ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-07 / 45. szám

osztályosoknak találják magukat püspökük nimbusában. Szeretetet, bizalmat, atyai jóságot visz viszont szivében Pécs uj főpapja, hogy azzal áldjon, azzal munkáljon. Legyen is áldás és gyümölcs a vetésen, melyet elhint a lelkek földjén! Menj apostol-utód nehéz utadra, melyre szent kötelességed szólit! Menj az Ur szőlőjé­nek munkásai közé, akik benned lelkes ve­zérüket, szerető atyjukat üdvözlik! A szent kenet fejeden illatozza be egész életedet, s adjon Neked Isten kegyelme * bő­séges erőt és kitartást. Ad multos annos ! — Néppárti gyűlés Bajnán. Az országgyű­lési néppárt Bajnán október hó 31-én látogatott népgyűlést tartott, melyen mintegy 1800 ember jelent meg, javarészben választó polgárok. Liberá­lis laptársaink valahányszor egy néppárti gyűlés tartatik, unisono kudarcról, felsülésről irnak, s összehasonlítva a néppárti gyűlésekről hozott tu­dósításaikat, azt találjuk, hogy egy séma szerint gyártják mindannyit, legföljebb a neveket változ­tatják meg. Megszoktuk, hogy csak gyerekeket és asszonyokat szerepeltetnek, s a választók jelen­létét elhallgassák. Hát mi, még ha csupán gyere­kek és ifjak lennének jelen is a népgyűléseken, még akkor is erőről és sikerről szólhatunk, mert az a kicsinyelt és lenézett fiatal nemzedék a jövő, a hallottakat ifjú kedélyük beveszi, s igy lesz ben­nök az elvetett mag egykor terebélyes fává. Baj­nán a felnőttek száma oly impozáns arányú volt, hogy méltán választók gyűlésének lehetett mondani, és oly lelkesedéssel fogadták a zászlóbontást, hogy a jövő választások elé legjobb reményekkel néz e kerületben is a néppárt. A gyűlés lefolyása követ­kező volt: Zichy Nándor gróf, Mócsy Antal, Bu­zcdh Ferenc és Kálmán Károly országgyűlési kép­viselőkkel a reggeli fél kilenc órai vonattal Her­ceghalomra érkeztek, honnét a herceg Metternich uradalom fogatai vitték be Bajnára. Bajna határán 80 tagu bandérium, diszben kivonult tűzoltóság és zene fogadta az érkezőket, a kikhez Hermán Jó­zsef bajnai plébános intézett üdvözlő beszédet, mire Zichy Nándor gróf néhány szóval megkö­szönte a fogadtatást. Körülbelül 3 / 4 11-re érkezett a menet a plébániára. A mise meghallgatása után diszebéd volt a plébánián, a melyen Hennán plé­bános, Zichy Nándor gróf és Mócsy Antal mon­dottak toasztot. Délután 2 órakor kezdetét vette a gyűlés, melyen a hatóság részéről Takács József t. szolgabiró jelent meg és közmegelégedésre töl­tötte be nehéz tisztét. Zichy gróf megnyitójában különösen hangoztatta, hogy a néppárt a szeretet pártja, a keresztény elvekért küzd, ezen az alapon akarja Magyarországot revindikálni, és nem tü­relmetlen még azok iránt se, a kik a párt iránt ellenséges indulattal viseltetnek és a kik alakban vagy alapban eltévedtek a katholikus egyháztól. — Zichy gróf megnyitója mély hatást tett. A ki igy beszél, az nem agitátor, az pacifikátora Ma­gyarországnak. Mint egy patriarcha, a kit Isten az apostasia hálójába keritett országba küldött, úgy tünt fel Zichy Nándor, mikor a tömeg lelke­sedése között megindult hangon a keresztény rege­neratio zászlaját kibontotta. Utánna Buzáth kép­viselő fejtegette a néppárt prograrnmját, szüksé­gességének indokait. Temperamentumos, szép ta­nultságu szónok, mélyen hatolt be tárgyába, s bár per eminentiam parlamenti szónok, lelkes előadá­sát tetszéssel hallgatták. Mócsy Antal képviselő a közgazdasági dolgokról, annak sokféle bajairól be­:éltJBeszédét számos helyen helyeslés és tetszés ki­érte. \ A népet gyökerében érintő bajainkról ta­láló argumentumokkal beszélt. Az uzsora, a börze, a nagy tőke uralma stb. gátolják a nép gazda­sági bajainak javulását, s Mócsy kitűnő népszó­nok lévén, a nép szivéből beszélt. Kálmán Károly volt a következő szónok. Valóságos Kapisztrán. Oly tűzzel, hatással beszél, mint kevés ember az egész országban. Mondják, hogy képes lenne mint egykor Kossuth, magával ragadni a