ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-12-05 / 49. szám

szombati érseki gymnáziumba küldetett ideiglenes helyettes tanárnak. * Zámolyi Varga Mihály, pozsonyi ka­nonok és volt esztergom-vizivárosi plébános, ki­tűnő tollú irónk életrajzát és arcképét hozza az »Oktató Néplap" december 1-i száma. A köz­szeretetnek örvendő volt plébánosunk életleirását lapunk olvasói megszerezhetik az »Oktató Nép­lap <- szerkesztőségében, Pozsonyban. * Ferenc napja. Bátran mondhatjuk, hogy Esztergom a Ferencek városa és örömmel állit­hatjuk, hogy az esztergomi Ferencek olyan embe­rek, akik büszkén viselhetik nevüket, amelyet ki-ki a maga módja szerint tesz érdemessé. — Nagy ovációban részesült szeretett képviselőnk Freg Ferenc, a ki munkás életének mindenkor szép elismerést vivott ki s nevenapján az egész város közönségének osztatlan tiszteletével hal­moztatott el. Kijutott az üdvözletekből sommásan Maszlaghy Ferenc kanonoknak s Horváth Ferenc szemináriumi tanárnak. Szép ünnepélyt rendezett Dóczy Ferenc tiszteletére az ipartestület és az önk. tűzoltó-egyesület, a melyeknek megteremté­sében az oroszlánrész Dóczyt illette. Az ünnepély csütörtökön este folyt le a kath. legényegylet helyiségében általános és osztatlan tisztelet köze­pette. Dóczy Ferencet beléptekor harsány éljenzés fogadta, amelynek lecsillapultával Magyary László egyesületi tag üdvözölte meleg szavakkal. Az ízletes vacsora első fogásánál felemelkedett Both­nagel Ferenc főjegyző és Dőczynak a társadalmi téren szerzett elévülhetlen érdemeit méltatta ; ez­után az ünnepelt válaszolt, utánna Maiina Lajos polgármester beszélt; majd Osváth Andor egye­sületi titkár emelt poharat Dóczy Ferencre, aki­ben a jelent látja ünnepelni, de ő a jövőt is meg­ünnepelni kívánja, mondván, hogy az ünnepeltnek méltó vejét Krechnyák Ferencet apósa nyomdo­kain haladva, szeretné látni annak idején. Ezután még számos tószt hangzott el az ünnepeltek és az összes Ferencek egészségére s a szép ünne­pély csak a késő éji órákban ért véget. * Szent Antal szobra a szent Vince-egy­letnek. Annak idején jelentettük, hogy egyes jó lelkek buzgólkodása és áldozatkészsége folytán a szentgyörgymezei árvaház kápolnájában sz. Antal tiszteletére egy szobor állíttatott föl, melynek célja és rendeltetése könyöradományokat gyűjteni. A könyöradományokon kenyeret vásárolnak és azt az esztergomi szegények közt szétosztják. Mily életre való volt a szobrot szentelő Csáky Károly gróf és püspök ur által megpendített és megvaló­sított eszme, abból is látszik, hogy az első hónap alatt 25 frt 13 krt gyűlt össze a sz. Antal szob­ránál és már át is adatott a sz. Vince-egyletnek. Az egylet sz. Antal kenyerét már szét is osztotta. * Az esztergomi kath. legényegyesület ma este 6 órakor tartja helyiségében ádventi fel­olvasását, mely iránt általános az érdeklődés. Az már ő kapott ki többet mint én, ilyenkor már jobban szerettem volna, ha engem intettek és dorgáltak volna meg helyette. Igy nőttünk össze, igazi testvéri szeretettel; együtt örültünk sok kedves játéknak, apróságnak, együtt vártuk minden évben a Mikulás-bácsi ajándékait, a kis Jézuska eljövetelét. Együtt búsul­tunk, ha valami szomorúság vagy