sok keserű órát szerzett. A jelenlegi ^határtalan flotta-tervekkel« szemben is kifejtették álláspontjukat. Ok épen nem ellenségei a flotta szaporításának, csak a költség legyen igazságosan elosztva. Ugyanis a flotta szaporítása nem a tulajdonképeni nép érdekében áll, hanem csak a kevés számú tőkepénzesek vállalatait segítené elő. Tehát a teher is azok vállait nyomja, kik abból a, hasznot húzzák. Ez az ő elvük. Legyen nagy flotta, de az árát fizessék a nagykereskedők, a részvénytársaságok és bankok., kiknek osztalékaiban fogna nyilvánulni a flotta áldása. Körülbelül 600 milliót kér a császár új terveihez. Adják Össze ezt azok, kiknek érdekében áll! De áj adókra a centrum nem fog hajolni és a nép ujabb megterheltetését minden eszközzel akadályozza. De még igy sem nézik nyngodtan a császár merész terveit. Az ázsiai bonyodalmak kiszámithatlanok, mert ott óriási érdek összeütközések keletkeznének. Oroszország már is sajátjául tekinti Chinát és az osztozkodásnál még a testvérek is civakodni szoktak, annál inkább a morsághoz, mely a templomot betöltő frankfurti polgárság, lovagok és nemesek homlokát sötéten beárnyékolta. Részvétteljes, szomorú pillantásokkal néztek a szentély felé, hol a püspökök és papok előtt a császári család foglalt helyet. Ottó császár hatalmas, daliás alakját bő s gazdagon hímzett palást fedte, komor tekintetekkel nézett maga elé s várta a sz. mise kezdetét. Jobbra tőle az anyacsászárné térdelt kisirt, vörös szemekkel, balra a fiatal császárné térdelt elmerülve imádságos könyvének olvasásába. Mintha nem is szent karácsony megünneplésére, hanem gyászszertartásra gyülekeztek volna, oly lehangoltság és szomorúság ült mindenkinek arcán. Közös fájdalom rágódott a fejedelemnek és a népnek szivén. Az ingelheimi várban sínylődő fogolyra, Ottó császár testvéröcscsére, Henrik hercegre gondoltak mindnyájan. Minő örömteljesek volnának a karácsonyi ünnepek, ha a két testvér szeretetben, békességben, egyetértésben térdepelne a dómban. Mily hatalmasan fejlődhetnék akkor az ország, mily könnyen elbánnának akkor a birodalom ellenségeivel. De Henrik herceg folytonos lázadásaival minduntalan belháborut szít, mely a békés működést lehetetlenné teszi. Most ott van ugyan megkötözve Henrik herceg az ingelheimi börtönben, de ki tudja, nem fogja-e nyugtalan szelleme békóit feltörni ? Ki tudja, nem fogják-e párthívei fegyveres erővel kiszabadítani ? A wormsi püspök már megkezdte a misét. Épen az evangélium olvasására készülődtek ; midőn hirtelen nagy mozgás támadt a templomban. A hajót betöltő tömegen keresztül, a szentély előtt álló lovagok és katonák sorain át egy halvány arcú, kuszált hajú ifjú tört magának utat ; felakarták tartóztatni, de az ifjú karjának ereje elől mindenkinek kitérni kellett. Az ifjú Henrik herceg volt, felrohant a szentélybe s a meglepett Ottó császár mise-zsámolya előtt térdre borulva felkiáltott: — Felséges császárom, iégy kegyelmes, légy irgalmas egy szökevénynek. Az ingelheimi várból megszöktem, hogy itt Frankfurtban orozva meggyilkoljalak s trónodat elfoglaljam. De a kis .lézus kicsavarta kezemből a tört. Vezettess vissza a börtönbe és sújtsd még keményebb büntetéssel azt az elvetemültét, ki testvórgyilkosságot forralt szivében. A császár nyugodtan kelt fel mise-zsámolyáról, a földre boruló ifjúhoz lépett s lehajolván hozzá, felemelé őt magához : — Kelj fel öcsém és ölelj meg. Én mindent megbocsátok ! — Mit, te megbocsátasz ? — kérdezé nagy szemeket meresztve Henrik herceg. — Ah nem, nem, büntess meg előbb érdemem szerint. — Karácsony szent ünnepe a békesség napja — feleié komoly ünnepélyességgel a császár. — A megváltó