népet. Rend­kivüli előnye kiváló szónoki orgánuma. Aki Kál­mánt hallgatja azt meggyőzi, nemcsak meginditja. A néppárt létjogának szükségéről beszélt, oly verv­vel, hogy minden ötödik szavára éljenzésbe és helyeslésbe tört ki a nép. Tendentiosus roszaka­ratu ráfogás a „Magyar Újság" azon hazugsága, hogy Kálmán meg akarta a népet eskettetni, mire az szétfutott. A gyűlést Zichy Nándor gróf zárta be néhány buzditó szóval, s a nép nem hogy szétfutott, de addig el se mozdult a templomtér­ről, mig Zichy grof kíséretével el nem távozott. Zajosan éljenezték s a bandérium egy darabig el is kisérte a fogatokat. A visszautazás Dorogon át történt Budapest felé. A bajnaiak, akik megsze­rették uj papjukat, a népgyűlés óta valósággal rajongnak plébánosukért, aki az egész gyűlés ren­dezője volt. Éljenek a bajnaiak ! Liberális laptár­saink örvendezésére pedig megsúgjuk, hogy nem­csak a túlsó, hanem Esztergommegye dorogi já­rásában is lesznek még gyűlései a néppártnak. Ha lármáznak is, „mégis mozog a föld!" — Parasztgyülés. Szemben a szocialista agitációval régen érezzük annak szükségét, hogy kisbirtokosságunk józan és hazafias elemei belevo­nassanak abba a mozgalomba, mely a magyar gazdaosztály érdekében folyik s a mely csak ugy érhet célt, ha az egész gazdaközönség tömörül egy zászló alatt. Épp ezért érdekesnek tartjuk föl­jegyezni, hogy a tevékeny nyitramegyei gazdasági egyesület a fenti célból még e hó folyamán nagy parasztgyülést szándékozik Érsekújváron összehív­ni, melyen az agrármozgalom budapesti vezetői is részt fognak venni. Előadásokat fognak tartat­ni az egyesülés szükségéről és kijelölik a legkö­zelebbi teendőket A népképviselet csődje. Q Az osztrák népképviselet úgy látszik azt akarja bebizonyitani a világnak, hogy semmi sem állandó és semmi sem ahszolut jő a napvilág alatt, még a mi dédelgetett, s lelkesülésünk és bizalmunk virágaival agyonkoszorúzott népképvi­seleti rendszerünk sem. A máiríoros, szabadság után vágyódó népek a mult század alkonyától kezdve abban az édes reményben, mondjuk inkább, abban az alaptalan csalódásban ringat­ták magukat, hogy mihelyt a demokratikus nép­képviselet kezébe veszi a kormányok gyeplőit, fölvirul mindenütt a boldogság : most, rövidke egy század után, azt kezdjük észrevenni, hogy valamint másban, úgy ebben is nem azoknak a dithirambos, viharos, lelkesülő népboldogitóknak van igazuk, hanem azoknak, kik azt mondták : jó a demokrácia, jó az autokrácia, jó minden kormányrendszer; csak értsék meg azok, kik az ügyek élén állanak, hogy semmiféle rendszer sem jo kizárólag önmagáért és önmagában, hanem jó azok által az emberek által, kik a rendszert kezelik. Azt mondta a lelkes angol demokrata, Macdonald: én nem hiszek a személytelen de­mokráciában, vagyis egy oly kormányrendszerben, mely már azért jó, mert kitűnő politikai készü­léken alapszik, mely mihelyt tevékenységbe lép, szükségszerűen dönti majd a törvényt, a jó, jobb s legjobb törvényt. Evvel kecsegtették magukat azok az álomlátó radikálisok, kik a rendi társa­dalomnak uralkodó osztályai alatt nyögtek, s kik, úgy voltak meggyőződve, hogy az államkormá­nyok csak vén anyámasszonyok, kiknek más dolguk sincs, mint fékezni és visszatartani az érvényesülni vágyó elemeket; azonkívül azt is gondolták, hogy a tömegek, mihelyt általános szavazati jogot nyernek, önként alkotják majd a legjobb törvényeket, olyanokat tudniillik, melyek az ő érdekeik kielégítésére valók. Bizony csalódtak s ők maguk bizonyultak vén anyámasszonyoknak. Egyetlen egy gondola­tot tartottak szem előtt, s az elkápráztatta őket, úgy, hogy utódaik, kikre eszméiket s lelkesülé­süket hagyták, azt kénytelenek látni, hogy a de­közé irattá be. Hetyey Sámuel is kénytelen volt a történelem és philosophiai tanszéktől búcsút venni, hogy a papság kiképzésében intenzivebb hatást tudjon kifejteni. A Pazmaneum spirituálisa lett. Asketicus hajlamú volt teljes életében, nem cso­dáljuk tehát, hogy a nagyvilág nem igen ismeri. A kik azonban vele működtek, azok tudták, hogy a véka alatt mintegy rejtett kincs szolgált. Külö­nösen-a boldogult Bankó József praelatus volt az, a ki felismerte tehetségét, s nem is mulasztotta el az illetékes tényezők figyelmét rája felhívni. Mint bécsi spirituális a jövendő leviták kiképzé­sét mesteri routinnal vitte, látszott, hogy eleme volt, a papi hivatás alapját, a lelkét kiművelni és felépíteni. Erős és speciíicus magyar érzülete, kor­rekt és épületes papi Charaktere föltárta előtte a bécsi magyar főúri családok házait, s alig volt magyar pap, a ki többet fordult volna meg Kál­lay Béni és Szőgyény Maries László családjánál, mint Hetyey Sámuel. A házi katekéta valóságos kedvence és barátja lett a háznak, nem is szólí­tották növendékei másképpen, mint »Hetyey baesi«, ki abban találta jutalmát, ha tanítványai megszív­lelték és értékesítették azon elveket, melyeket szi­vükbe csepegtetett. Simor János utódja Vaszary Kolos biboros hercegprimás is felismerte Hetyey kiváló tulajdo­nait, s alig két évre rá, hogy primás lett, 1893­ban a pázmáneumi spiritualist a nagy terjedelmű egyházmegye kormányzatának élére állította. Mint primási iroda-igazgató csakhamar számtalan tanú­jelét adta főpásztora iránti törhetlen hűségének, odaadásának, megbízhatóságának és hivatali lelki­ismeretességének. Szolgálatainak méltó elismerése volt 1894-ben kanonoki s 1896-ban apáti kitün­tetése, s hogy jó hire, hitbuzgalma, tudománya, egyházias szelleme a pápa és a király figyelmét se tudta kikerülni, bizonyítja pécsi püspökké tör­tént kinevezése. Az új püspök apostoli hivatalának küszöbén áll. és mi tudjuk, hogy az ő benne gyökeret vert elveket a családi fedél alatt uralkodó eszményiség növelte terebélyes fává, ennek nyomán indult a megáldott útra, mely ime őt fölvezette Sión őrei közé. Jellemzésére méltán alkalmazható a szent irás szava ; semper idem. Működése terének válto­zásai semmit se változtattak rajta, mindig ugyanaz maradt életmódjában, princípiumaiban. Önérzetes a valódi nemes értelemben, elveihez ragaszkodik, s amit magáévá tesz, azt keresztül visszi. Hosszas megfontolás után határozza el magát valamire, de ha meggyőződéssé válik intenciója, ritka ok képes őt eltántorítani. A tekintélyeket, a kiket maga fölött elismer, nagyon megválogatja, a kiben azonban látj ideális törekvést, a nagy elvekre való rátermettséget, a képesség és tudomány csil­lámait, azt megszereti, azt gyámolítja és saját fényének sugaraival megvilágítja. A népszerűséget mint kancellariae-direktor se kereste soha. Ha rendelkezései nem tetszettek egyeseknek, ő azok­ban működése irányítására igen helyesen korlátot sose látott. Jótékonyságát titokban gyakorolja, még azt se szereti, ha azt a jótékonyságát élvező tudja. Tapsokért, kegyért nem áhitozott, lelkiisme­rete sugallata szerint élt és cselekedett. Az öreg kornak mindig megadta a tiszteletet, s megbecsülte benne az érdemet, innen van, hogy a jobb egyházi javadalmakra mindig az idősebbet hozta javaslatba, s ezen rendszerétől, csak kivételes esetekben tért el. Puritán szigorral és pontossággal teljesítette mindennemű kötelességeit, féltékenyen őrizte er­kölcsi és hivatali méltóságát. Hetyey Samu szerény, mert megveti a nyeg­leség fenhéjázásait, de azért a szent ügy iránt való küzdelmében so sem alázta meg magát. Gyön­géd lelkületű, megérezte az erősebb ellenállást, de mindig volt elég önuralma, hogy saját erejével haladjon végig működése körén belül. Nem politikai kaliberű ember, s igy politi­zálni nem is szeret. Mások politikai meggyőződé­sét respektálja, de ő maga a politikai mozgalmakba nem avatja magát. De ha nem is politizál, öröm­mel néz minden olyan mozgalmat, mely az egyház érdekében, szent ügyeinek védelmében érvényesül. A katholikus sajtó eredményes munkásságát tudja méltányolni, s hogy az esztergomi egyházmegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom