ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-12-05 / 49. szám

bad tehát hagyni elaludni. De különben sem fog az elaludni, mert jó kezekben van. A püspöki kar át van hatva annak fontosságától és a saját részéről mindent meg fog tenni annak megvalósitására. Az autonómiai kongresszusban bizonyára nem lesz véleményeltérés, mert mindenki csak örülni fog, ha annak megvalósitásához a saját részéről közremük ödhetik. Több mint valószinü ugyan, hogy a kormány akadékoskodni fog; mi azt hiszszük azonban, hogy a kormány tagjainak a törvényhozás előtt tett nyilatkozatatai után Ítélve, ez egyike volna azon kérdéseknek, amelyekre nézve leghamarább lehetne megegyezésre jutni a kormánynyal. A kormány által támasztható nehézségeket nem tartjuk leküzdhetetleneknek s ezt annyival inkább, mert szeretjük hinni, hogy nyilatkozataikat, melyekkel a katholikusoknak jogos kívánalmait elismerték, előre megfontolva és komolyan tették. Az internacionális nép Magyarr

országon. Esztergom, december 4. Egy statisztika jelent meg, mely elmondja hogy hogyan oszlik meg a zsidóság száma az egyes országokban. Oroszország után mindjárt az Osztrák-Magyar monarchia következik. A mi intéző köreink azt szokták mondani, hogy a zsidóság Magyarországon nem olyan mint másutt, sőt olvastam valahol egy amerikai riporter közleményét, melyben a jenki azt regéli, hogy zsidó és katholikus közt nálunk nincs különbség ; vallására sem ez, sem az nem ad sokat, de amellett mindkettő egyforma jó hazafi. »Országlászó« minisztereink s nagyokat mondó parlamentáriusaink is, ha a nyilvánosságnak beszélnek, azt hirdetik, hogy a zsidó nálunk egybeforr a magyar néppel s rámutathatnak a milleniumi ünnepélyekre, melyek alkalmával a kath. templomokból a zsinagógába ránduló s akkor „áhitatosságban utazó" hatóságaink a thóra előtt nem csekélyebb hazafiúi ömlengésekben fürödhettek, mint a ker. oltárok előtt. Az egybeforrás e reményeit és kilátásait legfölebb a beregi, zempléni, mármarosi pajeces, kaftános alakok zavarják, mint a melyeken világosan kitűnik, hogy idegenek nálunk és köztünk, s hogy a zsidóság nem csak vallási, hanem népfaji különbségeket is érvényesít. csak a jezsuitáknak s a hierarchiának fog nevelni, és nem átallotta az autonómiát mint államveszélyes faktort feltüntetni. Ghyczy tehát főképpen az iskolákat féltette az autonómia kezébe adni. Eötvös báró kultuszminiszternek Ghyczynek adott válasza, ha nekünk febronianus izű is, mégis elég alkalmas a Ghyczy kaliberű honatyák vérmes reményeink lelohasztására. Eötvös éppen a szabadság elvénél, melyet Ghyczy, Magyarország világi katholikusaitól megtagadott, találta jogosnak az autonómiát, melyben egyúttal alkotmányunk ujabb garanciáját látja. Az ellen pedig, hogy jezsuitákat ne neveljenek az autonómia intézetei, legbiztosabb óvszernek a tanszabadságot ajánlotta, mely a tanügyi s kulturális szellemet versenyre szólítaná. Mocsáry Lajos, ki manapság a »Sárospataki Lapok«-ban, az időben a t. házban harcolt az autonómia ellen; nem képzelhette máskép az autonómia létesülését, mint a hierarchiai kormányzat leszerelésével s a papi vagyon elvételével. Horváth Mihály »magábatérő« beszédet mondott az egyháznak az állam által való elnyomásáról, s az egyenlőség szent elvének nevében követelte, hogy az autonómiába az országgyűlés ne avatkozzék. A színváltozás, bár üdvös irányát nem tagadhatjuk meg, gyanúsnak tünt fel, mert éppen attól a Horváth Mihálytól jött. ki mint 1849-ki kultuszminiszter, oly autonómia mellett foglalt állást, mely a katholikus egyházat nemcsak az államhozi viszonyában, de belső ügyeiben, hitágazati kérdéseiben is reformálta volna s előfutára lett volna a nemzeti egyháznak. Horváth Mihály most már nem tűrte meg az országgyűlés beavatkozását, 49-ben azonban a püspöki kart meg se Mihelyt nálunk megmelegedtek, nyugateurópai diszt és szokásokat öltenek, vezérszerepet játszanak, a fővárost s a hazafiságot bérbeveszik .... Hol a magyar nemzet? a magyar nép, nemesség, a magyar vér ? ah, ki fog ily fiziológiai, bonctani vagy heraldikai fogalmakkal dolgozni; mit keresitek a magyar népet; nézzétek : itt van az adózó, kereskedést és spekulációt és nagyipart üzö tényleges népség, mely fölött a magyar sz. korona joghatósága történelmi folytonosságban lebeg: honnan keze, honnan lába, azt ne keressétek ! S a zsidóság tényleg úgy tesz; alkalmazkodik és egybeforrni látszik; sehol semmi elkülönítő irányzatok a társadalmi életében; a zsidó szellem, történelem, a zsidó tradíciók művelésére sehol semmiféle társulatok, egyletek. A budapesti egyetemen is, mely felerészben zsidó, nem látják szükségét a zsidó problémák fejtegetésének, mintha csak teljesen kivetkőztek volna öntudatukból s egybeforrtak volna a magyar néppel. Máshol ez nincs űgy; a berlini egyetemen alakult egy zsidó egylet, »Vereinigung jüdischer Studirender* cimmel; bevallott célja az egyletnek az, hogy »a diákságban a zsidó önérzetet ébreszsze azáltal, hogy bevezeti az ifjakat a zsidóság történetébe és irodalmába: további célja a testi erő s ügyesség fejlesztése.* Van ez egyleten kivül ugyanazon egyetemen más három zsidó egylet; ilyen az is, melynek neve: »Akademischer Verein für jüdische Geschichte in Litteratur.« Ez utóbbi három egylet eszerint nem elégítette ki a berlini zsidó ifjak igényeit; ők fejleszteni akarják a zsidó önérzetet. Ha az ember e céllal szemben látja magát, érdeklődve kezdi kérdezni, hogy voltakép mi az a zsidó önérzet ? Miért jelentkezik ennek szüksége Berlinben, s miért nem nálunk? nincs nálunk zsidó önérzet? kiveszett talán vagy oly délceg és izmos, hogy fejleszteniük azt fölösleges ? Nem hiszszük, hogy a gazdag »magyar« zsidóságnak ne volna önérzete; hogy ne volna; még pedig zsidó története van, mert a társadalmi, erkölcsi, vallási különállás ezt az ő önérzetüket is elkülöníti a miénktől. Ha mondják is, hogy egy a hazánk, egy a nyelvünk : a történeti fejlődés óriási hatalma elnyomja a jó hiszemüleg kiejtett szavakat is. Különben, hogy miben áll a »zsidó önérzet*, mely többé-kevésbbé mindenütt ugyanaz, s amelyen a magyar népnek éppen nem hóditó faji jelleme nem fog nálunk sem változkérdezve, a kormány nevében ő maga avatkozott az autonómiába, elfelejtve persze, hogy egy miniszter nem rendeletekkel, hanem csak az országgyűlés hozzájárulásával intézkedhetik. Berzenczey László, Horváth Mihálylyal ellentétben már azt ajánlotta az országgyűlésnek, hogy egy bizottság dolgozzon ki autonómia-tervezetet, a ház tárgyalja e javaslatot, s ha el van fogadva, mint törvényt parancsolj ft m ä katholikusokra. Vukovics Sebő a törvényhozásban alig hallott radikális modorban tört ki a kath. egyház ellen. Az autonómiát csakis az esetben hajlandó megadni, ha a katholikus egyház nálunk is, mint Amerikában, csak egyesületi joggal lesz felruházva, s ezen az alapon, azt követelte Vukovics, hogy 1. a pragmatika sanctió azon szakasza, mely a fejedelem katholikus voltát irja elő, módosittassék s ezen tartozás alól a király feloldassák ; 2. a koronázás egyházi szertartása kiküszöbölendő ; 3. a püspökök főrendiházi tagsága töröltessék; s 4. az egyházi vagyon mint állami jószág, az állam javára legyen értékesítve. Prileszky Tádé volt még a legkevésbé sértő, ki a világi képviselők közt az autonómiához hozzászólott. Bár ő is a szabadelvű katholikusok közé sorolta magát, bár az autonómia törvényerőre való emelését ö is országgyűlési szankcióval kivánta ellátni, mégis magát az autonómiát legalább a katholikus felfogáshoz megközelítőleg kivánta létesíteni. Belátta, hogy az autonómiát oly alapon szervezni, hogy a világi elem befolyása tűlnyomólag érvényesíttessék, lehetetlen. Ghyczy autonómia-ellenes nézetét bírálva, bizonyos feddő komolysággal vetette a »komáromi nagyúr« szemére, hogy a katholikus autonómiának legnagyobb ellensége: a tatni, azt a zsidó, »Jeselunum« nevü hetilapban megmagyarázza Felsenthal rabbi, ahol a következőket fejtegeti. A zsidó zsidónak születik, s zsidó marad mig él. Nem a körülmetéltetés által, sem a BarMizwah-féle konfirmáció által vétetik föl a zsidó Izraelnek Istennel kötött szövetségébe. Izrael közösségébe a zsidó éppen születése által lép bele. Azért a zsidóság nemcsak hitbeli közösség, nemcsak vallás. A zsidóság első sorban néptörzs, népfaj s a zsidó jelleg e néptörzs összes nép psychologiai sajátosságainak összege. Ezek közt a sajátságok közt első helyen áll a vallás, még pedig sokkal inkább mint más népeknél. De a zsidóság alatt semmikép sem érthetünk kizárólagosan csakis vallást. Midőn ezt kimondjuk, nagyon jól tudjuk, hogy nem polititikai irányzatról, sem egyéni fölfogásról szólunk, hanem egy néptörténeti tényről, melyet az exakt kutatás tiszta világításba helyez. Évezredek óta ezen a tényen alapszik a zsidó vallási törvény s az egész zsidó történet. A zsidóknak külön nyelvük, külön vallásuk van; ez a vallás a fajszerinti különválást és különállást föltételezi; a zsidóknak külön történetük van; ez a külön nyelv, külön vallás, külön történet a zsidóságot bárhol legyen, akár Spanyol, akár Franciaországban, az ottani társadalomtól megkülönbözteti s a nemzeti korlátokon felül egy általános, a világra terjedő egységbe foglalja. Már most, gondolja-e a magyar társadalom, hogy gyöngén hóditó és asszimiláló erejével legyőzi ez évezredes s a magyar határokon túl, az egész világon létező nehézségeket, s hogy úgy szívja föl magába a zsidóságot, hogy nyelvi, vallási, történeti s hagyományos különállását megszünteti ? Mihelyt igy teszszük fői a kérdést, mihelyt öntudatunkra hozzuk a probléma nehézségeit, melyek nem is feküsznek a magyar társadalom és állam kerületén belül: azonnal tisztában vagyunk a felelet iránt, mely abban szögelődik, hogy a zsidóságot a magyar társadalom föl nem szívja soha, de igenis fölszivatik általa ! Külföld. —cs.— A németországi protestáns egyház elöljárósága a napokban tartotta szokásos nagygyűlését (General-Synode), melyen Stöcker, az egykori császári lelkész megtámadta dr. Barkhausent, az egyház-tanács elnökét azon rendekatholikusok közönyössége. Különösnek látja, hogy Magyarországon (amelyet még Ghyczy szerint is katholikusok alapítottak), még arról is nehézségek közt lehet tanácskozni, vájjon lehet-e a katholikusoknak oly jogokat adni, a melyeket a protestánsok s más hitfelekezetek élveznek ; az alapokra nézve pedig még kérdésessé se akarja tenni, hogy a mi jogi természeténél fogva tisztán katholikus alap. katholikus vagyon, a katholikusoknak kiadassák. Csiky Sándor kálvinista előkelőségnek persze nem tetszett Prileszky autonómia védő beszéde, neki is rontott nagy tűzzel s azt prelegálta a t. háznak, hogy az autonómiának kell majd meghatározni a rítusok módját, a mise nyelvét is, és addig ne is álmodjanak a katholikusok autonómiáról, mig az egyházi vagyon kérdése meg nincs oldva. Kállay Ödön már a hierarchia ellen dühöngött s fölpanaszolta a háznak, hogy neki mint katholikusnak, mily elnyomottságban kell tengődnie. Minden jogát a hatalom meg a hierarchia eltulajdonította, fizeti a papot (még csak patronatusi tag se volt a t. honatya), melyet más tukmált rája, megtámadták az észt a csalhatatlanság tanával s azt követelik a papok, hogy a tudományt átkozottnak tartsák a világi katholikusok. Kállaynak is kell az autonómia, de mint előőrse a nemzeti egyháznak. Samassa József, Eger mostani érseke utalt azon ab nor mis állapotra, melyben az állam az egyházat részesiti, t. i. az az egyházból kapott jogokkal igyekszik az állam az egyházat leigázni, ugy hogy nincs az egyház fegyelmi és kormányzati rendszerében semmi oly parányi s fontos, semmi oly lényeges s közömbös, mibe a világi hatalom, a legvégsőbb húrig fe-