betegség ért. Sokszor segítettünk is egymásnak oly munkában, a melynek elvégzésében tudtunk egymáson köny­nyiteni. Elmultak a boldog gyermek-évek, az én kis Mikulásom is megnőtt, és válnunk kellett. A fővá­rosba kellett utaznia, hogy tanulmányait befe­jezze. Hisz a madár is kiröpül, ha szárnya megnő, az addigi kedves fészkéből; — és sajnálattal néznők, ha valaki szárnyait kegyetlen kézzel lemetszené. Fájó szivvel vettünk tőle bűcsút és csak az vigasztalt, hogy haza jöhet bármikor és mi is lerándulhatunk a fővárosba annyiszor, ahányszor csak akarunk. Őszkor távozott el hazulról. Először épen Mikulás előtt jött haza. Ezt a napot megünne­peljük azóta, mióta őt a kedves Mikulás-bácsi nekünk ajándékozta. Volt a viszontlátáskor kimond­hatatlan öröm, és dacára annak, hogy azóta sok­sok év röpült el fejünk felett; — még most is azon napok a legkedvesebbek nekünk, amikor öt a Mikulás közénk hozza. Sziíró-Töviske. egyesület ezúton is tisztelettel meghívja a n. é. közönséget. * Adomány. Hollósy Károly tanitó, az esz­tergomi kath. legényegyesület alapitó tagjai közé lépett 20 frtnyi nagylelkű adományával. * A kaszinó műkedvelő gárdája a farsangi idényre újra megalakult és számos uj taggal meg­erősödve kilátást nyújt arra, hogy az egyesület tagjainak pár élvezetes estét szerez. A legelső előadást e hó 26-ára tervezik »Nézd meg az anyját« cimü színdarabbal, Bérezik Árpádnak eme kacagtató vígjátékával. Ezenkívül még három előadás van tervbe véve. * Nánai tej az esztergomi piacon. Az esztergomi főkáptalannak tudvalevőleg Nánán a mintagazdaság minden követelményeinek megfelelő tehenészete van, amelyből a kitűnő tej részint Esztergomba, részint Budapestre szállíttatik. Az esztergomi fogyasztók nagyon meg vannak elé­gedve a tejjel, nemcsak annak minőségével, de az { árakkal is. Minthogy pedig folyton azt halljuk han­goztatni, hogy Esztergomban nagyon nagy a drága­ság, azt tartjuk nagyon időszerű volna, ha a fő­káptalantól valaki a tejet átvenné és Esztergom­I ban állandóan árusítaná. Az esztergomi fogyasztó közönség ily módon az egész éven át jó minő­ségű és olcsó tejhez jutna. A lefolyt napokban, a mint halljuk, került is már piacunkra tej a nánai tehenészetből s hamarosan el is fogyott. * Halálozás. Bészvéttel vettük a következő gyászjelentést: Alulírottak ugy a saját, mint az összes rokonság nevében, mély fájdalommal jelen­tik a szeretett férj, atya és nagy atya Szilárd János nyug. prim. urad. felügyelőnek folyó évi december hó 2-án reggel 4 órakor, életének 67-ik, boldog házasságának 42-ik évében, a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyá­szos elhunytát. A boldogult földi maradványai f. hó 4-én délelőtt 9 órakor lesznek a halottas házban beszentelve és onnan a nagy-ölvedi sír­kertben örök nyugalomra téve. Az engesztelő szent mise-áldozat ugyanaz nap d. e. 10 órakor lesz a nagy-ölvedi templomban a Mindenhatónak bemutatva. Szölgyén-Hidegvölgy, 1897. évi de­cember 2-án. Áldás és béke poraira! Özv. Szilárd Jánosné szül. Vimmer Antónia neje. Holényiné Szilárd Mária, Vantsóné Szilárd Anna, Szilárd Iván, Szilárd Imre, Szilárd Ferenc, Szilárd Gyula gyermekei. Holényi Ferenc, Vantsó Gyula vejei. Zacsovics Amália