Jézus, kinek születését ma ünnepeljük, hozott téged hozzánk. Nem veszítünk el téged, hanem szeretettel fogadunk be, mint az Üdvözítőnek legdrágább ajándékát. Henrik herceg meghatottan, könnyezve borult a császárnak nyakába. A vidám karácsonyi napsugarak ráestek a testvérek, az anyacsászárné, a fejedelemné s a nagyhatalmak'. Anglia pedig halálos sebet kapna, ha itt háttérbe kényszerítenek és igy minden erejével sikra száll majd ez ügynél. Franciaországra nézve szintén elsőrangú fontossága van a gyarmat-politikának és a világ színpadán érvényesülnie kell. Már is észrevehető a feszült viszony, mely e világhatalmak közt fennáll és ha összeütközésre kerül a dolog, egy borzalmasan nagy küzdelem fejlődik ki közöttük. Dr. Aschenbrier Antal f 1849—1897. Kedden délután négy órakor megszólalt a bazilika nagyharangja. A harangnak bús kongása jelezte hogy az esztergomi fökáptalan egy fiatal, általánosan szeretett és tisztelt, tudományáról és tolláról országszerte ismert tagja, viszszaadta lelkét Teremtőjének. Utolsó napokban, midőn hire ment súlyos bajának, betegágyát szorongó szivvel állották körül szerető rokonai, nagyszámú barátjai és hálás tanítványai és aggódva nézték, hogy fogynak a javakorabeli férfi testi erői. Az orvosi tudomány tehetetlennek bizonyult, a halál megkezdte romboló munkáját. A jó barátok könnyezve távoztak, látván a fényes tehetség lassú elhomályosodását. Mily nemes feladatok megoldását vártuk még alapos tudományától, mennyi reményt helyeztünk beléje ! És ez mind szétoszlott, akár a hegyek csúcsait takaró köd-felhő. Szombaton este ő maga is érezte közelgő végét. Szivébe fogadta az isteni Üdvözítőt, kinek hiv, alázatos és buzgó szolgája volt egész életén keresztül. A becsületes, jámbor és tudományos papok igazi példaképe voit ö. A mily csendes, munkás és jámbor volt élete, olyan volt a halála is. Az egyházi tudományok múzsája zokogva borult koporsójára.' Hisz nemcsak egy jó, Krisztus szive szerinti papot, de egy alapos, képzett tudóst is vesztettünk el benne. Még csak 48 éves volt és mégis szép, tettekben és művekben gazdag mult áll mögötte. És ha a jog-történetirő azok neveit fogja elősorolni, kik a hazai jogtudományt előbbre vitték, ugy bizonyára megemlékezik dr. Aschenbrierröl, ki egész életét a jogtudományoknak szentelte, és mint jog-tanár világos előadásai által 23 éven kenép örömkönnyeire s megtörve rajtok, enyelgő fürgességgel ugrándoztak szerte szót. Henriknek pedig, a mint bátyja karjaiból kibontakozott ugy rémlett, mintha angyalkákat látott volna a dómban fel s alá lebegni, kik szent örvendezéssel énekelték : Békesség a földön a jóakaratú embereknek. Dr. Anhäupel György. A karácsonyi tárca. Mily drága és mennyi kiadásba kerül egy karácsonyi számnak összeállítása ! Hónapokkal előbb meg kell rendelni a cikkeket a lap számára, mert a divat ugy hozza magával, hogy legyen melléklet. Már most tessék összegezni a lapok számát, melyek e napon megjelennek, hozzáadni a mellékletekben összehalmozott cikkeket, oly óriási szám jön ki, hogy az ember, ha végig akarná olvasni, évek hosszú során keresztül egyebet sem tenne, mint hogy olvassa a karácsonyi mellékleteket. És mi mindenről irnak a karácsonyi mellékletekben ? Mindenről, legkevesebbet pedig magáról a karácsony szent ünnepéről. De az a kevés is sok, mert megrendelésre készül, tehát gyári munka gyári áron. Tavaly kaptam megrendelést egy karácsonyi tárcacikkre. Soká törtem rajta fejemet, mit és miről irjak ? Addig-addig gondolkoztam, mig csak azon vettem észre magam, hogy itt a karácsonyest, és én még nem irtam semmit, mert hát az »árva karácsonyáról«, a »szegény boldogok« illetve a