ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-12-05 / 49. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. december 5. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Katholikus egyetem. Esztergom, december 4O A katholikus egyetemnek egy ideig szunnyadozó ügye ismét napirendre került és pedig ez egyszer az erdélyi katholikus statusnak idei nagygyűlésén. Nem kisebb ember hozta azt szóba, mint Ugrón Gábor, a kinek értékéből semmit sem vont le az, hogy Bánííy erőszakos választásaival az országházból kibuktatta, söt ellenkezőleg az üldözés, a melynek ki volt téve, minden jóravaló ember előtt még becsültebbé tette. Ugrón Gáborban katholikus szempontból sokat lehet kifogásolni, amint ezt minden alkalommal, valahányszor rászolgál, a katholikus lapok meg is tették, de azt hiszszük, hogy jelen alkalommal éppen Ugrón Gábor illetékes és kifogástalan tanú. Ha tehát most már nemcsak az »ultramontan« katholikusok, de oly liberálisok is, mint a minő Ugrón Gábor, sürgetik a katholikus külön egyetem fölállitását, akkor már csakugyan kell bizonyos állapotoknak létezniök, a melyek az egyetem fölállitását megkövetelik. És ezek az állapotok a katholikus középiskolai tanerők hiányában keresendők. Legközelebb érzi e hiányt az erdélyi katholikus status, mint a melynek már most is megvannak az ö saját középiskolái. Érezzük mi is, ámbár vezetésünk alatt jelenleg ugyan még csak kevés középiskolánk van; ha azonban sikerülend az autonómiát létesíteni s iskoláinkat is átvehetnök, akkor föltétlenül szükségünk volna, egy külön katholikus egyetemre, mely a kellő számú középiskolai tanárokról gondoskodnék. Hogy a mostani egyetemeinkből kikerült tanárokra csak szükség esetében lehetne középiskoláinkat bizni, az bizonyos. Hiszen most is visszhangzik az ország a Ballagi-féle botrányoktól, melyekről talán nem is értesültünk volna, ha egy hős szivü jezsuita növendéknek nincs meg ama bátorsága, hogy nyilvánosan kérdőre vonja tanárát a katholicizmus gyalázásáért? De hány fiatal sziv romlik el az ilyenek hallatára, hányan vesztik el hitöket a tudomány csarnokaiban, hogy onnét kerülvén a hitetlenség apostolaivá legyenek 7 Nem csoda azután, hogy előfordulnak oly esetek is, hogy az ily tanárok keze alól kikerült ifjak felekezetnélküliekké lesznek, vagy megtagadják az egyházi házasság szentségét, a többiek pedig védelmökre kelnek és egyházuk ellen a kormányhoz fordulnak »orvoslásért.« Hitelesen vagyunk arról értesülve, hogy a püspöki kar is főleg a tanárképzés szempontjából tartja szükségesnek a katholikus egyetemet. A püspöki kar autonómiai program mjának egyik sarkalatos pontját képezi a katholikus egyetem ügye. Ezt tartja az autonómia egyik legnemesebb feladatának, valamint általában a katholikustan ügyet, azon térnek, a melyen az autonómia hathatósan közreműködhetnék a hitélet fölvirágzásában. Egész bizonyossággal állithatjuk, hogy nincs igaza a »Nemzetnek«, midőn aminap azt irta, hogy a püspöki kar lemondott volna a katholikus egyetemről. Ebből egy szó sem igaz, söt ellenkezőleg ugy tudjuk, hogy a püspöki kar megvan győződve, hogyha sikerül a katholikus autonómiát létesitenie, akkor annak egyik legelső teendője'lesz a katholikus egyetem kérdése. A kormány ezt észszerűen nem is ellenezheti. A mindenkori kultuszminiszterek nyilatkozataikban elismerték az egyetemi alapnak katholikus jellegét és csak ennek elégtelen voltát eszelték ki egy teljes egyetem föntartására. De hisz a katholikusok nem is akarnak egyszerre egész egyetemet. Ök ugy akarják dolgaikat berendezni, amint azt egyelőre szükségesnek tartják. A protestánsok sem akarnak Debrecenben egyszerre egész egyetemet. Megelégednek ök egyelőre a hittani és bölcsészeti fakultásokkal. Ezekkel kezdetnek mi is beérhetjük. Ily szerényebb keretben a rendelkezésre álló anyagi eszközök is elegendők volnának. Az egyetemi katholikus alap egymaga közel egynegyed millió forintot jövedelmez évenkint. Azonkivül ott van Bonnaz egykori csanádi püspöknek alapítványa. Ez kerek százezer forint volt a hagyományozó püspök halálakor s azóta is szépen szaporodhatott. Csakhogy amennyire emlékszünk, a püspök ez alapítványát azon föltételhez kötötte, hogy ha az egyetem az ö halálától számított tiz év alatt föl nem állíttatnék, akkor azon a pénzen Szegeden katholikus templom építtessék. Vigyázni kell tehát, nehogy a katholikus egyetem ez alapítványtól elüttessék. Vannak azonkivül egyes kisebb alapítványok és adakozások is, amelyeket szintén föl lehetne használni. Az eszme újra föl van