férj. Szilárd Ivánné, Lévai Ditta férj. Szilárd Imréné, Rédly Berta férj. Szilárd F^e­rencné, Bokross Margit férj. Szilárd Gyuláné me­nyei. Holényi János, Holényi Erzsébet férj. Cser­nyánszky Aladárné, Holényi László, Holényi Jolán, Vantsó Gyula, Vantsó Imre, Vantsó Anna, Szilárd Mariska, Szilárd Bózsika, Szilárd Imre, Szilárd Sárika, Szilárd Józsika, Szilárd Annika, Szilárd Janika unokái. * A város 1898. évre szóló költségveté­sének tárgyalását csütörtökön fejezte be a pénz­ügyi bizottság hat ülés után. Örömmel mondhatjuk, hogy a költségvetésnek ilyetén való tüzetes ke­resztülvizsgálása csak megnyugtató lehet a kép­viselőtestületre nézve. * Iskola megnyitás. Annak idején a vizi­városi nőnevelő intézetet a bennlakó növendékek között előfordult vörheny-esetek miatt az alispán bezáratta. Most, hogy a járvány teljesen élfojtatott, a polgármester előterjesztésére az alispán az iskolák megnyitását elrendelte s az előadások már folynak. * A villamos világítás behozatala iránt általános érdeklődés mutatkozik. A tervet előké­szítő bizottság majdnem minden héten tart két ülést, hogy az ügyet megoldás felé terelje. A szer­dán tartott ülés már egészen e kérdéssel foglal­kozott. Elfogadásra ajánlják a 70 évi concessiót, amennyiben a terv a vasutéval összefüggő. A köz­világításra nézve az elég helyesnek mutatkozó Hitelbank és Ganz-gyár terveit vette alapul a bi­zottság. Tudvalevő ugyanis, hogy a két utóbbi vállalkozó, annak idején, csak 50 évre kért enge­délyt, ebből folyólag a világítási árak az 50 : 70 arányában állapittatnak meg. Nem talált elfogad­tatásra a vállalkozónak azon terve, hogy az utcai lámpákat 50—50 m. távolságban rakhassa le, ha­nem elhatároztatott, hogy egy, a helyi viszonyok­nak teljesen megfelelő térkép készíttessék és csak ennek alapján rakhatja le a vállalkozó a lámpá­kat. Ugyanis egy világítási naptár elkészítése is tervbe vétetett, amelyhez a vállalkozó alkalmaz­1 kodni köteles leend. Egyelőre 300 izzó lámpa és 15 ívlámpa volna beállítandó, a melyekből 80 izzó egész éjjel világitana. A közvilágításnál nem a lámpák után való fizetést, hanem egy előre kialkudott egységárban való megállapodást vél a bizottság elfogadhatónak. Amennyiben n technikai haladás nagyobb arányokat öltene és az áram előállítás olcsóbba kerülne, kiköttetik, hogy a jö­vedelmi többlet bizonyos részéből a város is ré­szesittessék. Végre pedig kikötendőnek tartja a bizottság, hogy a vállalkozó minden szükségletét, a magyar ipar terményeiből állítsa össze. * Keresd a férfit cimű, a mult számunk­ban közölt hirünk, mint értesülünk, a helybeli közönség körében számos találgatásra adott okot. A »zöld bimbő«-nak esze ágában sem volt bán­kódni és reményét sem vesztette el, sőt alapos a reménye, hogy a csacska hirek nem bizonyulván valóknak, a rosszakaratú nyelvek elhallgatnak. * Uj honpolgár. Bothnagel János hentes­mester az iránt folyamodott a belügyminiszterhez, hogy a. magyar honpolgári kötelékbe felvétessék. Hisszük, hogy városunk eme köztiszteletben része­sülő polgára nem soká fog várakozni kérelme elintézéseért. * Tanácsülés. A város tanácsának tegnap tartott ülésében a folyó ügyek intéztettek el. Itt megemlítjük, hogy a jövő évi