ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-07 / 45. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. november 7. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Üdvözlet Pécs püspökének. Esztergom, november 6. Janus Pannonius püspöki székére az apostoli király Hetyey Sámuel esztergomi apátkanonokot, a primás-érseki iroda igazgatóját kegyelmesen kinevezte, s a pápa a kinevezést ratifikálta. Körünkből emelkedik az ősi pécsi egyházmegye élére, az esztergomi föegyházmegyéböl megy az uj püspök az elárvult egyházmegyébe, méltán tör ki azért szivünkből az üdvözlés árja, melylyel köszöntjük öt, egy történelmi nevezetességű püspöki szék urát, a sz. Mórok, Telegdiek, Szelepcsényiek, Széchényiek, Szepessyek, Scitovszkyak utódját.' Vegyes érzelmekkel állunk e kinevezés előtt. Szomorkodunk is, örülünk is. Elveszítjük azt, ki egyházmegyénk disze és oszlopos tagja, elveszítjük azt, aki a jó harcot harcoló ügynek támasza és gyámolitója volt. Elmegy, hogy hatványozott mérvben, nagyobb téren fejtsen olyan működést, amelyért mi megszerettük, megbecsültük és nevét áldva emlegetjük. Ereje, híre, tudománya, szeplőtelen múltja más felé is kihatott, más felé is felismerték nagyságát, ezért viszik el tőlünk, és azért küldik máshová, hogy ott is világítson. Fájlaljuk egyrészt, hogy az esztergomi főegyházmegye már nem nevezheti magáénak, de másrészt fölemelkedik lelkünk, hogy az esztergomi egyházmegye szaporítja az apostolok utódjait és Hetyey püspök terjeszti azon irányt, azon szellemet, melyet nálunk képviseli. Nem szabad tehát önzőknek lennünk, le kelt szerelnünk szomorúságunkat, és álljunk oda mi is a pécsiek mellé, akik Hozsannát kiáltanak a nagy elődök utódja felé. Mi meg vagyunk győződve, hogy Hetyey Sámuel püspök nagy lelke egész erejével, egyházi orthodoxiája teljes tudatával karolja fel hivatása magas körét. Erezzük, hogy nyomdokaiba lép nagynevű elődeinek, és püspöki működése koronája lesz eddigi áldásos tevékenységének, oszlopa lesz egyházmegyéjének. A püspöki méltóság nemcsak disz, tekintély és fényes rang, hanem a kötelességek egész komplexuma. Nagy feladatokra való vállalkozás az apostoli célok ösvényén. A társadalom szükségei, a hit és erkölcs küzdelmei között a püspök az őrszem, az ö szive a szeretet, az ö tudása a tanács, az ö mély, hithű elve a példa, az ö imája és szava az erő, mely felemel. Ha nem is merő tövis egy püspök élete, azt se mondhatjuk illusio nélkül, hogy csupa rózsáskert. Gond és szomorúság várja nem egy ponton, s olyan igazságot kénytelen nem egyszer szolgáltatni, amely nem mindegyik fél tetszését tudja kivívni. Másrészt elégtétel és öröm a püspökre, ha megérti öt megyéje, és vállvetve támogatja, hogy a szikla mellett termékeny, kövér talajon munkáljon az a szentelt férfi kar, és legyen a papság méltó serege vezérének. A mai kor minden püspökre nézve válságos idö. Próbára van téve hithüségük és bátorságuk. Azt kívánják akárhányszor, hogy jobban szeressék az emberi momentán törvényeket, mint az örök istenieket, vagy ha maguk nem is lelkesülnek a modern eszmékért, hát legalább ne akadályozzák. A politika céljait a politikusok összezavarják a vallás céljaival és csapdát állítanak sokszor azok számára is, akiknek mint a cédrusoknak nem szabadna meginogniuk. Rosz hazafinak kiáltják ki azt, aki egyházát és vallását nem rendeli alá az állam állítólagos »üdvös ce törekvéseinek, és viszont vállaikra emelik azt, aki fél vagy tartózkodó egyháza érdekében szint vallani vagy a küzdő zászlót kezébe venni. Mi tudjuk, hogy Pécs püspöke azok a ! cédrusok közé tartozik, akik nem inognak I meg. Szolgálni fogja a hazát usque ad aram, egyházát pedig usque ad halitum. E szolgálat lesz méltósága, e szolgálat alázata lesz dicsősége. Bizalom és szeretet fogja az uj föpásztort egyházmegyéje papjai részéről várni

; akik AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Hetyei Hetyey Sámuel pécsi püspök. Egy becsületesen és szépen megfutott életpálya jutalma a pécsi püspökség, az elvhűség és jellemszilárdság iránti elismerés, mely annál magasabban emelkedik a közönséges kitüntetések értéke fölé, minél szerényebb és lemondóbb a férfiú, kinek az nyújtatott. Hetyey Sámuel tudományt, nagyratörő lelket, nemes szivet visz magával magas állására, s az öröm, mely az ő fogadtatásánál a pécsi egyházmegyében fel fog hangzani, nem lesz puszta formaság, hanem a reménydús jövő számára előlegezett bizalom. Élete látszólagos csendes és nyugalmas, mégis telve küzdelemmel és felelősséggel. Ki hitte volna, hogy az egykori komoly szombathelyi diák, ki az eminensek közt is tagadhatlanul imponált, az ország egyik püspökévé emelkedjék? Ki gondolta volna, hogy a hallgatag diák jövő hivatásának csiráját hordja magába? És ki jósolta volna meg, hogy a hetyei kis ház szülöttjét a pécsi rezidencia fogadja urának, Janus Pannonius utódjának ? Csak igen kevés az, amit első éveiről tudunk. Kemenesalja ringatta bölcsőjét. Hetyén, Vasmegyébenszületett 1845. szept, 13. A szombathelyi főgymnáziumban Hochsinger Frigyessel (jelenleg a birói pályán működik) Hetyey Samu volt az első eminens. Tanulmányai mellett a Dobrovits családnál is nevelősködött; tanuló-társainak valóságos praeceptora volt, s önérzetes magát artása,s tudományos törekvései miatt iskolatársai előtt általános tekintélylyé vált. Tanárai Uzsay Ágost, Névy Laky Dömötör, Sztraka, Seyler stb., lelkesedéssel és szeretettel csüngtek rajta ; elnöke volt az önképző-körnek

; s élvezte a Vasvármegye nemesi pénztára által kezelt Hem-féle ösztön dij at. Mintha jövendőjét sejtené, szive vágyát, hivatása sugallatát követve a papi pályára lépett, ós a matúra után 1866-ban az esztergomi főegyházmegye növendék papjainak sorába vétetett föl. Az esztergomi szemináriumban lelke egész hevével él kötelességének, és hivatása tünde zománca nehézség nélkül győzi le azon akadályokat, melyeket az ifjú-kor elé a megpróbáltatások emelnek. 1870-ben pappá szentelik és Somorja azon hely, a hol sáfárkodását az Ur szőllejében mint káplán megkezdte. Nem soká hagyták ott, csakhamar Esztergomba szólítja őt Simor primás, és a királyvárosi plébánia egyik káplánjává nevezi ki. Az esztergomi rátartós cívisek kicsiny termete miatt eleinte csak meg-megnézték a »kis káplán«-t, de mikor elkezdett nekik prédikálni, s hallották »nagy szavát*, mindjobban kezdett nekik a kis káplán imponálni. Esztergomban tünt fel az illetékes köröknek, hogy Hetyeyben megvannak mindazon kellékek, melyek egy jeles tanárt ékesitnek. El is küldte őt Simor primás a nagyszombati gymnáziumhoz tanárnak és exhortátornak, hol Hidasy Kornél igazgatónak s konviktusi rektornak csakhamar jobb keze lett. Hatalmas nivóra emelte a konviktus szellemet, atyja lőn az ifjúságnak. Nagyszombatban nyilt alkalma kifejteni paedagogiai képességét. Ma is beszélik tanítványai, hogy mennyire letudta kötni hallgatóinak figyelmét a történelem pragmatikus tárgyalásánál. Mint a történelem tanára ritkította párját, és nem csoda, hogy tanári hire emelte őt csakhamar az esztergomi szemináriumban fennállott philosophiai kursus (7. és 8-ik gymnáziumi osztály) tanári székébe, s 1874-től 1885-ig mint tanár és praefectus erőssége volt a szemináriumnak. Mint praefectus komoly öntudattal és fáradhatatlan ambícióval kezelte a növendék papok fölött a disciplinát. Vas-praefectus volt, akit nem a személyeskedés, hanem a jövő papjainak minél egyháziasabb és hivatásszerűbb szellemű kiképzése vezérelt,s bizony nem csekély erőre volt szükség, az előd alatt meglazult fegyelmet visszaállítani. Feloszlatván a papnevelő-intézetben fenállott philosophiai cursus, a gymnazista növendék papokat Simor primás az esztergomi főgymnázium tanulói