vetve, nem szaAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az autonómia a kiegyezés óta. in. Ily körülmények közt az autonómia létesítését siettetni kellett. A primás 1870. január 18-ik napjára tűzte ki a választók összeírását, s a munka annyira elöhaladott. hogy 1870., első felében az autonómiai követek mind megválasztattak : magát azonban a kongresszust a vatikáni zsinaton levő püspökök távolléte miatt, csak 1870. okt. 26-án nyithatta meg Simor .Irmus hercegprímás. Világi társelnöke b. Sennyei Pál lett. Ha végig tekintünk a kongresszusi tagok fényes névsorán, ma is élő egyházi, állami és társadalmi életünk nem egy jelesét találjuk meg benne. Pl. : Zalka .lános, Balogh Sándor. Bende Imre, Devics József, Ernuszt Kelemen. Gajzágő Salamon, Horánszky Nándor, Répászky Alajos, Schlauch Lőrinc, Stegmüller Károly, Samassa József, gr. Szapáry Géza, gr. Szapáry Gyula, b. Vécsey József, gr. Zichy Ferenc, gr. Zichy János, gr. Zichy Nándor, gr. Zichy József, gr. Zichy Jenő stb. Az első ülések a tanácskozási rendszabályokkal foglalkoztak. Azután a kongreszus föladatának előkészítésére 27 tagú bizottság küldetett ki Sennyei Pál báró elnöklete alatt. (Tagjai közül Schlauch Lőrinc, Schopper György, Veszelyi Károly, Gajzágó Salamon, Zichy Nándor gróf, Apponyi György gróf ma is élnek.) A huszonhetes bizottság az autonómia körébe tartozó tárgyak kiszemelése és javaslatba hozatalára három tagu albizottságot küldött. Az albizotság munkálata ismét egy 9 tagu bizottságnak lett kiadva, mely a kodifikációt hajtotta végre. E kodifikacionális munkálat azután a 27-es nagybizottság elé került, mely beható eszmecsere, tanácskozás után létrehozta azt a kész autonómiai javaslatot, mely a kongresszus elé megvitatás céljából került. A huszonhetes bizottság javaslata mellett azonban még egy kissebbségi javaslat is került a kongresszus elbírálása elé, melyet a 27-es bizottság 6 tagja (Bartal György. Gajzágó Salamon, Babies János, Horvát Döme, Abonyi István, Hrabár Manó) adott be, kik a modern politikai elveknek akartak az egyházi szellem fölött túlsúlyt biztosítani és a kik okozói lettek a kongresszus megoszlásának. A kongresszus első ülésszakában (1870. okt. 26-től nov. 3-ig) a ruthén és román egyházmegyék képviselői (a nagyváradi gör. kath. megye kivételével) határozati javaslatot nyújtottak be, melyben arra kérik a kongresszust, hogy ők is külön-külön ruthén és román autonómiát alakithassanak. Azonban a 27-es bizottság indítványára a kongresszus hatáskörén kivül állónak jelentette ki e kivánatot, s kimondta: hogy a kongresszus különben is egyetemes lévén, a ruthének és románok ügyei a latinokkal egyforma jóakaratban fognak részesülni. A kongresszus második ülésszaka 1871. március 8—30-ig tartott, mely tárgyalás alá vette a huszonhetes bizottság munkálatait. A két munkálat, mely a plenum elé került, élénk hullámzást keltett, s a vitát is energikussá, sőt sokszor szenvedélyessé tette. Alkalmat erre természetesen a kongresszusi kissebbség adott, mely a demokratikus alapon való szervezés elvére helyezkedett, és jogalapját az egyház első századaival támogatta, megakarva nyesni a püspöki hatalom »tülkapasait.« Vele szemben állt a jogfolytonosság elvét követő többség, mely a kissebbség javaslatát, az egyházi kormányhatalom gyakorlásának bélyegezte, mire a laikus-elemnek joga nincs, és mi csak államot képezne az egyházban. Hogy a kissebbség mily téves mederbe csapott át, bizonyítják azon felszólalások, melyek ;t függetlenséget Rómától követelték ; kikeltek a vatikáni zsinat harározatai, a pápai encyklikák, a syllabus stb. ellen. Tápot adott a kissebbség bátorságának az országgyűlés autonómiai hangulata, hol az 1870-iki költségvetés tárgyalásánál, február 16-án Ghyczy Kálmán Komárom képviselője, katholikus létére valóságos hajszát kezdett az autonómia ellen, és Magyarország katholikusait az autonómiai szabadság élvezetére képteleneknek nyilvánította. A hires »Ghyczy« a kath. autonómiát már a priori elitélte, anélkül azonban, hogy Ítéletét érvekkel támogatta volna. Elfelejtette, hogy az autonómiát Eötvös is az alkotmányos szabadság egyik garanciájának jelentette ki az országgyűlésen. Mert az alkotmány valóságos garanciája abban fekszik, hogy a szabadság elve kiterjedjen mindenkire, hogy senki se találjon oly közt, hol magát szabadnak, s a hozzászólásra jogosítottnak ne érezhesse. Lehetetlennek tartotta az autonómiát a kath. egyház hierarchic us szervezete miatt. Félti az iskolákat az autonómia felügyeletétől, mely szerinte