költségvetés további tárgyalására a jövő hétre közgyűlést hivnak egybe. * Dezentor légionárius. Olvasóink bizo­nyára értesültek arról, hogy Mihályi Béla, aki magát „sorsüldözött aggharcosnak" nevezi, egy könyvet adott ki, amelyben az ő szenvedéseit irja le, mint volt francia légionárius. A nevezett állítólag tizennyolc éves kora óta futja a földgolyót s most hazatért. A központi főszolgabíró azonban megkeserítette az afrikai hős nyugalmát, ameny­nyiben a napokban mint katonaszökevényt elfo­gatta. Mihályi Béla ugyanis mint besorozott had­köteles szökött el hazulról s mert törvényeink szerint az alig 31 éves fiatalember még előállit­I ható, az afrikai hős hadseregünkben is megmu­tathatja oroszlán bátorságát. Már katonaruhában várja az ítéletet. * Változások a megyeháznál. A főispán e hő elsejével Pisuth Kálmán közigazg. gyakorno­kot a főbírói hivatalból a központba osztotta be; Pongrácz Miklós főszolgabírói id. dijnokot közp. írnokká nevezte ki és a közig, irodába helyezte át, mig Mácsik István írnokot az előbbi helyére rendelte ki. * Pályázati hirdetés. Réthe (Pozsony m.) fiókegyház, róm. kath. kántortanitói állomására december hó 18-ra ujolag pályázat hirdettetik. Javadalmazása : 52 frt 50 kr. kongrua, 50 frt tandíj, gazdáktól 12 frt, zsellérektől 40 frt, állami segély 117 frt, stóla 35 frt, offertoriumokből 2 frt, temetői széna 10 frt, 8 pmérő rozs, 2 ka­tasztr. hold és 282 \~\ öl szántóföld. Lakása áll: 2 szoba, konyha, kamra, istálló és 400 Q ölnyi kertből. Orgonálás és éneklésben jártasság kí­vántatik. Személyesen megjelenők előnyben ré­szesülnek. Okmányokkal felszerelt folyamodvá­nyok ftdő Méhes Károly esperes-tanfelügyelő úrhoz Nagyfödémes, Pozsony megye, küldendők. * Állami szőlőtelep. E régen vajúdó kérdés talán a megvalósulás stádiumába lép. A földmi­velésügyi m. kir. miniszter ugyanis leiratilag érte­sítette a gazdasági egyesületet, hogy az állami szőlötelepnek Esztergomban leendő létesítését elhatározta s felhívta Bernhardt Rezső bor. fel­ügyelöt annak bejelentésére, hogy a telep céljára szükséges terület vétele ügyében eddig mily lépé­seket tett? Sajnos — mi még mindig Tamások vagyunk ! * Egy kis statisztika. Van egy hasznos rovar, amely szorgalmával túltesz minden emberi igyekezeten : a méh. Hogy ezt a hasznos rovart városunkban is tenyésztik, az nem ismeretlen, ha­bár eddig a tenyésztési viszonyokról édes-keveset hallottunk. A város területén most bevégzett ösz­szeirás a következő eredménynyel járt: 1897. év tavaszára kitelelt: 134 méhcsalád, 1897. év őszén betelelt: 174 méhcsalád, szaporodás 40 méhcsalád. Ezek közül Dzierzon, Berlepsch és országos egy­leti, valamint Göndöcs-féle házakban él: 131 család ; közönséges kasokban pedig: 177 család. Tenyésztők: Bognár István, Burány József, Bekhof Sámuel, Egyházi József, Fekete József, Horváth Szeder István, Kapa Antal. Kertész János, Kaszás László (ez utóbbi Maiina Lajos részéről), Kristóf György, Kubarik Sándor, Ivanovits Béla, Madarász István, Muzsik József, Nóvák József, Oltósy Ferenc, Pap­növelde. Riedl Gusztáv, Scheicher János, Szilágyi Rezső, Török Józsefné, Varga István, idb. Wagen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom